Budapesti Hírlap, 1937. július (57. évfolyam, 146-172. szám)
1937-07-01 / 146. szám
25 törvényalkotásra vonatkozó jogköre szintén megerősítést nyer. Az az álláspontja ugyanis, hogy ha aképviselőházat és a felsőházat megerősítik, és ha az államfő jogkörét is megerősítik, akkor végeredményben az egész nemzet és a nemzet törvényhozó akarata nyer súlyban, jelentőségben és erőben. Ha tehát ilyen együttes transzformáción, megerősödésen megy át a magyar törvényhozásokét tényezője, abból a nemzetnek csak előnye lehet és nem kára. Örömmel állapítja meg azt is, hogy e javaslat előkészítése során parlamentáris módszerek érvényesültek, mert kétségtelen, hogy a kormánynak és a többségi pártnak jogában és módjában állott volna hatalmi szóval, a többség hatalmával, ezt a javaslatot teljesen a maga elgondolása szerint megformálni, de talán nem lett volna helyes és célszerű ilyen eljárás. Örömmel látja, hogy a törvényjavaslat megszerkesztésénél érvényesült az az egyedül helyes parlamentáris felfogás, amely arra törekszik, hogy a nemzet nagy sorsdöntő kérdéseiben lehetőleg közmegegyezéssel és egészséges közvélemény kialakításával iparkodjunk közös megállapodásra jutni. Azt hiszi, hogy a kormánynak és a kormánypártnak kétségtelenül nagy sikere, hogy olyan javaslatot tudott a Ház elé hozni, amelyet úgyszólván mindenki kivétel nélkül elfogad, sőt az a kifogás is, amelyet Györki felhozott, inkább elvi jelentőségű, de nem magának a törvényalkotásnak komoly ellenzéséből fakadt. Örömmel mond tehát ezért köszönetet a kormánynak és a kormánypártnak. Rámutat azonban arra is, hogy az ellenzék részéről mennyire nem érvényesültek ebben az esetben, de más alkalommal hasonló esetekben sem a mindenáron való ellenzékieskedés hajlamai. Az ellenzék maga is átérezte ennek a javaslatnak fontosságát, s nem mint ellenzék, hanem mint magyar emberek ültek le, amikor erről a kérdésről tanácskoztak. (Helyeslés.) Kéri a kormányt, hogy most már ennek a komoly sikernek a birtokában iparkodjék a még hátralévő közjogi javaslatokat, a felsőházról és a választójogról szóló javaslatokat is ebben a szellemben és ilyen előkészítés alapján a Ház elé hozni, mert nagy kérdéseket valóban csak ilyen módszerekkel lehet közmegnyugvásra megoldani. Megállapítja a Györki Imre felfogásával szemben, hogy éppen a királyság intézménye a legbiztosabb fék a diktatúrára való törekvések ellen. A demokratikus gondolkodás alapján a királyság intézményét változatlanul fenntartandónak tartja. Az indokolás „ideiglenes” kifejezése helyett megfelelőbbnek tartja az „átmeneti”szó hasznain rá. A kormányzónak törvényvisszaküldési jogát meg kell erősíteni, ha a törvényhozás másik két tényezője is megerősítést nyer. Csak természetesnek tartja, hogy — az egyébként is pusztán elméleti — felelősségrevonásnak a lehetőségét elejtik. A nemzet szempontjából is kívánatos, hogy az, aki Magyarország ügyeit a legfelsőbb helyről intézi, ajánlási jogkört kapjon, ami nem jelölési jog. Az államfő szabadon ajánl — s nagyon helyes, hogy a törvényjavaslat semmi tekintetben sem köti meg a kormányzó kezét az ajánlásnál, — az országgyűlés pedig szabadon és minden megkötöttség nélkül határoz. Ez a helyes és világos elvi álláspont jut kifejezésre a törvényjavaslatban és éppen ezért örömmel üdvözli ezt a kormányzói jogkiterjesztést. Az országtanács intézményének a hiánya érezhető volt. A diktatúrák keletkezésének a hatáskörök halmozódása adja meg a lehetőséget. Rendkívül szerencsés szabályozás, hogy az államfői jogkör még átmenetileg sem szállhat át a kormányzatra, tőkéit a végrehajtó hatalomra, hanem csak az e célra szervezett országtanácsot. A hatáskörök honozódásának veszélye így elhárítódik a jövő magyar politikai életéből. A javaslatot örömmel fogadja el. A többségi párt lojalitása Ernszt Sándor pártja nevében elfogadja a törvényjavaslatot, s tiszteletének ad kifejezést a többségi párt lojalitása iránt. A többségi párt annak a szellemnek megfelelően viselkedett, amit a magyar közjog és a magyar élet fejlődése hoz magával. Mindig bízott benne, hogy a nemzet fontos pillanatokban megteszi kötelességét. Petró Kálmán, Csoór Lajos és Ruppert Rezső — az utóbbi feleslegesnek mondta az országtanácsot s választási kódex megalkotását tartja sürgősebbnek, — felszólalása uán a kormány nevében az igazságügyminiszter válaszolt az elhangzottakra.ezekből kivezessék a nemzetet az akkori idők bölcs vezetői. Ha túlságosan sok korláttal, szabállyal kötjük meg az elhatározás bölcs létrejöttét, abban az időben, amikor időszerűvé válik, lehet, hogy eleget teszünk a mai idők elképzelésének, de nem felelünk meg az akkori idők szükségleteinek. Éppen ezért kiküszöbölendőnek tartja ebből a törvényből a kazuisztikát, és nem tartaná helyesnek a helyettes helyetteséről való gondoskodást, mert hiszen elméletileg akkor ez a sor végtelen lesz, végre is mindenkivel történhetik valami. Egy helyettes elgondolása a törvényhozási óvatosság szempontjából elegendő; ha tovább mennénk, igen sok kombinációra adnánk lehetőséget. Ha a két koronaőr nem jelenhetik meg, akkor az egyik végzi el azt a funkciót, amely a kettőre vár. Igen nagy kazuisztikának és veszedelmesnek tartaná az országtanács ügyrendjének törvényi szabályozását is. Nem tudja, szükséges-e, de talán elképzelhető annak kimondása, hogy majd az országtanács maga állapítja meg ügyrendjét. Ezen túlmenni semmi esetre sem tartaná helyesnek. ms« h« 1937 JÚLIUS 1, CSÜTÖRTÖK Lázár Andor igazságügyminiszter válasza a felszólalásokra Lázár Andor igazságügyminiszter válaszolt ezután a felszólalásokra. A legőszintébb köszönetét fejezte ki azért a lojalitásért, amely e törvényjavaslat előkészítése során az országgyűlés minden pártja részéről megnyilvánult. Ez azt a történelmi felelősségérzetet jelenti, amely áthat bennünket és amely a parlamentarizmusnak is tekintélyt ad. Mindenkelőtt azoknak válaszol, akik nem tagjai a közjogi bizottságnak. Azok, akik mint bizottsági tagok szólaltak fel, a javaslatot általánosságban és a rendelkezések lényegében helyeselték és elfogadták, Györki Imre kivételével, aki a szociáldemokrata párt bizonyos elvi állásfoglalását juttatta kifejezésre. Veszedelmesnek tartaná, ha Ruppert álláspontja bármilyen vonatkozásban visszhangra találna, hiszen a miniszterelnök ismételten kijelentette, hogy nincs funkum a kormányzói jog kiterjesztéséről szóló javaslat, valamint a felsőházi és választójogi reform között. A kormányzói jogkör kiterjesztésének és a kormányzóválasztásnak szabályozását önálló elgondolások és meggondolások teszik szükségessé, nem pedig későbben benyújtandó törvényjavaslatok, mert a leghelytelenebb volna a felelős kormányzat részéről, ha az országgyűlés akaratával a kormányzói akaratot szembe akarná állítani s azt mint garanciát akarná tárgyaltatni. Az államforma kérdésessé nem tehető köszönetet mond Rassay Károlynak felszólalásáért. Mély meggondolásról tesz tanúságot az az álláspont, amelyet Rassay a javaslat újabb alakjával szemben kifejtett. Azt hiszi, Rassay egyes megjegyzései bizonyos felvilágosítás után talán elesnek. Rassay az indokolásnak két pontját észrevételezte: Rassay szerint helytelen az indokolásnak az a kitétele, hogy ,,a királyi szék betöltéséig”, ehelyett inkább „az államfői hatalom végleges rendezéséig’’ kifejezést kellett volna használni. Azt hiszi, hogy ez a tévedés. Az 1920. évi I. t.-c. használhatta ezt a kifejezést, de az 1921. évi XLVII. t.-c. meghozatala után, amikor a nemzetgyűlés kijelentette, hogy a királyság ősi államformáját változatlanulfenntartja, már nem lehet az államforma és az államfői hatalom végleges rendezéséről beszélni, mert ezt a kérdést, az államforma kérdését az 1921. évi XLVII. t.-c. véglegesen eldöntötte. Rassay a szentesítés kérdésében felhozottakra is megjegyzéseket tett. Azt hiszi, ebben sincs közöttük lényeges ellentét. Az indokolás említi, hogy a szentesítés kérdésében, bár elméletileg annak negatív tartalma nem vitás, abban a tekintetben, hogy a parlamentáris kormányzat mellett ma gyakorolható-e, igen lényeges kétségek vannak az angol jogban és a magyar jogban. Ezért sokkal célszerűbb olyan módon szabályozni a kormányzó résztvételét a törvényalkotásban, amely szabályozás ilyen kétségeket nem hagy maga után. A szentesítésre vonatkozó indokolásbeli részt azt akarja megvilágítani, hogy sokkal célszerűbb ez a világos, a visszaküldési joggal való megoldás, mint egy kétségbevonható tartalmú jognak esetleges megoldása, ami alkotmányunk szabályaival is ellenkezik. Az 1920:XVII. t.-c.-re való hivatkozást nem tartja szükségesnek, mert az 1933. évi XXXII. t.-c. ezt a törvényt hatályon kívül helyezi. Ebben a vonatkozásban, a feloszlatás tekintetében, a javaslat visszaállítja az 1848-as törvény intézkedéseit, a kormányzót ugyanazok a jogok illetik meg, amelyek alkotmányunk szerint a királyt megillették az országgyűlés feloszlatása, berekesztése és elnapolása szempontjából. Az országtanács tagjai Eckhardt egyik indítványára is válaszol, amikor azt mondja, hogy talán nem volna kár a széküresedés esetén kívüli akadályoztatásra vonatkozó helyettesítésekről rendelkezni, bár őszintén megvallja, nem szeretné, ha túl könnyedén vennék a helyettesítés ügyét. Az akadályoztatás meglehetősen tág fogalom és a törvénynek nem az a célja, hogy mások legyenek ott az országtanácsban, hanem azok, akiket a törvény oda kijelöl. Nem véletlenségből, vagy elnézésből nem vétetett tehát fel ilyen rendelkezés az eredeti szövegbe, hanem azért, hogy túl könnyen, akadályoztatás címén, ne ülhessen be valaki annak a főméltóságnak helyébe, akit az országtanács tagjául a törvény kijelöl. Helyettes számára helyettes rendeléséről sehol sem gondoskodik ez a javaslat. A nemzet nem írott alkotmánya lehetővé tette, hogy a legnehezebb hely Ha feloszlatták az országgyűlést Ralsay kifogásolta, hogy a törvényjavaslat a kormányzó beiktatásáról beszél. Általában kifogásolja a kormányzó megválasztásának és eskütételének törvénybeiktatását és országos határozatot ajánl. Erre az a megjegyzése, hogy ez teljesen ellenkezik a magyar alkotmányosság eddigi gyakorlatával. A király megkoronázását, a hitellevelet és a koronázási eskü letételét az országgyűlés mindig külön törvénybe iktatta. Hasonlóképpen volt 1920-ban is, amikor ,a kormányzói eskü , letételéről az 1920. évi II. t. c. intézkedett, amely szóhasználata szerint a kormányzót beiktatja, és a kormányzói eskü letételét konstatálja. Az eddigi alkotmányos gyakorlatnak felel meg az a szabályozás, amelyet a javaslat tartalmaz. Érdekes megjegyzéseket tett Ralsay arra, hogy mi történjék az országgyűlés feloszlatása esetén. Kétségtelenül ez volt a legnehezebb szabályozásra váró kérdés az egész javaslat megalkotása során. Nagyon nehéz volt tudniillik eldönteni, hogy mi nagyobb hátrány. Az-e, ha a kormányzó késedelemmel választatik meg s az interregnum ideje alatt nagy bizonytalanság támad, a választási eljárásba a kormányzói tisztért folyó korteskedés jelszavait viszik bele, vagy pedig ha a kormányzót a már feloszlatott országgyűlés választja meg, amelynek mandátuma tulajdonképpen lejárt és esetleg felfogása sem egyezik meg a megválasztandó új országgyűlésével. A törvényjavaslat arra a megoldásra ju- Az igazi felelősség igen örül annak, hogy Eckhardt Tibor a törvényjavaslat előkészítésének módját a parlamentarizmus szempontjából helyesnek tartja. Eckhardt módosításokat is nyújtott be s hiszi, hogy egyes javaslatait a bizottság elfogadhatja. Senki sem felelőtlen tetteiért, még akkor sem, ha a felelősségrevonás technikai módja nincs szabályozva. A magyar történelemben a kormányzói tiszt betöltése esetén soha nem szabályozták a felelősségrevonás módját. Az indokolás a modern alkotmányok közül a lengyel alkotmányra hivatkozik, amely kimondja, hogy a lengyel köztársaság elnöke cselekedeteiért a történelem és Isten előtt felelős. Ez mindennél nagyob felelősség s egy gyakorlatilag értéktelen felelősségrevonási mód eltörlése ezt a felelősséget smmiképpen nem érintheti. A nemzet nagyon helyesen cselekszik, ha azt, akit a legfőbb hatalomra megválasztott, olyan tekintéllyel ruházza föl, hogy emellett a felelősségrevonás primitív módja nem érvényesül. A felelősség kérdésének az ideiglenesség kérdésével semmifle kapcsolata nincsen. Az 1920. évi I. t.-c. nagyot bölcsen intézkedett, amikor nem kötötte határidőhöz a kormányzói tisztet és ezáltal nem változtatta meg a kormányzói hatalmat és tekintélyt az idő múlásával természetesen dekadens, csökkenő kormányzói tekintéllyé és hatalommá. Ennek megvátoztatása nem felelne meg annak a kormányzati bölcseségnek, amely a nemzetet edtgvezette. A bizottság ezután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta, majd rövid szünet után megkezdődött a részletes tárgyalás, amelynek során a bizottság elfogadott több, az előadó által javasolt stiláris módosítást. tott, hogy amennyiben csak a megalakulással kapcsolatos terminusbeli akadályai vannak annak, hogy az új országgyűlés válassza meg a kormányzót, a gyors megválasztás érdeke revaleál a nemzet szempontjából s ebben az esetben a régi országgyűlés végzi ezt a funkciót. Kétségtelen, hogy a javaslat mai szövegezésében a választási terminusok tekintetében is vannak bizonyos felhatalmazások s meggondolandónak tartja, hogy ezek a választási eljárási terminusokra is szóljanak-e, vagy csupán a megalakulás, az összehívás, stb. technikai szabályaira. A felsőházi törvény értelmében nincs olyan időszak, amikor a választás alá eső felsőházi tagoknak ne lenne mandátumuk. A mandátum kezdete ugyanis az év kezdetével esik össze, a választás pedig ez előtt ejtendő meg s a felsőházi törvény hetedik paragrafusa kimondja, hogy a mandátum egészen az év elejéig tart. Ily módon soha sincs olyan idő, amikor a választott tagok száma ne volna teljes. BÉRON ÉS ROMA aggályosnak tartja a két hatalmi ellenőrzést LONDON, jún. 30. A be nem avatkozási bizottság főbizottsága keddi ülésén Lord Plymouth az angol kormány nevében nyilatkozatot tett, amelyben az angol és francia kormány javaslatait terjesztette elő a hajóhadak felügyeleti rendszerének visszaállítására. A belga, cseh, svéd és szovjetorosz megbízott kormánya nevében üdvözölte az angol-francia tervet. Az eszmecsere további során a német és olasz megbízott ugyanakkor, amikor késznek nyilatkozott, hogy az angolfrancia javaslatot kormányához eljuttatja, legsúlyosabb elvi aggodalmait fejezte ki a javaslattal szemben, amely nem a szükséges egyensúlyon épül fel és így az ellenőrzés teljes pártatlansága nincs biztosítva. A két megbízott egyben előadta, hogy kormányaik elhatározták, hogy utasítják az ellenőrzéssel megbízott állampolgáraikat tisztükről való lemondásra. A vita végén valamennyi megbízott kijelentette, hogy az angol-francia javaslatot azzal a kéréssel juttatja el kormányához, hogy azonnal adjon utasítást e kérdésben. A legközelebbi ülés pénteken lesz. A Daily Telegraph szerint egyáltalában nem kétséges, hogy Németország és Olaszország végképpen elutasítja az angol-francia ellenőrzés tervét. A Morning Post arról ír, hogy anemavatkozás eddigi politikája teljesen csődöt mondott és a végső összeomlás előtt áll. Orosz-japán összeütkzés az Amur-szigetelnttt TOKIÓ, júl 30. A Kvantung-hadsereg jelentése szent az Amuron levő Sennufa és Boloshoi egerek mellett súlyos összeütközés támadt három szovjet orosz ágyunaszád és a mandzsi japán határőrség között. Az egyik ágyunasád elsüllyedt, a másik pedig súlyosan megnyálódott. A három ágyúnaszád a japán ügykövet és a szovjetorosz külügyi népbizts között létrejött megegyezés ellenére beádult az Amur-szigetek vidékére és ráírt a mandzsu-japán csapatokra. A japán kormány ismételten a legvélyesebben tiltakozott Moszkvában és amely ellenintézkedéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem tartják be azokat a sotositákokat, amelyeket Litvinoff megígért mert Japán türelme véget ért. A Domei-iroda szerint a tíz ágymaldból álló szovjetorosz Amur-flottát a Senniti és Boloshoi szigetek közvetlen közelében is levonták. Tokiói politikai körökben fozódó aggodalommal kísérik a helyzet alakulóit.