Budapesti KISZ Élet, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám
Drezda főutcája Kóbor László és Székely Tamás riportsorozata Magyar fiatalok között Drezdában IV. BEILLESZKEDÉS Ez a fejezet, folytatásos riportunknak az itt következő része talán a magyar fiatalok legnagyobb gondjával-bajával foglalkozik, a címben szereplő beilleszkedéssel. Nem tudjuk, hogy olvasóink közül ki az, aki már hosszabb időt, néhány hónapot, esetleg évet töltött egyhuzamban távolt a hazától. Ha akadnak ilyenek, ők biztosan tudják, hogy milyen nehéz dolog „átállni” egy másik ország szokásainak, törvényeinek hullámhosszára. Pedig éppen ez az átállás a legfontosabb. Ha valaki három éven át csak a napokat számlálgatja, ha sóhajtozik: „Mikor mehetek végre haza, de jó lenne sétálgatni a Margitszigeten, vagy a Kőrös partján, megnézni egy jó magyar filmet, enni egy csirkepaprikást” — és még sorolhatnánk — akkor az illető „elveszett ember.” Már abban az értelemben, hogy számára kín és gyötrelem lesz a következő harminchat hónap. Szerencsére a többség hamar gyökeret ereszt. Hiszen fiatalokról van szó, s mint a közmondás is tartja: fiatalabb fát könnyebb átültetni... A KISZ szerepe kétségtelen tény, hogy a beilleszkedésben a legfontosabb szerepe a megyei KISZ-bizottságnak lehet. S az ott dolgozó fiatalok mindent meg is tesznek