Budapesti Hírlap, 1938. augusztus (58. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-02 / 172. szám
LVIII. évfolyam, 172. szám 1938. Kedd, augusztus 2. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VIl. KER., JÓZSEF-KÖRUT I. SZÁM, TELEFONSZÁMI 1-444-00. * A nemzeti repülés ügye A levegő országútja ma már az öszszes kultúrnemzetek utasforgalmának rendes útja lett. A repülés nem akrobata mutatvány, nem is Istenkísértés többé, mint ami hajdanra, a kezdet kezdetén volt, hanem a forgalomnak olyan lebonyolítása, mint amilyen a hajózás, vagy a vasutazás és az automobilozás. Ha egyáltalában lehet arról beszélni, hogy az ember az elemeket legyőzte és szolgálatába állította, akkor ma már nem vitás, hogy a levegőt valóban legyőzte és magasba szálló gépeinek szabályszerű útjává tette. Néhány, évtizeddel ezelőtt világszenzáció volt a La Manche-csatorna átrepülése, ma azok a pilóták emelkednek ki sokezer társuk sorából teljesítményeikkel, akik rekordidő alatt körülrepülik a világot. Természetes, hogy a repülőtechnika kifejlődése kötelességévé teszi minden nemzetnek, hogy légi erejét fokozza, hogy minden esethetőség kivédésére a levegőben is felkészüljön. Az a felhívás, amelyet a Magyar Királyi Légügyi Hivatal intézett a nemzeti társadalomhoz, ennek a nemzeti kötelességnek teljesítésére irányul. Hogy légi erőinket mi is fokozhassuk és minden eshetőségre felkészülhessünk, mindenekelőtt áldozatkészségre van szükségünk, hogy megépíthessük repülőgépeinket, másodsorban pedig szükségünk van arra, hogy rátermett ifjúságunkat repülőkké kiképezzük, megismertessük és megkedveltessük velük a sportrepülést, ezen át pedig népszerűsítsük azt a légi közlekedést, amely ma már nagyon közel hozza egymáshoz a legtávolabbi földrészeket is és az emberi kultúrának olyan vívmánya, amelynek felkarolásáról és kiaknázásáról egyetlen egy nemzet sem mondhat le, ha meg akarja állni helyét a világversenyben. A Légügyi Hivatal felhívásában a szülőkhöz is fordul és arra kéri a magyar anyákat, hogy a történelmi nagyasszonyok példáját követve tekintsék kitüntetésnek, ha fiaik a repülők sorába vétetnek fel. Bizonyos, hogy kevés anya látja ma még aggodalom -enélkül azt, hogy fia pilóta pályára készül. Ennek az aggodalomnak azonban épp úgy el kell oszolnia, mint ahogyan idők folyamán eloszlott a magyar anyák aggodalma a közlekedés egyéb eszközeivel szemben. El kell oszlania ennek az aggodalomnak, mert a statisztika azt bizonyítja, hogy a légi közlekedés terén úgyszólván semmivel sincs nagyobb veszedelem és kockázat, mint amilyen veszedelemnek és kockázatnak akkor tesszük ki magunkat, ha óceánjáró hajóra, vagy akár csak dunai csónakra ülünk, vagy autón, vagy vonaton utazunk. Mindenekelőtt azzal kell tisztában lennünk, hogy a repülés terén méltó helyet elfoglalni nemzeti kötelességünk. Kötelességünk tehát a repüléssel járó kockázatot épp úgy vállalni, mint ahogy más utazási eszköz használatának kockázatát vállaljuk. Közérdek, hogy minél több szakavatott pilótával rendelkezzünk, hogy szükség esetén mi■ nél több magyar ember kezelni tudja a repülőgépet épp úgy, mint ahogy kezelni tudja az automobilt. A jövő kétségkívül a repülőgépeké. És ha haladni akarunk a korral, meg kell barátkoznunk azzal a szükségességgel, hogy fiainkból pilótákat neveljünk. Hogy a magyar fiatalság ezen a téren igen szerény eszközökkel is milyen eredményeket tudott elérni, arról a Budapesti Hírlap vasárnapi számában számoltunk be, ismertetve a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület eddigi működését. Ennek az Egyesületnek keretében bebizonyították a lelkes magyar fiúk, hogy úgyszólván semmiből tudnak nagy értékeket teremteni. Úgy a repülőgépek szerkesztése és építése, mint a gépvezetés és a repülőtechnika terén szinte bámulatos eredményeket ért el az a lelkesedés, szorgalom és tehetség, amellyel fiaink ennek az egyesületnek kebelében dolgoztak. Pedig a kezdet kezdetén valóban majdnem lehetetlenségekre vállalkoztak. Mégis sikerült nekik szívós kitartással igen tiszteletreméltó és világviszonylatban is számottevő eredményeket elérni. A Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap, amelynek anyagi ereje egyre növekedik, bizonyára hatalmas lendületet fog adni a magyar repülés ügyének. A magyar társadalom megértette az idők szavát, teljes elismerésre méltó buzgalommal igyekszik adományaival ennek az alapnak anyagi erejét növelni. Lehetetlen meghatottság nélkül olvasni a hírt az apró kis elemi iskolai diákok elhatározásáról, a miniszterelnökhöz intézett levelükről, amelyben bejelentik, hogy adományukkal kívánnak járulni a repülőalaphoz. Imrédy Béla miniszterelnök érdemleges válaszra méltatta a kis diákot, aki hozzáintézett levelében a maga és társainak ezt az elhatározását bejelentette. .Megírta a kis magyar fiúnak, hogy ma a nemzet apraja-nagyjának váll vetett küzdelmet kell folytatnia a mindnyájunk által szépnek vallott célért: — Hazánk feltámadásáért. És valóban hazánk feltámadásáért hoz ádozatot mindenki, aki a magyar repülés ügyét akár adományaival, akár személyes szolgálatával előmozdítani igyekszik. A nemzeti feltámadást szolgálja az édesanya, amikor büszke arra, hogy fia a repülőkiképző tanfolyam hallgatója, ezt a célt szolgálja a kis diák összegyűjtött és az alap javára már le is fizetett 180 pengője és ezt a célt , szolgáljuk mindanynyian, akik megértéssel fogadjuk akár a miniszterelnök felhívását, amely pénzáldozatot kér tőlünk, a repülőalap javára, akár a Magyar Királyi Légügyi Hivatal felhívását, amely a személyi kiegészítés útján kívánja előrelendíteni a nemzeti repülés ügyét. Nem is nevezhetjük ezt a nagy ügyet másnak, mint a nemzeti repülés ügyének. Hiszen arról van szó, hogy a magyar nemzet kifejlessze légi erejét, felkészüljön minden eshetőségre és haladjon a korral a technika vívmányainak minden területén, úgy, amint eddig mindenkor haladt és szegénysége ellenére is mindenkor méltó versenytársa tudott lenni a többi kultúrnemzetnek. Újabb határvillongás erősen kiélezte a japán-orosz feszültséget A mandzsu területre behatott szovjet csapatokat véres harc után visszaszorították a japánok Londonban nem tartanak további bonyodalmaktól TOKIÓ, aug. 1. Az orosz—japán feszültséget erősen kiélezte az az újabb és az eddigieknél jóval súlyosabb határincidens, amely Csangkufengnél, az orosz—mandzsu—koreai határ közelében történt. A mandzsu katonai hatóságok jelentése szerint vasárnapra virradó éjszaka szovjetorosz csapatok két kilométernyire a határtól mandzsu területre hatoltak be. Csangkufejg és Csatszoafeng között a dombos vidéken egyesült mandzsu—japán csapatok megtámadták a mandzsu területre behatolt orosz csapatokat. A kifejlődött ütközetben az oroszok harminc halottat és kétszáz sebesültet vesztettek. A japánok vesztesége is számottevő. A kvantungi hadsereg közli: A japán csapatok a szovjet tüzérségének és harcikocsijainak visszaszorítása után megszállták a csangkufengi és satszaopingi dombokat és ezzel helyreállították a Vsandzsukuo területi épségét. Amit Moszkva jelent az összetűzésről MOSZKVA, aug. 1. (Havas.) A csangkufengi összetűzésről a Szovjet Távirati Iroda a következő jelentést adta ki: A japánok aKhasszán-tótól nyugatra fekvő magaslatoknál átlépték a határt, meglepetésszerűen tüzelni kezdtek és megtámadták a szovjet határőrséget. A japánok négy kilométer mélységben behatoltak a szovjetunió területére. A harc a Khasszán-tótól nyugatra fekvő magaslatoknál több órán át tartott. A japánok igen erős ellenállásra találtak és mind emberben, mind hadianyagban súlyos veszteségeket szenvedtek. A szovjet csapatok veszteségei még nem ismeretesek. A japán nagyvezérkar főnöke megszakította szabadságát LONDON, aug. 1. Tokióból jelentik a Reuter-Irodának. Kanin herceg, a japán császári nagyvezérkar főnöke megszakította szabadságát és visszatért Tokióba. Kanin visszatérése a csangkufengi eseményekkel áll összefüggésben. A szovjet kihívó magatartása kényszerítette ki a japán akciót TOKIO, aug. 1. A japán külügyi hivatal szócsöve közölte, hogy Sigemicu moszkvai japán nagykövetet megbízták, folytassa Litvinoff külügyi népbiztossal tárgyalásait, amelyek július 20-ika óta megszakadtak. A csangkufengi eseményyk tekintetében utalt arra, hogy eredetileg a japán határvidéki csapatok további összetűzések elkerülése céljából ezen a szakaszon visszavonultak, ezt azonban a szovjet a gyengeség jelének tekintette. A külügyi hivatal szócsöve hangsúlyozta, hogy Japán mostani lépését nem készítették elő tervszerűen, azt egyedül a szovjet újabb kihívó magatartása tette elkerülhetetlenné. Arra a kérdésre, hogy Japánnak vannak-e ezután még követelései, azt válaszolta, hogy nincsenek, miután az eredeti állapot japán részről követelt helyreállítását a „gyakorlatban” végrehajtották. A helyzet további alakulása a Szovjetuniótól függ. Ha a Szovjetunió még most sem tér észre, — tette hozzá, — a helyzet komollyá válhat. A helyzet londoni megítélése LONDON, aug. I. Az angol lapok nyugodtan ítélik meg a japán és szovjetorosz csapatok véres öszszetűzését, bár a harcról bő tudósításokban számolnak be. Általában azon a meggyőződésen vannak, hogy az összetűzés nem vezet súlyosabb bonyodalomra. A „Daily Telegraph” megállapítja, hogy más időpontban bizonyára háborút jelentettek volna a szovjet—mandzsu—japán határon történt összetűzések. Most azonban helyi jelentőségű viszályként kezeli mindkét fél az eseményeket. Igen valószínű, hogy sikerül az egész ügyet békés úton elintézni, mert sem Japán, sem a Szovjetunió nem akar háborút. Kommunista zendülés Jehoiban LONDON, aug. 1. Moszkvai hivatalos jelentés szerint a japán csapatok szovjet területet foglaltak el a csangkufengi körzetben két és fél mérföld mélységben. Japán újabb csapatokat küld nyugati Mandzsukuóba, ahol kommunista izgatók zendülést szítanak a mandzsúriai csapatok körében. Jehoiban már ki is szört a zendülés.