Budapesti Hírlap, 1936. november (56. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-01 / 251. szám
% együtt szereljen le. Megtörténik, hogy sokan összegyűlnek Genfben, léggömböket fújnak fel, azért, hogy belőlük politikai hegységet alkossanak. Amikor az egész világ feszülten figyeli, mi lesz a léggömbökből készült hegységekkel, kiderül, hogy más nem születik belőlük, mint kis egérke, amely elvész az eljárásmódok rengetegében. — Másik ábrándkép az együttes biztonság, amely sohasem volt meg, soha sincs meg és sohasem lesz meg. Férfias nép nem hajlandó sorsát bizonytalan harmadik kézbe letenni. Az oszthatatlan béke szintén ilyen közhely. Az oszthatatlan béke csak az oszthatatlan háborút jelenti, mert természetes, hogy népek sohasem lesznek hajlandók olyan érdekekért harcolni, amelyek nem érintik őket. A Népszövetség vagy megújhodik, vagy eltűnik ! Térjünk át a Népszövetségre. Számunkra a Népszövetség problémája egészen világos. Vagy megújhodik, vagy eltűnik. Mivel rendkívül nehéz lesz megújhodása, számunkra nyugodtan elszenderülhet. Mi nem felejtettük el és nem felejtjük el soha, hogy ördögi pontossággal gazdasági megszállást szervezett az olasz nép ellen és megkísérelte kiéheztetni asszonyainkat, gyermekeinket és férfiainkat. Nem sikerült! Nem mintha nem akarta volna, de azért, mert szemben találta magával az olasz nép legteljesebb egységét, erejét, áldozatkészségét, amellyel képes lett volna harcolni ötvenkét nemzet ellen. Békepolitika folytatására a Népszövetség nem szükséges. .. Most körvonalazom álláspontunkat az egyes nemzetekkel szemben. A francia—olasz egyezmény hivatva lett volna eloszlatni tizenhét év félreértéseit és súrlódásait. Új korszakot kellett volna nyitnia a két nép életében. De jöttek a megtorló intézkedések és természetes, hogy a barátság elhidegült. Legalább két hónap óta Addisz-Abebában voltunk és a megtorló intézkedések még mindig érvényben voltak. Klasszikus esete annak, hogy a betűk megölik a szellemet és a formalitás megfojtja az élet valóságát. Egészen nyilvánvaló, hogy amíg a francia kormány várakozó álláspontot foglal el, addig mi sem tehetünk mást, mint ugyanezt. — A szomszédos Svájccal kapcsolataink mindig kitűnőek voltak, most is azok és azok lesznek. — A július 11-i egyezmény új korszakot nyitott meg a mai Ausztria történelmében. Azt osztrák—német egyezmény valamennyi rosszul értesült kommentálója vegye tudomásul, hogy én az egyezményt június 5-e óta ismertem és helyeseltem. Ez az egyezmény megerősítette Ausztria általános helyzetét és állami függetlenségét. Amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot . Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Dunamedence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország. Négymillió magyar él a mostani határokon túl. Attól a törekvéstől vezetve, hogy eleget tegyenek a túlságosan elvont igazság követelményeinek, más — talán még nagyobb — igazságtalanságot követtek el. Az olasz népnek a magyar nép iránti érzelmeit a magyarok katonai erényeinek, bátorságának és önfeláldozó szellemének őszinte elismerése jellemzi. Ez az érzelem egyébként kölcsönös. Talán már a közeljövőben ünnepélyes alkalom nyílik arra, hogy az olasz nép ezeket az érzelmeit megkapó formában juttassa kifejezésre ország-világ előtt. Olaszország és a nagyvilág ! — A Jugoszlávia és Olaszország közötti légkör az utóbbi időben rendkívül megjavult. Emlékeztetek arra, hogy évekkel ezelőtt ezen a téren célzást tettem a Jugoszláviával való kapcsolatok megjavításának lehetőségére. Kijelentem, hogy ma már megvannak a megfelelő erkölcsi, politikai és gazdasági alapok a két ország barátságának megerősítésére. A négy szomszéd országon kívül Európa egyik nagy országa az utóbbi időben őszinte elismerést szerzett az olasz nép előtt. Németországról beszélek. A most létrejött berlini megállapodás rendez egyes égető problémákat. A most ünnepélyesen aláírt berlini jegyzőkönyvek megmutatják, hogy a Berlin—Róma közötti tengely nem elválasztóvonal, hanem inkább olyan kristályosodási pont, amely körül csoportosulhat valamennyi európai állam, amelyet áthat az őszinte békeakarat. A július 11-i szerződéssel eltűnt Németország és Olaszország között, a súrlódási felület. — Ne csodálkozzék senki, ha ma felemeljük a zászlót a bolsevizmus ellen. A mai zászló a mi régi zászlónk. A bolsevizmus és a kommunizmus ma állami szuperkapitalizmus, amely nem tagadja, de felmagasztalja a kapitalista rendszert. Ideje volna már véget vetni a fasizmus és az demokrácia közötti ellentéteknek. A fasizmus nem akarja bebalzsamozni a múltat, hanem minden célja a jobb jövő munkálása. Az olaszok nincsenek hozzákötve az embertelen kapitalizmus jármához és a fasizmus megvalósítja a békét és a valódi műveltséget. — Olaszország a Földközi-tenger félszigete és szükséges, hogy lakosságát a szigetlakók gondolkozásmódja hassa át. Ez a tenger — és most azokhoz az angolokhoz fordulok szavammal, akik talán rádión e pillanatban beszédemet hallgatják — Anglia számára egy út, amellett a többi út mellett, amely az anyaországot távoli gyarmataival összekapcsolja. Ami másoknak csak egy út, az nekünk, olaszoknak, az élet. Ezerszer megmondottuk és most újból hangsúlyozom, hogy nekünk nem szándékunk fenyegetni ezt az utat, de követeljük, hogy tartsák tiszteletben jogainkat és életbevágó érdekeinket. Választás nincs és az angol birodalom gondolkozó agyvelőinek meg kell érteniük, hogy a befejezett tény létezik és visszavonhatatlan. Nem lehet elképzelni olyan kétoldali összetűzést, amely ne válnék azonnal európaivá. A megoldásnak csak egyetlen útja van: nyílt, gyors és teljes megegyezés a kölcsönös érdekek elismerése mellett. De ha ez nem következnék be, amit egyébként kizártnak tartok, és ha az olasz népet bele akarnák fojtani a tengerbe, akkor vegyék tudomásul, hogy az olasz nép egy emberként állana ellen ezen a tengeren, amely Róma tengere volt, olyan elszántsággal, amilyenre példa a világtörténelemben még nem volt. Béke mindenkivel — Milánói bajtársak! Feketeingesek! Az útirány a következő év, a fasizmus tizenötödik éve. Jelszavunk: béke mindenkivel, azokkal is, akik közelednek hozzánk és azokkal is, akik távolodnak tőlünk. Béke, de felfegyverzett béke. Tehát fegyverkezési programunkat a levegőben, a tengeren és a szárazföldön rendszeresen tovább fejlestjük. A nemzet minden termelési erejét fokozzuk mezőgazdasági és ipari téren egyaránt. A testületi rendszert közelebb visszük végleges megvalósításához. Ez parancs és a parancsot rátok bízom milánóiakra, akikről azonnal tudom, hogy ezt már kötelességteknek tekintitek. Az első sorban kell állnotok a császárság kiépítésénél és a haza jóléte, hatalma és dicsősége megteremtésénél. Negyedmilló olasz ünnepli a Ducét A Duce beszédét az óriási néptömeg helyeslései több ízben félbeszakították és a beszéd után a Duce még mintegy tíz percig maradt a szónoki emelvényen, nézte az eléje táruló csodálatos látványt. A 250.000 főnyi tömeg nemzetiszínű zászlókat lengetett és közben szakadatlanul éltette a hazát, a királyt és császárt, valamint a Dúcét. Időközönként római üdvözlésre emelte karját és ezzel próbálta csendesíteni a lelkesedést. Starace pártfőtitkár rövid beszédet mondott, majd utána üdvözlést vezényelt a Dúcénak, amelyre a 250.000 ember telit. B. H. 1936 NOVEMBER 3. KEDD rokkal egy emberként válaszolt. Mussolini a székesegyházon keresztül tért vissza a kormányzósági palotába. A székesegyházban Schuster bíboros, Milánó érseke üdvözölte. , Különösen lelkes éljenzés fogadta azokat a szavakat, amelyekkel az olasz kormányfő Magyarországról emlékezett meg. A nagy tömeg lelkes ünneplésben részesítette a baráti Németország jelenlevő képviselőit is. A Duce beszédét egész Olaszországban közvetítették és minden város, valamint falu főterén hangszórókat állítottak fel, hogy az egész lakosság meghallgathassa a nagyjelentőségű nyilatkozatot. Darányi Kálmán miniszterelnök üdvözlő távirata Mussolinihez A Magyar Távirati Iroda jelenti: Darányi Kálmán miniszterelnök Mussolinihoz a következő táviratot intézte: MUSSOLINI ŐEXCELLENCIÁJÁNAK, az olasz kormány feje. MILÁNÓ Nagyméltóságod milánói beszéde az egész országban lelkes és hálás visszhangra talált. Engedje meg, Nagyméltóságod, hogy ez alkalommal, mint a magyar nemzet tolmácsa, tisztelettel és baráti szeretettel üdvözöljem. A Magyar Revíziós Liga távirata A Magyar Revíziós Liga Herczeg Ferenc elnök aláírásával a következő táviratban üdvözölte Mussolini miniszterelnököt: Nagyméltóságod történelmi jelentőségű és sorsdöntő milánói szózatát Magyarország sokat szenvedett népe mélységes tisztelettel és hálával fogadja. Ez a szózat gyönyörű válasz arra a meleg ragaszkodásra, amely a magyar nemzetet a nemes olasz nemzethez fűzi és arra a csodálatra, melyet Nagyméltóságod államférfim zsenijével szemben érez. Midőn a Magyar Revíziós Liga, mely a magyarok millióit egyesíti magában, lelkes hódolattal köszönti Nagyméltóságodat, egyben annak a megingathatatlan hitének ad kifejezést, hogy Nagyméltóságod bölcs és hatalmas kezdeményezésére az emberi igazságon esett sérelem orvoslása meg fog történni és maga után fogja vonni a Dunavölgy rendezésének és tartós békéjének áldásos korszakát. Az olasz sajtó a RÓMA, nov. 2. Az olasz sajtó és közvélemény érthetően teljesen Mussolini beszédének hatása alatt áll. A lapok vezércikkeiben foglalkoznak a beszéd egyes részleteinek jelentőségével és ezzel kapcsolatban több érdekes megállapítást tesznek. Elsősorban leszögezik, hogy Olaszország semmi körülmények között nem tér vissza a Népszövetségbe. A Népszövetséggel együtt azonban összeomlott az egész háború utáni politikai építmény is és így szükségesnek mutatkozik annak helyettesítése. Erre a mostani időpont még nem látszik alkalmasnak s ezért ajánlatos, hogy mindenki a maga sorsáról gondoskodjék. Olaszország a maga részéről megalkotta a maga rendszerét és erre támaszkodik. Ez a rendszer a római egyezményekből és a Berlin—Róma tengelyből áll, és Olaszországnak teljes biztonságot nyújt. — Olaszország helyzete szomszédaihoz teljesen tisztán áll — írja a Giornale d’Italia. — Svájccal a kapcsolatok kiválók, Jugoszláviával biztatók, Ausztriával és Magyarországgal az őszinte barátságon alapulnak, Németországgal közös küldetés és közös, nemzeti büszkeség szentesíti őket, Franciaországgal bizonytalanok és tartalmatlanok lettek a szankciók után, most pedig gyanakvás is járult hozzá ehhez a francia szekták és politikai csoportok maga nagy beszédről tartása következtében. Angliával szemben pedig egy határozott választás lehetősége uralja őket. Vagy őszinte béke, vagy a Földközi-tengeren a vetélkedés tettekben való kirobbanása. A Lavoro Fascista megállapítja, hogy nm lehet meglepetés senki számára, hogy Mussolini Magyarország jogainak érvényesítését követelte, mint a Duna medence békéjének feltételét. Ez mindössze a mélyigazságérzetnek és a valóság meglátásának kérdése és ezért senki sem állíthatja — kivéve, ha teljesen rosszhiszeműen gondolkozik, — hogy Olaszország egyeduralmi célokat rejteget; ebből a szempontból is csak annyi előny jut Olaszországnak, ha megvalósítják a Mussolini által javasolt megoldást, amennyi más országoknak is hasznára lesz, különösen pedig azoknak, amelyek Európának ebben az igen kényes részében közvetlenül érdekeltek. A lapok egyébként kiemelik azt a lelkesedést, amelyet Mussolini kijelentései Magyarországon keltettek és hangsúlyozzák azt az igazi és őszinte barátságot, amely a két nemzetet összefűzi és amely a legsúlyosabb órákban és a legéletbevágóbb problémákban is mindig maradéktalanul megnyilatkozott. A világsajtó Mussolini beszédéről LONDON A beszéd megtalálja az utat az angol nép szívéhez Az angol lapok Mussolini beszédéből arra következtetnek, hogy az olasz kormány feje közeledni akar Nagybritanniához. A Times örömmel üdvözli az angol-olasz kapcsolatok megjavítására irányuló szándékot és megállapítja, hogy Nagybritannia nem veszélyezteti Olaszország földközi tengeri érdekeit. A Morning Post szerint Mussolini beszéde az Olaszország és Nagybritannia között tátongó szakadék áthidalására irányuló első komoly kísérlet, amely esetleg igen érdekes fejleményeket hozhat. A Daily Mail határozott hangon síkraszáll az angol-olasz-német együttműködés gondolata mellett és azt írja, hogy ez az együttműködés megakadályozhatja a civilizáció végromlását.Külön kiemeli Mussolini beszédének azokat a feltűnő meleghangú kitételeit, amelyek igazságot követelnek Magyarországnak és így folytatja: Mussolini beszédének e része kétségkívül megtalálja az utat az angol nép szívéhez. A Daily Mail tíz év óta sürgeti, hogy igazságot szolgáltassanak Magyarországnak. Angliának is teljes erővel e nemes nemzet segítségére kell sietnie, amellyel olyan gyalázatosan bántak. A Daily Telegraph római levelezője írja: A Duce a legmelegebb barátság hangján emlékezett meg Magyarországról. Diplomáciai körökben élénk érdeklődés fordult Mussolini szavai felé.♦ A Reuter iroda diplomáciai levelezője szerint angol hivatalos körök a) Örömmel üdvözlik Mussolininak azt a kijelentését, hogy Anglia és Olaszország érdekei a Földköz-tengeren nem elestétsnek. b) Visszautasítják azt az állítást, hogy Anglia megfojtja az olasz nép életét a Földközitenger körül és hangoztatják, hogy Anglia a földközitengeri kérdést a statusquo fenntartása alapján akarja kezelni. — c) Angol körök nem tartják nagyon kívánatosnak a Földközi-tengeren két-, vagy többoldalú egyezmény kötését, mert a kísérlet régi sebeket téphet fel és rossz szolgálatot tehet a békének. — d) Az abesszin hódítás elismerése a jelen pillanatban nem gyakorlati politika, de hangoztatják, hogy Anglia a hódítást már tulajdonképpen elismerte, mert az addisz-abebai angol követség öszszeköttetésben áll Grazianival. — e) Mussolini beszédének a Magyarországot ért igazságtalanságokról szóló része nem könynyíti meg Róma számára a Belgrádhoz való viszony javítását. A közönség ne adjon alamizsnát a koldusoknak, hanem megfelelő öszszegű alamizsna megváltását minden hónapban küldje el a főváros népjóléti osztályához.