Budapesti Közlöny, 1867. szeptember (1. évfolyam, 142-166. szám)
1867-09-21 / 159. szám
A régibb államadósságnak f. évi sept. 2-án történt 465. és 466. kisorsolásánál a 39. és 375. sorszámok huzattak ki. A 39. sorszám bankkötvényeket tartalmaz 5% eredeti kamatlábbal, és pedig a 28351. számtól egész 29023. számig bezárólag 1,025,094 ft tőkeértékkel. A 375. sorszám morvaországi kincstári kötvényeket tartalmaz, és pedig az 1793. évi dec. 6-iki ülésből 4% eredeti kamatlábbal a 28125. számot a tőkének tized részével; — az 1794. évi dec. 10-iki ülésből 5% eredeti kamatlábbal 29776. számtól 30539. számig bezárólag az összes tőkeértékkel; 30540. számot a tőkeösszeg felével, és 30541. számtól 30548. számig bezárólag az összes tőkeösszeggel; továbbá sileziai kincstári kötvényeket 5% eredeti kamatlábbal, és pedig készpénz-betételeket 1789. és 1790. évből E betűszámtól 191. számig bezárólag, — készpénz-betételek 1795. évtől egész 1801. évig H betű 4 számtól 753. számig bezárólag, — és hadikölcsön 1795. évből F betű 2 számtól 961. számig bezárólag, — 1796. évből K betű 3. számtól egész 1025. számig bezárólag, — 1797. évből L betű 4. számtól 1104. számig bezárólag, — 1798. évből M betű 1. számtól egész 1109. számig bezárólag, — 1799. évből N betű 8. számtól 925. számig bezárólag, — 1,049,402 ft 3030 kr tőkeösszeggel. Ezen kötvények az 1818. évi márt. 21-iki legfelsőbb nyiltparancs értelmében az eredeti kamatlábra emeltetnek, és a mennyiben az az 5% p. pénzben eléri — a cs. kir. pénzügyministeriumnak 1858. évi oct. 26 iki 5286. sz. a. kelt hirdetménye által közzétett átiratási mód szerint (birodalmi törvénylap 190. szám) 5% o. értékre szóló kötvényekkel felcseréltetnek. Azon kötvényekért, melyek a kisorsolás folytán az eredeti — de 5% el nem érő kamatozásra emelkednek, a felek kívánságára a felhivatott hirdetmény értelmében 5% p. értékre szóló kötvények fognak kiadatni. Az államadósság igazgatósága. NEMHIVATALOS RÉSZ. A BALATON-SZÓ KÉRDÉSE. (Vége.) Az előadottak szerint a Balaton jövendő alacsony víztükrének vonala a központi választmány által elfogadott tervben meg van határozva ; ezenkívül a m. kir. helytartótanácsnak 1906. évi jul. 24-én 58,260. sz. a. kelt, s báró Fiáth Ferencz veszprémmegyei főispánnak kir. biztosi kiküldetésére vonatkozó rendeletében is ki van mondva, miszerint a siófoki zugó kezelése akként szabályozandó , hogy a Balaton vízszíne a meghatározott pontnál alább ne sülyedjen. Ezek így állván, a Balaton jövendő alacsony víztükrének jogos vonala vitatás tárgyát már nem képezheti, mert a víztükör apasztásával az elfogadott terven túlmenni, ellenkeznék a kir. udv. kanczellária részéről adott felhatalmazással és a helytartótanácsnak, mint a kifogás alá vett vizszabályozási tervek végleges megállapítására az 1840. X. t. czikk értelmében hivatott azon időbeli legfőbb hatóságnak fent idézett elhatározásával. Most tehát a víztükörre nézve csak az van kérdésben , mi módon lehetne elérni azt, hogy a Balaton víztükre a megszabott vonalnál alább ne sülyedjen ? Ezen kérdésre a tervnek, vagy az ahhoz tartozó írásbeli tervmagyarázatnak kellene felelni , ámde a tervkészítők a meghatározott jövendő alacsony vízállásnak megfelelő magas vízállás vonalát a tervben megjelölni elmulasztották, írásbeli tervmagyarázatot pedig nem adtak, és miután a tervnek ezen hiányából viszályok keletkeztek, ezeknek elintézhetése végett szükségessé vált a tervet a jövendő magas vízállás vonalának utólagos meghatározása által kiegészíteni. A Balatonnak, valamint minden természetes vízbefogadó medernek víztükre ugyanis nem állhat folyvást egy és ugyanazon vonalban, mert a különböző évszakokban különböző mennyiségben ömlik a víz a Balaton medrébe az azt tápláló Zala folyó és egyéb patakokból; de főtényező itt az elpárolgás is, mely a nyári hónapokban több vizet elvesz a Balaton tükréről, mint amennyit ugyanazon évszakban a Balatont tápláló összes patakok, a régi csapadékkal vagy esővel együtt szolgáltatnak, úgy hogy ha a Balatonból egy csepp víz sem folyna ki, a víztükörnek nyáron az elpárolgás miatt mégis apadni kellene. Van e szerint a Balaton víztükrének természetes okokból származó, el nem hárítható váltakozása, melynélfogva tavaszszal, midőn a tápvizek bőven ömlenek, az elpárolgás edig keveset fogyaszt, a víz tükrének magasában, ősszel pedig, miután a tápláló patakok vize a nyáron át lassanként megfogyatkozott, az elpárolgás ellenben nagyobb mértékben hatolt, a Balaton víztükrének szükségkép alantabb kell állani. Minthogy pedig az elfogadott tervben a természetes vízváltakozásnak csak egyik, mégpedig alsó, vagyis a jövendő alacsony vízállás vonala van megjelölve, szükséges annak felső, vagyis a tavaszi dagály vonalát, mint jövendő magas vízállást úgy meghatározni, hogy a Balaton víztükre őszig a tervszerű alacsony viz vonalánál jelentékeny mértékben alább ne szálljon. Mennyivel kell ezen felső vonalnak az alacsony vízállás vonalánál magasabbra tétetni? erre nézve csak az 1866. évi September 3-án B.-Füreden tartott tanácskozmányhoz a kormány részéről kirendelt szakértő készítette a déli vasúttársulat képviselője által is aláírt műszaki véleményt, és ebben, valamint a September 7-ről beadott s bővebben indokolt függelékben a jövendő magas vízállás vonalát egy lábbal javasolja magasabbra megállapíttatni a tervben megjelölt alacsony vízállás vonalánál oly módon, hogy a Balatonnak a téli és tavaszi hónapokban bővebben ömlő tápvizei minden évben május első napjáig, melyen túl az elpárolgás hatása nagyobb mértékben kezdődik, ezen vonalig gyűjtessenek fel, és a siófoki zúgó oly módon kezeltessék, miszerint ezen felfogott víz őszig aránylag elfogyjon, azaz, hogy az apály természetes idején a Balaton víztükre a tervben megszabott alacsony vízvonalig leszálljon. Mivel pedig az alsó sió-melléki érdekeltség azon kívánalmába, hogy a Sió csatornán szünet nélkül két láb mélységű víz folyjon, a kir. biztosi tanácskozmányban résztvett összes érdekeltség beleegyezett, ezen 2 lábnyi mélységgel folyó víznél többet csak akkor legyen szabad kiereszteni, ha a bővebb vízeresztés által a Balaton víztükre a megszabott vonalaknál alább idő előtt le nem száll. A somogyi balaton-lecsapolási társulat ezen javaslat elfogadását ellenezvén, a balatonfüredi tanácskozás után 1866. évi September 11-től a kir. helytartótanácshoz folyamodott, az ügynek oly eldöntését kérve, hogy a Balaton vizszinét a tervben megszabott leszállítási vonalnál magasabbra emelni szabad ne legyen, s e kívánságát azzal indokolja, hogy azon esetben, ha a víz magasabbra emelkednék az említett vonalnál, a Balaton leszállítására fordított költséggel kitűzött czélját,mocsarainak kiszárítását tökéletesen, el nem érhetné. Ámde ezen kívánság nem bír jogalappal, mert az előadottakban ki van mutatva, hogy az nem egyez meg az elfogadott tervvel és annak véghezvitelére nyert felhatalmazással. Mindezeket tekintetbe véve és a lecsapolási tervnek véghezvitele előtt, úgy azután is a felek által beadott többizbeni folyamodványokban felhozott érveket is egybevetve, a siófoki zúgóra nézve, valamint a véghezvitt balaton-lecsapolás ügyével kapcsolatban álló és a helytartótanács által függőben hagyott egyéb kérdésekre nézve, a következő határozatokban állapodtam meg : a) A tervben megszabott alacsony víztükör megtartására nézve a fent említett műszaki javaslatnak foganatbavételét ezennel elrendelem. E szerint a jövendő magas vízállás vonala, melyen a Balaton víztükrének évenként május elsején állani kell, a siófoki vasúthídnak egy kövébe vésett állandó jeltől függélyesen mérve tizenkét és fél (122) lábbal alantabb esik. Ezen megállapítás a javaslatban előadott oknál fogva egyelőre 5 próbaéven át lesz alkalmazandó, mely idő alatt biztos adatok gyűjtendők arra nézve, hogy a tervben megállapított alacsony víz-, vagy apályvonalhoz képest, hova esik a magas víz vagy áradat vonala ? b) Ami a siófoki zugót illeti, a Sió-csatorna hajózhatása tekintetében egészen mindegy, akár áll a zugó, akár nem, mert a tapasztalás bizonyítja , hogy a Balatonnak nincsen annyi vízfölöslege, hogy a Sió-völgy természetes esetének felhasználásával megásott nyílt csatornát a hajózásra szükséges mélységben folyó vízzel táplálhatná. Mivel azonban a zúgó kiszedése a Balaton víztükrének további tetemes leapadását okozná, de zúgó nélkül az 1866. évi September 3-án történt tanácskozásban az összes érdekeltség beleegyezésével megállapított két lábnyi mély kifolyás (értve a Sió-csatorna rendes tervszerű szelvényét, vagyis másodperczenként 86 köbláb vizet) az alsó siómellékiek részére hosszabb szárazság esetében biztosítva nem lenne, ezen zugónak eltávolítása meg nem engedhető. Amennyiben pedig a zugó jelen rozzant állapota annak újraépítését igényli, a lecsapolás előnyeiben részesülő déli vasúttársaság és somogyi ecsapolási társulat köteleztetnek egy új tervnek felmutatására és annak hatósági helybenhagyatása után a zugónak netaláni átszakadásából származtató minden károkra nézve. Épen marad azonban e társulatoknak azon joguk, hogy amennyiben bebizonyítják, miszerint a balaton-lecsapolás más érdekelteknek is hasznot eredményezett, a költségnek hason arányos kivetését törvény értelmében követelhessék. Figyelembe veendő e zugó tervezésénél az is, hogy habár a véghezvitt szabályozással nem sikerült a Siót hajózhatóvá tenni, mégis előbb-utóbb szóba jöhet annak egy minden igényeknek megfelelő, rendesen hajózható csatornává leendő átalakítása , ami szekrényes zsilipekkel kétségen kívül elérhető, sőt ez esetben a Balaton vízfölöslege nem csak a hajózási csatorna táplálására elegendő lenne, hanem egy részét más módon is lehetne hasznosítni, anélkül, hogy a Sió-völgynek szárazon tartása nehézséggel járna. Ezen körülményt tekintetbe véve legczélszerűbb a zugót jelenleg is csak fából, de a mostaninál szilárdabb szerkezettel épitni. c) A zugónak kezelésére és ellenőrzésére nézve egy, az érdekelt hatóságok és társulatok által megbízandó, szakértőkből alakítandó bizottmány a helyszínen készítsen részletes utasítást. Ezen utasításnak kidolgozásakor gondoskodni kell oly világos és egyszerű módnak megállapításáról, mely szerint a zugókezelés könnyen bárki által is ellenőrizhető legyen, mégpedig oly módon, hogy a zugón kifolyó vízmennyiséget nem a változásnak alávetett Sió-mederben álló vízrovás szerint kellessék megítélni, hanem hogy a vízmenynyiséget magának a zugónak, illetőleg tiltótábláinak állásából minden vízálláskor megtudni lehessen. Ki legyen a zugónak kezelésével megbízandó, azt az érdekeltség határozza meg; a közvetlen felügyelés és ellenőrködés joga a szomszédos Somogy-, Zala- és Veszprém vármegyéket illetőleg az ezek által megbízandó tisztviselőket vagy magán egyéneket fogja illetni. d) A molo és kikötő fenntartását illetőleg, miután e kérdésnek elintézésére nézve a kéznél levő összes ügyiratok között alap nem létezik, a déli vasúttársaság és a somogyi balaton-lecsapolási társulat, mint amelyek ama tárgyakat építtették, köteleztetnek az építés idején ezen művek további fenntartására nézve megállapított határozataikat, vagy átalában nyilatkozatukat további elhatározás végett a kir. közmunka és közlekedési ministérium elé terjeszteni. e) A mi a zala- és veszprém megyei érdekeltségnek a balaton-lecsapolási terv végrehajtásából származó kártérítési igényeit illeti, az 1840. X. t. czikk értelmében igényeiknek a rendes per utjáni érvényesítésére utasittatnak. Ezekről nagyméltóságodat a volt királyi biztos által múlt évi September 20 án és deczember 31-én felterjesztett tervek, tárgyiratok, kérvények és panaszos beadványoknak, nemkülönben az eddigi kir. biztossági tanácskozmányok jegyzőkönyveinek, az ide csatolt jegyzék szerinti átküldése mellett oly felhívással kívántam értesíteni, miszerint ezen elegendő számú példányban mellékelt határozatomat az érdekelt vármegyékkel, társulatokkal és egyes folyamodókkal, nevezetesen Somogy-, Zala-, Veszprém-, Tolna- és Fehérvármegyékkel, a déli vaspálya-, a somogyi balaton lecsapolási, a sióberek-szabályozási-, a nádor-csatorna-, a kapos-csatorna- és balaton-gőzhajózási társulatokkal, a tihanyi apátsággal és Keszthely mezőváros elöljáróival közölvén, a hozott határozat végrehajtásához szükséges további intézkedő- 1804