Budapesti Hírlap, 1938. május (58. évfolyam, 97-121. szám)
1938-05-01 / 97. szám
2 ». H. 1938 MÁJUS 1. VASÁRNAP A „Nemzetközi vasár" szenzációja s Az Iparcsarnok 338. számú pavilonjában! Mb. cikkek legújabb mintáinak kiállításai Meglepő olcsó árakon. Egyes minőségek tájékoztató árai! Torockó Bonclé-szőnyeg Marhaszőr Bouclé-szönyeg t'lapju Bouclé-szönyeg J. Velour-szönyeg C.yapju Arminster-szőnyeg Cserkész- is sweekendtakaró Kockás flanelltakard . , Mintás flanelltakaró . . . 6.30 13.- 5.95 17.— 20 — 40.— 11.50 Magyar perzsa, torontáli és minden létező minőségi nagyszőnyegek, ágyelők, összekötők és futószőnyegek, paplanok, matracok, nyugágyak, vendégágyak, valamint mindennemű vászon* és frottkáruk rendkívül olcsó árakon! GRÜNFELD TESTVÉREK. V.Bálvány-U. 8 300x200 34.— 306x200 60.— 300*200 72.— .100*200 72.— 300*200 130.— . . . . 2.05 p • . « 4.50 . . . . 5.50 Vendég flanelltakaró . ... . Meleg gyapjutakaró ...... Strapa csikós pamlagátvető . , Modern pamlagátvető . . . , Perzsambnlás pamlagátvető . , Selyemfényű mokelt pamlagálvető Háromrészes matrac ..... sere törekszik, amelyek ellen egy ezredéven át örökké küzdött. Most tesz tanúságot talán arról, elég kiterjedt-e látóköre és hazája közvetlen határain túlra is ellát-e? Tudja-e értékelni és mérlegelni azokat a világhatalmi erőket is, melyek — bár nem közvetlen szomszédságban — országokat és népeket vezetnek. De mindennél fontosabb az, hogy bír-e ez a nemzet olyan éleslátással, elmélyedéssel, hogy önmagába tudjon tekinteni és be tudja mérni nemzeti nagy céljainak fénycsóvája világában minden népek országlásának azt a tanulságát, hogy az országlás rendszerét mindig és mindenütt minden nemzet csak a saját tulajdonságaira alapíthatja. Mindig arra gondolva — bárha nem hirdetve —, ami célként előttünk lebeg, minden cselekedetünknél, nemcsak a kormány, de a nemzet s a nemzet minden egyes tagjának minden lépésénél is döntenünk kell afölött, hogy régi nemzeti tulajdonságainak és eszményeinek erejével, ezek megnemesített és fegyelmezett alkalmazásával, vagy új, idegenben látott eszmények behozatala útján akarjuk-e megteremteni azokat a belső erőket, amelyekre saját fennmaradásunk és nemzeti reményeink megvalósítása érdekében szükségünk van. Mert az az egy bizonyos, hogy ha eddig nem is láttuk tisztán nagy nemzeti céljainkat, most itt áll előttünk teljes fenségében, mint egy égbenyúló, megmászhatatlannak látszó, fehérfényű hóval borított hegycsúcs, a nemzeti küzdelmünk egyedül fontos nagy célja a magyarság újbóli egyesítése. Hogy ezt milyen úton, milyen eszközökkel és milyen mértékben tudjuk elérni, az a jövő titka. Hogy tudunk-e eredményt elérni, az elsősorban tőlünk függ. Azt azonban teljes biztonsággal meg lehet állapítani, hogy milyen viselkedés, milyen helyzet mellett nem fogunk elérni eredményt. Ezekkel az eredményt meghiúsító tényezőkkel óhajtottam ebben a cikkben és fogok egy következő cikkben kissé foglalkozni. Azt hiszem, hogy egyetlenegy nemzet se fejthet ki nagy erőt s így nem válthat valóra nagy nemzeti célokat, ha nemzeti élete megszervezésében nem a nemzet történelmileg kifejlődött sajátos tulajdonságaira, sajátos képességeire támaszkodik. Erőtlen lesz minden olyan intézmény, alkotmány, vagy jogszabály, melynek vezető gondolatai a nemzet tagjainak lelkében élő, sokszor talán atavisztikus gondolatokkal erkölcsi, jellembeli felfogással, megítéléssel nem egyeznek. Az intézményeknek, a törvényeknek nem meghozataluk adja az erőt, hanem életük. Az intézményekben, a jogszabályokban akkor lesz élet, ha azok, akik számára készültek, megtartják őket, velük élnek, szerintük élnek. Arra pedig, hogy egy nemzet így életének megnyilvánulásaiban élővé tegyen egy intézményt, egy jogszabályt, csak akkor van kilátás, ha az az intézmény, ha annak a jogszabálynak a tartalma megfelel annak a felfogásnak, amelyet a nemzet az életviszonyok mikénti elintézéséről vall és gyakorol. Az életviszonyok mikénti intézéséről állandóan vallott felfogása az életértékek: a szabadság, függetlenség, munka, kenyér, megbecsülés, vagyon, kultúra, igazság, egymáshoz mért értékbecslése mutatják meg a nemzet jellemét, nemzeti tulajdonságait. A törvény nem akkor erős, ha parancsoló erővel megtartatják, hanem, ha öntudatlanul is megtart létte. Megtartja pedig a törvényt a nemzet akkor, ha annak tartalma az ő sajátos nemzeti tulajdonságai szerint kifejlett értékbecslése szerint az igazságnak , az erkölcsnek, s a nemzet érdekének megfelel. A törvények megtartásához, ha azokat a bennük rejlő tulajdonságok alapján a nemzet saját belső érzésétől diktált cselekedeteiben nem tartja meg, óriási erő, erőszak szükséges. Ilyen törvények, ilyen intézmények létesítése és fenntartása az erőltetők és vonakodók belső széttagoltságát jelenti, erőmegoszlást okoz. Állandósítja a mindenáron parancsolni akarók küzdelmét azokkal szemben, kik nem érezvén a parancsot belsejükben helyesnek, annak nem engedelmeskednek. Ezért, aki azt akarja, hogy nemzete ereje a maga teljességében álljon készen a közös nagy célok megvalósítására és ne forgácsolódjék el a nemzettagok egymás elleni küzdelmére, csak olyan intézményeket létesítsen, csak olyan jogszabályokat hozzon, melyek nemzete állandó atavisztikus tulajdonságainak és százados küzdelmek véráldozataival bebizonyított értékítéletének megfelelőek. A felelős kormányzókat soha ne vezessék félre pillanatnyi hangulatok, melyek épp oly gyorsan elmúlnak, mint amilyen hirtelenül keletkeztek. Időálló alaotást csak időállónak bizonyult tulajdonságokra lehet felépíteni. Sokszor csábító és igen egyszerű az idegen példák lemásolása, melyeket más tulajdonságú nemzetek egységes akarásuk és cselekvésük elérése céljából saját nemzetük tulajdonságaiknak megfelelő országlási rendszerek alkotásában, vagy intézmények létesítésében nyújtanak nekünk. De a fa csak ott lesz erős, ahol gyökeret tud verni. Idegen növények átültetve, nem mindig illenek a magyar időjáráshoz. Könnyű, de veszedelmes dolog nemzetünkre nem illő példákat lemásolni. Sokkal nehezebb a nemzet sajátos életfelfogásának megfelelő intézményeket megalkotni. A tanyai individualista magyar népet kollektív és egyenlősített tömegmegmozdulásokban elképzelni a valóságtól igazán messzeeső elméleti elgondolás. Kétségtelenül nehezebb a magyart kormányozni, az individualista nemzettagok gondolatvilágát és cselekvési irányát egyfelé terelni, mint a tömegben haladni szerető és kevésbé egyéni gondolkozású népeket vezetni. De az is bizonyos, hogy a magyarból nagy cselekedeteket, tüzet, lelkesedést, találékonyságot és meggyőződéses engedelmeskedést válthatunk ki, ha ismerve faji, nemzeti tulajdonságait, ezeknél fogva vezetjük, és nem hívjuk ki ellenszegülését, nem tesszük lehetetlenné önkéntes alávetését és nem hiúsítjuk meg így az egységes nemzeti akarat és erő kialakulását a magyar nép természetéhez nem illő rendszabályokkal. Sok dóré, álmodozó, sok hamis próféta hallatja most a hangját nálunk. • Sok maga kinevezte vezér kóborol és hirdeti tanait hangosan, vagy suttogva az országban, aki a saját hatalmi vágya teljesüléséért hajlandó volna odadobni minden értéket, amit ez a nemzet ezer éven át kitermelt magából. Sok a hamis próféta, kik a nemzeti tradíciók alapján kifejlődött nemzeti tulajdonságok, az önállóság, a függetlenség, a szabadságszeretet sutbadobásával mindent hajlandók kockáztatni, ami a nemzeté. Mi az ellenkezőt tanultuk! Ránk Deák Ferenc szavai a kötelezők, aki azt tanította: „Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad.” Ha él bennünk a nagyság vágya és ezt nemcsak álmodni akarjuk tovább, hanem meg is akarjuk valósítani, akkor vigyáznunk kell elsősorban arra, hogy megőrizzük azt, amink van. „ Mi nem kísérletezhetünk, ennek kockázata túl nagy, mert a kockázat egész létünk lehet. Nekünk nem szabad tévedni, mert mint Le Bon mondja:.. „A Rejtvény-pályázati szelvény (Megfejtés csak e szelvénnyel érvényes! Kév: .............................................. Foglalkozás:.................................„........ Pontos cím:................................................... 1938 május 1 tévedés lerontására több idő kell, mint megalkotására.” A történelem siet, lekésnek azok, akik tévedésekre és ezek kijavítására pazarolják idejüket. „A lényegileg magyarlakta területeket vissza kell adni“ Sir Robert Gower és tizenhat képviselőtársának nyílt levele a Timesben LONDON, ápr. 30. Sir Robert Gower, az alsóház középeurópai csoportjának alapítója, tizenhat képviselőtársával együtt nyílt levelet intézett a Times szerkesztőjéhez Magyarország függetlenségéről. A levél szerint a közép- és keleteurópai államok nem akarnak teljesen a német szférához csatlakozni. Magyarország megakarja tartani önkormányzatát és függetlenségét, de heves nemzeti szocialista hadjárat színtere. A levél hangoztatja, hogy egyetlen nemzet sem szenvedett annyit a háború után kötött szerződések következtében, mint a magyar. Magyarország nagyobb részét felosztották ellenségei között, nemzeti és gazdasági érdekeinek legcsekélyebb figyelembevétele nélkül. Európának, elsősorban Csehszlovákiának, nagyon fontos érdeke, hogy a jelenlegi lehetetlen helyzetet a trianoni szerződés területi határolmányainak olyan felülvizsgálásával szüntessék meg,, amelynek következtében visszaadják Magyarországnak lényegileg magyarlakta egykori területeit. E cél elérése végett megegyezést kell létrehozni a kisantantállamok és Magyarország között. Magyarország a háború óta a nemzetközi viszonylatok tekintetében mintaszerűen viselkedett, bár súlyos sérelmeket szenvedett és nagyon sajnálatos volna, ha a magyar népet a kétségbeesés arra kényszerítené, hogy — bár nem szívesen — Németországhoz forduljon abban a reményben, hogy csak ilyen módon érheti el kétségkívül jogos követeléseinek teljesítését. Az ilyen fordulatok által az európai hatalmi egyensúlyra gyakorolt hatást alig lehetne túlbecsülni. A levelet aláírták Sir Robert Gower, Proctor őrnagy, H. C. Hasiam, Sir Philipp Dawson, Sir John Hasiam, Sir Murray Sneter tengernagy, William A. Reid, Sir William Wayland, Staunton, Selley, Sir George Jones, William Duckworth, Baldy,An-Webb ezredes, Elliston, Sir Robert Bird, Crooke és Daniel Lipton. ■ -■ ■■■——Al- 1—~ — Főispán-beiktatás Veszprém megyében VESZPRÉM, ápr. 30. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága fényes és lelkes ünnepség keretében iktatta be méltóságába mesterházi Mesterháziy Ferenc dr.-t, a vármegye új főispánját. Erre az alkalomra Veszprémbe érkezett meg Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szép László dr., Haász Aladár dr., Terbócz Miklós dr. és Kulcsár István miniszteri tanácsosok társaságában. Az ünnepségek sorát ma reggel fél kilenc órakor az evangélikus templomban istentisztelet vezette be. A közgyűlést Berky Miklós dr. alispán nyitotta meg. Üdvözölte Hómon Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert és a megjelent előkelőségeket, majd Kenessey Zoltán dr. vármegyei főjegyző felolvasta a belügyminiszter leiratát Mesterházy Ferenc főispán kinevezéséről. Utána a közgyűlés tagjai, a főispánnal együtt felvonult a várba a püspöki székesegyházba szentmisére. A székesegyházból újból a megyeházára vonult az ünneplő közönség. Az eskütétel után hagyományos szokás szerint a főszolgabírák háromszor a magasba emelték a főispánt. Darányi Kálmán miniszterelnök, Széll József belügyminiszter és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter üdvözlő sürgö-nyertek felolvasása után Mesterházy Ferenc főispán mondotta el székfoglaló beszédét. A főispán székfoglaló beszédében hangsúlyozta, hogy Darányi Kálmán miniszterelnök politikáját színes lélekkel kívánja szolgálni és mindenkor az ő nemes intencióinak megfelelően fogja a reá váró feladatokat teljesíteni. A miniszterelnöknek Győrben elmondott beszéde nem pártprogram, mert a pártprogram kereteit messze túlszárnyalja és nagy jelentőségét kell hogy minden jószándékú magyar ember elismerje és értékelje. Ennek a nemzet minden életnyilvánulására kiterjedő történelmi nevezetességű és a magyar nép szebb jövőjét és boldogulását szolgáló programnak a keresztülvitelére kívánja a vármegyében az erőket összefogni. A nemzetet érintő nagyfontosságú kérdésekben kell, hogy minden jó magyar hazafi egymásra találjon, egymást megértse és vállvetve munkálkodjék mindannyiunk végső célja, Nagymagyarország második ezredévének megalapozása érdekében. A főispán székfoglalóját szűnni nem akaró lelkes taps követte, majd Kessey Zoltán dr. vármegyei főjegyző a megyei tisztikar, Weber Fál dr. apátkanonok pedig a törvényhatósági bizottság nevében üdvözölte a főispánt. Hóman miniszter a főispáni hivatásról A főispán beiktató díszközgyűlést közebéd követte. Az első pohárköszöntőt Mesterházy Ferenc főispán mondotta a kormányzóra. Hunkár Béla köszöntötte Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert. Hóman Bálint miniszter a kösöntőre válaszolva visszapillantást vetett az ősi vármegye történeti fejlődésére, majd hangsúlyozta, hogy a mai időkben az egykori várispán szerepe is megváltozott, a királyi tisztből a vármegye népének vezetője lett. A főispán ma a vármegye erőskezű, elhatározott szándékú, biztoskezű, jóítéletű, de mindig szerető gondozó atyja kell, hogy legyen a vármegye népének. Az új főispán azért jött, hogy hirdesse a magyar egység, a magyar béke, a magyar haladás igéjét.