Budapesti Hírlap, 1936. szeptember (56. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

ám­ 10 FILLÉR Budapesti Hírlap LVI. évfolyam 199. szám 1 936. Kedd, szeptember 1 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VII­. KER., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. SZÁM. TELEFONSZÁM: 12 444—00 A román kormányváltozás BUKAREST, aug. 31. (A Budapesti Hírlap bukaresti tudó­sítójától.­ Tatarescu kormánya szomba­ton délután lemondott, de visszalépése után alig néhány órával már megalakult az új Tatarescu-kormány. A kormány­­válság tehát megoldódott volna, ám a tájékozottak szerint ezzel még nem si­került feloldani a román politikai élet jó ideje tartó terhes feszültségét. Ta­tarescu,­­ mondják az ellenzéken, e lépésé­vel csak időt nyert. Igen, válaszolják vi­szont hívei, de aki időt nyer, az életet nyer. A román politikai élet válsága már esztendők óta tart. A pártok közötti sú­lyos válság eleinte nem volt szembeszökő s úgy látszott, hogy magatartásukat nem annyira világszemléleti szempontok, vagy részletesen kidolgozott programok, hanem csak a kormányrajutás pilla­natnyi esélyei befolyásolják. Amikor azonban három évvel ezelőtt Duca de­­zignált miniszterelnök útban a király­hoz golyótól találva összeesett és meg­halt, kiderült, hogy a bukaresti politiká­nak olyan erőkkel is számolnia kell most már, amelyek addig elhanyagolhatóknak látszottak. Később a Duca-per tanulságai és a szélsőséges elemeknek lépten-nyo­­mán megnyilatkozó erőszakosságai, ame­lyekkel szemben komoly megtorló intéz­kedések sohasem történtek, arra is fi­gyelmeztettek, hogy a szélsőséges cso­portok komoly segítséget éreznek maguk mögött s ezért nem riadnak vissza még a politikai gyilkosságoktól sem. Duca halála után támadt zűrzavar­ban Anghelescu kapott megbízást a kor­mányalakításra. Ez azonban csak udva­riassági lépésnek bizonyult, mert az öreg liberálisok vezére néhány napi miniszter­­elnökség után átadta a hatalmat Tata­­rescunak. Ezzel az ifjú liberálisok ke­rültek hatalomra, akik nem voltak haj­landók alávetni magukat a Bratianu­­család uralmának s ez magyarázza, hogy a miniszterelnök Tatarescu, valamint a kormányzópárt elnöke, Bratianu Dinu között, sokszor a végsőkig feszültek az ellentétek. És a pártelnök sohasem tit­kolta ezeket az ellentéteket. Érdekes, hogy a kormány helyzetét sem ez a belső viszály, sem pedig az ellenzéki pártok szakadatlan támadása nem volt képes megingatni. Nem vezettek kormány­­válsághoz olyan események sem, mint a cotroceni tragédia, vagy Stelescu diákvezér meggyilkolása. A hata­lomért legerőteljesebben küzdő nem­zeti parasztpárt ugyan a koroná­nál történt kihallgatások után sejtetni igyekezett a közvéleménnyel, hogy a li­berálisok napjai meg vannak számlálva s ő következik. A végén azonban mindig kiderült, hogy a badacsonyi magányába visszavonult Maniunak van igaza, aki sohasem mulasztotta el figyelmeztetni hí­veit. Legyenek óvatosak, ne higgjenek az ígéreteknek és pillanatra se hagyják abba a nemcsak kormány, hanem rend­szer­buktató célú harcukat. Néhány hónappal ezelőtt azonban a Capsa-cukrászdában összejövő politiku­sok és újságírók úgy érezték, hogy a közel­jövőben valami változásnak kell történnie. A belső politikában egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kormány te­kintélye gyengül, mert nem képes megfé­kezni az erőszakosságokra hajlamos fiatalságot, különösen az egyetemi hall­gatókat s nem tudja elejét venni a véres tüntetéseknek sem. Az évek óta fenn­tartott cenzúra és az ország egyharma­­dának területén bevezetett ostromállapot csak a kisebbségek újabb elnyomására volt jó, de nem arra, hogy a kívánt belső rendet fenntartsa. A szabadjára engedett szélsőséges elemek viszont nem eléged­tek meg a numerus valachicus és nume­rus nullus követelésével,­ hanem külpoli­tikai programmal is előléptek. Ez a pro­gram pedig Románia olyan új külpoliti­kai tájékozódását sürgette, amely , ellen­tétes Titulescu felfogásával, de a francia felfogással is. A helyzet annyira kiéle­sedett, hogy Titulescu otthagyta a mont­­reuxi tengerszoros értekezletet s haza­sietett a nyári kánikulában Bukarestbe, ahol pedig ilyenkor nincs politikai élet, mert mindenki a hegyek közé menekül a hőség elől. Most már nyilvánvaló, hogy ez az útja a helyzet tisztázását célozta. Szokása szerint lemondással és vissza­vonulással fenyegetődzött. De aminek ededig mindig meg volt a foganatja, most hatástalan maradt. Valami homályos nyi­latkozattal ugyan elsimították az ellenté­teket, de a jól értesültek szerint a Tata­rescu—Titulescu-válság nem intéződött el. A belső rend helyreállítása és a fran­cia népfront számára kellemetlen elemek leszerelése nemcsak késett, hanem kőzben történt Madgearu megfenyegetése, mire a nemzeti parasztpárt főtitkára egyene­sen a királyhoz intézett távirati panaszt s tőle kérte személyének védelmét. De közben még egyéb is történt. Tib­a volt alminiszter, aki köztudomás szerint legbizalmasabb embere Vaidának és igen kedvelt személy az udvarnál is, néhány nappal ezelőtt kíméletlen támadást inté­zett Titulescu ellen, amiben nemcsak személye, hanem egész külpolitikája ellen súlyos kifogásokat emelt. Sokan már ek­kor tudni vélték, hogy közeledik a kor­mányváltozás s számolni kell Titulescu elejtésével is. Az események egyelőre ezt a feltevést igazolták. Akik nagyon jól ismerik a román politika módszereit és eszközeit, így látják a legújabb fejle­ményeket . A román politika Take Ionescu elvein nyugszik, aki azt mondotta, hogy mindig Európán keresztül kell gondolkoznia és dolgoznia. Nos, most az európai helyzet meglehetősen homályos és a világnézetek harca is eldöntetlen. Nem volna tehát célszerű, ha Románia egyik, vagy másik irányban nagyon lekötné magát, már­pe­dig Titulescu külügyminisztersége egy irányban határozott elkötelezettséget je­lent. Pillanatnyi elejtése tehát azért is megokolt, mert ezt rokonszenvel fo­gadja a román közvéleménynek az a je­lentős része is, amely hevesen ellenzi Titulescu szovjetbarát és lengyelellenes politikáját. Ha tehát Titulescu kimarad a kormányból, ennek belpolitikailag is volna jó hatása, de Lengyelország felé sem maradna hatástalan, hiszen a len­gyel közvéleménynek Titulescuról vallott felfogását jellemezendő elég a Kurier Pozzany egyik legutóbbi cikkére hivat­kozni, amelyben ez olvasható: „Titu­lescu politikáját kizárólag személyes és önző okok vezetik. Ha nála egyáltalán lehet vezető gondolatról beszélni, hát ez nem egyéb, mint a kölcsönös garanciák olyan, bonyolult összevisszasága, mely­ben a végén senki sem ismeri ki magát. — De Titulescu személye az olasz közvé­lemény előtt is ellenszenves. A népszö­vetségi értekezleten az olasz újságírók­kal szemben használt súlyosan sértő kife­jezése, elég volt, hogy végleg elveszítse az olasz szimpátiát. Az olasz közvéle­ménynek róla vallott felfogását a Messa­­gero így foglalja össze: „Nagyszerű int­­rikus, aki azt hiszi, hogy ügyeskedéssel sikerül kitéríteni a dolgokat rendes me­netükből.” Szóval Titulescu elejtésére meg­volna a magyarázat. De szükséges volt ezzel egyidőben a francia közvéleményt és a kisantantot is megnyugtatni. Ezt szol­gálná Antonescu külügyminiszteri kine­vezése, aki bírja a Quai d’Orsay bizal­mát,­­ továbbá Titulescunak, mint nép­­szövetségi megbízottnak, a megtartása. A londoni követséggel nem kellett őt megkínálni, mert erről soha sem mondott le. Ezt külügyminisztersége alatt is meg­tartotta s Londonban román részről tá­vollétében ügyvivő működött. A bukaresti elgondolás a jól informál­tak szerint az, hogy Titulescu elejtése ebben a pillanatban politikailag indokolt. Módot ad a világpolitikai helyzet esetle­ges változásakor, hogy román részről új tájékozódás következzék, de nincs fel­égetve az a híd sem, amelyen, ha fordul­nak a dolgok, Titulescu, mint­­győző visz­­szatérhessen. A kormány összetételében történt más személyi változások is azt célozzák, hogy több irányban szerezzenek megelégedést. Inculettől elvették a belügyi tárcát. Ez a nemzeti parasztpárt leszerelése érdeké­ben történt. A besszarábiai szocialista párt főtitkára a legszélsőbb ellenzéki ol­dalról csak néhány évvel ezelőtt lépett be a liberális pártba s máris gyönyörű karrier van mögötte és hogy a döntésre hivatott körök bizalmát változatlanul bírja, bizonyítja helyettes miniszterel­nökké történt kinevezése. Elvették Pop Valértől is az igazságügyminiszteri tár­cát. Ez a fiatal kolozsvári ügyvéd is új szerzeménye a liberális pártnak. Ott Inculettel együtt azoknak a szélsőséges elemeknek barátja és támogatója, akik „mindent a hazáért” jelszavával és az „idők parancsára” hivatkozva a kisebb­ségek teljes megsemmisítésére töreksze­­nek. A két felfelé buktatott miniszter­nek a kabinetben való bennmaradását hivatott ellensúlyozni Djuvara igazság­ügyminiszteri megbízása, aki európai lá­tókörű és műveltségű politikus és igen nyugodt ítéletű­ mérsékelt felfogású em­ber. Biztató, hogy Jamandi is tárcát ka­pott. Az utolsó években egyetlen felelős állásban levő politikus, aki megértéssel kezelte a kisebbségi kérdést. A változás azonban legfeljebb Tata­­rescut és híveit elégíti ki. Más területe­ken nem tudott kedvező hatást kiváltani. A nemzeti parasztpárt, eltekintve attól, hogy rokonszenvezik Titulescuval, hiszen­ A madridi diplomaták jegyzék­e a spanyol kormányhoz Felajánlják közvetítésüket a polgárháború ember­ségesebbé tétele ügyében — Küszöbön az Irán elleni általános támadás — A felkelők repülőgépei bombázták a madridi belügyminisztérium és had­ügyminisztérium épületét Párizsba érkezett jelentések szerint Irán városából pánikszerűen menekül a lakosság. Hétfő délig több, mint ötezer ember érkezett Hendaye francia határ­városba a végpusztulás előtt álló Irunból. Hétfőn reggel a felkelők repülőgépei is­mét megjelentek Irán felett s több bom­bát dobtak le. A vörös védősereg azzal válaszolt a légitámadásra, hogy tábori ágyúiból pergőtüzet zúdított a felkelők állásaira. A Guadehipe-erőd nehézágyúi is megkezdték a felkelők vonalainak löveté­­sét. A felkelők általános támadása, a jelek szerint, küszöbön áll. Mola tábornok va­sárnap este közölte az iráni városparancs­nokkal, hogy a legrövidebb időn belül meg­kezdi Irán lövetését , hogy az ágyútűz után megindul a döntő roham a város­ ellen. A vörös milicia részére nem lesz kegyelem! — szólott Mola tábornok üze­nete. A vörös védősereg parancsnoka azt felelte, hogy a milicia utolsó emberig vé­delmezni fogja a várost és ha kell, ott pusztul a romok között. A vörösök, ellen­őrizhetetlen hírek szerint, azt tervezik, hogy Iránba hozzák a Guadelupe-erődít­­ményben őrzött hétszáz túszt, odakötözik őket a város nyilvános helyein a kerítés­hez, vagy fákhoz, hogy azután ott pusz­tuljanak a felkelők ágyú tüzében. Lisszaboni távirat szerint a Diario de Noticias kiküldött tudósítója jelenti, hogy a felkelők repülőgépei vasárnap bombáz­ták a madridi hadügyminisztérium és bel­ügyminisztérium épületét. A bombák nagy rombolást vittek végbe. A madridi diplomáciai testület jegyzéke HENDAYE, aug. 31. A különböző külföldi hatalmak St. Jean de Luzban tartózkodó diplomáciai kép­viselői jegyzéket juttattak el a madridi kormányhoz. A jegyzék többek között eze­ket mondja: „A madridi diplomáciai testület doyen­jének kezdeményezésére eszmecserét foly­tattak a diplomáciai testület tagjai. Az eszmecseréből kiderül, hogy a diplomá­ciai testület minden egyes tagja mély részvéttel viseltetik a spanyol polgári la­kosság iránt, amelynek a polgárháború során kimondhatatlan szenvedésekben van része. E szenvedések enyhítésére a diplo­máciai testület tagjai felajánlják közvetí­tésüket a madridi kormánynak. A közvetí­tés révén remélhetőleg mindkét harcoló fél táborában sikerül oly rendszabályokat és megállapodásokat létrehozni, amelyek po­litikai, vagy katonai beavatkozás nélkül al­kalmasak arra, hogy enyhítsék a polgári lakosság szenvedéseit.” A jegyzéket Olaszország, Nagybritan­­nia, Franciaország, Belgium, Csehország, Hollandia, Norvégia, Finnország és Svéd­ország diplomáciai képviselői írták alá.

Next