Budapesti Hírlap, 1936. november (56. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-01 / 251. szám

% együtt szereljen le. Megtörténik, hogy sokan összegyűlnek Genfben, léggömbö­ket fújnak fel, azért, hogy belőlük poli­tikai hegységet alkossanak. Amikor az egész világ feszülten figyeli, mi lesz a léggömbökből készült hegységekkel, kiderül, hogy más nem születik belőlük, mint kis egérke, amely elvész az eljá­rásmódok rengetegében. — Másik ábrándkép az együttes biz­­­tonság, amely sohasem volt meg, soha sincs meg és sohasem lesz meg. Férfias nép nem hajlandó sorsát bizonytalan harmadik kézbe letenni. Az oszthatat­lan béke szintén ilyen közhely. Az oszt­hatatlan béke csak az oszthatatlan háborút jelenti, mert természetes, hogy népek sohasem lesznek hajlandók olyan érdekekért harcolni, amelyek nem érintik őket. A Népszövetség vagy megújhodik, vagy eltűnik ! Térjünk át a Népszövetségre. Szá­munkra a Népszövetség problémája egé­szen világos. Vagy megújhodik, vagy eltűnik. Mivel rendkívül nehéz lesz megújhodása, számunkra nyugodtan el­­szenderülhet. Mi nem felejtettük el és nem felejtjük el soha, hogy ördögi pon­tossággal gazdasági megszállást szerve­zett az olasz nép ellen és megkísérelte kiéheztetni asszonyainkat, gyermekein­ket és férfiainkat. Nem sikerült! Nem mintha nem akarta volna, de azért, mert szemben találta magával az olasz nép legteljesebb egységét, erejét, áldo­zatkészségét, amellyel képes lett volna harcolni ötvenkét nemzet ellen. Béke­politika folytatására a Népszövetség nem szükséges. .. Most körvonalazom álláspontunkat az egyes nemzetekkel szemben. A fran­cia—olasz egyezmény hivatva lett volna eloszlatni tizenhét év félreértéseit és súrlódásait. Új korszakot kellett volna nyitnia a két nép életében. De jöttek a megtorló­ intézkedések és természetes, hogy a barátság elhidegült. Legalább két hónap óta Addisz-Abebában vol­tunk és a megtorló intézkedések még mindig­ érvényben voltak. Klasszikus esete annak, hogy a betűk megölik a szellemet és a formalitás megfojtja az élet valóságát. Egészen nyilvánvaló, hogy amíg a francia kormány várakozó álláspontot foglal el, addig mi sem tehetünk mást, mint ugyanezt. — A szomszédos Svájccal kapcsola­taink mindig kitűnőek voltak, most is azok és azok lesznek. — A július 11-i egyezmény új kor­szakot nyitott meg a mai Ausztria tör­ténelmében. Azt osztrák—német egyez­mény valamennyi rosszul értesült kom­­mentálója vegye tudomásul, hogy én az egyezményt június 5-e óta ismertem és helyeseltem. Ez az egyezmény megerő­sítette Ausztria általános helyzetét és állami függetlenségét. Amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot . Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Dunamedence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi meg­csonkítottja Magyarország. Négymillió magyar él a mostani határokon túl. Attól a törekvéstől vezetve, hogy eleget tegyenek a túlságosan elvont igazság követelményeinek, más — talán még nagyobb — igazságtalanságot követtek el. Az olasz népnek a magyar nép iránti érzelmeit a magyarok katonai erényeinek, bátorságának és önfeláldozó szellemének őszinte elismerése jel­lemzi. Ez az érzelem egyébként kölcsönös. Talán már a közeljövőben ünnepé­lyes alkalom nyílik arra, hogy az olasz nép ezeket az érzelmeit megkapó for­mában juttassa kifejezésre ország-világ előtt. Olaszország és a nagyvilág ! — A Jugoszlávia és Olaszország kö­zötti légkör az utóbbi időben rendkívül megjavult. Emlékeztetek arra, hogy évekkel ezelőtt ezen a téren célzást tet­tem a Jugoszláviával való kapcsolatok megjavításának lehetőségére. Kijelen­tem, hogy ma már megvannak a meg­felelő erkölcsi, politikai és gazdasági alapok a két ország barátságának meg­erősítésére.­­ A négy szomszéd országon kívül Európa egyik nagy országa az utóbbi időben őszinte elismerést szerzett az olasz nép előtt. Németországról beszé­lek. A most létrejött berlini megállapo­dás rendez egyes égető problémákat. A most ünnepélyesen aláírt berlini jegyzőkönyvek megmutatják, hogy a Berlin—Róma közötti tengely nem el­választóvonal, hanem inkább olyan kris­tályosodási pont, amely körül csoporto­sulhat valamennyi európai állam, ame­lyet áthat az őszinte békeakarat. A jú­lius 11-i szerződéssel eltűnt Német­ország és Olaszország között, a súrló­dási felület. — Ne csodálkozzék senki, ha ma felemel­jük a zászlót a bolsevizmus ellen. A mai zászló a mi régi zászlónk. A bolseviz­mus és a kommunizmus ma állami szu­­perkapitalizmus, amely nem tagadja, de felmagasztalja a kapitalista rendszert. Ideje volna már véget vetni a fasiz­mus és az demokrácia közötti ellen­téteknek. A fasizmus nem akarja be­balzsamozni a múltat, hanem minden célja a jobb jövő munkálása. Az ola­szok nincsenek hozzákötve az emberte­len kapitalizmus jármához és a fasizmus megvalósítja a békét és a valódi mű­veltséget. — Olaszország a Földközi-tenger fél­szigete és szükséges, hogy lakosságát a szigetlakók gondolkozásmódja hassa át. Ez a tenger — és most azokhoz az an­golokhoz fordulok szavammal, akik ta­lán rádión e pillanatban beszédemet hallgatják — Anglia számára egy út, amellett a többi út mellett, amely az anyaországot távoli gyarmataival össze­kapcsolja. Ami másoknak csak egy út, az nekünk, olaszoknak, az élet. Ezerszer megmondottuk és most újból hangsú­lyozom, hogy nekünk nem szándékunk fenyegetni ezt az utat, de követeljük, hogy tartsák tiszteletben jogainkat és életbevágó érdekeinket. Választás nincs és az angol birodalom gondolkozó agy­velőinek meg kell érteniük, hogy a be­fejezett tény létezik és visszavonhatat­lan. Nem lehet elképzelni olyan két­oldali összetűzést, amely ne válnék azonnal európaivá. A megoldásnak csak egyetlen útja van: nyílt, gyors és teljes megegyezés a kölcsönös érdekek elisme­rése mellett. De ha ez nem következnék be, amit egyébként kizártnak tartok, és ha az olasz népet bele akarnák fojtani a tengerbe, akkor vegyék tudomásul, hogy az olasz nép egy emberként állana ellen ezen a tengeren, amely Róma ten­gere volt, olyan elszántsággal, ami­lyenre példa a világtörténelemben még nem volt. Béke m­indenkivel — Milánói bajtársak! Feketeingesek! Az útirány a következő év, a fasizmus tizenötödik éve. Jelszavunk: béke min­denkivel, azokkal is, akik közelednek hozzánk és azokkal is, akik távolodnak tőlünk. Béke, de felfegyverzett béke. Tehát fegyverkezési programunkat a levegőben, a tengeren és a szárazföldön rendszeresen tovább fejles­tjük. A nem­zet minden termelési erejét fokozzuk mezőgazdasági és ipari téren egyaránt. A testületi rendszert közelebb visszük végleges megvalósításához. Ez parancs és a parancsot rátok bízom milánóiakra, akikről azonnal tudom, hogy ezt már kötelességteknek tekintitek. Az első sor­ban kell állnotok a császárság kiépíté­sénél és a haza jóléte, hatalma és dicső­sége megteremtésénél. Negyedmilló olasz ünnepli a Ducét A Duce beszédét az óriási néptömeg he­lyeslései több ízben félbeszakították és a beszéd után a Duce még mintegy tíz per­cig maradt a szónoki emelvényen, nézte az eléje táruló csodálatos látványt. A 250.000 főnyi tömeg nemzetiszínű zászlókat lenge­tett és közben szakadatlanul éltette a ha­zát, a királyt és császárt, valamint a Dúcét. Időközönként római üdvözlésre emelte karját és ezzel próbálta csendesí­teni a lelkesedést. Starace pártfőtitkár rövid beszédet mon­dott, majd utána üdvözlést vezényelt a Dúcénak, amelyre a 250.000 ember teli­t.­ B. H. 1936 NOVEMBER 3. KEDD rokkal egy emberként válaszolt. Mussolini a székesegyházon keresztül tért vissza a kormányzósági palotába. A székesegyház­ban Schuster bíboros, Milánó érseke üd­vözölte. , Különösen lelkes é­ljenzés fogadta azokat a szavakat, amelyekkel az olasz kormányfő Magyarországról emlékezett meg. A nagy tömeg lelkes ünneplésben részesítette a ba­ráti Németország jelenlevő képviselőit is. A Duce beszédét egész Olaszországban közvetítették és minden város, valamint falu főterén hangszórókat állítottak fel, hogy az egész lakosság meghallgathassa a nagyjelentőségű nyilatkozatot. Darányi Kálmán miniszterelnök üdvözlő távirata Mussolinihez A Magyar Távirati Iroda jelenti: Darányi Kálmán miniszterelnök Mussolinihoz a következő táviratot intézte: MUSSOLINI ŐEXCELLENCIÁJÁNAK, az olasz kormány feje. MILÁNÓ Nagyméltóságod milánói beszéde az egész országban lelkes és hálás visszhangra talált. Engedje meg, Nagyméltóságod, hogy ez alkalommal, mint a magyar nemzet tolmácsa, tisztelettel és baráti szeretettel üdvö­zöljem. A Magyar Revíziós Liga­­ távirata A Magyar Revíziós Liga Herczeg Fe­renc elnök aláírásával a következő távirat­ban üdvözölte Mussolini miniszterelnököt: Nagyméltóságod történelmi jelentőségű és sorsdöntő milánói szózatát Magyarország sokat szenvedett népe mélységes tisztelet­tel és hálával fogadja. Ez a szózat gyö­nyörű válasz arra a meleg ragaszkodásra, amely a magyar nemzetet a nemes olasz nemzethez fűzi és arra a csodálatra, melyet Nagyméltóságod államférfim zsenijével szemben érez. Midőn a Magyar Revíziós Liga, mely a magyarok millióit egyesíti magában, lelkes hódolattal köszönti Nagy­méltóságodat, egyben annak a megingat­hatatlan hitének ad kifejezést, hogy Nagy­méltóságod bölcs és hatalmas kezdeménye­zésére az emberi igazságon esett sérelem orvoslása meg fog történni és maga után fogja vonni a Dunavölgy rendezésének és tartós békéjének áldásos korszakát. Az olasz sajtó a RÓMA, nov. 2. Az olasz sajtó és közvélemény érthetően teljesen Mussolini beszédének hatása alatt áll. A lapok vezércikkeiben foglalkoznak a beszéd egyes részleteinek jelentőségével és ezzel kapcsolatban több érdekes megálla­pítást tesznek. Elsősorban leszögezik, hogy Olaszország semmi körülmények között nem tér vissza a Népszövetségbe. A Nép­­szövetséggel együtt azonban összeomlott az egész háború utáni politikai építmény is és így szükségesnek mutatkozik annak he­lyettesítése. Erre a mostani időpont még nem látszik alkalmasnak s ezért ajánlatos, hogy mindenki a maga sorsáról gondos­kodjék. Olaszország a maga részéről meg­alkotta a maga rendszerét és erre támasz­kodik. Ez a rendszer a római egyezmé­nyekből és a Berlin—Róma tengelyből áll, és Olaszországnak teljes biztonságot nyújt. — Olaszország helyzete szomszédaihoz teljesen tisztán áll — írja a Giornale d’Italia. — Svájccal a kapcsolatok kiválók­, Jugoszláviával biztatók, Ausztriával és Magyarországgal az őszinte barátságon alapulnak, Németországgal közös küldetés és közös, nemzeti büszkeség szentesíti őket, Franciaországgal bizonytalanok és tartal­matlanok lettek a szankciók után, most pe­dig gyanakvás is járult hozzá ehhez a fran­cia szekták és politikai csoportok maga­ nagy beszédről tartása következtében. Angliával szemben pedig egy határozott választás lehetősége uralja őket. Vagy őszinte béke, vagy a Földközi-tengeren a vetélkedés tettekben való kirobbanása. A Lavoro Fascista megállapítja, hogy n­m lehet meglepetés senki számára, hogy Mussolini Magyarország jogainak érvényesítését követelte, mint a Duna me­dence békéjének feltételét. Ez mindössze a mély­­igazságérzetnek és a valóság meglá­tásának kérdése és ezért senki sem állít­­hatja — kivéve, ha teljesen rosszhisze­műen gondolkozik, — hogy Olaszország egyeduralmi célokat rejteget; ebből a szempontból is csak annyi előny jut Olasz­országnak, ha megvalósítják a Mussolini által javasolt megoldást, amennyi más or­szágoknak is hasznára lesz, különösen pe­dig azoknak, amelyek Európának ebben az igen kényes részében közvetlenül érdekel­tek. A lapok egyébként kiemelik azt a lel­kesedést, amelyet Mussolini kijelentései Magyarországon keltettek és hangsúlyoz­zák azt az igazi és őszinte barátságot, amely a két nemzetet összefűzi és amely a legsúlyosabb órákban és a legéletbevá­góbb problémákban is mindig maradéktala­nul megnyilatkozott. A világsajtó Mussolini beszédéről LONDON A beszéd megtalálja az utat az angol nép szívéhez Az angol lapok Mussolini beszédéből arra következtetnek, hogy az olasz kormány feje közeledni akar Nagybritanniához. A Ti­mes örömmel üdvözli az angol-olasz kap­csolatok megjavítására irányuló szándékot és megállapítja, hogy Nagybritannia nem veszélyezteti Olaszország földközi tengeri ér­dekeit. A Morning Post szerint Mussolini beszéde az Olaszország és Nagybritannia között tátongó szakadék áthidalására irá­nyuló első komoly kísérlet, amely esetleg igen érdekes fejleményeket hozhat. A Daily Mail határozott hangon síkraszáll az an­­gol-olasz-német együttműködés gondolata mellett és azt írja, hogy ez az együttműkö­dés megakadályozhatja a civilizáció vég­­romlását.Kü­lön kiemeli Mussolini beszédé­nek azokat a feltűnő meleghangú kitételeit, amelyek igazságot követelnek Magyarország­nak és így folytatja: Mussolini beszédének e része kétségkívül megtalálja az utat az angol nép szívéhez. A Daily Mail tíz év óta sürgeti, hogy igazságot­ szolgáltassanak Magyarországnak. Angliának is teljes erő­vel e nemes nemzet segítségére kell sietnie, amellyel olyan gyalázatosan bántak. A Daily Telegraph római levelezője írja: A Duce a legmelegebb barátság hangján em­lékezett meg Magyarországról. Diplomáciai körökben élénk érdeklődés fordult Musso­lini szavai felé.♦ A Reuter­ iroda diplomáciai levelezője szerint angol hivatalos körök a) Örömmel üdvözlik Mussolininak azt a kijelentését, hogy Anglia és Olaszország érdekei a Földköz­-tengeren nem e­lestétsnek. b) Visszautasítják azt az állítást, hogy Anglia megfojtja az olasz nép életét a Földközi­tenger körül és hangoztatják, hogy Anglia a földköziteng­eri kérdést a statusquo fenn­tartása alapján akarja kezelni. — c) Angol körök nem tartják nagyon kívánatosnak a Földközi-tengeren két-, vagy többoldalú egyezmény kötését, mert a kísérlet régi sebeket téphet fel és rossz szolgálatot te­het a békének. — d) Az abesszin hódítás elismerése a jelen pillanatban nem gyakor­lati politika, de hangoztatják, hogy Anglia a hódítást már tulajdonképpen elismerte, mert az addisz-abebai angol követség ösz­­szeköttetésben áll Grazianival. — e) Mus­solini beszédének a Magyarországot ért igazságtalanságokról szóló része nem köny­­nyíti meg Róma számára a Belgrádhoz való viszony javítását. A közönség ne adjon alamizsnát a koldusoknak, hanem megfelelő ösz­­szegű alamizsna megváltását minden hónapban küldje el a főváros nép­jóléti osztályához.

Next