Budapesti Közlöny, 1868. október (2. évfolyam, 225-251. szám)
1868-10-01 / 225. szám
lágosítaná fel a megyéket, hogy ezt igy értette, nehogy azt gondolják,hogy valami drákói hatalommal van a kir. biztos felruházva s hogy a törvények fel vannak függesztve. A törvények felfüggesztésének csak ostromállapotban van helye, itt pedig csak kir. biztos küldetik ki, mert ostromállapot néhány rablóbanda végett nevetséges volna. Mivel tehát úgy vagyok meggyőződve, hogy a minister úr maga is így értette, a közönség és az illető megyék megnyugtatásául czélszerűnek vélném, ha a minister úr ezt pótló utasításban kijelentené. Ghyczy Kálmán , a belügyminister által javasolt rendszabályokat részéről is szükségeseknek tartja, de úgy hiszi, hogy a kir. biztosnak bírói hatalmat tulajdonítani nem lehet, hanem szerinte a correct eljárás az volna, ha minden oly esetekben melyekben vétkes hanyagságot vagy rendelet elleni ellenszegülést tapasztal, a biztos az illetőket megfenyités végett az illető törvényhatóságnak adja át s az által rendes bírósági uton eszközöltesse a megfenyitést. B. Wenckheim Béla belügyminiszer: Minden félreértés kikerülése végett, mind az illető törvényhatóságoknak, mind a kir. biztosnak, ily értelemben fog a ministerium pótutasítást adni. (Általános helyeslés.) Elnök : A belügyminister úr jelentését írásban is beadván , az a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Időközben elkészülvén az 1868-ki államköltségvetési törvényjavaslat kihirdetéséről szóló jegyzőkönyvi kivonat, ezennel hitelesíttetni fog, hogy a mazgos főrendekkel rögtön közöltethessék. Mihályi Péter olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot. Elnök : Nincs ellene észrevétel ? Ennélfogva hitelesítve van. Nem tudom, kívánja e a t. ház a szülődézsma megváltásáról szóló tvjavaslat tárgyalását folytatni, vagy pedig előbb a 25-ös bizottság tagjaira szavazni ? (Szavazzunk!) Ennélfogva méltóztassanak a szavazatokat beadni. Dimitrievics Milos jegyző olvassa a képviselők névsorát. Fél 12 órakor a szavazás befejeztetvén. — Elnök jelenti, hogy a szavazatok összeszámíttatván, az eredmény annak idején a ház tudomására hozatik. Fölvétetvén ezután a napirend második tárgya : olvastatik a szőlőbirtok után járó tartozások megváltásáról szólójavaslat 4-ikra. Kacskovics Ignácz következő pótczikket ajánl a 3-ik §. után : „Nehogy az egyenkinti megváltás által a szorgalmasok sújtva és a hanyagok jutalmazva legyenek, a megváltási összegek kiszámítása hegyenkint történik, akkép, hogy minden hegység, figyelve a fekvési talaj minőségére, a termőképesség és egyéb helyi előnyökre, osztályoztatik s az évi középtartozás osztályonkint és holdankínt fölszámittatván, állapittatik meg a megváltási összeg.“ Horváth Lajos előadó indítványozza, hogy e módosítvány ne itt, hanem a 21-ik § nál tárgyaltassék. (Helyeslés.) A 6-ik §-t Vukovich Lenő a törvényhozó testület méltóságával meg nem egyezőnek tartván , annak kihagyását óhajtja. Horváth Lajos előadó a törvénynek ezen rendeletét jogosnak látja, mert a státus azon kötelezvényeket, melyeket ki fog állítani, valóságos név szerinti értékben fogja annak idejében beváltani. A 6-ik § elfogadtatik. A 7-ik § ban Horvát Boldizsár igazságügyminiszer a „pedig“ szót stylistikai szempontból kihagyni kívánja. Módosítványa elfogadtatik. A 8-ik § ban Pulszky egy sajtóhibára figyelmeztet, t. i. kisorolt helyett kisorsoltnak kellene állani. A § elfogadtatik e kiigazítással. Az 1-ik §-t Bernát Zsigmond mellőzendőnek véli. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter megjegyzi, hogy az abbani rendelkezés a jelzálogos hitelezőknek nincsen sérelmére, mert a telekkönyvi nyilt parancs bevezetésének 4. §. világban kimondja, hogy az úrbéri községekre, ahol még a birtokrendezés keresztül nem ment, a telekkönyvben elsőséget senki sem szerezhet. A §. elfogadtatik. A 12 ik §ban Halmossy felszólalása következtében egy nyomdahiba igazíttatik ki akként, hogy „a szőlőváltsági kötvények“ helyett „váltsági kötvények“ létetik. A 13 ik §. Halász Boldizsárnak nem egészen világos s azért a visszabocsátani szó után oda iktatni kívánná e szavakat: „mely esetben beruházásának megtérítését nem követelheti.“ Lator Gábor indítványozza, hogy e §. végéhez egy uj pont tétessék, mely igy hangzanék : „Ha az ily visszabocsátott szőlőbirtok nem parlag, s abban a váltságkötelezettnek haszonhajtó befektetései vannak, ezek értékét a váltságjogosított egyezségileg, vagy ha ez nem sikerülne, a 21-ik §-ban említett választott biróság megállapítása szerint megtéríteni tartozik.“ Deák Ferencz : T. ház! E szakasz tartalmát illetőleg e szakasz tárgyalásánál különösen a 6-ik osztályban is felhozatott azon kérdés, vajjon mi történik az elpusztult szőlőkkel, melyek nem annyira hanyagság, hanem sokszor az elemi viszonyok által használhatlanokká lettek ? Például vízmosások, sokszor sziklás helyeken egy sziklarész lehengeredése által nemcsak elpusztult a szőlő, hanem használhatatlanná lett. A 6-dik osztályban azon indítvány történt, mert ezt az észrevételt ott tették, hogy ily esetben a váltságot az tartozzék megfizetni, aki a szőlőt bírta, pedig ennek hasznát nem vehetné, mert használhatatlanná lett, vagy ahol a szőlőtulajdonos azt állítja, hogy az egész szőlőbirtok nem ér annyit, mint a váltságdíj, s neki abban kára van, erről lemondhasson, ami igen igazságos is, és ekkor a föld visszaszálljon a szőlőtulajdonosra s ez tegyen vele, ami neki tetszik. Volt ugyan ellenvetés, hogy hiszen ez azért szükségtelen, mert ha nem lehetett ama szőlőnek hasznát venni, akkor kilenczedet sem fizetett, de azok, kik ez észrevételt tették, megfeledkeztek arról, hogy az országnak igen nagy részében nem csak kilenczed és tized van, hanem e helyett szabott hegyvám is van, néhol egy adó, vagy több, kisebb-nagyobb mennyiségű boradózás egy hold után, akármilyen az. Ilyen esetekben a földesúr azt mondaná : ez az ember tartozott nekem egy hold után egy akó bort fizetni, nekem ahhoz semmi közöm, terem-e valami a szőlőben vagy nem, ő restantiában maradt, és én kárpótlást kérek. Ennek elkerülése végett szükséges volt arról gondoskodni, hogy ahol a szőlőbirtokos azt hiszi, hogy többet nyer azzal, ha egészen visszabocsátja azon szőlőt, mintsem ha a váltságdíjat, p. o. a mondott esetben egy akó bor capitálisát megfizeti, ezt ily esetben tehesse. És azért igen helyes volt Halász képviselő úr észrevétele, hogy minden kétség elkerülése végett be kell iktatni, hogy ez ingyen történjék. Ami Lator Gábor képviselő úr indítványát illeti, hogy a birtokos a beruházások megfizetése mellett mondhasson le, azt először is nem tartom igazságosnak ; másodszor nem tartom rationabiliter kivihetőnek. Talán az első kiindulási pont, az enyém t. i., különbözik az övétől. Azt mondják, a talaj illeti a földtulajdonost, a beruházás a szőlőbirtokost. Gyakorlati szempontból és azon elveknél fogva, melyekből a törvényhozás most kiindult, ez nem úgy áll, hanem a földesurat illeti azon jövedelemnek kártalanítása, melyet a szőlő feladásakor kikötött, amit a szülőfeladó levél szerint, vagyis szerződés szerint a szőlőbirtokos fizetni tartozott. Hova vezetne, ha ez indítványt elfogadnák? Nem puszta, hanem középszerű szőlőknél, kivált aki egy kissé pénzre szorult, száz meg ezer hegyvámos azt mondaná: „Én bizony nem fizetek váltságot, becsüljék meg a szőlőt.“ Kezeskedem érte, hogy az ország legnagyobb vécében a becsű oly magasra rúgna, hogy az ember a szőlőt eladni nem tudná készpénzen, és így csak a nyerészkedésnek, nem pedig igazságos kárpótlásnak nyitnánk utat. (Úgy van !) Ami azt illeti, hogy e törvény keserűséget ne okozzon: én azt hiszem, hogy azt, miszerint a törvény a politika és az igazság követelésének megfeleljen, a törvényhozásnak, szem előtt kell tartania , de azt, hogy senkinek keserűséget ne okozzon, elérni lehetetlen. A nyár folytán egy olyan szőlőbirtokos, akinek, mint hallom, 40 hold szőlője van hegyvám alatt, ismételve megjelent nálam; künyezett, átkozódott a törvényhozás ellen, ha a törvényhozás még ez esztendőben meg nem szünteti a hegybéli adózásokat. Türelemre kértem, mondottam,hogy hiszen sok fontos dolog van, ami okvetlenül előbb elintézendő; figyelmeztettem, hogy az ingyen úgy sem történik. „Az isten mentsen, hogy azt kívánjuk , megfizetjük mi szívesen a váltságdíjat ; nem kívánjuk, hogy más fizesse helyettünk.“ Mindez megtörtént, és mikor már a törvényjavaslat tárgyalás alá került, akkor kaptam ugyanazon úrtól egy levelet, melyben keserűen kifakadt, hogy nem azt határoztuk, hogy az ország váltsa meg a szőlőt. Ilyenek az emberek kedélyei. Kezdetben megnyugodnak valamiben, és ha elérték, kifakadnak. Én helyeslem a Halász képviselőtársam észrevétele szerint, hogy az „ingyen“ szót tegyük bele, de ne terjeszkedjünk ki arra, hogy akinek nem tetszik a szőlője, az nyakára becsültesse a földesurának és ne fizessen érte kárpótlást, hanem az tartoznék neki viszont a beruházásokat visszatéríteni. Ha meg akarja valaki tartani szőlőjét, fizesse a váltságdíjt. Ha meg nem akarja tartani, lemondhat róla, ha olyan a szülő, hogy hasznát venni nem lehet. (Helyeslés.) Halász Boldizsár szerint, ha Deák Ferencz indítványa fogadtatnék el, meg lenne semmisítve a tegnapi határozat, s egész promontóriumok azt mondanák, hogy terhes, nem váltjuk meg. Ez észrevétellel ajánlja módosítványát. (Közbeszólások : hogyan lesz a szakasz ?) Mihályi Péter olvassa : „Szabadságában áll a váltság kötelezettnek azon esetben, ha a fölszámított váltságtőkét magára nézve terhesnek találná, váltság helyett magát a szőlőbirtokot a váltsági díjra jogosítottnak ingyen visszabocsátani, sat.“ Kurz György szerint e szó „ingyen“ kizárná a §-ban foglalt eszmét. (Közbeszólások : azt nem lehet behozni!) Horváth Lajos előadó hasonlag az „ingyen“ szó helytelenségét látja. Bónis Sámuel a félreértések kikerülése végett igy stylizálja: ,,a beruházások megtérítésének kötelezettsége nélkül.“ Deák Ferencz : csak az eszme legyen kifejezve, s ő megnyugszik mind Halássz, mind Bónis stylizátiójában. így is lehetne: „szabadságában áll visszabocsátani és a visszabocsátásért semmit nem követelhet.“ Horváth Lajos előadó megjegyzi, hogy e módosítvány elfogadásával a szerkezet nem állhat így, „mi iránt a felszámítás tárgyában tartozik azonban“ — Mihályi olvassa a 13-ik §-t: „Szabadságában áll a váltságkötelezettnek azon esetben, ha a felszámított váltságtőkét magára nézve terhesnek találná, váltság helyett magát a szőlőbirtokot a váltságdíjra jogosítottnak visszabocsátani, de a visszabocsátásért s a beruházásokért semmit sem követelhet.“ Deák Ferencz a „de“ vagy „azonban“ szó betételét szükségesnek látja. Bónis Sámuel belenyugszik Deák indítványába; a „beruházások fejében“ kifejezést azért kívánta kitétetni, mivel a föld tulajdoni jogának eszméjét kívánta kifejezni. A 14-ik §-ra Doboczky Ignácz tesz módosítást, mely szerint a §. végéhez e szavakat kívánja iktatni : „ide értetvén az oly kérdések elintézésére szorítkozó ügyletek is, melyek az egész jószágtesteknek eddig kikötött bérleti szerződése iránt a dézsmajog megszüntetése folytán támadnak.“ Az eredeti szerkezet elfogadtatik. A 15-ik §. 2-ik bekezdésében Ghyczy Ignácz a „mentesség“ szó után „ingyen való beiktatását“ óhajtja tenni. Módosítványa ily stylisticával fogadtatik el : „a mentességnek dij, bélyeg és illeték nélküli beiktatását! A 16-ik § helyett Inkby a ministeriálisjavaslat eredeti szövegét ajánlja. Horvát B.: Ha a szerkezet elfogadtatik , időkimélés tekintetéből nem szól hozzá. (Elfogadjuk !) Deák Ferencz: Részemről ezen 16-ik szakasznak tartalmát nem fogadom el; t. i. nem fogadom el azt, hogy az egyik félnek álljon jogár 2884