Budapesti Közlöny, 1868. június (2. évfolyam, 127-148. szám)

1868-06-24 / 144. szám

a reincorporationale diplomában Mármarosra nézve ugyanazon a cár biztosíttatott, mely Erdélyben van; ezen sóár Erdélyben az 1848-iki időkig 3 frt 15 kr volt pengő pénzben. Én óhajtottam volna, t.­hát, ha a központi bizott­ság kifejtette volna azon érveket, melyek ösztönöz­ték arra, hogy az Erdélyre nézve megállapított só­­ártól eltérőleg csupán Mármarosra nézve tegyen ki­vételt, és pedig minden alapos indokolás nélkül; azon megyére nézve, mely aránylag több sót termel, mint egész Erdély; azon megyére nézve, melynek viszonyai az erdélyi viszonynyal szemben, az egybe­­hasonlítást mindig kiállják; azon megyére nézve, t. ház ! mely az én meggyőződésem szerint egyátalán nem érdemli, hogy, midőn a t. ház Erdélyre és Sá­­várra nézve a sóár megállapításánál a méltányosság mértékével mért, akkor Máramarosra nézve mosto­hább legyen, és nézetem szerint egészen indokolatlan szigor vétessék alkalmazásba. Mit mond, t. képviselőház, a központi bizottság? 4 ft 80 krt hoz javaslatba, tehát csak 10 krral ke­vesebbet, mint a­mennyi a ministérium által előter­jesztett javaslatban foglaltatott; talán csupán azért, hogy a legközelebbi napokban elejtett 4 ft 90 kr csekély és majdnem nevetséges változtatással ismét visszahozassék a törvényjavaslatba. (Ellenmondás a jobb oldalon, ügy van­ a baloldalon.) Én, t. képvi­selőház, ezen intézkedést, ezen illusórius eljárást a képviselőház méltóságával egyáltalán nem tudnám megegyeztetni. Azt, hogy a t. ház Erdélyre nézve kevés különb­séggel az 1848-iki sóárakat állapította meg, illető­leg állította helyre, azt értem. Azt is értem, hogy Sóvárra nézve bizonyos kedvezményi árt léptetett életbe. De azt, t. képviselőház, hogy a központi bizottság szemben az erdélyi, már megállapított sóárral, csak 10 kvnyi árleszállítást hoz javaslatba, azt nem ér­tem. Annyival kevésbbé értem, mert a központi bizottság még azon arányt sem tartotta meg, mely arány Máramaros és Erdélyre nézve a só árát ille­tőleg az eredeti törvényjavaslatban fentartatott. Ugyanis a törvényjavaslat szerint Erdélyben csak 30 krral lett volna csekélyebb a só ára, mint Mára­­marosban: Erdélyre nézve 4 frt 60 kr, Máramarosra nézve 4 frt 90 kr hozatván javaslatba. Ezzel ellen­kezőleg, t. ház, a központi bizottság egészen eltérve a 30 krt tevő differenciától, minden indokolás nélkül egy egész írt különbözetet hozott javaslatba. Azért ismétlem, t. hát, hogy én a központi bizott­ság érveit, indokolását felfogni egyáltalán nem va­gyok képes. Én tehát, t. képviselőház, bár meg vagyok győ­ződve , hogy Mármarostól a reincorporationale di­ploma által biztosított jogot alappal elvonni nem lehet, azon jogot, t. ház, melyet Máramaros ré­szére az absolut hatalom is fenntartott; bár úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen aránynak fenntar­tásából az állampénztár bevételeinél alig támad egy csekély és alig észrevehető különbség: mindamel­lett kérem a tiszt, képviselőházat, hogy, — miután Szaplonczay József barátomnak a 3 forint 80 kraj­­czárnyi árra irányzott módosítványa elvettetett, — méltóztassék a t. ház helyreállítani azon arányt, melyet Erdély és Máramaros között maga a tör­vényjavaslat is indítványba hozott, illetőleg érintet­lenül hagyott, mely arány szerint Mármarosban 30 krral fizettetnek drágábban az aknáknál a márma­­rosi lakosság részére kiszolgáltatott só, mint ez az erdélyi lakosok által az erdélyi aknáknál fizettetik. Ezek szerint lenne a mármarosi só ára az ottani aknáknál, csak a mármarosi lakosság részére 4 ft 10 kr. Bátor vagyok ezen módosítványomat a t. ház figyelmébe ajánlani. Egyetlen egy érv lehet, t. képviselőház, melyet ezen módosítvány ellen felhozni lehet, és ezen érv, t. képviselőház, melyet a központi bizottság is meg­érintett, a csempészet meggátlása. Ezen érv, t. kép­viselőház, nyomhat valamit a mérlegben azok előtt, kik az ügyállást kellően nem ismerik; de azok előtt, a­kik az ügy állását alaposan ismerik, semmit sem nyom. Keleti Galicziában az ottani raktárakban 5 forint lesz július 1-től a só mázsájának ára. Ugyanezen ár lesz Bukovinában is. A bukovinai és kelet-galicziai sóraktárak a mármarosi aknáktól 10—15 mértföld­­nyi távolságra fekszenek. Az ugocsai és szathmári határszélek a mi aknáinktól 3 — 5—7 mértföldnyi távolságban vannak. És már most, ha tudjuk, hogy a mármarosi lakosok részére csak az aknáknál szol­gáltatik ki a só, és pedig minden egyes esetben az eddigi gyakorlat szerint is csak igazolványok mel­lett; ha tudjuk, hogy mindenki csak annyi sót kaphat kedvezményi áron az aknáknál, a­mennyi az illető­nek saját háza szükségletére és marhái számára körülbelül szükséges, ha mindezt tudjuk, akkor meg leszünk arról győződve, hogy itt visszaélés egyálta­lában nem lehetséges. Kérdem a t. képv. házat, van-e legkisebb való­színűség arra nézve, hogy egy vagy fél mázsa sóért a csempészet érdekéből néhány mértföldnyi utat tegyen az illető csupán azért, hogy magát veszély­nek kitéve 40—50 kmnyi látszólagos nyereségét, melyet a csempészetből várhatna, úti költsége és tetemes idővesztesége által háromszorosan elve­szítse ? Itt a csempészetnek semmi valószínűsége nincs, sőt ily ellenőrködés mellett az csaknem le­­hetlen. Én, t. képv. ház, ha a só árának egyenlősége az egész hazára nézve kimondatott, s kiterjesztetett volna, úgy mint ez a 9-ik osztály által maga idejé­ben javaslatba hozatott, egyáltalában nem szólal­tam volna fel; valamint azon esetben sem, ha megállapíttatott volna, hogy a só­árak az aknáknál egyenlőkké tétetnek, és úgy, mint ez iránti óhajtását a tiszt pénzügyminiszer úr is kifejezte, a szabad só­kereskedés kimondatott volna. De a jelen esetben, t. képviselőház, midőn Er­délyre nézve az 1848-iki sóár kevés különbséggel helyreállittatott, midőn a máramarosi sóárra nézve teendő intézkedéseknek az erdélyi só iránt már tett intézkedésekkel analógoknak kell lenni, az ügy jelen stádiumában kénytelen voltam felszólalni, kijelent­vén, hogy én a központi bizottság javaslatát nem pártolhatom, és kérem a 1. képviselőházat, hogy módosítványomat elfogadni méltóztassék. Szaplonczay József szerint a június 19-én fél­beszakított licitátiót a mármarosi sóra nézve — az osztályok folytatták, és pedig az irományok tárgya­lása nélkül. Az ott tett ajánlatok mind kárára van­nak a megyének, mely utasítva van a mármarosi sót használni. A közp.­bizottság által ajánlott 4 forint 80 krnyi árt a csempészettel igazolják. Helytelen positiót foglal el — szóló szerint — a közp. bizott­ság, midőn a csempészetet Mármarosban kifelé akarja meggátolni. Eddig a só Mármarosban 4 frt 90 kr volt ugyan, de megvolt a marhasó, melynek ára 1 frt—1 frt 20 volt. A marhasó elvételével a nép bűnre, csempészetre van utalva. Államgazdá­­szati szempontból jobbnak tartja, ha a só olcsó lé­vén, nagyobb mértékben árultatik. Kéri a házat a módosítvány elfogadására. (Felkiáltások: Maradjon a szerkezet! Madarász közbekiált: Semmiesetre sem!) Markos István Bónis múltkor tett indítványát azzal a módosítással teszi magáévá, hogy ha nem is mindkét sóraktárban, de mindenesetre Bástyahá­­zán engedje meg a ház a sóárulhatást. Halász Boldizsár szintén Bónist pártolja, mint a­kinek indítványa hozzá legközelebb áll. Mihályi Péter: T. ház! Nem­ volt szándékom e tárgyban újólag felszólalni, és igénybe venni a t. ház figyelmét, de olvasván a központi bizottságnak e tárgyban benyújtott jelentését, megvallom, felhi­vatva érzem magamat, hogy arra némi észrevételt tegyek. Szükségesnek tartom a felszólalást különösen azért, mert ezen jelentésben nem látom azon meg­győző okokat, melyek hivatva lennének úgy a t. há­zat, mint annak egyes tagjait az itten tett javaslat alaposságáról és helyességéről meggyőzni. Nem látom pedig ezt azért, mert ha már a t. háznak többsége hajlandó Mármarosra nézve e tör­vényjavaslat által nem csak enyhítést nem nyújtani, de ezáltal a már úgy is elviselhetetlen közterheket növelni, legalább én azt hiszem, hogy még­sem lehet nagyobb terhet róni rá, mint a­mennyit elvi­selhet; tehát csak arra kérném a t. házat, hogy ezen nagyobb teher, melylyel megyénk megrovatik, leg­alább a lehető kevesebb legyen, és így inkább ki­sebb, mint nagyobb.­­ Nem oszthatom a központi bizottság javaslatát, mert megvallom, indokainak alaposságát kénytelen vagyok kétségbe vonni. Nem tudom mennyire történt a közp.­bizottság előtt előadás az iránt, hogy mily mértékben űzetik Mármarosban a csempészet, tudtommal azon eladási eljárás mellett, melyben Mármaros megye lakói ebbeli szükségleteiket fedezik, a csempészetteli visszaélés majdnem lehetetlen, mert a megyei lakóknak ily kedvezményi árban a só csak az illető politikai ha­tóságok utalványozása folytán adatik ki, épen oly kevéssé találom mérvadónak a felhozott azon indo­kokat, hogy a sóárak egyenlősítése előmozdíttassék, mert ha a t. háznak az lett volna százas oka, akkor mindenesetre a Bónis Sámuel képviselőtársunk által benyújtott erre vonatkozó határozati javaslat­ot kel­lett volna elfogadni, de továbbá maga a­ 1. hál­ meg­szegte ezen elvet, mert Erdélyre nézve leszámította a sónak árát. De végre harmadszor megvallom, hogy én a ré­szemről nem értem a jelentésben foglalt ezen kife­jezéseket, másrészt a mar marosmegyei lakosság ér­dekeit és eddig élvezett kedvezményeit is figyelembe véve, ezen indokolást épen nem értem, és bátor vagyok a központi bizottság előadóját felkérni, hogy legyen szíves engem arról felvilágosítani, melyek azon kedvezmények, melyeknek élvezetében Márma­­ros megyének népe lenni állíttatik ? Talán csak nem érti azalatt a központi bizottság azon szomorú vi­­szás helyzetet, hogy a katastrális rész­felvétel után Mármaros megye lakói terméketlen földjeik után azon adót fizetik, mely a sík alföld termékeny földjétől fizettetik, hogy hasznot alig nyújtó erdőséges adóval túlterhelve vannak; én azt hiszem, hogy ez állapot kedvezményezettnek nem mondható. Bánó Miklós : Midőn a mármarosi képv. urak a mármarosi só leszállítása mellett szólalnak fel, az­zal indokolják véleményüket, hogy azt főleg azért kívánják, mert hiszen különösen Sóvár sóaknáira nézve ez kedvezménynek tekinthető. (Zaj , nem mondta senki!) Engedelmet kér, ha ezen okosko­dásra tisztán és határozottan azt mondja, hogy nem jól fogták fel a dolgot, midőn ezen sóárt Sárosra nézve kedvezménynek tekintik. Mindenki tudja, hogy Sárosban a sóvári só mindig olcsóbban árulta­tott és épen azért, mivel sótartalmának minősége legalább 20, ha nem 25%-el kisebb volt, mint nem a főtt, hanem a kősó. E napokban egyik képv, a sóvári só leszállítását épen ellenkező okokból indo­kolta s azt mondta, hogy bár meg van győződve, hogy a sóvári só gyengébb só­tartalmú, de egy elv­nek keresztülvitele miatt, s az egyformaság elvét pártolván, Sóvárt is ugyanazon árra akarja a sót leszállítani, mint a minőben a többi aknák részesül­nek. Ez tehát nem kedvezmény, hanem egy nagy elvnek, az egyformaság elvének következménye volt. Szóló csodálkozik, hogy épen a máramarosi kép­viselő urak, kik mindig az elvek meleg pártolói, ejtik el épen azt az elvet és privilégium-kérdéssé akarják az egész kérdést átváltoztatni. Máramaros egyik képv, többi okai közt azt is felhozza, hogy Mármaros lakossága hiven védte a hazát. Ha ez így van, akkor három categóriát kellene a sóra néz­ve, de másra nézve is felállítani. Egy categóriát azokra nézve, kik nem védték, vagy közönyösek voltak a haza iránt a harcz terén; más categóriát azokra nézve kik védték. A harmadik categóriába azok tartoznának, kik tán ellene küzdöttek (zaj.) Ha ily argumentumokkal élünk pénzügyi operatiók­­nál, az valóságos absuriumokra fog vezetni. Azon­ban szóló ezt el nem fogadhatja és azt mondja, hogy nagyon örül az ország annak és nagyon mél­tányolja, hogy Marmarok lelkes fiai megvédték és meg fogják védni ezentúl is a hazát, hanem ezt tenni csak is kötelességek, s ezt tenni minden ha­zafi kénytelen. A központi bizottság véleményét pár­tolja. (Helyeslés.) Várady Gábor szólni akar, azonban mivel nem személyes a kérdés, elnök megjegyzi, hogy e czimen­­ nem foghat másodszor szólani. Berzenczey László : Nem akarja a tárgyalást hosszabban folytatni. (Zaj, halljuk, elnök csenget.) Erdélyre nézve nem kedvezményt, de méltányosságot sürget. Minél olcsóbb a só, annál több fog belőle elkelni. Várady Gábor képv. indítványához hozzá­járul, azon reményben, hogy többi erdélyi képviselő­­társai is hozzájárulnak. (helyeslés a balon) a classifi­­catióra nézve megjegyzi, hogy ha valakinek szabad azt mondani, megtettem a haza iránt kötelessége­met, a haza se terheljen túl, akkor nem arról van szó, hogy ki jó vagy jobb hazafi, és ki szőke vagy barna, vagy fekete haja. (Derültség, helyeslés a baloldalon. Szavazzunk!) Stoll Károly: Várady képv. ur okoskodását — szóló szerint — nem Mármaros érdekére alapította, hanem a praecedens esetre, miután Erdély hasonló kedvezményben részesült. (Felkiáltások: Nem áll!) Szóló nem pártolta Erdély ezen kivonatát, mert szi­véből óhajtja, hogy az aknáknál mindenütt egy ár állapíttassák meg: de miután ez nem történt, és Er­délyre nézve a kedvezményezés ki van mondva, le­­hetlen azt Mármarosra nézve is nem pártolnia. — (Zajos helyeslés a balon.) 1814

Next