Budapesti Közlöny, 1867. október (1. évfolyam, 167-193. szám)

1867-10-22 / 185. szám

megye által tisztelettel mellőzött eme rendelet immár foganatosítva van, bátor vagyok a t. mi­­nisteriumh­oz azon kérdést intézni: szándékozik-e és meddig szándékozik a t. ministerium­ Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyék­nek önkormányzati jogát felfüggesztve tartani ? fentartván magamnak a t. ministerium válaszá­hoz képest e tárgy iránt nézeteimet bővebben ki­fejteni. (Helyeslés.) Báró Wenckheim Bei,a belügyminister: Az imént tett interpellate következtében a ministe­rium örömmel ragadja meg az alkalmat ezen fon­tos ügyre nézve eljárásáról a t. háznak számot adni, hogy azonban a ministérium ezt a tárgy fontosságához képest megtehesse, kérem az inter­­pellatiót írásban beadatni, és a kormánynyal kö­­zöltetni. (Helyeslés.) Almássy Sándor képv.: T. ház ! Engemet Ko­­vách László interpellatiójával megelőzött; de mi­után azon interpellatiót, melyet Heves- és Külső- Szolnok törvényesen egyesült megyék érdekében a ministériumhoz intézett, nem azon értelemben tette, a­melyben én tenni szándékoztam , ennél­fogva magam is kívánok a 1. ministériumhoz ezen ügyben egy interpellatiót beadni. Kovách László ugyanis csak az iránt interpel­lálta a ministériumot, hogy nyilatkozzék az iránt, meddig akarja ezen kivételes helyzetet Heves me­gyében fenntartani; én pedig aziránt szólítom fel a ministériumot, hogy Heves- és Külső-Szolnok­­vármegye irányában követett azon elj­árását, mely szerint a kir. biztos a bizottmányi gyűlések tartását határozatlan időre felfüggesztette — igazolja. (Helyeslés a baloldalon). Ezután áttérvén a ház a napirendre, — Olvastatik a királyi ügyek igazgatójának, Ráth Károlynak az elnökhöz intézett s a múlt ülésben fölolvasott levele, valamint Somssich Pál képv. ugyanakkor beadott indítványa. Ez indítvány ind­okolására fölszólal Somssich Pál képv., T. ház ! Indítványom támo­gatására igen kevés mondanivalóm van; termé­szetes következése az az alkotmányosságnak, mely alatt valamint senkit törvénytelen üldözés tárgyá­vá tenni nem szabad, úgy a jogszerűleg eljáró törvényes bírónak hatása alól kivenni senkit sem lehet. Azon alkotmányos előjoga a törvényhozó­testület tagjainak, mely szerint őket az illető ház előleges jóváhagyása nélkül közkereset alá fogni nem lehet, nem c­élozhat arra, hogy ők­­ a jog­szerűleg eljáró törvénybíróságnak hatása alól ki­vonassanak, hanem csak arra, hogy törvényhozói állásukban minden törvénytelen üldözések ellen megóvó, és mind felülről, mind alulról eredhető zaklatások ellen megvédve legyenek , mint tagjai egy törvényhozó testületnek , mely a nemzetnek ezen souverain jogát a koronával megosztva gya­korolván, kötelesek keblüknek tiszta meggyőződé­sét mindig és mindenben szabadon és függetlenül kimondani. (Helyeslés.) A most mondott általános elveket alkalmazva a jelen esetre — vélekedésem szerint — mielőtt a­­ ház a napirenden lévő tárgyban érdemileg ha­tározni fog, biztos tudomást és ezen alapuló tiszta meggyőződést kell magának szereznie a közvádló által indíttatni kívánt perbefogatásnak jogosságá­ról ; tudomást kell magának szereznie arról, hogy az, ki a perbefoghatásért engedélyt kér,­­ arra törvényesen jogosult egyénisége? A bíróság, mely elébe idéztetik, törvényes, alkotmányos bíró­ság-e? És végre a törvények, melyekre hivatko­zik, alkotmányos törvények-e? Nem indokolatlan, nem alaptalan ezen, első pil­lanatra talán túlságosnak látszó óvatosság. A régibb időből történetileg, a jelenből pedig szomorú saját tapasztalásunkból tudjuk, miként törvény­-ellenes rádió által nem alkotmányos, ha­nem csak kivételesen, önkényileg alakított bírák elébe idéztettek e hon polgárai, és nem alkotmá­nyos törvényekre, hanem szintén teljhatalommal kiadott rendeletekre hivatkozva, követelték azok­nak elitéltetését. Ily törvénytelen eljárás -— ily önkényes üldözé­sek ellen kívánják az alkotmányos törvények meg­védeni e honnak minden polgárát, kiválólag pe­dig e törvényhozó testületnek tagjait, kiknek, mint mér többször is említem, törvényes szabadsága és teljes függetlensége egyik alapfeltétele a valódi alkotmányosságnak. Hogy azonban a t. ház magának biztos tudo­mást és ezen alapuló tiszta meggyőződést szerez­hessen, vélekedésem szerint legczélravezetőbb volna az, ha a jogi téren szakavatott egyénekből alakí­tandó választmány küldetnék ki, mely választmány szigorúan megvizsgálván a közvádló által beadott keresetet, az ahhoz csatolt irományokkal és a vizs­gálat alatt netalán felmerülhető körülményekkel együtt, mindezek tekintetbevételével indokolt vé­leményét ezeknek jogossága alatt mondja ki,melyre azután a ház határozatát alapíthatná. Ezek voltak azok, miket indítványom támogatására röviden felemlíteni kívántam,és ennélfogva azt a t. ház pár­tolásába ajánlom. (Helyeslés.) Ghyczy Kálmán képv.: T. ház ! Azon kérdés, vájjon Böszörményi képviselő úr sajtóvétség miatt vizsgálat, illetőleg közkereset alá vétethe­tik-e, sok tekintetnél fogva, különösen a ház függetlenségének, s a képviselők jogai megőrzé­sének szempontjából nagy figyelmet érdemel, s azért egyetértek az indítványozó úrral abban, hogy már ennélfogva is e tárgy bizottmányi elő­leges megfontolás alá bocsátandó. Mindamellett azonban úgy magára a beadványra, mint a tett in­dítványra nézve vannak észrevételeim. A­mi a beadványt illeti, Ráth Károly úr,a sajtó­ügyekben eljáró pesti esküdtszék mellé az igazságügyi mi­niszer által kinevezett közvádló, a ház elnökéhez intézte levelét, mely itt a házban múltkor fölolvasta­tott , mint királyi ügyigazgatónak megvan törvé­nyes hatásköre, de ahhoz a sajtóvétségeknek meg­torlása nem tartozik. Ez a jelenleg fennálló ideiglenes szabály s 1848. esztendei 18. t. ez. 18. szakasza szerint a ministerium által kinevezett közvádlónak föladata. Hogy a pesti esküdtszék mellé Ráth Károly ur, a kir. ügyek mostani igaz­gatója, közvádlóul neveztetett ki, az esetleg tör­tént, mert neveztethetett volna ki más is. Kezdet­ben a pesti esküdtszék mellé is más ügyész volt kinevezve s más kerületekben is közvádlóul nem a királyi ügyek igazgatójának helyettese van ki­nevezve. Ráth K. ur tehát a sajtóügyekben csak mint a ministérium által kinevezett közvádló jár­hat el; királyi ügyigazgatói czímével, jogaival nem élhet. Ráth K. ur megkeresvényét — mert azt maga is ekképen nevezi — a ház elnökéhez, következőleg a házhoz úgy intézte, mint ön­álló hatóságok szokták más , vel ők egyenjogú hatóságokhoz intézni hivatalos megkeresései­ket; én pedig részemről azon véleményben vagyok, hogy csak a korona és az annak ne­vében fölszólaló ministérium intézhet e házhoz megkereséseket; bárki más, maguk az ország tör­vényes hatóságai is kérvénynyel járulnak az or­szággyűlés mindegyik háza elé. Távol legyen azonban, te­hát­­ tőlem, azt kívánni, hogy a kérdé­ses beadvány ezen hiányánál fogva tárgyalás alá ne vétessék , mert figyelembe veendőnek tartom a sajtóügyben fennálló esküdtszéki eljárás új voltát, a szabatosság hiányát, melyet csak a gyakorlat fog leginkább kifejteni; másrészről pedig azt, hogy a beadványba foglalt kérelem iránt a ház törvény szerint határozhasson, mellékes kifogásokkal meg­akadályozni nem akarom. (Helyeslés.) De a­mint a törvény rendeletének és a ház méltóságának tartozni véltem azzal, hogy a bead­vány hiányait felemlítem, úgy azt hiszem, e ház maga is tartozik saját méltóságának azzal, hogy e beadványt, bármiként legyen az aláírva és fo­galmazva, úgy tekintse mint kérvényt, (helyeslés a baloldalon) melyet bárkitől elfogad s következő­leg úgy tárgyalja, mint a kérvényeket a ház sza­bályai szerint tár­gyalni szokás. (Helyeslés a bal­oldalon.) Mi az indítványt illeti, az angol parlamentben, összeülésének kezdetén azonnal választatni szokott egy nagyobb számú bizottság a czélból, hogy ah­hoz a ház jogaira és privilégiumaira vonatkozó kérdéseket a ház, ha úgy tetszik, utasíthassa. Ha ily bizottságunk volna, ehhez lenne a jelen bead­vány is legc­élszerűbben utasítható , mert ily bi­zottságok jóval előre, az előttük később tárgyalan­dó esetekre való figyelem nélkül választatván, azoknak eljárása mind az abban érdekelt felekre nézve megnyugtatóbb, mind pedig oly — egyéb­iránt nézetem szerint teljesen indokolatlan, de a nagy­közönségben könnyen felmerülhető félreér­téseknek kevésbbé van kitéve, mint oly bizottság eljárása, mely bizonyos, már tudvalévő esetek és személyekre vonatkozólag tüzetesen választatik. (Helyeslés.) Nyékünk oly bizottságunk, mint az angol parlament kiváltsági bizottsága, nincs; de van állandó kérvényi bizottságunk (Nincs állandó), mely jóval ezelőtt választatván meg, tagjainak mind száma, mind jelességénél fogva a fennforgó feladat fontosságának megfelelni képes. (Helyes­ balról.) Mit tegyen e bizottság, vagy bármely bizottság, mely e tárgyban talán ki fog küldetni? mely ala­pokra fektesse véleményét ? mily közjogi és politi­kai elvekre figyeljen ? miként ne mondjon ki sem­mit, minek kimondása már a bíróság és esküdtszék megbírálása alá tartozik ? ezt, úgy hiszem, az illető bizottság bővebb utasítás nélkül is tudni fogja. Azért a­nélkül, hogy ez alkalommal a kérdés érdeméhez szólni akarnék,­­ a­nélkül, hogy a ház­nak a kérdés érdemében hozandó határozatát bár­mely nyilatkozattal, vagy utasítással megelőzen­­dőnek vélném, hivatkozva Csíky Sándor képv. úr ügyében múlt évben történt előzetes esetre is, bá­tor vagyok azt indítványozni, hogy ezen kérvény, úgy a­mint a kérvényekre nézve általában szokás, minden részletes­ utasítás nélkül, véleményadás végett a kérvény bizottságnak adassék ki, és kö­vetkező határozati javaslatot kérek a ház által elfogadtatni: „Ezen kérvény kiadatik a kérvényi bizottságnak, véleményes jelentésének mielőbbi beadása végett.“ (Zajos helyeslés a baloldalon.) Zsedényi Ede képv. : azon meggyőződésben, hogy a háznak jelen esetben a leggondosb óvatos­sággal kell eljárnia, nem oszthatja előtte-szólott azon állítását, hogy épen azért, mert nem a mi­nistérium terjesztette elő a tárgyalás alatt levő okmányt, hanem a királyi ügyek igazgatója, azt úgy, mint Csiky képv. ügyében, a kérvényi bizott­sághoz kell utasítni. Nagy különbség van t. i. a két eset közt, és épen azért szükséges egy szakavatott bizottság, mely kijelölhesse a határt a között, mit a képviselőház sérthetlensége, és a között, mit a törvény kíván. Ghyczy képv­­sem fogja tagadni, hogy a képviselő és a magán­polgár jogát ugyan­azon személyben is szorosan el kell választani. (Helyes.) Az immunitás pedig épen arra szolgál, hogy a kormány hatalmával visszaélve, a magán­polgárt ne hozhassa a b­üntető bíróság elé azért, hogy a képviselőt sújthassa. Jelen esetben tehát a képviselőház érdeke azt kívánja, hogy vizsgál­­tassék meg, váljon a Böszörményi képv. ellen indíttatni szándékolt kereset olyan-e, hogy való­ban a magán­polgárra, nem pedig a képviselőre tartozik. Somssich Pál kép. indítványát pártolja. Halász Boldizsár képv. Ghyczy képv. indít­ványát s annak indokait pártolja. Arra, hogy Somssich képv. szerint a sérthetlenségi törvény feladata, a ház tagjait törvénytelen üldözés ellen megvédeni, megjegyzi, hogy azt, váljon a jelen kereset törvénytelen-e, a bíróság fogja eldönteni. Az indemnitás szerinte egészen más elven alapul: azon magas­ elven, hogy a képviselőket hivatásuk teljesítésében nagy ok nélkül ne lehessen meggá­tolni. Nem akar ahhoz szólni, mit Ghyczy képv. a levél aláírásáról mondott , azonban arra a kér­désre, várjon a jelen sajtóbiróság törvényes-e vagy nem, egyszerűen kijelenti, hogy nem tartja annak. Ezt különben akkor, midőn e tárgy napirenden lesz, bővebben fogja fejtegetni. Bónis Samu képv., Zsedényi képv. nem döntötte meg Ghyczy képv. azon állítását, hogy Csíky képv. esete a jelen ügyre nézve praecedenst szol­gáltat, mert arról: vájjon hasonlók-e a bűnvádi ese­tek, az eskü­dtszék itélend. Ghyczy képv. indít­ványát pártolja. Horvát Boldizsár igazságügyminiszer, T. ház ! Igen helyesen volt több szónok részéről kiemel­ve a tárgy fontossága, mely jelenleg a tanácskozás szőnyegén forog. Arról van szó, te­hát, hogy az országgyűlési ta­gok immunitásának gyakorlati hordereje tán hosz­­szú időkre megállapíttassék; arról van szó, hogy az immunitás értelmezésére és gyakorlati alkal­mazására nézve egy oly praecedens állíttassék fel, a­melyre a későbbi kor bizton hivatkozhassék a nélkül, hogy e hivatkozás akár a szabadság, akár az alkotmányos rend érdekeinek praejudicáljon. Bármennyire kell is tehát sajnálnom a concret esetet, mely a jelen tárgyalásra alkalmat adott, mégis, mint a valódi alkotmányosságnak őszinte híve, csak örülhetek a fölött, hogy a pr­ecedens felállítása e nagy horderejű kérdésben épen a t. ház feladatául jutott, a­mely bizonyosan minden szenvedélytől menten a kérdést úgy fogja eldön­teni, hogy a megoldás sem a szabadságnak, sem pedig az alkotmányos rend érdekének veszélyére ne váljék. 2130

Next