Budapesti Hírlap, 1937. április (57. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

Eöttevényi Olivér a Közel-Kelet külpolitikájáról Szerdán délután az Országos Nemzeti Klub összejövetelén, amelyen Karafiáth Jenő dr. főpolgármester elnökölt, Eöttevé­nyi Olivér dr. tartott előadást „A Közel- Kelet külpolitikája” címmel. Köttevényi Olivér kifejtette, hogy a magyar közönségnek időnként érdemes az Európán kívüli külpolitika eseményeivel is foglalkozni, mert bár ezek közvetlenül nincsenek hatással a mi meglehetősen el­zárt és a nagy világforgalomban részt nem vevő hazánkra, közvetve mi is érezzük en­nek az európai, sőt­ Európán kívüli külpo­litikai lüktetésnek a nyomait. A Közelke­­let fogalmát, ellentétben az úgynevezett távolkelettel, tehát Japánnal, Kínával stb., a Földközi-tenger medencéjének és délke­leti szomszédságában állapíthatjuk meg, tehát körülbelül Kis-Ázsiát, Arábiát, Egyiptomot és az olasz impérium alá ke­rült Etiópiát kell e fogalmi körbe vonni. Ez alkalommal azonban — tekintettel az anyag nagy terjedelmére — csak a szoros értelemben vett Arábiát és az ezzel köz­vetlen határos országokat teszi vizsgáló­dás tárgyává. A XX. század jelentős eseménye volt, hogy a wahhaibiták szektája új életre len­dült Arábia egy tartományának, Nedzsd­­nek emírje, vagy sejkje, napjainkban Ará­bia királyának méltóságát betöltő Ibn Szánd által, akinek sikerült az arab nép­ben az iszlám ősi erényeit nagyra növelni ■,és aki mint katona és politikus, egy-két évtized alatt a mohamedán arab nép vezé­révé lett. Ma övé a két szent város, Mekka és Medina is, de egyúttal valójában ő a mohamedán arabságnak az egész világra kiterjedő viszonylatban is vezére és ha meggondoljuk, hogy a mohamedán hitet több mint három­százmillió lélek kö­veti, akkor megérthetjük ennek jelentőségét. A továbbiak során kifejtette az előadó, hogy a szigorú értelemben vett Arábiával szomszédos új alakulatok közül Palesztina problémája az, amely különös figyelmet érdemel, amennyiben az ottani arabok ép­pen faji és vallási reneszánszuk lendítő ereje által mind erősebb akcót folytatnak az ottani zsidó település ellen. Azonban Palesztinán kívül is minden, a szűkebb ér­telemben vett Arábiát környező államban, tehát Transjordániában, Szíriában, Irak­ban stb., az erős arab faji fejlődés nyo­ dett. Igaz, a két évből négy lett, de köz­ben nem egy jó képet festett, és végre a siker is bekopogtatott hozzá. Egyik képét az„hszi szalon” díjjal is kitüntette. A dicsőség nem szédítette meg. Még kint maradt egy ideig, s amikor némi pénze volt, fölszedte a sátorfáját és haza­jött. Remeteként élt az anyjáról maradt kis házban, meghallgatta Kenderesné pletykáit, de még csak át se m­ent Ilonka anyjához. A tél úgy telt el, sok álmodozás, kevés munka közben. Néha benézett hozzá Bige bácsi, a vén pásztor, aki gyönyörű holmi­kat faragott ki fából s elhozta megmu­tatni: művész a művésznek. Venni nem tudott tőle semmit, csak elgondolkozott azokon a társadalmi mulasztásokon, ame­lyek a művészt kényre-kegyre a sors for­­ga­tdóságának szolgáltatják ki. Farsangban levelet is kapott, Ilonka írásával. Kibontsa? Ne bontsa? Az íróasz­tal fiókjába csúsztatta. Olyan reményte­len volt minden, a sáros föld, a szürke égbolt, a jelen, a jövő. Talán jobb volna visszamenni Párizsba. A tavasz se hozott könnyebbülést. A szél finom illatokkal járt, a határban már megindult az élet és a felhőknek a világ minden táján roppant sürgős dolguk volt. Arra gondolt, hogy most újr­a neki lehetne fogni. Eladja a házat, a sok holmit és ki­megy Párizsba, ki a világba. De újra esős napok következtek. Finoman szálazott az eső, ólomszínű lett a világ, naphosszat ült magában. A lelke, a képzelete nem volt tétlen. Kompozíciók foglalkoztatták. — Holnap, ha kisüt a nap, nekifogok — gondolta. De az eső csak esett tovább. Egyik alkonyaton az ablaknál állt. A gomolygó felhők még jól látszottak, azo­kat nézte. Hirtelen árnyék suhant az ab­lak elé és megkocogtatta az üveget, összerezzent, de nem mozdult meg. Világosan megismerte Ilonkát. Ilonka újra kocogott. És még erősebben. Még meg is szólalt. — Berci! Berci! Látta, amint a kocogás után ijedten néz körül: nem látta-e meg valaki? Ekkor maga is elhúzódott kissé az ab­laktól. Ilonka még egyszer próbálkozott, aztán reménytelenül fordult el s ment tova. Még sokáig állt Berci egyhelyben. Ke­ményen állt. Aztán újra megtette azt a fél lépést az ablak elé és a felhőkre bá­mult. De egyre sötétebb lett az égbolt, minden egybefolyt, nem volt érdemes nézni őket _ 1” m* mait látjuk , ámbár ma még nem lehet megállapítani, hogy törekvéseik milyen mértékben válnak valóra, külpolitikai tisz­tánlátásunk érdekében tudnunk kell azt, hogy a mohamedán arab kilépett évszáza­dos letargiájából és helyet kér a nap alatt. Megérezte ezt különben Mussolini zsenije is, aki a nemrég lezajlott tripoliszi látoga­tása alkalmával az ottani mohamedánok­kal szemben a legmesszebbmenő megértést és lojalitást hirdette és természetes, hogy ezt a ploitikát az olasz impérium érdeké­ben fogja majd gyümölcsöztetni. A nagy tetszéssel fogadott előadásért az elnöklő Korifáth Jenő dr. főpolgármester mondott köszönetet, majd élénk vita kö­vetkezesét. A legközelebbi vitaestén, április 7-én, szerdán Ajtay József tart előadást a pénz­érték állandósításáról. fl belügyminiszter bírálata a főváros gazdálkodásáról A fővároshoz ma érkezett le a belügy­miniszternek a fővárosi költségvetést jóvá­hagyó leirata. A belügyminiszteri leirat — amelyet mai számunkban már ismer­tettünk — bevezetésében összefoglalóan is­merteti a főváros költségvetését és a fő­városnak azt a kérelmét, hogy a főváros az idegenforgalmi és tűzoltási járuléko­kat 1936. évi szeptember 31-én túl is szed­hesse és végül, hogy a fázisadó bevételi részesedési kulcsát egyhuszad helyett egy­­hatodban állapítsa meg. A belügyminiszter leiratában elsősorban megállapítja azt, hogy az összes kiadások­nak legnagyobb százalékát éspedig több mint negyven százalékát személyi kiadá­sok teszik. Ebből 21 százalék a közigaz­gatási alkalmazottakra, 17 százalék a köz­oktatási személyzetre, a többi pedig a közkórh­ázakra esik. A községi alapnál az előirányzott kiadásoknak 5,3 százaléka be­ruházásokra, 5 százaléka fenntartási és karbantartási célokra, kereken 13 száza­léka pedig a kölcsönökkel kapcsolatos ki­adásokra esik. Az ínségesek támogatása közel 4,5 százalékkal, a szegényügyi ki­adások pedig 1,8 százalékkal szerepelnek a költségvetésben. A költségvetés és a szanálás A belügyminiszter a szanálás szempont­jából megállapítja, hogy a törvényható­sági bizottság nem irányozta elő a köz­­igazgatási és tanügyi személyzet illetmé­nyeinél elérni rendelt interkalárét. A köz­­igazgatási tisztviselői alkalmazottak lét­számát a megállapított státuskeretek kö­zött irányozták elő. A közoktatási alkal­mazottak státusrendezésének eredménye a költségvetés megállapítása idején még nem volt­­ számításba vehető, mert az új létszámra csak fokozatosan, az állások természetes megüresedése útján kell át­térni. A belügyminiszter újabban szerzett értesülése szerint itt az 1937. évben kö­rülbelül 240.000 pengő megtakarítás ér­hető el. Megállapítja a belügyminiszter, hogy a költségvetésben beruházási és karbantar­tási célokra tíz százaléknál nagyobb ösz­­szeget irányoztak elő, amihez, ha hozzá­számítják a fővárosnak a 21 millió pen­gős és a 9 millió pengős kölcsönökből, to­vábbá a folyamatban lévő vízműbővítéssel kapcsolatban jelentkező tekintélyes munka­­alkalmat , figyelembe véve még a szociális téren teljesítendő kiadásokat is, meg lehet állapítani, hogy a székesfőváros gazdasági téren a tőle elvárható kötelezettségeknek anyagi erejéhez mérten megfelel. A költségvetésben az előirányzás úgy a bevételi, mint a kiadási oldalon elég reá­lis alapokon nyugszik, sőt a kiadás olda­lon talán túlzott biztonsági előirányítás is megállapítható. Emellett az előirányzás mellett a költségvetésben megvan a kellő rugalmasság, amely az évközben felmerül­hető, előre nem várt kiadások fedezésére is lehetőséget nyújt. A költségvetésben bőségesen történtek előirányzások mellékilletmények címén, amelynek rendezését, jóllehet a polgármes­ter bizonyos szabályozást már végrehaj­tott, még mindig szükségesnek tartja és­pedig abból a szempontból, hogy a mel­­lékilletményekre vonatkozóan mérséklések történjenek. ■ A belügyminiszter ezután a költségve­tés egyes tételeire teszi meg észrevételeit. Ezzel kapcsolatosan megjegyzi, hogy a sátusrendezés során megállapított lét­számkereteknél, valamint azoknál az igaz­gatási ágazatoknál, melyeket a státusren­dezés nem érintett, a múlt évi létszámmal szemben felvett új állások csak külön közgyűlési határozat és belügyminiszteri jóvá­hagyás kieszközlése után tölthetők be. Megfontolásra ajánlja a belügyminisz­ter a­ székesfőváros, közönségének azt, hogy a tűzoltóságnál nem kellene-e két új tűzoltógyakornoki állást szervezni. Az Idegenforgalmi Hivatal kiadásainál előirányzott 69.227 pengőt csak olyan mér­tékben szabad igénybe venni, amilyen mér­tékben a múlt évi kiadásokkal szemben el­térő és engedélyezett új kiadások merül­nek fel. A belügyminiszter az ingatlanok érté­kesítéséből várható egymillió pengő bevé­teli előirányzatot felére mérsékelte, mert nézete szerint nyílt színen nagyobb be­vételre számítani nem lehet. A Házinyom­dánál a belügyminiszter 13.780 pengőt törölt, mert az új állások szervezéséhez nem járult hozzá. Megfelelő korrekciók a költségvetés egyensúlya érdekében A belügyminiszter a községi alap mérlegegyensúlyának tekintetében nem ért egyet a székesfőváros törvényhatósági bizottságával. Nézete szerint ugyanis a székesfőváros közönsége a kiadási oldalon elég bőségesen gondoskodott a szükségle­tekről, viszont a várható bevételeket kissé túl alacsonyan vette, azért a belügyminisz­ter a­nélkül, hogy a kiadási előirányza­tokhoz hozzányúlna, megfelelő korrekciók­kal — a költségvetés realitását egyálta­lában nem is érintve — a költségvetési egyensúlyt az 1937. évre teljes mértékben biztosítottnak látta. A szanálási intézkedések értelmében a­ rendszeres illetményeknél interkaláré cí­mén 485.000 pengőt, a közoktatási szemé­lyi kiadásoknál pedig 240.000 pengő vár­ható, továbbá a kölcsönök törlesztő és kamatszolgálatánál az előirányzatot 2 mil­lió 800.000 pengővel lehet alacsonyabbra venni a bekövetkezett devizaárfolyamok változása miatt. A költségvetés kiadási oldalát tehát a belügyminiszter ezekkel az összegekkel leszállítja. Ezzel szemben az 1936. évi adatokra való tekintettel a köz­ségi közszolgáltatásokból eredő bevételt 700.000 pengővel felemeli, felemeli még az Elektromos Művek költségvetési bevé­telét 1.328.000 pengővel, a Gázművekét 500.000 pengővel s a Vízművekét 300.000 pengővel. Javult tehát a költségvetési mérleg a Házinyomdánál törölt 13.780 pengővel, viszont romlik a mérleg az in­gatlanok értékesítéséből előirányzott egy­millió pengő bevételi összegnek 500.000 pengővel történt leszállítása következté­ben. Ezeknek a változtatásoknak a figye­lembevételével a községi alapnál előirány­zott 5.846.053 pengő költségvetési hiány elenyészik és 20.727 pengő felesleg jelent­kezik. A jelzett változtatásokból megálla­pítható, hogy a főváros községi alapja költségvetésének egyensúlya biztosítható a nélkül, hogy annak realitását a belügy­miniszter a legtávolabbról is érintette volna. A belügyminiszter bízik a székesfőváros közönségében, hogy a szükségszerű taka­rékosság szigorú érvényesítésével az egyensúlyt meg fogja tudni tartani. Ezt annál is inkább­­érnél­, mert bár kétség­telen, hogy a főr­ros az utóbbi években súlyos terheket is vállalt magára, vég­zett olyan beruházásokat is, amelyek, ha szükségesek is voltak, a befektetéssel arányban álló jövedelmet nem hoznak. A fázisadó és az állam­rendőrségi hozzájárulás A belügyminiszter az államháztartás je­lenlegi helyzetére való tekintettel nem tel­jesítette a fővárosnak a fázisadó felemelé­sére irányuló kérelmét. A főváros kérte, hogy a kormány az államrendőrségi hozzá­járulásból 1937. évre is egymillió pengőt engedjen el. A belügyminiszter ezt hajlandó teljesíteni, de csak abban az esetben, ha a főváros legkésőbb 1937. június hó végéig megfizeti az államnak a múlt évről vissza- Kldl ArtVlMS 1, Cod­UftlUR maradt kétmillió pengőt kitevő államren­d­­őrségi hozzájárulást. Az önálló vagyonkezelésű üzemek költségvetését felemelte a miniszter A belügyminiszter, mint fentebb emlí­tettük, az üzemek költségvetését is megvál­toztatta éspedig olyképpen, hogy az Elek­tromos Művek költségvetésének végösszegét úgy a bevételi, mint a kiadási oldalon 1.328.000 pengővel felemelte, a Gázműves-­ költségvetését 930.000 pengővel, emelte fel azzal, hogy ebből 500.000 pengőt a községi háztartás javára kell beszolgálnia, úgyszin­tén a Vízművekét is 500.000 pengővel, ami­ből a Vízműveknek 300.000 pengőt kell a községi háztartás javára befizetni. A Gáz- és Vízműveknek a fennmaradó 480.000 pengőt, illetve 200.000 pengőt a tartalék­­alapok javadalmazására kell ford­ítaniuk. A belügyminiszter nem h­agyta jóvá a Székesfőváros törvényhatósági bizottságá­nak azt a határozatát, amelyben elfogadta Homonnay Tivadar dr. bizottsági tagnak az elektromos, gáz- és vízművek havi fizeté­ses alkalmazottai javadalmazásának emelé­sére irányuló indítványát. Éspedig azzal az indokolással, hogy a mérlegjutalmat rend­szeres járandóságként nem ismeri el. Nem emel azonban kifogást az ellen, hogy az al­kalmazottak külön munkadíjakban, túlóradí­­jakban, pótlékokban, sőt karácsonyi jutal­makban is részesülhessenek. A BSzKRT és az érdek­­körébe tartozó vállalatok költségvetése A belügyminiszter a BSzKRT helyzetét beható vizsgálat alá vette és arrra a meg­állapításra jutott, hogy az összevont költ­ségvetésben jelentkező 1.036.312 pergő hiány onnan ered, hogy a BSzKRT a sza­nálás során számításba vett megtakarí­tá­­sok közül a viszonylag vezetés módosítása, továbbá az új beruházások elvégzése foly­tán várt megtakarításokat ezideig még nem érte el. A szanálási keretektől eltérően a BSzKRT személyi és dologi kiadásoknál 680.327 pengővel magasabb összegett irány­zott elő, viszont egyéb rovatokon ugyan­ennyivel csökkentette az előirányzatot. A belügyminiszter kiköti, hogy a vállalatok­nak azokat a kiadásokat, amelyek a költség­­vetésben a különféle alapok javadalmazása és a kölcsönök törlesztése és kamatszolgá­lata címén vannak előirányozva,­­ a bevé­telek alakulására való tekintet nélkül min­­den körülmények között teljesíteni kell. A közölt változtatásokkal a belügyminisz­ter a főváros költségvetését jóváhagyta. Jóváhagyta továbbá a határozatnak azt a részét is, amellyel a törvényhatósági bizott­ság a szemétfuvarozási illeték kulcsát 1,5 százalékban állapította meg. A tűzoltási já­rulék, valamint az idegenforgalmi járulék szedésére adott engedély érvényét a belügy­miniszter az 1937. év tartamára meghosz­­szabbította. Végül felhívja a belügyminiszter a szé­kesfővárost, hogy a fővárosi vám és állat­­vásár pénztári díjak kérdését a gazdaérde­kekre való figyelemmel, barátságos szellem­ben mielőbb oldja meg. r\n/\/v/\/\/\/v/\/vrv/\n/AJ Delbos beszámolója az államtanácsban a nemzetközi helyzetről PÁRIZS, márc. 31. A kormány tagjai szerdán délelőtt az Elysée-palotában Lebrun köztársasági elnök elnöklésével államtanácsot tartot­­tak­, amelyen Delbos külügyminiszter be­számolt a nemzetközi helyzetről. Ismer­tette azokat az intézkedéseket, amelyeket a spanyolországi ellenőrzés ügyében életbe léptetnek. Az ellenőrzési terv néhány na­pon belül már teljesen hatályba lép. Ami a Spanyolországban harcoló külföldi ön­kénteseket illeti, ezek visszahívása ügyé­ben legközelebb megindulnak a tárgyalá­sok és remélhető, hogy ezen a téren is kielégítő megoldás jön létre annál is in­kább, mert egyes hatalmak, amelyek ed­dig ezen a téren hajthatatlan magatar­tást tanúsítottak, most békülékenyebbek. Ismertette azután a külügyminiszter azt a helyzetet, amelyet a spanyol nemzeti hadihajók teremtettek azzal, hogy feltar­tóztatnak külföldi kereskedelmi gőzösö­ket. A francia kormány ezirányban hatá­rozott utasításokat adott a francia gőzö­söknek és ezenkívül az angol kormánnyal együtt azt a komoly figyelmeztetést in­tézte a hadbanálló felekhez, hogy tartóz­kodjanak minden olyan rendszabályoktól, amely ellentétben áll a nemzetközi tenge­részeti joggal. Delbos külügyminiszter ezután tájékoz­tatta minisztertársait az Olaszország és Jugoszlávia között legutóbb létrejött egyezményről és Franciaország közép­­európai helyzetéről.

Next