Budapesti Hírlap, 1937. február (57. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-18 / 39. szám

­ r -----------—-Regény írta: PÉCZELY JÓZSEF - —■ ........................=•====== 4 — Még egyszer! Még egyszer! — biztatgatják az összesereglett népek. Ünnepies valami az! Ekkor a nagyvendéglőben bankettet rendeznek a belső emberek a saját tiszteletük­re s különöskép­pen megengedik a nap hősének, a végrehajtónak, hogy a nemes tanács közé üljön az asztalvégre, s elihatja az öt pengőjét. Ami rendszeresen meg is­­ történik, így beszélik az én otthonomról néha-néha el­szakadó emberek: Halad a falum. Halad a korral! Az új községháza körül a földet jó vastagon homokkal szórták be. Szép, sárgaszemü homokkal. Drága pénzen hordatták a harmadik határból. Olyan, mint az arany. Az emberek nem győzték csodálkozással. Hát még az urak? Állandóan ge­­reblyézgette egy ember „kutyasorban” (közmun­kába). Nem volt azon soha semmi piszok. Se egy szalmaszál se egy csipetnyi papiros. Maga a jegyző ügyelt rá. Még a gyufaszálakat is felsze­dette. Ott ült egész nap az irodája ablakában. Vi­gyázott a homokra. Ha történetesen egy járatlan ember masinát rántott, a jegyző nyomban rá­kopogott: — A homokra ne dobja kend! Igen, igen ... Átformálódott a falum. Egészen átformálódott. Azt mondják, nem ismernék rá. Csakhogy ez az átformálódás nem ment simán, így regélik. Az emberek egy része bele volt kozmásodva a régi állapotba. Nem akarták a tornyot Minek a? A faluházát se. De a homokot se. Ami jó volt az apáinknak, az nekünk is jó! Elég magas az a torony csonkán is! Be lehet róla látni az egész falut! Az újítók azonban argumentáltak: Csak más az, ha az ember már a harmadik határból mutathatja a más f­alubélinek: — Ahol a! Az a mi tornyunk! Merthogy a büszkeség se kutya! Csakhogy annak ára van. Pénzt kóstál. Sok pénzt. Hát minek a? A faluháza?... Ejnye­ni!... Hiszen Salamon király mérlege a nádfedelű kunyhóban is csak Salamon mérlege! S ott is csak ember méri vele az igazságot! S ha valami csodás ember a bíró, mint teszem azt Péteri Gáspár uram, hát akkor is csak egyfelé billenhet a cintányér! A homokot se... Nem kell! Az artézi kutat meg éppen nem pártolták. — Amerika országának vizét igyuk mi, kunsá­giak? ... Hiszen van nekünk magunknak is! A szép nagy akácokat se akarták engedni. Nem és nem. Csökönyösködtek. — Azok árnyékában szívták meggyvörösre apáink is tajtékpipáikat! De hát minden kemény diónak van kalapácsa. Ennek is kerülközött Fifikával éltek. A tanító is, a jegyző is. Lehet, hogy valamelyik alkalmas disznó­toron sütötték ki, de az is lehet, hogy magukba mélyedve, külön-külön izzadtak ki. Elég az hozzá, hogy amikor minden kötél szakadt, azt mondta a jegyző: — Bizonyos, hogy a szomszéd községbelieket s főként az átekháziakat, megüti a guta, ha meglát­ják a mi emeletes városházunkat! A jegyző, ez is gyengéje volt neki, mindig városházát emlegetett. Városháza. Hát ami azt illeti, ez szebben és tetszetősebben is hangzik, mint az, hogy faluháza. Idők jártával rá is ragadt az emberekre: — Hova megy kend? — A városházára. — Adó?... — Háti — ...Azonban ni! — pillogott a jegyző a ne­mes tanácson végigtekintve, — az ilyen kis fesz­­tuugra, mint ez a mostani, nem valami jogosan mondhatjuk, hogy „városháza”. Kopott, alacsony, nádfedelű. Ellenben egy szép, emeletes ház, sárga falakkal, piros cseréptetővel, nagy, zöld ablakok­kal ... középen egy sudár kis torony ... benne csen­gettyűvel... megüti őket a guta! Szent, hogy megüti! így furatot ártézi kutat is. Az egészség semmi. Azt nem is említette. Minek? Az egészség az orvos dolga. Orvosé, meg a jó Istené. Ott az egyes ember semmit se tehet. Ez nyilvánvaló. Hanem az, hogy az átokháziakat a guta megüti, arra már csakugyan érdemes pénzt reszkírozni. Bele is reszkírozott a tanács a földbe tízezer pengőt Igaz ugyan, hogy víz nem jött a földből, de annyi baj legyen. Ott a formás kis, szobor az üres medence közepén, rajta tündöklik kicirkalmazott, arannyal futtatott betűkkel, ,artézi kút”. Megmond az mindent Alatta kisebb betűkkel ékeskedik a kö­vetkező kis tájékoztató: „Készült itt helyben. Köz­költségen.” Mindenki olvashatja. Már aki tud olvasni. A numerust nem tették oda, csak a helyet hagyták ki. Azt majd csak akkor vésetik rá valami szaladó szobrásszal... „Anno ezer, meg ennyi szán és száz...” — ha gyón a víz. Minden harmadik, negyedik esztendőben elmozdítják helyéből a kis szobrot, faköpenyeget húznak rá, s a kúton fúrnak öt-hat ölet Lassan, de alaposan! Hja, a jó munka időt kíván! Lehet, hogy egyszer majd fölbuggyan a víz. Na, lesz akkor nagy kapkodás! Mit csináljanak vele? Hová vezessék ? A bíró úr azonban erősen bizakodik, hogy az ő életében nem lesz abból semmi. A piactéri akácfákat is a guta emlegetésével tudták kivágati. Egyik-másik megcsontosodott tanácsbeli hetekig nem mert fölkövetkezni a „város­házára”. Szégyenkezett, önmaga előtt is. Hát úgy is festett irtás után a piactér, mint a forrázott malac. (Folyt köv.). 1937 FEBRUÁR 18. CSÜTÖRTÖK 1. 11. --Apr AC! ^3!2b G ^3 Az építőanyagkereskedők szerint az építőanyagokban nincs drágulás Mi van a téglával Az építtető érdekeltségek az utóbbi idő­ben sűrűn panaszolják, hogy egyes építő­anyagok, főként a tégla, a cement és a mész drágulása megbénítja az építkezést. Ezzel szemben az építőanyagkereskedők és a kőművesipar érdekképviseletei kétségbe­vonják az építőanyagok drágulását. Eb­ben az ügyben az Építőanyagkereskedők Szövetsége az építőipari szaktestületek be­vonásával szakértekezletet hívott egybe, mely kedden folyt le a következőképpen: Szerdahelyi József alelnök rámutatott, hogy mennyire káros az, ha az építtet­őket helyt nem, álló híresztelésekkel riasztják el az építkezésektől. Majd számszerű ada­tokat hoz fel annak igazolására, hogy az építőanyagok áraiban az utóbbi 10 évre visszamenőleg drágulás nem következett be. Szerinte a szakmabeli kereskedelem oly alacsony haszonkulccsal dolgozik, amely csak a legszerényebb polgári megélhetést biztosítja. Balla Szigfrid főtitkár rámuta­tott arra, hogy az építőanyagok árai a vált­ság mélypontján kialakult szinten állanak. Győrbiró István, a Kőművesmesterek Ipartestületének képviseletében közölte, hogy az ipartestülethez az építőanyagok drágasága miatt egyetlen panasz sem­ érke­zett és az ipartestület nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel, mert arra semmi okot nem lát fennforogni. Az építőanyagok árá­ban legfeljebb szezonszerű fluktuáció álla­pítható meg, amely azonban évtizedek óta minden építkezési kampányt megelőzőleg tapasztalható. Különösen hangsúlyozza, hogy az építőanyagkereskedők hitelnyújtó tevékenysége és szolid üzletvitele sokezer családiház­ megépítését tette lehetővé. Az Építőmesterek Ipartestületének képvisele­tében Valkó Sándor igazat­ ad az előtte felszólalóknak abban, hogy az úgynevezett építőanyagok, tehát a kőművesmunkához szükséges anyagok árai egyáltalában nem emelkedtek. Az építkezések azonban né­hány százalékkal mégis megdrágultak és­pedig azért, mert a fa, a faáruk és a­ sze­relési cikkek árai emelkedtek jelentősen.­­ E cikkek áremelésének oka azonban abban­­­leli magyarázatát, hogy igen nagy részben­­ külföldi nyersanyagokból készülnek, me­lyeknek világpiaci árai emelkedett a fegy­verkezési konjunktúra következtében. Spie­gel Béla igazgató ugyancsak hangsúlyozza, hogy a magyar termelési építőanyagok árai­val sem változott. A külföldi fémek és kül­földi fa áremelkedése következtében van ugyan egyes cikkeknél áremelkedés, ez azonban az építkezés összköltségei tekinte­tében oly jelentéktelen drágulást okoz, amely senkit sem tarthat vissza az épít­kezéstől. Végül az elnök összegezve a vita anya­gát, megállapította, hogy a magyar ter­melésű építőanyagoknál drágulás egyál­talában nem következett be, az építkezések megolcsóbbításának előfeltétele tehát csak az lehetne, ha a kormány egyes import­­nyersanyagok vámját, illetve fuvaradóját leszállítaná.* Az ankét — mint fentiekből látható — nem tisztázta azt a legfőbb kérdést, vaj­jon van-e jogosulatlan drágulás az építő­anyagokban. A kereskedők és építőiparo­sok szerint nincs, az építtetők szerint van. Nem tisztázódott főként az, hogy a tégla miért drágult jelentékenyen, ami kétségte­len tény. Úgy látszik, a vitában az utolsó szót az Arelemző Bizottság fogja kimon­dani. — Román—olasz kereskedelmi egyez­mény. Rómából jelentik: Lugosianu római román követ kedden aláírta a román—­­olasz kereskedelmi egyezményt. Az új ke­reskedelmi egyezmény a két ország kö­zötti kölcsönös árucsereforgalmat kontin­­gentálási alapokra helyezi. — Hagymapiac Makón. Makón a vörös­es fokhagyma-export élénkül. Szállítások , főként az északi államokba, Angliába, Lengyelországba, Svájcba és Csehországba irányulnak. A kereslet és kínálat a nagy s raktári készletek következtében mérsékelt. Árak: vöröshagyma 5,50, fokhagyma 22— 24 pengő­s­kint. A tőzsdetanács javaslata a lisztárjegyzés kérdésében A tőzsdetanács tegnapi ülésében foglal­kozott a lisztárjegyzés kérdésével is. A ke­reskedelemügyi miniszter ugyanis decem­ber végén leiratban felhívta a tőzsdetaná­csot, hogy létesítsen lisztár­jegyző bizott­ságot. Ennek megfelelően a tanács részle­tes tervezetet dolgozott ki, amelyet a ke­reskedelemügyi miniszternek terjeszt fel. A tervezet szerint a tőzsde elnöksége egy körülbelül 50—60 tagú bizottság létesítését javasolja. Ennek a bizottságnak a tőzsde­tanács, a tőzsdetagok, a Kereskedelmi és Iparkamara, a GyOSz, az OMKE, a mal­mok, a lisztkereskedők és ügynökök, a pé­kek, továbbá a fűszeresek delegáltjai lennének tagjai. A lisztbizottság turnusokban behívandó tagjai fogadalmat tesznek, mert határoza­taik úgy az Arelemző Bizottság működése, mint a kenyérgyár megállapítása szem­pontjából döntő fontosságúak lesznek. A bizottság a tőzsdén tartja üléseit éspedig vagy naponta, vagy hetenkint háromszor és megállapítja nemcsak a tőzsdén, hanem a tőzsdén kívül kötött lisztüzletekben elő­­a tőzsdén árakat is éspedig figyelemmel a búzaára­k mindennapi alakulására. Mihelyt a tervezetre leérkezik a miniszter válasza, teljes tanácsülés dönt véglegesen a liszt­­ármegállapító bizottság létesítéséről. Papp József tiszteletbeli elnök javaslatára a közgyűlés elnökké ifj. Tóth Pált, ügyvezető elnökké Ruzicska Edét, alelnökökké Kör­­mendy Mátyást (Szeged), Stimm Lajost (Miskolc), Horváth Istvánt (Sopron), Mar­­schall Bélát (Győr), Marovits Andort (Pécs), Tóth Lajost (Debrecen), Dembicz Gyulát, Né­meth Gyulát, Vass Kálmánt, Kovatsek Feren­cet, Lovász Gyulát és Malosik Ferencet vá­lasztotta meg.­­ A Leszámítolóbank új fiókot nyitott IX., Ferenc­ körút 25. szám alatt. A Horthy Miklós-híd ezévi átadása a forga­lomnak kétségkívül nagy fejlődést jelent a Ferencváros részére. Ezen fejlődés elő­hírnökeként jelentkezik a Leszámítoló­­bank új fiókja, hogy a Ferencvárosban lakó ügyfelei kényelmét szolgálja. — Nehézségek a német—jugoszláv áru­­csereforgalomban. Belgrádból jelentik: Jugoszlávia követelése 350 millió dinárra rúg Németországgal szemben. A kliring­­szaldó állandó növekedése miatt fokozato­san esett a kliringmárka árfolyama, ami nagy károkat okozott az exportőröknek. A jugoszláviai kereskedők Németországból nem tudnak több árut behozni és az áru­forgalmat nem tudják növelni. A „Poli­tika’' azt írja, hogy az elmúlt évben a kliringszaldót úgy egyenlítették ki, hogy Jugoszlávia Németországban nagyobb ará­­nyú állami bevásárlásokat eszközölt, ami­ről az idén azonban nem lehet szó. Ennek következtében Németország bármennyire is jól felvevő piac, az exportőrök egyre kevesebbet szállítanak és nincs messze az idő, amikor kénytelenek lesznek az expor­tot teljesen be is szüntetni. A Jugoszláv Nemzeti Bank ebben az ügyben rövidesen határozni fog. — Az IPOSz közgyűlése. Az Ipartestületek Országos Szövetsége most tartotta ezévi ren­des közgyűlését. Ifj. Tóth Pál, az IPOSz elnöke megnyitóbeszédében vázolta az elmúlt év munkásságát. Felhívta az iparosság kép­viselőinek figyelmét a bal és jobboldali szél­­sőséges agitáció romboló hatására és arra buzdította őket, hogy a túlzó irányzatok ellen saját szervezeteikben, minden erejükkel ve­gyék fel a küzdelmet. A zárszámadást és va­gyonmérleget, valamint az 1987. évi költség­­vetést a­ közgyűlés vita nélkül egyhangúlag elfogadott. Az ezévi országos iparos kon­gresszust Nagykanizsán tartják meg. Végül 11 Budapesti értéktőzsde Szilárd. Szilárd irányzattal, élénk forgalommal nyí­lott a mai tőzsde. Az élénk kereslet követ­keztében a részvények árfolyamaiban már nyitáskor jelentékeny áremelkedés mutatko­zott. A vas és bányaipari részvényekben volt leginkább élénk az üzleti tevékenység. Igen szilárd volt a Rima, továbbá a közeli oszta­lékesedékesség miatt erős kezek vásárlásai nyomán a Salgó-részvény. A Trust is számot­tevő áremelkedést ért el. A bányaipari rész­vények közül még a Bauxit és az Al­phalt, a faipari vállalatok közül pedig a Nasici ár­javulása említésremél­tó. A tőzsde szilárd irányzattal zárt. A járadékpiacon egyenetlen, irányzat mellett az üzleti forgalom igen szűk­ keretek között mozgott. Az értéktőzsde hivatalos árfolyamai. (Zá­rójelben az egyes kötések): Nemzeti Bank 192.— (190), Első M. Bizt. 625.— (—.—), Első Bp. malom 20.25 (29.25—29.5), Hungá­ria malom 45.— (44.5—45.25), Bauxit 334.5 (3341)—339), Beocsini 38— (37A—38.5), Kohó 38.2 (37.6—38.5), Aszfalt 22.— (22— 22.8), Kőszén 556.— (555—557.75), Salgó 60.45 (60—60.7), Uzilkányi 880 (88.25—80.5), Fegyver 81.— (80.75—81.5), Ganz 21.45 (21.45—22), Rima 1480 (148.3—149.25), Ofa 50— (50—50.25), Nasici 113.— (112— 114.25), Levante 2.5 (2.5—2.55), Nova 23.3 (23.3—23.4), Tröszt 123.25 (122.85—128.75), Délcukor 87.— (87—87.5), Magyar cukor 213— (212—213.75), Georgia 41.7 (41.25— 41.75) , Izzó 263.— (262.75—264.5), Gschwindt 963— (963), Pamutipar ,72— (71—72.25) Szegedi kender 56.— (56.5), Műtrágya 54.75 (54.75), Brassói ■ 58.25 (57.75—58.5), Gumi 114— (118.7—114.3). ADamadóság, kötvények, záloglevelek: 1037. évi ptjegy 100.— (ICO), Beszkár kötv. A- 5.6 (——­, VI—­VII. hadik. 0.11 (0.11), 1910. évi föv. 4 százalékos 266— (266— 266.75) , 1911. évi föv. 4 száz. 30.25 (36.25— 36.75) , 1914. évi föv. 4.5 száz. 339.5 (339.25 —340.5), 1927. évi főv. 6 száz. 89.876 ( 89.875 —90), Pesti PL 7.5 száz. d. 7L 95.5 (—.—), Devizapiacok A nemzetközi devizaforgalomban változá­sok alig történtek. Általában az emelkedések voltak túlsúlyban. Csak az angol font esett kissé vissza. A dollár neon változott. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolya­mai, (febr. 17.) Devizák: Amszterdam 184.70—187.00, Athén dev. komp. S.025—3.055, Belgrád 7.82—7­8S.

Next