Budapesti Hírlap, 1938. február (58. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

2 óvok mindenkit, hogy ne könnyelmű­séggel válogassa meg a küzdelem esz­közeit s ne az utcáról felhangzó jelsza­vakkal akarjon közgazdasági politikát csinálni. A semmittevés politikája rendszerint a kétségbeesés politikája; ezt a jóremények politikája szokta fel­váltani, amidőn egyes intézményektől, mint csodaszerektől remélnek mindent. Rövid, mondjuk hathetes közgazdasági tanulmányok alapján a bátorság politi­kájával karöltve szoktak ezek a köz­­gazdasági panaceák a láthatáron fel­tűnni.” Nem, Wekerle valóban nem volt a panaceák embere. Soha nem burkolta nemzetét a jóremények politikájának borgőzös atmoszférájába. A semmittevés politikájától meg természeténél fogva irtózott. Helyes intuíciója megláttatta vele a megoldásra váró problémákat; szaktudása megadta neki a készséget, hogy e problémákat miként ragadja meg és szorgalma nem engedte tágí­tani, míg az idomtalan masszából a megoldások szobrait ki nem faragta. S S tette mindezt a polgár legszebb eré­nyeivel, nagyképűségtől mentesen, a kötelességteljesítés természetes méltó­ságával, a magában biztos szellemi fel­­sőbbség nyugalmával és derűjével. Az alkotásnak ebből a módjából örök ta­nulság fakadhat a magunk és utódaink számára. Volt Wekerle megnyilatkozásaiban még egy visszatérő motívum. Az erköl­csileg tisztult közfelfogás, a tiszta közszellem követelése. S amikor életé­nek eme vezérszólamát hangoztatom s ma emberének szemszögéből próbálom megvilágítani, akkor nemcsak az első célkitűzésemnek­ teszek eleget, hogy alapítónk nagysága előtt hajtsak fejet, hanem megoldást keresek a másik cél­kitűzésem és az azzal kapcsolatban elénk meredő súlyos kérdés számára is: arra a kérdésre, vájjon időszerű intézmény-e a mi kaszinónk. Ha az emberi­ történés értelmét ku­tatjuk és ha tekintetünket a legmagasabb egyetemes szempontok régióiba igyek­szünk felemelni, a nemzetekben élés­nek, a nemzetekre tagoltságnak az ér­telmét többek közt abban pillanthatjuk meg, hogy egyetemes emberi értékek nagy skálájában az egyik nemzet ezt, a másik nemzet amazt a hangot tudja adottságainál fogva tökéletesebben, szebben, teljesebben megszólaltatni. S amikor rólunk van szó, sokszor halljuk, — magunkat is szeretjük így aposztro­fálni,­­ hogy „lovagias” nemzet va­gyunk. Lovagias az, aki szeret nyílt sisak­kal­ kiállni, aki az adott szót szentség­nek tartja akkor is, ha kellemetlen, vagy fáj a beváltása, aki a maga és mások számára egyenlő mértékkel mér s aki, ha férfiharcban becsülettel győz, szívesen ragadja meg ellene kezét, hogy talpraállítsa. Ez a lovagiasság egyben mélyen átélt kereszténység is, mert nem egyéb, mint a küzdelmes életbe transzponálása a felebaráti szeretet nagy parancsolatának. Tisztelt Uraim, ebben a nemzetben, nemcsak műveit rétegeiben, hanem a nép gyermekében is mélységesen benne gyökereznek a lovagiasság-e jellemvonásai. Ez az or­szág mindig a gentleman-ek országa volt és kell, hogy úgy maradjon. Ne mondja senki, hogy szép a szó, de előbb élni kell, azután moralizálni. Amiként e földtekén a Kárpátok medencéjén kívül nincsen számunkra hely, ugyan­úgy a moralitás mappáján is csak az a hely lehet igazán magyar, ahol a pub­lica honestas minden virága pompázik. S most, amikor „új horizontok libeg­nek elébünk”, amikor — kinek-kinek tetszésére bízom a terminológiát — a demokratizálódás, vagy a népközösség­ben való egybeolvadás folyamata ido­mítja át országunk arculatát, s amikor a műveltségi színvonal tartásának problémájával is kell birkóznunk, ak­kor nekünk kettőzött gonddal kell ügyel­nünk arra, hogy ez az ország új alak­jában is ugyanazzal a lovagiassággal, vagy modern szóval élve: gentleman­ideállal eltelve vívja a maga belső és külső küzdelmeit, mint idáig tette. A nyíltság, a hűség, a méltányosság, a ne­­meslelkűség összeszűrődéséből előálló ideál azonban elmélyülést kíván és nem tűri tovább az én-kultusz sallangjait. A ma gentleman-je nem ápolhatja saját személyének kiemelkedő fontosságát. Minden idegszálában telítődnie kell annak finom megérzésével, hogy mit kíván tőle a köz szolgálata és vérévé kell válnia a meggyőződésnek, hogy a közkötelesség elől a paragrafusok út­vesztőiben való bujkálás, — vonatkoz­zék e kötelesség akár időnek, akár fizi­kai fáradságnak az áldozására, a ké­nyelemről való lemondásra, a testi ép­ség kockáztatására, vagy a köz terhei­­hez való anyagi hozzájárulásra, az el­esetteken pénzzel, fáradtsággal, jóta­náccsal való segítésre, — minden fin­­­nyáskodás, elkülönülés, splendid isola­­­tion manapság a gentleman-like jelzőt nem hogy nem érdemli meg, hanem egyenesen megcsúfolja. Hiszen minden félreállás és elkülönülés másra hárít kettős munkát, másnak jelent súlyo­sabb áldozatot, mást terhel meg az igazság mértékén felül, mást csal meg. A ma gentleman-jének, tisztelt Uraim, mélységesen szociális lélekkel kell a „noblesse oblige” útján járnia, éreznie kell a kötelességet, hogy magához ölelje mindazokat, akiket mostohább sorsuk alacsonyabb műveltségi, vagy anyagi színvonalon hagyott, fel kell magához emelnie őket anélkül, hogy éreztetné velük, hogy lehajolt. S a gentleman-nek mindezt magától értető­dően kell tennie, hiúságának legyezte­­tése s tömjénfüstért való epedés nélkül, ott keresve érte a jutalmat, ahol az egyedül található, a teljesített köteles­ség adta lelki egyensúlyban és mások­nak a nemesedés adta boldogságában. E tisztult közszellem, e modern pub­lica honestas, felfogásom szerint, a mai bonyolult életben szinte intézményes ér­vényesítésre vár. Nincs az a törvény­hozó, aki oly jogszabályokat tudna al­kotni, melyek a közösségi életből szár­mazó kötelességeket úgy osztanák el és nincs az a végrehajtó szervezet, nincs az a bírói tudás és tapasztalat, amely a paragrafusok végrehajtását és érvé­nyesülését úgy tudná valóra váltani, hogy az emberileg megkívánható igaz­ságosság mértékének mindig megfelel­jen. Az ügyeskedés, a paragrafusok­ között való táncolás még mindig meg­tenni a maga gyümölcsét, pedig a köz­felfogás barométere sokszor meggyő­zően mutatja, hogy valami nincs rend­jén. Úgy látom, tisztelt Uraim, elérke­zett az idő, amikor nemcsak az egyént kell védeni az állami önkénnyel szem­ben, hanem amikor a társadalomnak kell magát hatékonyabban megvédeni az egyéni rosszindulat bomlasztó törek­véseivel szemben. Ezt — úgy érzem — nem lehet jogi formulákkal és nem le­het a végrehajtás és jogszolgáltatás megszokott szerveivel és eszközeivel el­érni, hanem csupán a társadalom ön­álló és a napi politikától független ele­meiből alkotott j­oh­-szerű testületek közreműködésének széles körben való igénybevételével. Amiként lehet a ke­reskedői tisztesség ellen véteni akkor is, ha az a törvénykönyvbe nem ütkö­zik, épp úgy lehet az állampolgári, adó­fizetői, és szociális kötelességek elől bujkálni anélkül, hogy a paragrafusok legéberebb őrei nyomon tudják kö­vetni. De ez a legszűkebb társadalmi, foglalkozási, vagy szakmai kör, amely­ben az illetők élete lejátszódik, a becsü­let, a tisztesség és az egyenlő mérték­kel mérés követelményeit fel fogja tudni ismerni és alkalmazni fogja tudni a mai társadalom alattomos el­lenségeivel szemben. A szabotálók és kútmérgezők, a nagy eszmék ország­útjaira betolakodott vámszedők és mi­egyéb paraziták dzsungeljának bevilá­­gítására a köznapi munka talajára ál­lított új fényszórókra van szükség, amelyeknek azonban tájékozódást, irányt a publica honestas régi várai­nak, kaszinónknak és testvérintézmé­nyeinek, őrtornyaiból messze világító nagy tüzeken kell venniök. Tisztelt Uraim! Ez Wekerle Sándor vezérszólamának, az erkölcsileg tisz­tult közfelfogásnak mai variációja. Ennek a tisztult közfelfogásnak kel­­ebben az országban szerteáradnia és ami arra oly fogékony lelkű népünkben tudatossá és intézményessé válnia. S várjon kire várna ebben a tudatosítás­ban, ebben a nemzetnevelésben ennek a sajátos magyar értéknek, a lovagias­ságnak hirdetésében és elmélyítésében nagyobb szerep, mint azokra az intéz­ményekre, amelyek mindig hivatott őrei voltak a tisztult közszellemnek, és ápolói a vir probus, a „rendes ember” eszményének. Árassza hát magából ez a nemes múltú intézmény a tiszta köz­­szellem sugarait, éltetve, melengetve GENF, jan. 31. A népszövetségi reform kérdésével fog­lalkozó 28-as bizottság hétfő­ délelőtti ülé­sén Unden svéd megbízott kifejtette, hogy meggyőződése szerint az egyes kormányok legnagyobb részének az a felfogása, hogy a 16. szakasz nem alkalmazható a maga teljességében Nyíltan be kellene ismerni, hogy a Népszövetség nem tudja megva­lósítani teljes egészében az alapokmány­ban foglalt programot. Ebből a körül­ményből a svéd kormány azt a következ­tetést vonja le, hogy magára nézve nem tartja kötelezőnek a támadó féllel szem­ben kényszerítő szabályok alkalmazását. A svéd kormány ezzel azonban nem óhajtja megtagadni az együttes biztonság eszméjét. A tények őszinte bevallása még nem gyengíti a Népszövetség erejét és csak akkor gyöngítené azt, ha a megtor­lások fikciója mellett továbbra is ki akar­na tartani. Gorge svájci kiküldött szerint ma, ami­kor két szomszédos nagyhatalom is el­hagyta a Népszövetséget, Svájcnak első­sorban a maga semlegességére kell gon­dolnia. Az alapokmány 16. szakaszának alkalmazása lehető­lenné vált számára. Svájc mindig küzdött a Népszövetség egyetemességéért és szebb jövőjéért. A Népszövetségnek az az egyensúlya, ame­lyen régente alapult, megváltozott. Ennek le kell vonni a következményeit. Svam nem mond le az egyetemesség megvalósí­tásának a reményéről, azonban megálla­pít­ja, hogy­ az alapokmány 16. szakasza megbénult. Csatlakozik a svéd indítvány­hoz. Az elnök ezután beszámolt arról az örvendetes családi eseményről, amely a hollandiai királyi udvart érte és indítvá­nyozta, hogy Hollandia képviselője útján ez alkalomból üdvözletüket fejezzék ki. Rutgers, Hollandia képviselője, minde­nekelőtt köszönetet mondott a jókívánsá­gokért, majd rámutatott, hogy az olasz- adesszin háború a 16. szakasz alkalmazá­sának erőpróbája volt. Ebből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a szakaszban fog­lalt katonai jellegű megtorlásokat soha­sem alkalmazták, míg a gazdasági jellegű megtorlások vagylagos jelleget öltöttek. Ezáltal az alapokmány hallgatólagos reví­zión ment keresztül. A holland kormány kötelességének tartja, hogy számoljon a valósággal. Nem kívánja, hogy a 16. sza­kaszt automatikusan alkalmazzák, híve azonban a fegyverkezések korlátozásának és az a felfogása, hogy a Népszövetség reformja nagymértékben korlátozná a fegyverkezéseket. Pflügl osztrák kiküldött kijelentette, hogy az osztrák kormány a legnagyobb figyelemmel kíséri a vita menetét, azon­minden jószándékú magyart, de halálra perzselve a hitványt! Ez erősíti vitat­hatatlanná kaszinónknak az élethez való jogát, de ez szabja meg kötelessé­gét is. És ez egyben mai jelentése az alapítói eszmének, melynek kitelj­esed­­­sére emelem e serleget, han nem tartja alkalmasnak a jelenlegi időpontot e nagyfontosságú kérdés meg­­vitatásának, ezért tartózkodik a vitában való részvételtől. A délutáni ülésen Yömkila (Finn­ország) közölte,­ hogy a finn kormány felfogása szerint, amennyiben a 16-ik szakasz módosítása elkerülhetetlenül szük­séges lenne, ez az együttes biztonság érdekében, amennyire csak lehetséges, egybe kell hogy legyen. Komarnicki (Lengyelország) rámutatott arra, hogy a nemzetközi helyzet súlyossá­gánál fogva­­­ehéz tisztázni azokat az elve­ket, amelyeken a Nemzetek Szövetségének jövője kell, hogy felépüljön. Az ő helyzete könnyebb, tekintve hogy Lengyelország külügyminisztere már több ízben kifej­tette Lengyelországnak a reformmal kap­­csolatos álláspontját. A Nemzetek Szövet­ségének mindenekelőtt valóban egyetemes­nek kell lennie. Mindaddig, míg az összes hatalmak nem tagjai, alkalmazkodnia kell a való helyzethez. Azt az aránytalanságot, amely a kis államokra nézve a Nemzetek Szövetségétől származható előnyök és a tag­sági mivoltukból rájuk háramló kötelezett­ségek között fennáll, el kell tüntetni. Az egyességokmány egyes szakaszai nem tart­hatnak igényt az alkalmazásra. Az egyes­­ségokmány összes rendelkezései egymással szoros összefüggésben vannak. A Nemze­tek Szövetsége nem használható fel esz­közül arra, hogy egyes államok érdekeit a más tagállamok önkéntes hozzájárulása nélkül érvényesülhessenek. A Nemzetek Szövetsége reformját csak békés légkör­ben lehet meg­valósí­tani. Ga­ntilo (Argentina) Grandorite jelenté­séről a 16-os szakasz tekintetében az 1921-iki közgyűlésen elfogadót magyarázó elveket kellene alkalmazni, amelyek kiegé­­szítendők és kombinálandók lennének a kérdéses szakasz tekintetében jelenleg ki­fejezet módosító indítványokkal. Osusky (Csehország) kijelentette, hogy a nemzetközi politikában meg kell külön­böztetni tudni a lényegest a múló jelensé­gektől. A Nemzetek Szövetsége nem érheti be azzal, hogy pusztán papiros egyezmé­nyeket gyártson. A népszövetségi reform kérdése nagy körültekintést és megfonto­lást igényel. Umden és Gorge komoly ki­jelentéseit a legnagyobb figyelemre mél­­tóaknak tartja. Az elnök ezután berekesztette az ülést, a legközelebbi ülés kedd délelőtt lesz. Vita a megtorlásos szakaszról a népszövetségi reform­bizottságban 1 II« 11* 1958 FEBRUAR 1, KEDD A korm­ányzóné segélyake célja A kormányzó nyomorenyhítő mozgalmára a következő adományok érkeztek: J­einred Armin Párizs 1000 P, Fodor Jánosné, Barna József, Schulz Kurt 10—10 P, H. A. 5 P, Moskovitz Soma 3 P, G. D. 2 P, Póka Jenő, Hirschl Alajos 1—1 P. Ingadozik, hogy kössön-e tűz- és betörés elleni biztosítást! Nézzen meg egy leégett házat, vagy egy kifosztott lakást! A Budapesti Hírlap biztosítási osztálya készséggel ad díjtalan felvilágosítást és díjszámítást. Vili, József-krt 5. 7.: 1-444-00

Next