Budapesti Közlöny, 1868. június (2. évfolyam, 127-148. szám)
1868-06-24 / 144. szám
a reincorporationale diplomában Mármarosra nézve ugyanazon a cár biztosíttatott, mely Erdélyben van; ezen sóár Erdélyben az 1848-iki időkig 3 frt 15 kr volt pengő pénzben. Én óhajtottam volna, t.hát, ha a központi bizottság kifejtette volna azon érveket, melyek ösztönözték arra, hogy az Erdélyre nézve megállapított sóártól eltérőleg csupán Mármarosra nézve tegyen kivételt, és pedig minden alapos indokolás nélkül; azon megyére nézve, mely aránylag több sót termel, mint egész Erdély; azon megyére nézve, melynek viszonyai az erdélyi viszonynyal szemben, az egybehasonlítást mindig kiállják; azon megyére nézve, t. ház ! mely az én meggyőződésem szerint egyátalán nem érdemli, hogy, midőn a t. ház Erdélyre és Sávárra nézve a sóár megállapításánál a méltányosság mértékével mért, akkor Máramarosra nézve mostohább legyen, és nézetem szerint egészen indokolatlan szigor vétessék alkalmazásba. Mit mond, t. képviselőház, a központi bizottság? 4 ft 80 krt hoz javaslatba, tehát csak 10 krral kevesebbet, mint amennyi a ministérium által előterjesztett javaslatban foglaltatott; talán csupán azért, hogy a legközelebbi napokban elejtett 4 ft 90 kr csekély és majdnem nevetséges változtatással ismét visszahozassék a törvényjavaslatba. (Ellenmondás a jobb oldalon, ügy van a baloldalon.) Én, t. képviselőház, ezen intézkedést, ezen illusórius eljárást a képviselőház méltóságával egyáltalán nem tudnám megegyeztetni. Azt, hogy a t. ház Erdélyre nézve kevés különbséggel az 1848-iki sóárakat állapította meg, illetőleg állította helyre, azt értem. Azt is értem, hogy Sóvárra nézve bizonyos kedvezményi árt léptetett életbe. De azt, t. képviselőház, hogy a központi bizottság szemben az erdélyi, már megállapított sóárral, csak 10 kvnyi árleszállítást hoz javaslatba, azt nem értem. Annyival kevésbbé értem, mert a központi bizottság még azon arányt sem tartotta meg, mely arány Máramaros és Erdélyre nézve a só árát illetőleg az eredeti törvényjavaslatban fentartatott. Ugyanis a törvényjavaslat szerint Erdélyben csak 30 krral lett volna csekélyebb a só ára, mint Máramarosban: Erdélyre nézve 4 frt 60 kr, Máramarosra nézve 4 frt 90 kr hozatván javaslatba. Ezzel ellenkezőleg, t. ház, a központi bizottság egészen eltérve a 30 krt tevő differenciától, minden indokolás nélkül egy egész írt különbözetet hozott javaslatba. Azért ismétlem, t. hát, hogy én a központi bizottság érveit, indokolását felfogni egyáltalán nem vagyok képes. Én tehát, t. képviselőház, bár meg vagyok győződve , hogy Mármarostól a reincorporationale diploma által biztosított jogot alappal elvonni nem lehet, azon jogot, t. ház, melyet Máramaros részére az absolut hatalom is fenntartott; bár úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen aránynak fenntartásából az állampénztár bevételeinél alig támad egy csekély és alig észrevehető különbség: mindamellett kérem a tiszt, képviselőházat, hogy, — miután Szaplonczay József barátomnak a 3 forint 80 krajczárnyi árra irányzott módosítványa elvettetett, — méltóztassék a t. ház helyreállítani azon arányt, melyet Erdély és Máramaros között maga a törvényjavaslat is indítványba hozott, illetőleg érintetlenül hagyott, mely arány szerint Mármarosban 30 krral fizettetnek drágábban az aknáknál a mármarosi lakosság részére kiszolgáltatott só, mint ez az erdélyi lakosok által az erdélyi aknáknál fizettetik. Ezek szerint lenne a mármarosi só ára az ottani aknáknál, csak a mármarosi lakosság részére 4 ft 10 kr. Bátor vagyok ezen módosítványomat a t. ház figyelmébe ajánlani. Egyetlen egy érv lehet, t. képviselőház, melyet ezen módosítvány ellen felhozni lehet, és ezen érv, t. képviselőház, melyet a központi bizottság is megérintett, a csempészet meggátlása. Ezen érv, t. képviselőház, nyomhat valamit a mérlegben azok előtt, kik az ügyállást kellően nem ismerik; de azok előtt, akik az ügy állását alaposan ismerik, semmit sem nyom. Keleti Galicziában az ottani raktárakban 5 forint lesz július 1-től a só mázsájának ára. Ugyanezen ár lesz Bukovinában is. A bukovinai és kelet-galicziai sóraktárak a mármarosi aknáktól 10—15 mértföldnyi távolságra fekszenek. Az ugocsai és szathmári határszélek a mi aknáinktól 3 — 5—7 mértföldnyi távolságban vannak. És már most, ha tudjuk, hogy a mármarosi lakosok részére csak az aknáknál szolgáltatik ki a só, és pedig minden egyes esetben az eddigi gyakorlat szerint is csak igazolványok mellett; ha tudjuk, hogy mindenki csak annyi sót kaphat kedvezményi áron az aknáknál, amennyi az illetőnek saját háza szükségletére és marhái számára körülbelül szükséges, ha mindezt tudjuk, akkor meg leszünk arról győződve, hogy itt visszaélés egyáltalában nem lehetséges. Kérdem a t. képv. házat, van-e legkisebb valószínűség arra nézve, hogy egy vagy fél mázsa sóért a csempészet érdekéből néhány mértföldnyi utat tegyen az illető csupán azért, hogy magát veszélynek kitéve 40—50 kmnyi látszólagos nyereségét, melyet a csempészetből várhatna, úti költsége és tetemes idővesztesége által háromszorosan elveszítse ? Itt a csempészetnek semmi valószínűsége nincs, sőt ily ellenőrködés mellett az csaknem lehetlen. Én, t. képv. ház, ha a só árának egyenlősége az egész hazára nézve kimondatott, s kiterjesztetett volna, úgy mint ez a 9-ik osztály által maga idejében javaslatba hozatott, egyáltalában nem szólaltam volna fel; valamint azon esetben sem, ha megállapíttatott volna, hogy a sóárak az aknáknál egyenlőkké tétetnek, és úgy, mint ez iránti óhajtását a tiszt pénzügyminiszer úr is kifejezte, a szabad sókereskedés kimondatott volna. De a jelen esetben, t. képviselőház, midőn Erdélyre nézve az 1848-iki sóár kevés különbséggel helyreállittatott, midőn a máramarosi sóárra nézve teendő intézkedéseknek az erdélyi só iránt már tett intézkedésekkel analógoknak kell lenni, az ügy jelen stádiumában kénytelen voltam felszólalni, kijelentvén, hogy én a központi bizottság javaslatát nem pártolhatom, és kérem a 1. képviselőházat, hogy módosítványomat elfogadni méltóztassék. Szaplonczay József szerint a június 19-én félbeszakított licitátiót a mármarosi sóra nézve — az osztályok folytatták, és pedig az irományok tárgyalása nélkül. Az ott tett ajánlatok mind kárára vannak a megyének, mely utasítva van a mármarosi sót használni. A közp.bizottság által ajánlott 4 forint 80 krnyi árt a csempészettel igazolják. Helytelen positiót foglal el — szóló szerint — a közp. bizottság, midőn a csempészetet Mármarosban kifelé akarja meggátolni. Eddig a só Mármarosban 4 frt 90 kr volt ugyan, de megvolt a marhasó, melynek ára 1 frt—1 frt 20 volt. A marhasó elvételével a nép bűnre, csempészetre van utalva. Államgazdászati szempontból jobbnak tartja, ha a só olcsó lévén, nagyobb mértékben árultatik. Kéri a házat a módosítvány elfogadására. (Felkiáltások: Maradjon a szerkezet! Madarász közbekiált: Semmiesetre sem!) Markos István Bónis múltkor tett indítványát azzal a módosítással teszi magáévá, hogy ha nem is mindkét sóraktárban, de mindenesetre Bástyaházán engedje meg a ház a sóárulhatást. Halász Boldizsár szintén Bónist pártolja, mint akinek indítványa hozzá legközelebb áll. Mihályi Péter: T. ház! Nem volt szándékom e tárgyban újólag felszólalni, és igénybe venni a t. ház figyelmét, de olvasván a központi bizottságnak e tárgyban benyújtott jelentését, megvallom, felhivatva érzem magamat, hogy arra némi észrevételt tegyek. Szükségesnek tartom a felszólalást különösen azért, mert ezen jelentésben nem látom azon meggyőző okokat, melyek hivatva lennének úgy a t. házat, mint annak egyes tagjait az itten tett javaslat alaposságáról és helyességéről meggyőzni. Nem látom pedig ezt azért, mert ha már a t. háznak többsége hajlandó Mármarosra nézve e törvényjavaslat által nem csak enyhítést nem nyújtani, de ezáltal a már úgy is elviselhetetlen közterheket növelni, legalább én azt hiszem, hogy mégsem lehet nagyobb terhet róni rá, mint amennyit elviselhet; tehát csak arra kérném a t. házat, hogy ezen nagyobb teher, melylyel megyénk megrovatik, legalább a lehető kevesebb legyen, és így inkább kisebb, mint nagyobb. Nem oszthatom a központi bizottság javaslatát, mert megvallom, indokainak alaposságát kénytelen vagyok kétségbe vonni. Nem tudom mennyire történt a közp.bizottság előtt előadás az iránt, hogy mily mértékben űzetik Mármarosban a csempészet, tudtommal azon eladási eljárás mellett, melyben Mármaros megye lakói ebbeli szükségleteiket fedezik, a csempészetteli visszaélés majdnem lehetetlen, mert a megyei lakóknak ily kedvezményi árban a só csak az illető politikai hatóságok utalványozása folytán adatik ki, épen oly kevéssé találom mérvadónak a felhozott azon indokokat, hogy a sóárak egyenlősítése előmozdíttassék, mert ha a t. háznak az lett volna százas oka, akkor mindenesetre a Bónis Sámuel képviselőtársunk által benyújtott erre vonatkozó határozati javaslatot kellett volna elfogadni, de továbbá maga a 1. hál megszegte ezen elvet, mert Erdélyre nézve leszámította a sónak árát. De végre harmadszor megvallom, hogy én a részemről nem értem a jelentésben foglalt ezen kifejezéseket, másrészt a mar marosmegyei lakosság érdekeit és eddig élvezett kedvezményeit is figyelembe véve, ezen indokolást épen nem értem, és bátor vagyok a központi bizottság előadóját felkérni, hogy legyen szíves engem arról felvilágosítani, melyek azon kedvezmények, melyeknek élvezetében Mármaros megyének népe lenni állíttatik ? Talán csak nem érti azalatt a központi bizottság azon szomorú viszás helyzetet, hogy a katastrális részfelvétel után Mármaros megye lakói terméketlen földjeik után azon adót fizetik, mely a sík alföld termékeny földjétől fizettetik, hogy hasznot alig nyújtó erdőséges adóval túlterhelve vannak; én azt hiszem, hogy ez állapot kedvezményezettnek nem mondható. Bánó Miklós : Midőn a mármarosi képv. urak a mármarosi só leszállítása mellett szólalnak fel, azzal indokolják véleményüket, hogy azt főleg azért kívánják, mert hiszen különösen Sóvár sóaknáira nézve ez kedvezménynek tekinthető. (Zaj , nem mondta senki!) Engedelmet kér, ha ezen okoskodásra tisztán és határozottan azt mondja, hogy nem jól fogták fel a dolgot, midőn ezen sóárt Sárosra nézve kedvezménynek tekintik. Mindenki tudja, hogy Sárosban a sóvári só mindig olcsóbban árultatott és épen azért, mivel sótartalmának minősége legalább 20, ha nem 25%-el kisebb volt, mint nem a főtt, hanem a kősó. E napokban egyik képv, a sóvári só leszállítását épen ellenkező okokból indokolta s azt mondta, hogy bár meg van győződve, hogy a sóvári só gyengébb sótartalmú, de egy elvnek keresztülvitele miatt, s az egyformaság elvét pártolván, Sóvárt is ugyanazon árra akarja a sót leszállítani, mint a minőben a többi aknák részesülnek. Ez tehát nem kedvezmény, hanem egy nagy elvnek, az egyformaság elvének következménye volt. Szóló csodálkozik, hogy épen a máramarosi képviselő urak, kik mindig az elvek meleg pártolói, ejtik el épen azt az elvet és privilégium-kérdéssé akarják az egész kérdést átváltoztatni. Máramaros egyik képv, többi okai közt azt is felhozza, hogy Mármaros lakossága hiven védte a hazát. Ha ez így van, akkor három categóriát kellene a sóra nézve, de másra nézve is felállítani. Egy categóriát azokra nézve, kik nem védték, vagy közönyösek voltak a haza iránt a harcz terén; más categóriát azokra nézve kik védték. A harmadik categóriába azok tartoznának, kik tán ellene küzdöttek (zaj.) Ha ily argumentumokkal élünk pénzügyi operatióknál, az valóságos absuriumokra fog vezetni. Azonban szóló ezt el nem fogadhatja és azt mondja, hogy nagyon örül az ország annak és nagyon méltányolja, hogy Marmarok lelkes fiai megvédték és meg fogják védni ezentúl is a hazát, hanem ezt tenni csak is kötelességek, s ezt tenni minden hazafi kénytelen. A központi bizottság véleményét pártolja. (Helyeslés.) Várady Gábor szólni akar, azonban mivel nem személyes a kérdés, elnök megjegyzi, hogy e czimen nem foghat másodszor szólani. Berzenczey László : Nem akarja a tárgyalást hosszabban folytatni. (Zaj, halljuk, elnök csenget.) Erdélyre nézve nem kedvezményt, de méltányosságot sürget. Minél olcsóbb a só, annál több fog belőle elkelni. Várady Gábor képv. indítványához hozzájárul, azon reményben, hogy többi erdélyi képviselőtársai is hozzájárulnak. (helyeslés a balon) a classificatióra nézve megjegyzi, hogy ha valakinek szabad azt mondani, megtettem a haza iránt kötelességemet, a haza se terheljen túl, akkor nem arról van szó, hogy ki jó vagy jobb hazafi, és ki szőke vagy barna, vagy fekete haja. (Derültség, helyeslés a baloldalon. Szavazzunk!) Stoll Károly: Várady képv. ur okoskodását — szóló szerint — nem Mármaros érdekére alapította, hanem a praecedens esetre, miután Erdély hasonló kedvezményben részesült. (Felkiáltások: Nem áll!) Szóló nem pártolta Erdély ezen kivonatát, mert szivéből óhajtja, hogy az aknáknál mindenütt egy ár állapíttassák meg: de miután ez nem történt, és Erdélyre nézve a kedvezményezés ki van mondva, lehetlen azt Mármarosra nézve is nem pártolnia. — (Zajos helyeslés a balon.) 1814