Budapesti Hírlap, 1937. március (57. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-02 / 49. szám
1937 MÁRCIUS 2. KEDD B. CL Darányi Kálmán miniszterelnök megnyitotta a második közigazgatási tanfolyamot Bornemisza Géza iparügyi miniszter és Mikecz Ödön belügyi államtitkár tartottak előadást a megnyitó ünnepségen Darányi Kálmán miniszterelnök hétfőn délelőtt nyitotta meg a belügyminisztérium dísztermében a második közigazgatási továbbképző tanfolyamot. Az ünnepélyes megnyitón a tanfolyam résztvevői és előadói teljes számban együtt voltak és sokan jelentek meg a magyar közélet kitűnőségei közül. Ott volt Szendy Károly polgármester, Schuler Dezső alpolgármester, Marschall Ferenc államtitkár, Erdélyi Lóránt alispán, Tormay Géza államtitkár, Keresztes Fischer Ferenc, a Pénzintézeti Központ elnöke, Tahy László államtitkár, Puky Endre, a közigazgatási bíróság elnöke, Széll József, a közigazgatási bíróság alelnöke, Berczelly Jenő államtitkár, Dalnoki-Kovács Gyula államtitkár, Petneházy Antal államtitkár, Konkoly-Thege Gyula, a Statisztikai Hivatal elnöke, Traeger Ernő miniszteri tanácsos, Ferenczy Tibor főkapitány, a főispáni és az alispáni kar s a városok polgármesterei. Darányi Kálmán miniszterelnök Mikecz Ödön államtitkár, dr. Rákóczy Imre miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője és Vajay Károly miniszteri tanácsos kíséretében lépett a terembe. Az egybegyültek lelkes tapsa közben foglalta el helyét az elnöki emelvényen, Bornemisza Géza miniszter és Mikecz Ödön államtitkár között. Az elnöki emelvényen foglalt helyet Tomcsányi Kálmán államtitkár és Mártonffy Károy miniszteri osztálytanácsos is. Darányi Kálmán: A közigazgatás felfokozott igényekkel lép fel munkásaival szemben Darányi Kálmán miniszterelnök hétfőn délelőtt a következő beszéddel nyitotta meg a második közigazgatási továbbképző tanfolyamot: — Mikor hivatali elődöm, megboldogult Gömbös Gyula esztendővel ezelőtt ugyanerről a helyről, ugyanebben az időben megnyitotta az első Közigazgatási Továbbképző Tanfolyamot, ez intézmény életrehívását nemcsak a közigazgatási világ, de szinte az egész magyar közvélemény osztatlan helyeslése kísérte. S most, amikor újra összejöttünk a belügyminisztérium történeti levegőjű dísztermében: a tanfolyamnak az ország minden részéből összesereglett hallgatói, a tanfolyam igen tisztelt előadói, a magyar közszolgálatnak úgyszólván minden területét képviselő vendégeink, tisztemből, mint a magyar közszolgálat vezetőjének tisztjéből folyik az a kötelezettségem — amelynek egyébként szívesen teszek eleget —, hogy a tanfolyamot a kormány nevében megnyissam és felfogásomat a közigazgatási továbbképző tanfolyamok jelentőségéről és mélyebb értelméről, közigazgatási szervezetünkben betöltött szerepéről vázoljam. — Ha magunkévá tesszük azt a régi állítást, hogy , ,minden nemzet alkotmánya annyit ér, amennyit közigazgatása meg tud valósítani és ami az alkotmány kitűzte célból a közigazgatás által valósággá lenni nem tud, az vagy utópia, vagy a nemzet gyengeségének jele”, előttünk áll a köztisztviselői munkának a nemzet életében való nagy jelentősége. A törvényhozó akarata, a kormány elhatározása, egyformán a tisztviselőkön keresztül válik valósággá. A kormányzat a szociális, közegészségügyi, kulturális, de a nemzeti politika egyéb területeit érintő elgondolásait is csakis szociális érzéssel valóban telített, a legszélesebb néprétegek gazdasági, megélhetési nehézségeit valóban megértő, azt minden hatósági intézkedés előtt mérlegelő és figyelembevevő, vezetésre valóban alkalmas, önálló intézkedésre képes, magas általános műveltségi fokon álló, alapos és biztos szakképzettséggel rendelkező tisztviselői karral valósíthatja meg. A közigazgatás — jól tudjuk — nem tehet mindent, de mérhetetlenül sokat tehet. — Bizonyítást nem igényel az a tény, hogy a közigazgatásnak szinte áttekinthetetlenül megnövekedett feladatai felfokozott igényekkel lépnek fel a közigazgatás munkásaival, a köztisztviselőkkel szemben. Természetesen minden állam egész erejével igyekszik tisztviselői karát abba a helyzetbe hozni, hogy ezeknek a fokozott követelményeknek meg tudjon felelni. Ennek a törekvésnek kettős ága van. Az egyik, amely a leendő tisztviselővel szemben emeli az elméleti és gyakorlati tudás követelményeit; a másik a már állásban lévő tiszviselők érdekében a folytonos továbbképzés, a szintenmaradás biztosítása. — Hazai viszonylatban az elsőt szolgálja tudvalévően az 1929 :XXX. t.-c., amely a magasabb elméleti közigazgatási és az 1933 :XVI. t.-c., amely a fokozottabb gyakorlati közigazgatási ismeretek megszerzését követeli meg. — A már állásban lévő tisztviselők továbbképzését, állandó szinten maradását szolgálja a Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam. Jól tudjuk, hogy külföldi államok e téren nagy erőfeszítéseket tesznek és jelentős eredményeket érnek el. Mi ismerjük ezeket, figyelemmel is kísérjük, belőlük szívesen tanulunk, de nem utánozzuk őket. Ezért van a mi Közigazgatási Továbbképző Tanfolyamunknak sajátos színe, magyaros értelme! A kormány állandó gondoskodásának tárgya, ha erről nem is ad ki nyilatkozatot, a magyar közszolgálat modernizálása, a mai kor igényelte közigazgatási szervezet és közigazgatási eljárás, a modern közigazgatási ügyintézés megteremtése, közkeletű szóval, a magyar közigazgatás racionalizálása. A járható út — Mindjén racionalizálási törekvés nehéz, kényes helyzetben van. Ha nem volna kész helyzet, ha nem volnának adottságok, ha előbb tabula rasá-t lehetne csinálni, úgy nagyon könnyű volna eszményien elképzelt, tökéletes közigazgatási szervezetet alkotni, amelyben az óramű pontosságával kapcsolódik minden kerék és csavar égjük a másikba. Miután azonban a magyar közigazgatási szervezet tele van adottságokkal, tenstele évszázados elemekkel, még a legtökéletesebb szervezet kedvéért sem lehet ezeket az értékes történelmi adottságokat figyelmen kívül hagyni. De éppen ezért nem lehet eleget tenni a türelmetleneknek, az erőszakosan újítani akaróknak sem. Ezek azt kívánnák, hogy — amint kifejezik — baltával kell lebontani a bürokráciát. — Marad tehát mint harmadik, egyedül járható út, amelyet én is követni kívánok, a fokozatos, de állandó javítás, a száraz gallyak állandó nyesegetése, a történelmi adottságokkal, a hagyományokkal számoló, de azért sohasem lankadó modernizálás. Például ez vezette a kormányzatot a nagyobb szervezeti reformoknál, amilyen a tanügyi igazgatás teljes újjászervezése, vagy kisebb területen az erdészeti igazgatás átszervezése. A másik gondolat, amely munkánkat irányítja s amely minden eredményre számító racionalizálási törekvésnek helyes alapgondolata, hogy az csak alulról felfelé haladhat. Ezt szolgálja a községi igazgatásnak most folyamatban lévő átszervezése. Ez a községi igazgatásnak olymérvű leegyszerűsítését célozza, hogy az fokozottabb szociális igényeknek meg tudjon felelni és a község közönsége irányában a mainál behatóbb, bensőbb viszony kialakulására vezessen. Ehhez kapcsolódik a tanyai közigazgatásnak törvény útján való rendezése, a községek területi rendezése, amely a törpeközségek megszüntetését, az összeépült községek egyesítését, indokolt határátcsatolásokat s ott, ahol arra a feltételek megvannak, új községek létesítését jelenti. Ezért választottuk a most meginduló tanfolyam tárgyául a községet és ezért rendeli a szervező kormányrendelet, hogy e tanfolyamon a községet kell bemutatni , annak minden vonatkozásában, így a járáshoz, a megyéhez, az államhoz való kapcsolatait, a községszervezési problémákat, a községi adóügyet, a községi közegészségügyet, a községi iskolaügyet, a szociális ügyeket, a honvédelemre és a földmivelésügyre vonatkozó községi kérdéseknek gyakorlati bemutatását. De más törvényhozási és kortorányzati rendelkezések is szolgálják ezt a széles alapokon nyugvó szociális, vagy népies közigazgatást, így az 1935:VI. t.-c. az iskolafelügyeletet éppen a legalsóbb fokon teszi behatóvá, ami éppen ezért a törvény legjelentősebb rendelkezése. Ezt szolgálja az az intézkedés, amellyel az államkincstár a községi tanítók és községi jegyzők illetményeit biztosítja. E célt szolgálja a pénzügyminiszter úr, amikor a falusi kislakásokat mentesíti az adó alól, az iparügyi miniszter úr, amikor a minimális munkabéreket és a maximális munkaidőt megállapítja, a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr, amikor a távoleső tanyákon százával szervezi a faluzó postajáratokat. Ezt szolgálja a véderői szervezet kiépítése, az úgynevezettzöldkereszt akció fejlesztése, az egészséges ivóvízzel való ellátás s ezenfelül mindazok a falu népének szociális és egészségügyi , helyzetét javítani hivatott korszerű elgondolások, melyeknek — ‘ teherbíróképességünk szem előtt tartásával —leendő megvalósítását tervbe vette. Ebbe a gondolatkörbe tartozik az egész telepítési akció és a hitbizomány-reform. — Az elmondottak egyben azt igazolják, hogy a magyar közvélemény most már bizakodó türelemmel várhatja a közigazgatás-racionalizálási , munkálatok eredmményeit, mert a kormány e kérdések helyes megoldásának a jövőben különös figyelmet szentel. A fontos az, hogy egész közigazgatásunkat átölelő terv fekszik , akormány előtt, amelyet fokozatosan kell megvalósítanunk, sohasem feledkezve meg arról, hogy történelmileg kiépült közigazgatási szervezetünkön csak oly változtatást szabad tenni, mely azt kétségtelenül, javítja. Mindenesetre megnyugtathatja a magyar közvéleményt, hogy a kormány szemmel tartja az egész magyar közszolgálatot. Erre beszédes bizonyíték az, hogy egyidejűleg foglalkozik a tanyai közigazgatás megszervezésével és azegyetemmi oktatás reformjával is. Ezek után világossá válik, mi a szerepe a Közigazgatási Továbbképző Tanfolyamnak a magyar közigazgatási életben. A tanfolyam értelme és jelentősége . Mindazt, amit a közigazgatás racionalizálása a munka módszere tekintetében elér, amit az egyes nagy igazgatási ágak a kormány egységes programjának megvalósítása terén megvalósítanak, a Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam rövid, pontos összefoglaló előadások keretében továbbadja a fiatal tisztviselőknek. Ez történt a múlt évben is, amelynek eredménye az a hatalmas kötet, amely a rendkívül gazdag és értékes anyagot hozzáférhetővé tette olyanok számára is, akik nem vehettek részt az előadásokon. Ez történik majd ebben az évben is. Most is arra törekedtünk, hogy, a tanfolyam hallgatói elözcézből kapják az ismereteket, olyanoktól, akik azzal az anyaggal napi munkájuk során bánni szoktak és annak mesterségbeli nehézségei saját tapasztalásból ismerik.. Ha a mostani tanfolyam előadásait magánban foglaló könyv megjelenik, bizonyára éppen olyan sikere lesz, mint az elsőnek. A Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam előadóasztala tehát az, amely amely szertesugározza a közigazgatás legújabb eredményeit, magyarázatokkal, felvilágosításokkal látva el azokat. Ebben van a tanfolyam mélyebb értelme és jelentősége. — Természetesen ismerni kell a tételes jogot is, kellenek az adatok, a tények is. Ha a továbbképző tanfolyamok célja ennél, magasabbrendű. A törvény szavai mögött rejlő íratlan, szavakba nem foglalt szándékot k ívell érzékeltetnie. A tanfolyam előadásai több csoportra osztva felölelik a közigazgatási szervezést és a közigazgatási politikát, a statisztika és közigazgatás kapcsolatát, a közigazgatási eljárást és jogszabály alkotást, a községi közegészségügyet, a községi rendészetet, a nemzetiségi kérdést, a község kulturális, szociális ügyeit, a község sportügyét, a községi műemlékek védelmét, a földmívelésügyi, ipari, kereskedelmi,a pénzügyi igazgatás községi vonatkozásait és a községnek a honvédelmi vonatkozásait. Ezeket kíséri számos gyakorlati bemutató. A tanfolyam hallgatói teljes illet,ményeik birtokában minden hivatali gondtól, munkától mentesen a teljes március hónapot, a továbbképzésnek és az anyaggyűjtésnek szentelhetik. Természetes, hogy mindezek fejében joggal elvárhatja a kormány, hogy valóban annak szenteli. Jól tudom, hogy pár hét alatt túl sokat tanulni nem lehet, de az előadásokból rengeteg kezdeményezést, gondolatébresztést vihetnek magukkal. A kormány tudatában van annak, hogy a tervbe vett előadási anyagnak hosszabb időre való beosztása behatóbb feldolgozást tenne lehetővé. Ez azonban a fiatal tisztviselőknek a szolgálattól hoszszabb ideig tartó elvonását tenné szükségessé, másrészt az előadóknak a magyar közszolgálat legelfoglaltabb és legjobban igénybevett tagjainak még erősebb megterhelését jelentené. Az előbbit a szolgálat érdekében, az utóbbit ugyanezen okból, de méltányosságból is el kell kerülni. Minden egyes előadó úrnak e helyről meleg, őszinte köszönetet mondok a kormány nevében ellenszolgáltatás nélküli önzetlen, lelkes munkájáért. • Fiatal tisztviselőtársaink, a tanfolyam hallgatói számára végezetül még egy személyes vonatkozást is szeretnék érinteni. 1913-ban volt már Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam, ennek a mainak történeti előzője. E tanfolyamon én is részt vettem, mint vármegyei másodfőjegyző. Személyes tapasztalatból tudom tehát, milyen nagy haszonnal jár a tanfolyamon való részvétel. Remélem, hogy az előadások hallgatása a tanfolyam hallgatóira eredményes lesz, amit nemcsak hivatali munkájuknak tökéletesebb elvégzése, de jövő ,e előbbrejutásuk szempontjából is őszintén kívánok. — Ezzel az 1937. évi Közigazgatási Továbbképző Tanfolyamot megnyitottalak nyilvánítom. 33 Alkalmi használatra kérje mindenütt az olcsóbb kisüveg|ifi|i Igmándit“ Figyeljünk a kapható kis- es Bornemisza Géza: A tőke nem élt mindig ésszerűen a hatalmával Darányi Kálmán miniszterelnökkel nagy tapssal és tetszéssel fogadott megnyitó beszéde után Bornemisza Géza a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter tartott előadást Szociálpolitikánk korszerű feladatai az ipari és kereskedelmi életben címmel. — Egy nemzet — mondotta többi között — egészséges gazdaságpolitikát és ezen keresztül egészséges nemzetpolitikát csak úgy folytathat, ha erre irányuló törekvésében egészséges szociálpolitika áll segítségére. Manapság az emberiség túlnyomó része munkája után és a a munkája után élő ember helyzete világszerte nehéz. Betudható ez a válságos gazdasági viszonyoknak, de annak is, hogy a tőke az elmúlt, másfél,évszázad alatt igen nagy hatalom birtokába jutott, amely hatalommal nem élt mindig,észszerűen és gyakran túllépte azokat a határokat, amelyeket a társadalom érdeke, a kultúra és az emberiség haladása szab számára. Nagy vagyonok keletkeztek és félelmetes gazdasági hatalom halmozódott fel egyesek kezében, ugyanekkor a dolgozók nagy tömegei mérhetetlen nyomorba jutottak, ami azután kiérlelte a nehéz viszonyok közé került azonos sorsú munkásosztály összetartozandóságának gondolatát, amelyből a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának eszméje bontakozott ki. Amikor egyfelől a társadalmi ellentétek ily veszedelmes mértékben kifejlődtek, ugyanakkor másfelől az alkotóerők szabad kibontakozása a civilizációnak, a technikának soha nem álmodott, páratlan mértékű fellendülésére vezetett. — A liberalizmust tehát egyfelől átok, másfelől áldás kísérte. Itt áll már most előttünk a nagy kérdés: miképpen lehet az állást megtartani és az átkot megszüntetni? A válasz: Józan, bölcs, megértő szociálpolitikával, hiszen valóságos bűn és kényelműség volna élhetett kézzel nézni a szociális mozgalmak külföldi elfajulását, ahelyett, hogy józan, megfontoltsággal elébemennénk az eseményeknek és megfelelő intézkedésekkel nem csupán azt igyekeznénk elérni, hogy a dolgozó milliók helyzetén javítsunk, hanem egyben arra is törekednénk, hogy a munkásosztályt polgári színvonalra, emeljük és visszavezessük a nemzeti gondolathoz. XI. Pius pápa a „Quadragesimo anno..kezdetű körlevélben megrázó szavakkal mutat rá, hogy elérkeztünk arra a pontra, ahol habozni nem lehet. ..— A hazai viszonyokat vizsgálva, valóban