Budapesti Hírlap, 1936. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-01 / 275. szám

fiatalnak és öregnek erüsl'.a tápszere, az egészség megtartásá­nak biztos eszköze: a reggeli és uzsonnates­­tiez 2-3 kávéskanál Ovomaltine. : v ^ beszállott urak üdvözlését, akik Bécsből elébe utaztak. 'e* 7 ?5*!^V Készülődés a bécsi pályaudvaron a kormányzó fogadtatására A bécsi keleti pályaudvar már szombat óta teljes díszben várja a kormányzónak és kíséretének megérkezését. A pályaudvar épületén magyar és osztrák zászlók lenge­nek. Az udvari váróteremben szőnyegeket terítettek le és délszaki növényeket állítot­tak fel. A terem bejárata fölött hatalmas magyar címer pompázik. Piros szőnyeg fut a teremből a sínekig arra a helyre, ahol a kormányzó kocsija megáll. Zeneszóval érkezik a testőrzászlóalj íríszszázada, majd felsorakozik a perronon.­­A pályaudvar épületével szemtan két dísz­ruhába öltözött lovasrendőrosztag sora­kozik fel.­­ Lassan gyülekeznek az előkelőségek. Itt Van Miklós elnök és felesége, Schuschnigg kancellár, Hi­lgerth altábornagy, alkancel­­lár, a kormány tagjai teljes számban, Schmidt Guidó külügyi államtitkár felesé­gével, Zehner gyalogsági tábornok, honvé­delmi államtitkár, valamint a többi állam­titkárok, továbbá Schilkawsky gyalogsági tábornok, hadseregfelügyelő, Jansa altá­bornagy, vezérkari főnök, Hubert Ottó, Miklós elnök kabinetirodájának vezetője, Ludwig és Hornbostel meghatalmazott mi­niszterek, Kubena vezérőrnagy, aki Miklós elnök mellé személyes szolgálatra van­ be­osztva, Schmitz polgármester, Haselmayr városparancsnok, továbbá az elnöki hiva­tal, a kancellári hivatal és a külügyminisz­térium magasrangú tisztviselői. Magyar részről Bobrik Anna követségi tanácsos ve­zetésével megjelentek a magyar követség tagjai, mellettük a bécsi magyar kolónia kiváló tagjai sorakoznak, valamint az Osztrák-Magyar Társaság vezetősége. Itt van Darányi miniszterelnök felesége, Szentk­iványi Domonkos konzul kíséretében­, to­vábbá Papén német nagykövet, Salata olasz követ, a diplomáciai kar sok tagja és még igen sokan az osztrák közélet és poli­tikai élet előkelőségei közül. Részben az állomás épületében, részben az épület előtti téren, valamint a pályaudvartól a szállodáig terjedő útvonalon gyülekezett össz; a bécsi magyarság többezer főnyi tömege. A Teré­­ziánum növendékei egyenruhában vonultak ki, mellettük a Magyar Szövetség küldött­sége Lowsky Aladár nyug.­ezredes vezeté­sével, a Szent István Egyesület, a Col­legium Hungaricum diákjai, a Parmaneum hallgatói, a magyar munkások, egyesületek és magánosok mindnyájan eljöttek, hogy üdvözöljék az idegenben Magyarország kor­mányzóját. B. H. 1936 DECEMBER 1. KEDD Mi­klós elnök és felesége s az osztrák kormány fogadta Horthy Miklóst A közönség lelkesen ünnepelte a magyar vendégeket Amikor a vonat befutott a pályaudvar­ra, megszólaltak a kürtök, a díszszázad vi­­gyázzba állt, a zászlótartó meghajtotta a zászlót és a zenekar a magyar Himnuszt játszotta. Először Miklós elnök és felesége üdvözölte a kormányzót és feleségét, majd a kölcsönös üdvözlések és bemutatkozások következtek. A kormányzó ellépett a dísz.­század, előtt s ezután megkezdődött a be­vonulás a városba. A pályaudvar épületét és környékét megtöltő hatalmas tömeg lel­kes éljenzésben részesítette a kormányzót. Rendkívüli melegséggel, szüntelen éljenzés­sel és kendőlobogtatással fogadta a bácsi magyarság Horthy kormányzót és feleségét. Amint a kormányzó és kísérete tovább ha­ladt, újból és újból felharsant a magyarok ajkán az éljen. A lelkesedés ujjongássá fo­kozódott. Az Ausztriában élő magyarság lelkéből viharos erővel tört ki a szeretet és ragaszkodás megnyilvánulása. Az osztrák közönség is mindvégig lelkes fogadtatásban részesítette a magyar ven­dégeket. Horthy Miklós kormányzó Miklós el­nökkel szállott gépkocsiba, a következő gépkocsiban a­ kormányzó felesége és Mik­lós elnök felesége foglalt helyet. Ezután Darányi miniszterelnök és Schuschnigg kan­cellár kocsija következett. Kánya külügy­miniszter és Schmidt külügyi államtitkár ült a következő kocsiban. Az ötödik kocsi­ban Darányi miniszterelnök felesége és Schmidt államtitkár felesége számára volt fenntartva. Ebben a kocsiban foglalt, he­lyet Scholtz Andor folyamőrkapitány, szárnysegéd is. Vértesy Sándor a kabinet­­iroda főnöke és Hoher Ottó, Miklós elnök kabinetirodá­jának főnöke következtek ez­után, majd Rudnay Lajos magyar követ, Bobrik Arna követségi tanácsos és Veress Lajos vezérkari ezredes, katonai attasé gépkocsija következett. Keresztes-Fischer Lajos tábornok és Kubena vezérőrnagy ült a következő gépkocsiban, majd Csáky István gróf, Hornbostel követ és Orsim­ Rosenberg­ gróf szertartásmester követke­zett, e ezután a díszkíséret tagjainak és a többi előkelőségnek a gépkocsija sorako­zott egymásután. A bevonulás­ i menet az úgynevezett­ Gürtelen, a Prinz Euger-úton, a Schwarzenberg-téren és a Ring-Strassen keresztül vonult az Imperial-szállóig. Az útvonalat szegélyező házakat magyar és osztrák nemzetiszínűi zászlók díszítik. Az útvonal mentén a bécsi helyőrség legénysége állt sorfalat dí­zruhában, acélsisakkal. Ahol a kor­mányzó elhaladt, a díszőrség fegyverrel tisztelgett. A harmadik, negyedik és tizen­ötödik gyalogezred és a távírócsapatok szakaszai szegélyezték a pályaudvartól a szállóig vezető útvonalat. Összesen tíz zá­szlóalj vonult ki, hogy díszőrséget álljon. Szüntelen ünneplés közben érkezett meg a kormányzó az­ Imperial-szállóba. A szálló épülete előtt díszruhás rendőrség állott fel és az úttesten lovasrendőr őrszemek ügyeltek a rendre. Miklós elnök és felesége a szálló fogadótermében elbúcsúzott a kor­mányzói pártól. A kormányzót és feleségét Schuschnigg kancellár és Schmidt külügyi államtitkár kísérte fel a lakosztályba és ebből az alkalomból egyszersmind tisztelgő látogatást, is tettek a kormányzói párnál. A kormányzó lakosztálya előtt a testőrség díszőrsége állott fel ezüstzsinóros egyen­ruhában, acélsisakkal. Látogatás Mi­klós elnöknél és Schuschnigg kancellárnál 31 11 órakor a kormányzói pár Huber Ottó kabinetirodai főnök kíséretében el­hagyta a szállót, hogy látogatást tegyen Miklós szövetségi elnöknél és feleségénél a Ballhaus-téren. Az útvonal a bécsi opera­ház mellett a Kärtner-Strassen, az Augustine-Strassm át a­ Burg mellett veze­tett a Michaeler-térig, onnan tovább a Schauffen-utcán keresztül a Ballhaus-té­­rig, a kancellári hivatal elé. Ezen az útvo­nalon újból a bécsi helyőrség katonái ál­lottak sorfalat. A 3. és 5. gyalogezred csapatai vonultak ki erre a szolgálatra. A kancellári hivatal előtt, a Ballhaus-téren a testőrség díszszázada sorakozott fel zené­vel és tiszteletadásban részesítette a kor­mányzót. Orsini-Rosenberg gróf szertartás­mester a lépcsők aljáig elébe jött a kor­mányzói párnak és felvezette őket Miklós elnökhöz. Rövid udvariassági látogatás után Horthy kormányzó Schuschnigg kan­cellár látogatását adta vissza a kancellári hivatalban. A kormányzó felesége a mino­riták templomába ment, ahol csérdesmisét hallgatott. A templom bejáratánál Bobrik Arno követségi tanácsos és Kartull Jenő miniszteri tanácsos fogadták a kormányzó feleségét. Záborszky István dr., a Pazma­­neum igazgatója mondotta a misét, a Paz­­maneum énekkara pedig régi magyar egy­házi énekeket adott elő. A hősök emlékművénél és a tengerész emlékműnél 11 óra 45 perckor a kormányzó a hősök emlékművéhez érkezett, hogy koszorút helyezzen el annak talpkövén. A kor­mányzó kíséretében volt Orsini-Rosenberg gróf szertartásmester, a díszkíséret tag­jai, a kormányzó kíséretének tagjai, Rud­nay Lajos magyar követ és Veress Lajos ezredes, katonai attasé. A kormányzót érkezésekor a kürt jellel fogadták. A kegye­­letes aktushoz egy gyalogos zászlóalj­ vo­nult ki zenével. A zenekar az érkezéskor a magyar Himnuszt játszotta. A zászlóalj mellett különböző fegyvernemekből össze­állított tiszti küldöttség sorakozott fel. Haselmayr vezérőrnagy, Bécs várospa­rancsnoka tisztelgett elsőnek a kormány­zónál, majd a kivonult díszzászlóalj pa­rancsnoka jelentkezett nála. A kormányzó ellépett a díszzászlóalj arcvonala előtt, ez­után felment a lépcsőkön a hősi emlék­műhöz. Az emlékmű körül a tengerész­szövetség tiszti tagjai állottak díszőrsé­get régi formaruhájukban. A hősi em­lékmű előtt két hatalmas kandeláberben magas lánggal lobogott a kegyelet tüze. A kormányzó ezután hatalmas babérkoszo­rút helyezett el az emlékművön. A ko­szorú nemzetiszínű szalagján ez a felírás állott: „Mit unwandelbarer Pietät der Reichsverweser von Ungarn.” (Változha­­tatlan kegyelettel Magyarország kormány­zója.) Amíg a kormányzó néma hallga­tásba merülve állott az emlékmű előtt, a zenekar az „Ich hott, einen Kameraden” című katonadalt, majd az osztrák him­nuszt játszotta. A kormányzó távozásakor a zenekar a magyar Himnuszt játszotta. Horthy Miklós innen a hősök emlékterén és a Hofburgon keresztül a Michaeler­­templomba ment kíséretével és ott meg­koszorúzta a tengerész-emlékművet. Az emlékművön még látható volt az a ko­szorú, amelyet Horthy Miklós nevében az elmúlt évben odahelyeztek, valamint a magyar folyamőrség koszorúja. A kor­mányzó mostani babérkoszorúján­ a kö­vetkező felírás állott: ,Iist treuem Ge­denken Vizeadmiral von Hcrtfiy■” (Hű­séges megemlékezéssel Horthy ellenten­gernagy.) Ferenc József koporsójának megkoszorúzása A kormányzó ezután a közelben levő kapucinusok templomához hajtatott és az ottani sírboltban Ferenc Józsefnek a kö­zépen álló koporsójára pompás babérko­szorút helyezett el, szalagján a következő felírással: „Mit ehrfurchtsvollem und dankbaren Gedenken Horthy.” (Hódolat­teljes és hálás megemlékezéssel Horthy.) A koszorú elhelyezése után a kormányzó visszatért az Imperial-szállóba, ahová idő­közben a mise végeztével megérkezett a kormányzó felesége is. Hivatalos látogatások 12 óra 30 perckor Darányi Kálmán mi­niszterelnök tisztelgő látogatást tett a Ballhaus-téren Miklós szövetségi elnöknél. 12 óra 45 perckor Miklós szövetségi el­nök és felesége viszonozta a kormányzói pár látogatását az Imperial-szállóban. Villásreggeli a „kongresszusi“ teremben 13 óra 30 perckor Miklós szövetségi el­nök és felesége a szövetségi kancellári hi­vatal délszaki növényekkel díszített, úgy­nevezett „kongresszusi” termében villás­­reggelit adott. A villásreggelin a követke­zők vettek részt: Horthy Miklós és felesége, Darányi Kál­mán miniszterelnök és felesége, Kánya Kálmán külügyminiszter, Vértesy Sándor dr., a kormányzó kabinetirodájának fő­nöke, vitéz Keresztes-Fischer Lajos tá­bornok, a kormányzó katonai irodájának főnöke, Csáky István gróf követségi ta­nácsos, a külügyminiszter kabinetfőnöke, vitéz Koós Miklós ezredes, első szárny­segéd, vitéz Gerlóczy Gábor őrnagy, szárnysegéd Németh Tibor őrnagy, szárnysegéd, Teleki Gyula gróf követségi titkár, Scholtz András folyamőrkapitány, szárnysegéd, Stumpfl Henrik vezérőrnagy és Adamovics Ferenc követségi tanácsos, az osztrák díszkíséret tagjai, Rudnay La­jos bécsi magyar követ, Bobrik Arna kö­vetségi tanácsos, Veress Lajos ezredes, bécsi magyar katonai attasé. Osztrák rész­ről a következők jelentek meg: Schusch­nigg Kurt dr. osztrák szövetségi kancel­lár, Sh­ilgerth Lajos altábornagy, alkancel­­lár és felesége, Schmidt Guido dr. kül­ügyi államtitár és felesége, Zehner Vil­mos gyalogsági tábornok, honvédelmi ál­lamtitkár és felesége, Neustädter-Stürmer Odo szövetségi biztonsági miniszter, Pern­­ter János közoktatásügyi miniszter és fe­lesége, Schmitt Richard polgármester és felesége, Skubl Mihály bécsi rendőrfőnök, Péter Ferenc külügyminisztériumi osztály­­vezető,­ Orsini-Rosenberg Félix gróf rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter, Chavanne Jenő osztályfőnök, Kubena Já­nos államtanácsos, vezérőrnagy, Huber Ottó, Miklós elnök kabinetirodájénak ve­zetője és Friedinger-Planter Róbert kö­­­­vetségi titkár. Horthy Miklós a régi tengerész­­bajtársak között A kormányzó beszéde a „kék kabátos bajtársakhoz“ Vasárnap délután 16 óra, 30 perckor a kormányzó feleségével látogatást tett a Schwarzenberg-téron lévő tiszti kaszinó­ban, ahol a tengerészszövetség tagjai fo­gadták a kormányzói párt. Az épület előtt Dittrich Brúnó sorhajó­kapitány, a szövetség elnöke, továbbá Per­­ter báró ellentengernagy és Simonics sor­hajókapitány üdvözölték a szövetség ne­vében a magas vendégeket. Dittrich Brúnó nyug. sorhajókapitány beszédében a többi közt ezt mondta: — Szeretett flottaparancsnokunk, a mi „tengeri Előre-marsallunk” újra kö­zöttünk van. Főméltóságod a haditen­gerészet tiszteletreméltó történetét tet­tekkel gazdagította, amelyekre mi vala­mennyien joggal vagyunk büszkék. A Mária Terézia-rend káptalanja előtt aligha volt ennél tisztább eset. De hogy Főméltóságod felé a csodálaton és a bizalmon felül még mindnyájunk szíve is repesett, az az Ön legsajátabb lova­giasságának következménye, amely min­denkit, a tengernagytól le a tengerészig, lebilincselt. Főméltóságod nagy felada­tokra elhívatva, ugyanilyen erős és eré­lyes kézzel szűkebb hazáját a legna­gyobb nyomorúságból előrevezette a fénybe és a felvirágzásba. A határokon is túlterjedő sorsközösség érzésével mi a mi tengernagyunknak ebben a külde­tésében is együttérzü­nk. Dittrich így fejezte be szavait: — Főmélt­óságtok, Magyarország kor­mányzója, a mi szeretett flotta-parancs­nokunk és felesége, hip, hip, hurrá! A háromszoros hurrá visszhangzott a teremben és az egybegyűltek lelkes ová­ciót rendeztek Horthy kormányzó tiszte­letére. Horthy Miklós kormányzó meghatottan válaszolt: — Köszönöm, kedves Dittrich, szép és szíves üdvözlő szavaidat. Megnehezítet­ted számomra, hogy megfelelő szavakat találjak. Köszönöm mindenek előtt a Tengerész-Szövetségnek, hogy módot adott nekem arra, hogy Itt együtt lás­sam sok régi bajtársamat, akit­ annak­idején becsülettel viselték a kék kabá­tot. A mi haditengerészetünk az én meg­győződésem szerint a régi monarchia elgegészségesebb intézménye volt; egész­séges lélek lakozott benne és mindany­­nyiunkat hív kötelesség teljesítésre ne­velt. Mindnyájan éreztük a háború előtt, hogy Európa lassan katasztrófa felé kö­zeledik. De ma tudjuk, hogy az össze­omlás nem volt elháríthatatlan sors. Ez az összeomlás talán legjobban minket sújtott, tengerésztiszteket. Emberi lé­lek, mennyire hasonlítasz a vízhez! Em­beri sors, mennyire hasonlítasz a szél­hez! — mondta Goethe. Ami elkövetke­zik, Isten kezében van. A mi dicsőséges piros-f­ehér-piros lobogónkhoz, a mi kö­zös eszményeinkhez örökké hű maradok és egykori haditengerészetbeli öreg baj­­társaimhoz is! Viharos tetszés és ujjongó Hóci-kiáltá­­sok követték a kormányzó szavait. Ezután a kormányzói pár a nagyte­rembe ment, ahol már összegyűlve vára­koztak a volt sorhajó-tisztek és a volt flo­ttaparancsnok-tisztek. Külön csoport­ban gyűltek össze a Habsburg, a Novara, a Prinz Eugen és a Viribus Apitis sorha­jók tisztjei, akik egykor a kormányzó pa­rancsnoksága alatt szolgáltak. Ugyancsak ott voltak feleségeikkel együtt azok a ten­­gerésztiszt­ek, akik egykor a kormányzó baráti és bajtársi köréhez tartoztak. A kormányzó meghatottan fogadta egykori ismerőseinek és bajtársainak hódolatát, míg a kormányzó felesége szívélyesen el­beszélgetett a megjelent hölgyekkel. A látogatás mintegy háromnegyed óráig tartott és azután a kormányzó és felesége elbúcsúztak a megjelentektől és visszatér­tek az Imperial-szállóba.

Next