Budapesti Hírlap, 1938. március (58. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

Negyvennégy óra (B. I.) Szociális célok szolgálata jel­lemzi a legújabb magyar törvényalko­tások tekintélyes részét. Ennek igazo­lására elég, ha két példára hivatko­zunk. Alig néhány hónapja, hogy a par­lament a szolgálati viszony egyes kér­déseit szabályozó törvényjavaslattal foglalkozott. Most pedig a gazdasági munkások öregségi ellátását megvaló­sító javaslat fekszik a képviselőház előtt. Mindkét javaslat azon a meg­fontoláson nyugszik, hogy nem elég a tömegek politikai igényeit kielégíteni, mert legalább olyan fontos anyagi életfeltételeik megjavítása. Ha az a két irányú, de végső célkitűzésében azonos vonalon haladó munka nincsen egyen­súlyban, akkor nincs biztosítva a tár­sadalom nyugalma és a nemzeti erők szükséges összefogása. A szolgálati viszony egyes kérdéseit szabályozó törvény, amely most van végrehajtás alatt, három ponton is komoly előnyöket nyújt a munkaválla­lóknak: bevezeti a fizetéses szabadsá­got, módot ad a legkisebb bérek meg­állapítására és korlátozza a munka­időt. A fizetéses szabadságról szóló része a törvénynek már február 1-én életbe­lépett, így ebben az évben minden al­kalmazottat, akinek legalább egy évi szolgálata van, megilleti a fizetéses sza­badság minimuma: hat munkanap. Aki azonban a gyakorlatban eddig ennél nagyobb szabadságot élvezett, az vál­tozatlanul jogosult ennek a hosszabb szabadságnak igénybevételére. A fize­téses szabadság bevezetése a magán­­tisztviselők elég széles körén kívül, elsősorban a kereskedelmi alkalmazot­takat és a munkásokat hozza a múlt­hoz képest sokkal jobb helyzetbe. Ezek­nél a kategóriáknál ugyanis eddig is­meretlen volt a fizetéses szabadság. A legkisebb munkabérek bevezetése, aminek célja a bérszínvonal méltány­talan lenyomásának megakadályozása, már 1935 óta folyamatban van. Szám­talan iparágban érvényesülnek a mi­nimális bérek és jótékony hatásukat a tárgyilagos ítélet méltányolja. A tör­vény módot ad most már ennek az ak­ciónak a legszélesebb keretek közötti folytatására és a bérpolitika terén a kí­vánatos egészséges helyzet kialakítá­sára. Március 1-e külön határnapot jelez a szolgálati viszonyt szabályozó törvény végrehajtásában. Most lép ugyanis életbe a tisztviselőknél a negyvennégy órás munkahét. A törvény úgy intéz­kedik, hogy a munkások és kereske­delmi alkalmazottak napi munkaideje nyolc óránál, vagyis heti negyvennyolc óránál, a tisztviselőké pedig heti negy­vennégy óránál több nem lehet. Mint Bornemisza Géza miniszter a törvény benyújtója és végrehajtója egyik nyi­latkozatában mondotta a munkaidő szabályozásával „kikapcsoljuk a ver­seny legvisszatetszőbb formáját.”­­A munkaidő korlátozása tehát nemcsak az alkalmazottak érdekeit, hanem a gazdasági életet is szolgálja. A negyvennégy órás munkahét beve­zetése a tisztviselőknél, egyben a hét­végi szünet rendszeresítését is jelenti. Szombaton egy órakor ezentúl bank­ban és iparvállalatban, bányaüzemben és kereskedelmi vállalatban, szóval minden olyan vállalkozás irodájában, amely az ipar és bányatörvény hatálya alá esik, megszűnik a tisztviselők munkája. Hétfő reggelig élvezhetik a szabadságot, hogy felüdülve állhassa­nak ismét munkába. Kivétel a negy­vennégy órás munkahét alól nincsen. A túlóráztatás is csak szűk keretek között és csak külön engedély alapján szabad. De ezenfelül a túlórázás külön is megfizetendő. A tisztviselő minden teljesített túlóra után az egy órára eső járandóságának huszonöt százalé­kát kapja. A munkaközi szünetet is biztosítja az új törvény és végrehajtási utasí­tása, amely kedden reggel életbe lép s amelyet rövidesen követni fog másik rendelet. Ebben a nyílt árusítási üzle­tekben és az azokhoz tartozó irodák­ban, meg raktárakban foglalkoztatott összes alkalmazottak munkaideje nyer szabályozást. Itt is érvényesülni fog az alapelv, hogy a munkaidő felső határa általában napi nyolc óra, a tisztviselők­nél pedig egy­ héten nem lehet több negyvennégy óránál, ami alól csak a közérdek, valamit a gazdasági szükség által diktált kivételek engedélyezhetek. Aki ismeri az életet s közelebbről foglalkozott a magánalkalmazottak munkaviszonyával, csak az tudja tel­jes jelentőségében értékelni az új tör­vényt, amelynek végrehajtása során kedden reggel megvalósul a tisztviselők számára a negyvennégy órás munka­hét. Szabadabb és emberibb életet je­lent ez a középosztály nagy tömege számára. Megerősíti a családi élet kö­telékeit, mert a dolgozó apa, most már hosszabb időt tölthet otthonában és nem agyondolgozva érkezik haza, hanem annyi ideig teljesített munka után, amelyet a test és szellem komolyabb fáradtság nélkül megbír. De új munka­helyeket és új munkaalkalmakat is te­remt a megrövidített munkaidő az el­helyezkedést kereső fiatal nemzedék számára. A tisztviselők munkaidejével párhuzamosan folyik a munkások szá­mára a nyolc órás munkaidő bevzetése. Már érvényben van az asztalos, grafi­kai, cipő, kárpitos, ruházati és textil­iparban. A többiekben előkészítés és bevezetés alatt áll. Szociális törvényalkotásunk új és ko­moly eredményeként kell tehát minden belátó embernek elkönyvelnie a mun­kaidő korlátozását, a fizetéses szabad­ság intézményes bevezetését és a bér­fizetés ellenőrzését, valamint a bér­uzsora kiküszöbölésére a rendszeresí­tett bérmegállapítását. Ezekben az in­tézkedésekben a nagy reformkor szel­leme és törekvése ölt testet. Azé a reformkoré, melynek egyik nemes alakja Bezerédy István a következőkre figyelmeztetett: „Csupán a politikai formák változása az emberiség haladá­sát s az örök igazságot ki nem elégít­heti. Segíteni kell a népnek lelki és anyagi bajain is. Ne gondoljuk, hogy a szegény embernek igényeit és remé­nyeit bármily alkotmányos formákkal kielégíthetjük, ha annak anyagi jólé­tén segíteni nem tudunk.” Ezt a figyelmeztetést igyekszik a maga területén megvalósítani a mun­kaviszony egyes kérdéseit szabályozó néhány hónap előtt becikkelyezett tör­vényünk, melynek legújabb eredménye a kedden életbelépő, tisztviselői negy­vennégy órás munkahét. De ezt a kö­vetelményt fogja hatályosan szolgálni rövidesen a gazdasági munkások öreg­ségi ellátásáról szóló törvényjavaslat is, amely most foglalkoztatja a képviselő­házat. Arm IO FILLÉR LVIII. évfolyam, 48. szám 1938. Kedd, március 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL­ VIl­. KER., JÓZSEF­­ KÖRÚT 5. SZÁM, TELEFONSZ­Á­Mi 1—444—00. Az angol-olasz tárgyalások a jövő héten kezdődnek A Times jelentése az egyre javuló római légkörről LONDON, febr. 28. Az angol sajtó reméli, hogy a jövő héten megindulnak Rómában a hivatalos angol­­olasz megbeszélések. A Times jelenti Rómából: Mind kedvezőbb lesz a légkör a megbe­szélések számára. Olaszország örömmel üd­vözölte Lord Halifax külügyminiszterré tör­tént kinevezését. A parlament mindkét há­zának legutóbbi vitája kitűnő benyomást keltett. Az olaszok őszintén hálásak, hogy sok kiváló angol személyiség igyekszik az olasz álláspontot megmagyarázni, sőt még ellenzéki vezérek is a kibékülés érdekében emeltek szót. Az olasz sajtó most kész el­ismerni, hogy a legtöbb angol kész a barát­­kozásra és hogy ennek észszerű alapjai­ adva vannak. Ez a megváltozott magatar­tás úgy felébresztette az Anglia iránti ro­­konszenvet, mint az üdítő eső a kiszáradt földet. Sokezer olasz, aki az abesszin háború óta angolellenes érzületű volt, most ismét a a megértés előharcosaként lép a nyilvános­ság elé. Nem becsülik le a megegyezés ne­­hézségeit, de megtörtént az első lépés a­ kölcsönös bizalom felébresztése felé. Interpellációk pergőtüze az alsó­házban LONDON, febr. 28. Az alsóházban Chamberlain miniszter­el­nök ma első ízben állt helyt az ellenzék külügyi interpellációs pergőtüzének­ A mi­niszterelnök a kérdések lényegére szorít­kozó szűkszavú határozat válaszokat adott, pótkérdésekre csak ritkán felelt, a parla­menti viharokban is megőrizte jeges nyu­galmát. White kérdésére kijelentette Chamber­lain, hogy Franco kormánya az Ab­b­as elsüllyesztése ügyében azt felelte, hogy a hajó, amelynek nemzetiségét nem lehetett megállapítani a támadás idején, gyanús volt, mert nem tartotta be a nyoni útvo­­nalat. Ezt a választ — mondotta — nem tartjuk kielégítőnek és utasítottuk sala­­mancai ügynökünket, közölte a salamancai hatóságokkal, hogy nem lett volna nehéz a hajó nemzetiségét megállapítani, mert a támadás idején a parttól 20 mérföld­nyíre volt. Ettől függetlenül teljesen indokolat­lan volt ez a támadás. Az angol hajók nem kötelesek a nyoni útvonalat betartani. Fenntartjuk jogunkat a teljes kárpótlás követeléséhez. Shinwell képviselő: Ennek az ügynek a tisztázása után megadják-e a hadviselői jogokat Franconak? Chamberlain: Azt nem mondhatom. Az osztrák-német egyezmény Henderson: Milyen lépéseket tesz az angol kormány tekintettel a legutóbbi osztrák-német egyezményre ? Chamberlain: Az egyezmény teljes ha­tását még nem állapíthatjuk meg. A fejle­ményeket gondos figyelemmel kísérjük. A legnagyobb érdeklődéssel vettük tudomásul Schuschnigg kancellár beszédét. Az osztrák kormány által a berchtesgadeni megbeszé­lések következtében tett intézkedések az angol kormány véleménye szerint nem sér­tik azt a kötelezettséget, amelyet Ausztria a saint-germaini szerződésben és az 1922-i genfi jegyzőkönyvben vállalt. (Tudniillik nem köt olyan egyezményeket, amelyek ve­szélyeztetik Ausztria függetlenségét.) En­nélfogva mindezideig, úgy látszik, hogy nincs szükség a fennforgó körülmények között az angol kormány bármilyen eljárá­sára. Wedgwood Benn: Tudja-e a kormány, hogy Hegern dr. spanyol miniszterelnök hivatalosan kijelentette, hogy olasz repülő­gépek és tüzérség vett részt Teruel elfog­­ásában és intéz-e kérdést ebben az ügy­­ben az olasz kormányhoz? Chamberlain: Tudomásom van Negrin nyilatkozatáról Nézetem szerint a már Spanyolországban lévő fegyverek haszná­­­lata nem indokolná külön kérdések intézé­­sét az olasz kormányhoz. Egyébként az an-­ gol-olasz megbeszélések még nem indultak meg. Wedgwood Benn: Közömbös dolog-e, hogy az olaszok folytatják beavatkozásukat Spanyolországban a megbeszélések tartama alatt? Chamberlain: Ez más kérdés. A kép­viselő úr a már Spanyolországban lévő fegyverekről interpellált, nem pedig új szállítmányokról. Wedgwood Benn: Az utóbbiról kérek felvilágosítást. Speaker közbeszólt: Ez új kérdés volt.. Pilkington: Vájjon továbbra is az a kormány szándéka, hogy minden lehető módon az eredeti népszövetségi elgondo­lás megvalósításáért küzd? Chamberlain: Reméljük, hogy meg fog­juk érni, hogy a Népszövetség olyan alakban és taglétszámmal fog újjáala­kulni, hogy képes lesz a hatalmát olyan célokra használni, amelyekre eredetileg szánták. Az angol kormány minden tőle telhetőt elkövet, hogy ezt lehetővé tegye. Leech: Mit ért a miniszterelnök újjá­alakítás alatt? Chamberlain: A taglétszám növelését. Henderson: Tekintettel a volt külügy­­­miniszter lemondásának körülményeire, ígéri-e a miniszterelnök, hogy a kormány nem dönt többé külpolitikai kérdésekben nem hivatalos értesülés alapján, ha a kormány azokat nem a külügyminiszter­­útján és felelősségére kapja. Camberlain: A képviselő úr téved. A kormány döntése nem az olasz nagykövet válaszán fordult meg. Henderson: A volt külügyminiszter az olasz kormány közlését a miniszterelnök útján ismerte meg, aki azt viszont isme­retlen személytől kapta. Chamberlain: A volt külügyminiszter és én is azt kértük, hogy hétfőn közöljék velünk a hivatalos választ. Nem hivata­los értesítést vasárnap kaptam s azt azon­nal közöltem az egész kabinettel. Ez a válasz egyébként nem befolyásolta a dön­tést. Ellenkező esetben kértem volna, hogy az olasz nagykövet közölje a választ Rómában. Beltenger: Miért kérte a miniszterelnök a választ hétfőre? Chamberlain: Hogy időt adjak az olass?

Next