Budapesti Hírlap, 1937. június(57. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-01 / 121. szám
r 1937 JÚNIUS 1, KEDD B* B* gölni, de azt a körülményt, hogy ez az alap továbbra is a magyar mezőgazdaság céljait szolgálja elsősorban, minden körülmények között fenn kívánom tartani. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, a t. Háznak minden egyes tagja egyet fog velem érteni abban, hogy mezőgazdaságunk sorsát, nem egyedül az agrárpolitika alátámasztására szükséges és arra szánt pénzügyi eszközök nagysága dönti el, mert ha ez így volna, akkor kétségkívül a nálunk hatalmasabb erőforrásokkal rendelkező államoknak nem kellene küzdeniök az agrárválsággal. A stabilitás hiánya . A mezőgazdasági munka eredményességét a pénzügyi lehetőségeken kívül még számos más körülmény is befolyásolja, amelyek a leghelyesebb agrárpolitika követése mellett is bizonytalanná teszik az eredményt és nehéz helyzet elé állítják azokat, akiknek a mezőgadaság sorsának intézése jut feladatául. E tényezők közül a legsúlyosabban esnek latba az exportáló mezőgazdasági államokban a világgazdasági helyzet adottságaiból folyó következmények. A mezőgazdaságnak, illetőleg a mezőgazdaság jövedelmezőségének legfontosabb előfeltétele az állandóság, ezzel szemben világszerte mit látunk? A legnagyobb bizonytalanságot, a termelés és fogyasztás még mindig megbolygatott rendjét, egyes államokban az önellátásra irányuló túlzott törekvését, a vám- és kereskedelempolitikának emez elv szolgálataiba való állítását, a valuták stabilitásának hiányát. Mindezek együttesen a világpiacra olyan hatást gyakorolnak, ''amelyek a gazdasági forgalmat megfosztják a legszükségesebb ösztönzőjétől, a stabilitástól. Az értékesítési lehetőségek állandó változása pedig szükségképpen visszahat a termelésre, amit nem lehet egyik évről a másik évre átállítani. Éppen ezért elkerülhetetlen az, hogy az állam a rendelkezésére álló pénzügyi és más eszközökkel ne igyekezzék az értékesítési konjunktúrának állandó változását csökkenteni, mert hiszen ezáltal biztosabbá teszi mezőgazdasági termelésünk állandóságát is. Ezeket a feladatokat a legnagyobb felelősség érzetének tudatával kell vállalnunk és végeznünk, mert amire az előbb már rámutattam, tudjuk, hogy az agrárgondolat erőteljes szolgálata ebben az országban mit jelent. Ez a munka azonban csak a realitások talaján épülhet fel és egyáltalában nem vagyok hajlandó semmiféle romantikus célokért, semmiféle romantikus eszközöket igénybe venni. (Helyeslés.) Kizárólag a reálpolitika útja az, ami mezőgazdaságunkat előbbre viheti. Én ezt az elvet tartom szem előtt és számolok mindazzal, amit az előbb a világgazdasági helyzetről bátor voltam mondani. Nem tudom például azokat sem követni, akik egyedül a szabadforgalomban látják a kivezető utat és a teljes gazdasági szabadságban látják azt a módszert, amely egyszerre, talán máról-holnapra is mindent jóvá változtatna, amely teljesen függetlenül a más államok által követett gazdasági politikától, halad a maga útján. Az állami beavatkozás . A szabadforgalmat és általában a gazdasági szabadságot a kormány felette értékes, kívánatos és ösztönző tényezőnek tartja, feltéve, hogy annak egészséges elemei jutnak érvényesülésre. Ezen az elvi alapon állva, a beavatkozásban ott is, amikor erre a térre kényszerülünk, sohasem a célt, hanem csupán az eszközt látjuk és pedig a kormány által okvetlenül figyelembe veendő közérdekű szempontok megvalósítására. Éppen ezért rendszereket és kötöttségeket, ha lehet, nem kényszer útján szabunk a gazdasági életre. Nem egy mezőgazdaságiságban és cikknél a termelői érdekeltsé nem cél, hanem eszköz ökre bíztam annak eldöntését, hogy minő rendszert kívánnak az értékesítés terén fenntartani. Legyen szabad itt hivatkoznom a hagymára, a paprikára, a burgonyára, a gyapjúra, a tejre és a fára. Az értékesítéssel kapcsolatban kell figyelembe venni azt is, hogy a szervezett értékesítési rendszert sokszor nemcsak azért vagyunk kénytelenek követni, mert az átvevő külföldi piac is annak rendszere alapján áll, hanem követnünk kell azért is, mert a termelői érdekek védelme és főleg a mezőgazdasági árvédelem szempontja ezt szükségessé teszi. A római tervezmény szellemében ! — Egyébként ősi intervenciónizmus, mint mondottam, nem tekinthető öncélnak és teljes mértékben osztom Bethlen István grófnak azt a felfogását, amelyet itt a Házban kifejtett, amikor azt mondotta, hogy sokan kifogásolják az intervenciónizmust, holott az egész világon intervencionizmus van, tekintet nélkül arra, hogy az egyes államok demokratikus avagy diktatórikus államformát vallanak-e magukénak. Biztosított piacok teremtésével tudunk csak szilárdabb alapot adni mezőgazdaságunknak és ezeket csak nagyobb, összefüggő és szilárdabb gazdaságpolitikai rendszer kiépítése révén érhetjük el. Hiszen ez tette szükségessé azt, hogy mi is részesei legyünk az úgynevezett római paktumnak, amely éppen ezeket a lehetőségeket biztosította, elsősorban búzánknak és azután más egyébb terményeinknek is. Az ebben a római jegyzőkönyvben lefektetett elveket akarjuk továbbra is fenntartani, természetesen arra törekedve, hogy miután a jelenlegi gazdasági helyzet gyökeresen eltér attól, amely a római egyezmény megkötését megalapozta, éppen ezért különösen a világpiaci árirányzat folytán, az egyezmény határozmányait most is gondos felülvizsgálatnak fogjuk alávetni. A római egyezmény megkötésekor tudniillik az volt a szándék, hogy az alacsony világpiaci árak felett jusson a magyar gazda terményeinek értékesítésénél bizonyos árhoz. Most pedig egyrészt annak következtében, hogy a világ búzafeleslegei erősen megcsappantak, másrészt a háborús pszichózis következtében a helyzet másképen változott meg és a helyzet változását a most folyamatba teendő tárgyalásoknál mindenesetre igyekszünk a magyar mezőgazdaság javára levonni. Amint annak idején Olaszország és Ausztria kétségen kívül segítségünkre jött, reméljük, hogy most is megértéssel fogunk az ő részükről is találkozni. Bizonyos sikerekre tekinthetünk vissza . Törekvéseinknek, hogy széles körben megszervezett és biztosított árvédelem keretében a mezőgazdasági üzemeknek a válság alatt lecsökkentett jövedelmezőségét fokozzuk, azt hiszem, politikai ellenfeleink sem fogják megtagadni tőlünk azt, hogy bizonyos sikerekre tekinthetünk vissza. Mutatkozik a hatása ennek a politikának nemcsak a termelés belső erősödésében, hanem közvetlen azáltal is, hogy a vásárló és a fogyasztóképesség emelkedésével gazdasági életünk egyéb területeit is sikerült némileg — talán így kell mondanom — a tespedtségből kiemelni. Természetes, hogy ezeknek az eredményeknek elbírálásánál igen nagy óvatossággal kell eljárnunk, mert hiszen egy-két jó esztendő nem jelenti azt, hogy most már mezőgazdaságunk minden bajon túl van és egyáltalában nem szabad túlbecsülnünk ezeket az eredményeket, mert, sajnos, még igen sok és nagy baj van, amelyekkel meg kell küzdenünk. Nem is szólok arról, hogy a terméseredményeket az időjárás bizonytalansága és egyéb okok is mennyire befolyásolják. Mezőgazdaság, termelésünk színvonalának emelkedése . Védelmi politikára van szükség, éppen ezért azokon a tereken is, amelyek csupán közvetve hatnak ki a mezőgazdaságra és a mezőgazdasággal foglalkozó népességre, mert hiszen a devizapolitikától a tarifapolitikán keresztül az útügyi politikáig még egész nagy sora van azoknak a tényezőknek, amelyek politikai, gazdasági és pénzügyi életünkkel kapcsolatosak és amelyek érintik és befolyásolják agrárpolitikánk eredményességét. A magyar agrárpolitikában az úgynevezett válságintézkedések kétségtelenül fontos és nélkülözhetetlen részt alkotnak, egymagukban azonban nem elegendők ahhoz, hogy az erőteljes fejlődés törekvéseit is szolgálják, nekünk pedig éppen erre kell törekednünk és éppen ezeket a törekvéseket tartom én az agrárpolitika pozitív feladatainak. . — Ennek a pozitív agrárpolitikának egyik törekvése az, amely az utóbbi években követett törekvéseink eredményeképpen — hála Istennek — egyre biztatóbban bontakozik ki mezőgazdaságunk termelési színvonalának emelkedése. Tárgyilagos bíráló előtt nyilvánvaló, hogy a minőségi termelés elve — mint ezt több t. képviselőtársam is méltózhatott elismerni — a mezőgazdasági termelés valamennyi munkaterületén utat tört magának és ez biztosítja azt a versenyképességet, amelyet mi külföldi relációban is el tudtunk érni. — Felszólalt t. képviselőtársaim közül többen rámutattak ebben a tekintetben arra, hogy különösen a búzaminőség javít tása tekintetében az utóbbi időben milyen haladást értünk el és azt is méltóztattuk kiemelni, hogy összesen körülbelül 2.8 millió kát. holdat kitéve búzaterületünkből 2.2 millió kát. holdon tulajdonképpen már meg tudtuk valósítani a minőségi termesztést. Hasonló akciókat csinálunk most a rozstermesztés tekintetében is. Legyen szabad rámutatnom a burgonyavetőmag kérdésében is arra a körülményre, hogy a békében és a háború alatt, de főleg a háború utáni időkben is igen tekintélyes öszszegeket adtunk ki burgonyavetőmag behozatalra. Most ennek a búza után talán legfontosabb népélelmezési cikkünknek termesztésénél már nem vagyunk ráutalva ezekre a behozatalokra és az az 500.000 kat.hold, amelyen burgonyát termelünk, már igen nagy részben jófajta vetőmagburgonyával látható el. Legyen szabad itt még felemlítenem azt is, hogy 10 évi átlagban burgonyatermésünk holdankénti átlaga 10 métermázsát tesz ki, ami igen szép eredmény, különösen ha arra gondolunk, hogy voltak régebben olyan esztendők, amikor csak 28—29 métermázsa volt a holdankénti átlagtermés. A homokon gazdálkodó kisgazdák termelése színvonalának emelését és egyidejűleg a homoktalajok megjavítására irányuló akciót kiterjeszteni szándékozom, úgy, hogy a szemléltető oktatás és gyakorlati bemutatás érdekében létesített 145 telep az új költségvetési évben újabb 75 telep felállításával 220-ra emeltessék fel. Ez az akció az Alföld gazdasági átalakulása szempontjából igen nagy jelentőségű, mert a tapasztalatok szerint olyan területeken teszi lehetővé az eredményes termelést és teremt munkalehetőségeket, amelyek eddig ebben nagyon csekély mértékben vettek részt. Nem kívánom a t. Házat a minőségi termelés előbbrevitelét célzó törekvéseim további részleteivel fárasztani, de talán a felsorolt példákból is látni méltóztatik azt, hogy szántóföldi termelésünkben a minőségi termelés terén figyelemreméltó eredményekre mutathatunk rá. Kísérleti kutatások — Ugyanez a törekvés vezet a szőlő-, gyümölcs- és a kerti gazdálkodás terén is, amelynek eredményeit nem kell itt ismertetnem a t. Ház előtt, hiszen ezek közismertek. — Érthetőleg igen nagy szerep jut ezeknek a munkáknak eredményesebbé tételében kísérletügyi intézményeinknek, amelyek jelentőségére éppen ezekből az okokból van szerencsém rámutatni. Csak példaképpen említem fel az intézményeink által végzett vitaminkutatásokat, amelyeknek megkezdéséről múlt évi költségvetési beszédemben volt szerencsém a t. Házat tájékoztatni. — Rendkívül fontos exportcikkünk az őszibarack. Megállapítást nyert az, hogy egy kiló magyar őszibarackban 200 milligramm C-vitamin van. Ha egy őszibarackot átlagban 100 grammra becsülünk, akkor megállapíthatjuk azt, hogy egy őszibarackban egy felnőtt ember napi szükségletét kitevő 20 milligram C. vitamin van. Ugyancsak hasonló vitamindúsak a magyar almák, főleg az úgynevezett kormos alma, amely C. vitamintartalomban még az őszibarackot is felülmúlja. Ha mindezeket a tényeket kellő módon tudomására tudjuk hozni azoknak is, akik hajlandók tőlünk a külföldön őszibarackot, almát és egyéb gyümölcsöket vásárolni, akkor kétségkívül megállapítható, az, hogy ezek az adatok mindenesetre eredményesen fogják alátámasztani exporttörekvéseinket, mert más országok gyümölcstermelésével összehasonlítva a mienket, határozottan a magyar gyümölcstermelésre előnyös következtetést lehet ezekből az adatokból levonni. Nem jelentéktelen és nem mellőzhető tehát az a tudományos munkásság, amelyet kísérletügyi intézményeink mind ezen a téren, mind egyéb téren is kifejtettek és ez indokolja azt is, hogy jelenleg a költségvetés kiadási rovatában 300.000 pengővel emeltem kísérletügyi intézményeink dotálását. (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon.) Ha nincs pénze, majd lesz, ha vesz Államsorsjegyet Húzás már június 4-én. Sorsjegy ára: Egész: ar. P 3." Fél: ar. P 1,50 Főnyeremény Piáljon szerencsét) A mezőgazdasági termelés terén rendkívül nagy fontossága van az állattenyésztésnek, amint arra felszólalt. képviselőtársaim közül igen sokan méltóztattak rámutatni. Hiszen ha csak az állatexportot nézzük is, akkor is megállapíthatjuk azt, hogy 160 millió pengőre tehető az az összeg, amelyet állatexportunk révén a külföldről kapunk. Ilyen körülmények között örvendetes jelenség, hogy különösen az utóbbi években állattenyésztésünk minden ága figyelemre méltó minőségi javulást mutat. A mennyiség csökkenését főleg az elmúlt esztendők rossz takarmányozási viszonyai okozták, amikor kénytelenek voltunk nagy számban eladni főleg növekvő állatokat. Ha meg akarjuk ítélni állattenyésztésünk fejlődését, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a háború, a forradalom és a megszállás pusztításait kellett először kiheverni és csak azután térhettünk rá a minőség javítására. Legszembetűnőbb talán a fejlődés a szarvasmarhatenyésztéseink terén. Az állami irányítás és támogatás biztosításával, a szervezett tenyésztői munkával e téren igen kiváló eredményeket értünk el, amelyek a külföld figyelmét is méltán felkeltették. E rendszeres tenyésztés alapjául szolgáló törzskönyvezés és tejelés ellenőrzés, amely a háború előtt csak egészen kis körzetben, egészen a kezdeményezés stádiumában volt, főleg elődeink által igen nagy mértékben kifejlesztett és én is igyekszem azt erőteljesen alátámasztani. Ma már a földmive- lésügyi minisztérium irányítása mellett 21 szarvasmarhatenyésztő egyesületben folyik az ellenőrzés igen szép eredménnyel. Ennek a munkának eredményeként tekinthető, hogy tenyészállatkivitelünk évről évre nagyobb méreteket ölt. Talán csak kuriózumképp említem meg, hogy Olaszországban most felállítanak egy magyar pirostarka tenyésztő körzetet és hogy a világ egyik legnagyobb, tenyészállat-importra szoruló állama. Brazília, idén költségvetésébe olyan összeget vett fel a magyar tenyészanyag-importra, mint amilyen összeget eddig csak a hollandi import részére biztosított. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Különösen örvendetes jelenség, hogy a kisgazdáink kezén lévő anyag, amint azt éppen az idei tavaszi vásár és állatkiállítás bemutatta, nagyon szép fejlődést és emelkedést mutat és minden elismerést megérdemel. r Állatexportuk és húskivitelünk egyre emelkedik . Igen nagy értéket képvisel azonban a nemzeti jövedelem és kivitelünk szempontjából sertéstenyésztésünk is. A köztenyésztésben lévő mangalica sertésállomány felfrissítése és általában minőségi fejlesztése érdekében bevált kancsere-akciót érdemesnek tartom folytatni, különösen azoknak a vidékeknek igényeire való tekintettel, amelyek eddig a tenyésztés tekintetében bizonyos fokig hátramaradtak. Sertéstenyésztésünk fejlődését különösen az a körülmény illusztrálja, hogy képesek voltunk Németországba azt az aránylag nagymennyiségű sertéskivitelt lebonyolítani, amelyre részben rá voltunk utalva és mégis minden reménység megvan arra, hogy sertésállományunk igen rövid idő alatt már teljes mértékben regenerálódni fog. Csak mint kis, de érdekes adatot akarom felemelíteni, hogy míg békeidőben, de még a háború után is meglehetősen nagy sonkabehozatalra voltunk berendezkedve, ma már kivitelünk van ebben a cikkben és meglehetősen szép konzervsertéshús kivitelünk is. — Juhtenyésztésünknél ugyancsak megállapítható a mennyiség és minőség tekint 3