Budapesti Közlöny, 1868. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1868-09-01 / 200. szám
zőbb, leghatalmasabb szavát tűzték: az egyesülést és a természettudományt. 1f Az egyesülés, a társulás épen úgy magasztos vallási eszményeink és tanainknak, a szeretetnek kifolyása, valamint főleg a mai kulturai eszméknek és doktrínáknak egyik főkivánalma. Értem pedig ez alatt azon nyílt, azon tág társulást s egyesülést, mely nem szorítkozik szakkörűleg csupán egyes osztályokra, nem egyes tudományágakra, nem csupán az avatottakra; de mely mindenkit, az egész mivelt közönséget magába fogadja, felveszi és meghivja körébe, hogy vele a nagy hazai tudományos czélok kivitelére egyesüljön. Mert épen egyik legfőbb feladatának azt tartja, hogy lerontsa azon képzelt korlátokat, melyek a tudományt a közélettől, a tudósokat a gyakorlati emberektől elválasztják. Melynek azért egyik fő czélja a tudományt népszerűvé és közkeletűvé, mindenkinek közjavává tenni, s annak kincseit mindnyájunk közt elosztani. S ily liberális, szabadelvű, elfogulatlan nézetekből kiindulva tűzték ki önök társulatuk másik czéljául főleg a természettudományokat. Az újabb kor tudományosságának ez kétségtelenül ma egyik legkiválóbb, leghasznosabb, leggyakorlatibb tere. A természettudományok művelése által egy új, eddig nem sejtett ismeretvilág tárult a mai nemzedék szemébe, s ezt a közéletre nézve is oly eredmények követték, hogy jelenleg már nem csak azon versengünk, ki hat be legmélyebben a természet titkainak nagy könyvébe, hanem hogy ki bírja annak titkait legjobban értékesíteni, ki tud felőlök nagyobb eredményeket, több hasznot felmutatni s előhozni az emberiség javára! S azért, a természettan ezen elméleti és gyakorlati művelése mellett, önök az emberi művelődésnek összes ágait is a leghelyesebben beilleszték és felvették társulatuk keretébe. . így vették fel a szoros értelmű természeti-s orvosi tanok mellett a közegészségi állapotot, a társadalmi tanulmányokat, műipart és gazdászatot, sőt a történelmi tanulmányokat is, a földleírást s államismét, a régészeti buvárlatokat s műtörténetet, a hazai műemlékek vizsgálatát, megőrzését és fentartását. S íme a legdicsőbb, legremekebb magyar műemléknek : Hunyad várának az ország közköltségén fentartása, az önök kezdeményezésének máris egyik fényes eredménye. S ez így van jól uraim! Mert ma már minden tudomány és minden ismeret egymásnak kezet nyújt, és csak karonfogva haladhat előre. És hogy csak egyet mondjak: mily csudálatosan találkoznak például az újabb búvárlatokban az egymástól oly távol álló archaeologia s geológia, sőt épen még a geológia is és theologia, bármennyire igyekeztek legyen ezeket szükkörűleg egymással szembe állítani. Mert hiában, áll erre nézve is Verulami Baco híres mondata, hogy a tudomány felületesen, ajakkal érintve, ha eltávolít is Istentől, teljesen merítve visszavezet hozzá! — És valamint egy fejedelmi tudós, Albert herczeg, az angol király-férj a tudományok nagy fejedelméről, Humboldtról, a Kosmos nagy írójáról mondá, hogy az összes tudományos ismereteket, mint a római consulnak lictora a hatalomnak jelvényéül, annak összes vesszőit a fascesekben egy csomóba összekötve egyesíté, ezen kapcsolat által adván nekik nagyobb erőt, befolyást és hatalmat, úgy az önök társulata is uraim, helyesen fogván fel népszerű tudományos feladatát, felismerte, hogy a tudományok ezen egyesülésében, ezen összetartásában képződik sajátlag az igazi, a nem félszeg, nem egyoldalú tudomány s ismeret! Azért a mai magasb természetbúvárlat nem merülhet el többé csupán a durva anyag, a nyers természeterők vizsgálatába, hanem törekednie kell azt az emberiség boldogítására alkalmazni. Valamint a régiségtudományt ma már nem űzzük üres szenvedélyből, tárgyait nem mint furcsaságokat és curiosumokat, nem mint ritkaságokat és raritásokat gyűjtjük, az ősnépmaradványokból nem képtelen meséket s regéket olvasunk ki, hanem az emberi művelődésnek eszközeit és folytonosságának ismeretét találjuk bennük. Az elsárgult pergamenek redőiből nem többé privilégiumokat, kiváltságokat, de az emberi szellem fejlődésének eddig ott nem sejtett mozzanatai ismeretét hozzuk elő. S ezen magasabb, ezen harmonikus, összhangzó felfogása és művelése a tudományoknak, mely az önök társulatát jellemzi, mely önök gyülekezeteit annyira népszerűvé és keresetté teszi, megmentendi társulatunkat a puszta anyagiasságbani elmerüléstől; s élénken érezteti velünk azt, hogy az anyagon túl van még valami magasabb: a szellem, hogy a természeten felül van még valami nagyobb is: a természet feletti! Érezzük ezáltal, hogy összes tudományunk, hasson az bármily magasra fel a csillagzatokig, a planétákig és bolygókig, vagy merüljön bármily mélyen a földrétegek bensejéig, mégis mindig sajátlag csak tapogatódzás, kísérlet és feltevés, sejtelem és hebegés; s érezzük, hogy a tudománynak homloka, s midőn a természet műveit vizsgálja, mindenütt Is-ten teremtő kezének megfoghatlan műveibe ütközik. És megmenti ezáltal az emberi gyártó ismeretet azon felfurakodott és kevély, elbizakodott és gőgös, hideg és fagyos érzettől, mely az anyagban is csak úgy mint az életben önmagát bálványozza. S eljut végre a nagy elmék és legnagyobb bölcsek tudományának azon végeredményére s öntudatára, hogy ha itt mindent kifürkésztünk, mindent megismertünk s áttanultunk, úgy mégis emberi korlátoltságunknál fogva azon szomorú és bús vallomásra kell fakadnunk, hogy valójában sajátlag semmit sem ismerünk, s hogy biztosan és tökéletesen semmit sem tudunk! És hogy épen ezért még egyre folyvást tanulnunk és hiadnunk kell, és hogy ezen folytonos tanulás és haladás által közeledhetünk csak az igazság ismeretéhez, melyben az emberiség legfőbb feladata, legfőbb tökélye áll. Ily magas feladatokat tűzött ime társulatunk is maga elébe! Melyeknek megoldásához s eléréséhez már ezennel Istentől, kitől minden jó jön, erőt és kitartást kívánván, midőn újra üdvözlöm önöket, még csak arra kérem, fogadják szívesen, mit készséggel nyújtunk önöknek, és mentsenek ki kegyesen, ha magas várakozásoknak nem voltunk eléggé képesek megfelelni. S ezzel már a magyar vendégszeretet köszöntésével üdvözölve végzem: Isten hozta önöket nálunk! Arad, aug. 29-én. A román nemzeti párt ma fejezte be tegnap megkezdett párt-tanácskozmányait. A párt tagjai, kiválólag az értelmiség tömegesen vett részt a tanácskozásban. Tárgyát képezte az elnök, alelnök, jegyzők és választmány megalakítása s a nemzetiség kérdésében részletes munkálattal megbízott küldöttség jelentése. Elnökül Popovics Zsigmond megyei másod alispán, alelnökökül Szácz János esperes, ésJoanescu Lázár ügyvéd, jegyzőkül Goldisz János és Moldován János választattak meg. Ezen kívül 50 tagból alakíttatott meg a pártválasztmány. A nemzetiségi kérdés mikénti megoldása tárgyában megbízott küldöttség munkálata egész terjedelmében elfogadtatott. E munkálat az országgyűlési nemzetiségi követek külön nemzetiségi javaslatára van hatírozva, s az abban foglalt elveket fogadja el Az első napi gyűlésben a balázsfalvi pronunciamentó elfogadása mellett is emelkedtek hangok, másnap azonban maguk az indítványozók is jobbnak látták, ezért el nem foglalni, s igy e kérdés abbanhagyatott. Graczban aug. 29-én dr. Schlosser élénk tetszés közt indokolá fölirati indítványát, mely a szlovének nevében Hermann által tett, s gr. frud által támogatott, napirendretérés iránti indítvány daczára, 7 szavazat ellen egyhangúlag az alkotmányi bizottmányhoz utasíttatott Innsbruckban, aug. 29-én dr. Harums társai azon indítványt terjesztek elő, hogy Tirolban a hűbéri köteléknek kártérítés melletti teljes eltörlése az ország óhajtásául mondassák ki. Az iskolai felügyeletre, s a reáliskolákra vonatkozó kormány- előterjesztmény egy 8-tagú bizottmányhoz utasíttatott A szabadelvűek azon indítványa, hogy e czélból egy 10-tagú bizottmány választassák a csoportokból, kisebbségben maradt A városkapitány, mint a kormány képviselője, kijelenti, hogy ennek ragaszkodnia kell a schwarzi nőjavító-intézet fönnmaradásához. Innsbruck, aug. 30. A tiroli tartománygyűlés tegnap esti ülésében több bizottmány választatott. A népiskolák s reáltanodák fölötti felügyeletre vonatkozó kormány- előterjesztvény egy bizottmányhoz utasittatott, melynek tagjai a következők: Jäger tanár, Tarnócsy érsek, Degara prépost, Wolf, Hochgruber, a brixeni herczeg-püspök s báró Giovanelli Ignácz. Mindezek a jobb oldalhoz tartoznak. 2566 BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Prágában, aug. 29-én a „Narodny-Listy“ szerkesztője a nyilvános nyugalom-háborítás bűntényében vétkesnek találtatott s 8 hónapi, böjttel súlyosbított börtönre s 2000 frtnyi biztosíték elvesztésére ítéltetett. TARTOMÁNYI ÜLÉSEK. Prágában aug. 29-én Planer minister hivatalos ügyekkel s gyöngélkedéssel menti távolmaradását. A reáliskolákra vonatkozó törvényjavaslat egy 10- tagú bizottmányhoz utasíttatott. Erre Hasner tanár jelentést tett a nyelv-kényszer-törvény eltörlése iránti előterjesztvény tárgyában. A javaslat harmadik olvasásban egyhangúlag elfogadtatott. Pickertnek azon indítványa elfogadtatott, hogy a kormány keressék föl, az 1866. jan. 18-ki törvény több határozatainak is (nem csak a 4. fejezetnek) egy előterjesztvény által eltávolítására. B. Beust, herczeg Auersperg, gr. Taffe s Sr. Herbst ministerek részint dologgal elhalmozottsággal, részint gyöngélkedéssel mentik távollétüket, s remélik, hogy a legközelebbi ülésekben jelen lehetendnek. A legközelebbi ülés a bizottmányi munkálatok miatt csak sept. 9-én lesz. KÜLFÖLD. Franczia ügyek. A „Constitutionnel“ egyik czikke azon lapok ellen van irányozva, melyek egy idő óta a fölött csodálkoznak, hogy a császárné is jelen van a ministerek tanácskozásain. Ezen lap az 1856. jul. 17-ki senates consultumra emlékeztet, mely által a császárné eshetőleg régensnővé neveztetett ki. „Saját jövőnk biztossága érdekében történik,“ —úgymond — „ha a császár életpályatársa szakadatlanul a kormányügyekre képezi ki magát Az ország ezt fölfogja, és sértve érzi magát, ha alattomos modorban bármely megrovást akarnak kifejezni ily egyszerű, s a dolgok természetéből szükségképeredő ügy ellen. A császárné megérdemelt népszerűsége, és kimeríthetlen jótékonysága következtében irányában mutatkozó rokonszenv, s az ország által brányában oly gyakran tanúsított bámulat előre következtetést enged vonnunk amaz álnok insinuatiók sorsára, melyek fölött a közvélemény már pálczát tört, s miknek kútfejei eléggé ismeretesek.“ AJournal des Débats- ban olvassuk : A „ Memorial diplomatique“ némi magyarázatot ad La Gueronniereur küldetéséről Belgiumban. Ezen magyarázatok szerencsétlenségre elég homályosak, olyannyira, hogy az ember, miután elolvasta azokat, e küldetésről egy árva szóval sem tud többet, mint azelőtt. A „Mem. dipl.“ egy hosszú élőbeszédben szól a semleges államokról, a Schweiczról, s az 1813-as eseményekről, míg végre kimondja, miszerint itt sem egy vámszerződés megkötéséről, sem egy katonai véd- és dacz-szövetségről nincs szó. La Gueronniére úr azonban mégis külön küldetésben jár el, és miben áll ezen küldetés ? A „Mem. dipl.“ szerint semmi egyébben, mint a belga népet a helyzet józan felfogására előkészíteni, s mint logikai következetességet állítni fel a szükséget, egy barátságos egyetértésre nézve, anélkül, hogy eme vagy ama hatalmat maga ellen kihívja, hanem egyedül azért, hogy a világbéke megszilárdítására minél nagyobb biztosítékok szereztessenek meg. Ez pompás dolog volna, de engedelemmel, mégis kissé nagyon széles értelmű. Mi, úgymond a „ Journ des Débats“, megfoghatjuk, hogy egy bizonyos czélra nézve lehet szövetséget ajánlani, de politikailag szólva mit akar egy barátságos egyetértés szüksége jelenteni ? Akar ön az én Démonom lenni, majd leszek én az ön Pythiása ? Mily értelme lehet ennek ? Lagneronniére úr tehát Brüsselbe menne mint barátságot ajánló követ; ez az első efféle missio, melyről valaha hallottunk. Ezen platói követnek a „Memorial diplomatique“ szerint mindenekelőtt arra kellene törekedni, hogy a belgákat meggyőzze, miszerint Francziaország barátsága „ szabadságuk s függetlenségük pajzsává“ jön, s hogy nekik nem szabad a porosz kabinet közegeinek szavára hallgatni, melyek semmi alkalmat nem hanyagolnak el, hogy Belgium bizalmatlanságát a franczia politika ellenében ébren tartsák Ha a porosz kabinet közegei