Budapesti Hírlap, 1937. szeptember (57. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

9337. ARM 10 FILLÉR Budapesti Hírlap LVIl. évfolyam, 198. szám 1937. Szerda, szeptember 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIll. KER., JÓZSEF­ KÖRÚT I. SZÁM, TELEFONSZÁMI 1—444—C0M Fiszelni jó­­szlet Jó hírnek mondja Roosevelt a magyar kormánynak azt a bejelentését, hogy fennálló adósságára részleges fizetése­ket fog teljesíteni. Bizonyára nem azért, mintha az adósságfizetésnek ez a meg­kezdése a hatalmas északamerikai Unió óriási méretű pénzügyei mellett egyál­talán számbaj­öhetne, sem pedig azért, mert az amerikai tőkések bevételeiben a csekély magyar kamatfizetés érezhető gyarapodást jelentene. Hanem bizo­nyára azért minősíti jó hírnek, mert — amint ő mondja, — „egy nem gaz­dag ország” részéről jelentkezik a kö­telességek teljesítésének szándéka olyan időben, amikor gazdag nagy államok túlteszik magukat az „adós fizess!’ köz­keletű szabályán. Az amerikai sajtó is nagy dicsérettel emlékezik meg kormá­nyunk bejelentéséről és különösen annak tulajdonít igen nagy jelentőséget, hogy Finnországon kívül Magyarország az egyetlen állam, amely adósságai után Amerikának fizetést teljesít. Erre az elismerésre és dicséretre nem utolsó sorban azzal szolgált rá Magyar­­ország, hogy most a fizetéseket olyan tartozása után kezdi teljesíteni a transz­fermoratórium ellenére, amelyet a há­borús összeomlás után Amerika jóvol­tából, valóságos segélykölcsön gyanánt kaptunk az akkoriban országunkat fe­nyegető élelmiszerhiány elhárítására. Tehát nem nyerészkedő szándékból, ha­nem az emberiesség szavára hallgatva, a segítés szándékával bocsátotta rendel­kezésünkre Amerika, szorult helyze­tünkben, kölcsönképpen ezeket az össze­geket. S amikor az amerikai hitelezők esztendők sora óta azt látják, hogy az adós országok következetesen elzárkóz­nak adósságaik fizetése elől, de a meg­csonkított, a gazdasági válságtól súj­tott kis Magyarország a lehetőséghez képest siet adósságát törleszteni, ez ter­mészetszerűen elismerést vált ki és ro­konérzést kelt a becsületes, kötelesség­­tudó nemzet iránt. A pénzügyi jelentő­ségen túl ez a rokonérzés és megbecsü­lés az, ami országunknak javára válik és nemzetközi jó hírünket és becsületün­ket gyarapítja. A hitelező szemében fizetőkészségünk és kötelességtudásunk kétségtelenül hozzájárul jövőbeli hitel­­képességünk helyreállításához, eltekintve attól, hogy ezt a tényt a külföld annak bizonyságául tekinti, hogy országunk politikai és gazdasági talpraállása meg­indult, amint hogy a legtöbb amerikai sajtó­kommentár a magyar kormány ja­vaslatát az ország fizetőképessége két­ségtelen bizonyítékának tekinti. Azt is dicsérőleg említik, hogy Magyarország költségvetésének csak egy tizenketted részét fordítja fegyverkezésre, úgy­hogy az erre fordított kiadások alig valami­vel haladják meg a kultusztárca költ­ségvetését, amit a mai világban egészen szokatlan jelenségnek minősítenek. Vannak nálunk, akik a külföldi adós­ságfizetés megkezdését abból a szem­pontból helytelenítik, hogy sokkal sürgő­sebb belső szükségleteket kellene előbb kielégíteni, mert abból az országunknak és népünknek nincs haszna, ha külföldi hitelező pénzt kap tőlünk. Ez teljesen téves felfogás. Először is azért, mert ezekkel a fizetésekkel­ olyan időben in­dul meg külföldi adósságterhünk rende­zése, amikor a jószándékot és fizetési készséget odakünn méltányolják. Ezen felül pedig a nemzetközi pénzpiac alaku­lása mellett jelentékeny engedményekre is hajlandó a külföldi hitelező. Vala­mennyi eddigi megállapodásunk lénye­ges megtakarítást hozott államadóssági szolgálatunkban és valóban célszerű és okos dolog volt azt a kedvező időpontot felhasználni, amelyben a külföldi hite­lezők részéről engedékenység jelentke­zik. Egész bizonyos, hogy az eredeti hi­telfeltételek mellett Magyarország régi adósságterhét viselni képtelen és visz­­szafizetni hosszú időn át nem tudja. Ha a kormány a világ tőkepiacain beálló óriási pénzbőség által előidézett rendkí­vül olcsó kamatszínvonalat kihasználja a hitelfeltételek enyhítésére, ezzel pénz­ügyi jövőnket alapozza meg és adósság­­terhünket enyhíti. Ez Magyarországnak feltétlenül jó üzletet jelent. Azt sem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy az állami adósságszolgálat szükségletének mérséklése közvetve csökkenti az állam költségvetési szükségletét, ami más oldal­ról lehetővé teszi, hogy az állam adós­sági szolgálatánál elért megtakarításo­kat belső szükségleteire fordíthatja. Nagy tévedés volna tehát az olyan be­állítás, mintha szegénységünkben fény­űzést jelentene a külföldi adósságok fi­zetésének megkezdése. Már Bethlen István is utalt a költségvetés bizottsági tárgyalásain arra, hogy elérkezett a külföldi adósságrendezés ideje és intette a kormányt, hogy használja ki a jelen­legi kedvező alkalmat a kínálkozó adós­ságenyhítés biztosítására. Az ország presztizs-gyarapodása, megbecsülése, jó híre és a külföld rokon­érzése az egyik oldalon, az adósság­szol­gálat szükségletének mérséklése a másik oldalon, egyaránt megokolja, hogy kor­mányunk a külföldi adósságrendezés megkezdett útján továbbhaladjon s eb­ben magát semmiféle pártpolitikai kri­tikától akadályoztatni ne engedje. Hi­telképességünk visszaszerzésének ez az egyetlen biztos módja. Magyarország költségvetésének csak egytizenketted részét fordítja fegyverkezésre Újabb amerikai elismerés fizetőkészségü­nkről NEW YORK, aug. 31. Az amerikai adósság megfizetésére vo­natkozó magyar ajánlattal kapcsolatban a „New York Herald Tribüne” újból vezér­cikket szentel Magyarországnak. A lap ki­emeli, hogy az adósságfizetésről szóló ma­gyar ajánlat, beavatott körök szerint, serkentőleg fog hatni Amerika többi adó­saira. Magyarország ajánlata bizonyítéka Magyarország politikai és gazdasági talp­­raállásának. A magyar javaslat, amelyet az államháztartás egyensúlyának helyre­állítása után tettek meg, Magyarország fizetőképessége kétségtelen bizonyítékának tekinthető. Különösen kiemeli a lap, hogy Magyar­­ország költségvetésének csak egytizenket­­ted részét fordítja fegyverkezésre. Ez a körülmény igen kedvező hatást gyakorol a gazdasági helyzetre. Magyarországnak a fegyverkezésre fordított kiadásai alig valamivel nagyobbak a kultusztárca költ­ségvetésénél. Ez — írja a lap — egészen szokatlan jelenség a mai világban. Világfegyverkezés Több mint nyolcmillió ember áll fegyverben A Nemzetközi Egyetemi Népszövetségi Föderáció budapesti kongresszusát, amelyen huszonkét állam mintegy száz képviselővel vesz részt, kedden délelőtt nyitották meg a parlament delegációs termében. A megnyitó ülésen megjelent Lázár Andor igazságügy­­miniszter,­ Baranyay Zoltán követségi taná­csos, a külügyminisztérium képviseletében, vitéz Nagy Iván miniszteri titkár a kultusz­­mnisztérium részéről, továbbá ott voltak Hegedűs Lóránt volt miniszter, Zichy Ernő gróf és még számos közéleti előkelőség. A megnyitó ülés Erling Christiansen, a federáció elnöke megnyitó beszédében örömeite­ adott kifeje­zést, hogy a federáció a kongresszusok ked­velt városában, 3s­dapes­ten gyűjtheti össze tagjait igen fontos megbeszélésekre. Kö­­szö­netet mondott a magyar kormánynak támogatásáért, majd utalt arra, hogy a kongresszus a mai idők legégetőbb kérdésé­ről, a fegyverkezésről tanácskozásig a kü­lönböző államok kiküldöttei ismertetik or­szágaik felfogását és a korgr­­csszus közös állásfoglalással igyekszik­zolgálni a béke ügyét. A föderációban tömörült fiatalság hisz a Npszövetségben, nem veszti el azt a reményét, hogy a Népszövetség segítségével organizált békét lehet teremteni. Josepih Piát, a Népszövetség kiküldöttje megállapította, hogy a Népszövetség a nem­zetközi élet barométere. Ha a Népszövet­ség nem valósíthatta meg teljesen azokat a feladatokat, amelyeket kitűztek számára, a hiba nem a szervezetben van. A legfonto­sabb feladat a nemzetközi közvélemény fel­világosítása a bonyolult politikai és gazda­sági helyzetről. Ez a kongresszus, amely programjának fő pontjául a fegyverkezés politikai, gazdasági és szociális következ­ményeinek vizsgálatát tűzte ki, kétségtele­nül nagy mértékben hozzájárul a nemzet­közi közvélemény felvilágosításához. Lázár Andor bocsátotta fel az első békegalambot Pap Géza ny. államtitkár a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal képviseletében szólalt fel. Hangoztatta, hogy az ifjúságnak hű­nek kell maradnia a nemzeközi igazság ideáljához, az ifjúság hite megoldhat sok nehézséget. Vali Ferenc tanár a Magyar I . Külügyi Társaság nevében, Adolf Mädel pedig a­z egyetemi hallgatók nemzetközi szövetsége képviseletében üdvözölte a kon­gresszust. Gáli Ernő, a föderáció a magyar főcsoportjának elnöke felszólalása és Erling Christiansen elnök zárószavaival ért véget a megnyitóülés. Az ülés után a megjelentek a parlament erkélyére vonultak, ahol megható ünnepség­­ játszódott le. Száz fehér galambot eresztet­tek útnak, hogy elvigyék a világ minden tája felé a béke-kívánságot. Az első galam­bot Lázár Andor igazságügyminiszter eresz­tette el a levegőbe. Ezután a rendezőbizott­ság tokaji­ kóstolója látta vendégül a kon-­­ gresszus részvevőit. ^ S.203.099 ember fegyverben . A kongresszus kedden délután kezdte K­rr­eg érdemleges tanácskozásait a Magyar­­­­Tudományos Akadémia üléstermében Er­ling Christiansen elnöklésével. Elsőnek Spühler svájci kiküldött ter­jesztette elő a föderáció svájci csoportjá-,­nak jelentését a fegyverkezés jelenlegi helyzetéről. A népszövetségi évkönyvből vett adatok szerint 1931—32-ben, amikor a leszerelési konferencia megkezdődött, 6.500.000 ember állott fegyverben, 1935—■­­36. évben pedig 8.200.000 ember. A szá­razföldi hadsereg létszáma körülbelül azo­nos a világháború előtti létszámmal, áten­ged haderőnél azonban 1.700.000 főnyi emelkedés van. A jelentés ismerteti egyes államok katonai kiadásainak növekedését. Németországban 1933—34-ben hárommil­­liárd márkát fordítottak katonai kiadá­sokra, 1936—37-ben pedig több mint 12 milliárd márkát. A jelentés szerint a német birodalom egész gazdasági életét a háború hatalmas gépezetére állítja be és ez az erőfeszítés nemcsak a német gazdasági életet, hanem az összes európai államok gazdasági életét felfor­gatja. Az angol újrafegyverkezés 1934-ben kezdődött a légihaderő fejlesztésére irányuló ötéves tervvel. Ez év elején pedig újabb öt­éves tervet jelentettek be, amely 1500 millió fontot irányoz elő szárazföldi, vízi és légi­haderő fokozására. Franciaország szintén követte ezt az irányzatot, 1937-ben 60 szá­zalékkal nagyobb összeget irányoztak elő katonai kiadásokra, mint 1935-ben és ehhez hozzájárul még az óriási rendkívüli hitel. Olaszország új hadsereget alakított az af­rikai olasz birodalom uralására. A hadi­anyag és fegyvergyárak heti 60 órás munka­­idővel dolgoznak, holott a többi iparban 40 órás munkahét van megállapítva. A tengeri hadsereg létszámát 60 ezerről 100 ezerre emelték. 1935-ben Japán felemészti a tel­jes költségvetés felét a szárazföldi és ten­geri haderő céljaira. Szovjetoroszországban is óriási méretű és hirtelen újrafegyverke­zés folyik. 1931 óta a katonai kiadások meg­tízszereződtek. Az Egyesült Államok ugyan­olyan mértékben fegyverkeznek, mint az európai államok és Japán. Timberlake angol egyetemi hallgató a ■brit birodalom újrafegyverkezéséről ter­jesztett elő jelentést. Kiemeli, hogy a fegyverkezés nem támadó értelmű, csupán védelmi célokat szolgál. Az egész fegyver­kezésnek preventív jellege van, Chamber­lain miniszterelnök szavai szerint Angliá­nak minden eshetőségre és lehetőségre el kell készülnie. A jelentés végül megállapítja, hogy az angol ifjúság teljes mértékben helyesli az angol fegyverkezési politikát, mert ebben saját magának és jövendő családjának vé­delmét látja. Az előterjesztett jelentések feletti vitát a kongresszus utolsó napjaiban tartják meg. Szerdán délelőtt fél 10 órakor kezdődik az ülés ugyancsak az Akadémián. A ma­gyar, a holland és a csehszlovák csoport tesz jelentést az újrafegyverkezés politikai következményeiről. Egy órakor díszebéd lesz a Gelért-szállóban

Next