Budapesti KISZ Élet, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 1. szám

Drezda főutcája Kóbor László és Székely Tamás riportsorozata Magyar fiatalok között Drezdában IV. BEILLESZKEDÉS Ez a fejezet, folytatásos riportunk­nak az itt következő része talán a ma­gyar fiatalok legnagyobb gondjával-ba­­jával foglalkozik, a címben szereplő beilleszkedéssel. Nem tudjuk, hogy ol­vasóink közül ki az, aki már hosszabb időt, néhány hónapot, esetleg évet töl­tött egyhuzamban távolt a hazától. Ha akadnak ilyenek, ők biztosan tudják, hogy milyen nehéz dolog „átállni” egy másik ország szokásainak, törvényei­nek hullámhosszára. Pedig éppen ez az átállás a legfon­tosabb. Ha valaki három éven át csak a napokat számlálgatja, ha sóhajtozik: „Mikor mehetek végre haza, de jó len­ne sétálgatni a Margitszigeten, vagy a Kőrös partján, megnézni egy jó ma­gyar filmet, enni egy csirkepaprikást” — és még sorolhatnánk — akkor az illető „elveszett ember.” Már abban az értelemben, hogy számára kín és gyöt­relem lesz a következő harminchat hó­nap. Szerencsére a többség hamar gyöke­ret ereszt. Hiszen fiatalokról van szó, s mint a közmondás is tartja: fiatalabb fát könnyebb átültetni... A KISZ szerepe kétségtelen tény, hogy a beilleszke­désben a legfontosabb szerepe a megyei KISZ-bizottságnak lehet. S az ott dol­gozó fiatalok mindent meg is tesznek

Next