Budapesti Közlöny, 1869. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1869-02-02 / 26. szám
csarnokra országos gyűjtést indított, melynek eredménye azonban a Pest városa által megszavazott 5000 fton kívül csak mintegy 2600 ftra rúg. Ezenkívül a képviselőház is 5000 ftot szavazott meg. A tanítóképzés eddig csak kis mértékben történhetett, de máris 2 egyén nyert tanítói bizonyítványt, 12 pedig képezés alatt van, úgy, hogy az egylet a vidéki egyleteknek nemsokára képzett tanítókat ajánlhat.A tűzoltósági ág rendszabályai megállapíttattak, de a tűzoltóság életbeléptetése a tűzoltó-alap nagyságától függvén, miután az erre aláírt összegek nagyon gyéren, vagy egyáltalán nem is fizettetnek be, a tűzoltás tettleges megkezdését csak nagyon kétes reménynyel várhatni. A titkári jelentés után a szavazatok adatnak be az egylet tisztviselőire, és azután a múlt évi számadás és a jelen évi költségvetés olvastatnak föl. Az egylet tornaosztályának vagyona 16,361 ft 79 krra, a tűzoltó-osztály vagyona pedig 14,624 ft 82 krra megy; ez utóbbinak ezenkívül 12 ezer ftnyi követelése van. A jelen évi költségvetés pedig 9000 ftnál többre rúg. Végül a választások eredménye hirdettetik ki, a tisztviselők egy részére nézve. Elnöknek : Matolay Elek ügyvéd, alelnöknek Gerzsó Károly, fakereskedő , tűzoltósági főparancsnoknak pedig :Széchenyi Ödön gr. választattak meg. A Magyar Tudományos Akadémia palotájában a képzőművészeti kiállításban kiváló figyelmet érdemel a többi közt a 16. számmal jegyzett kép Grund Jánostól, Baden-Badenből, mely egy haldokló czigány-zenész végóráit ábrázolja. Akaratlanul is Vörösmarty „Vén czigány“-ját juttatja legott eszünkbe. A költő hattyúdalát mintha megörökítni akarta volna a távolból a festész. Ezen okból valóban méltó volna Vörösmarty nagy költőnk emlékéért e képet a nemzeti múzeum képcsarnokának megszerezni. Minden műbarát fölismerendi különben benne remek öszhangzatát, plastikai szépségét egy hírneves festésznek, kiről a külföldi lapok is a legajánlóbb recensiót adták. Ide iktatjuk röviden a baden-badeni egyik lapnak következő nyilatkozatát : „Ígéretünk folytán újból visszatérünk a Grund János-féle képre, mely egy haldokló czigány-zenész végóráit ecseteli s fölszólítjuk a műbarátokat annak mielőbbi megtekintésére. Grund képein azon nagy előny van, hogy ritka adományként tudja képeit híven, az élet köréből lelket emelő érzeménynyel ecsetelni, amit itt is kitűnően bírt visszatükrözni. Egy nyomorult viskóban, rongyos nyoszolyán ülve látunk egy öreg czigány-zenészt, családja tagjaitól környezve; a haldoklóval szemben fia üldögél, hegedűvel kezében, valószínűleg még egyszer eljátszván kedven ez nótáját, a híres Rákóczy-indulót, mely hangokra görcsösen nyúl a haldokló is saját hegedűjéhez, de erőtlensége miatt csak görcsösen tapad ujjaival hozzá. Mellette áll ápoló hitvese, bánatos arczcal, férjét átkulcsolva, míg leánya sietve kezéig egy csészében látható orvosi folyadékkal kezében. Ezek a főbb mozzanatok a képen, melyek természeti vonásokban jellegezik a legmegragadóbb életképet. Semmi sem fölösleges e képen, művészi öszhangzatban áll minden, s méltán állíthatjuk, miszerint ezen kép bárhol is a legnagyobb elismeréssel fog találkozni. Köszönetet szavazunk egyúttal a jeles művésznek is, hogy bennünket remekművével ismét ily kedvesen meglepett stb.“ Ilyféle recensiók nyilatkoznak e képről a külföldi lapokban, melynélfogva ismételten ajánljuk e műkincset a nemzeti múzeum részére, miután arra nézve is — 2000 ft — épen nem volna sok. Fölkéretnek egyúttal az igen tisztelt lapszerkesztőségek : jelen műbaráti közleményt becses lapjaikba is szívesen fölvenni, annál is inkább, minthogy Grund János hazánkat is beutazván, iránta ma is föndobogó érzülettel viseltetik. (Beküldetett) A tiszavidéki vasúttársaság közgyűlését múlt szombaton tartotta Bécsben gr. Barkóczy elnöklete alatt. Az igazgatóság tudatván a magyar kormánynyal kötött szerződést a kamatbiztosítékul előlegezett összegek visszatérítése iránt, indítványozta , hogy úgy a lebegő adósság, valamint az alaptőke javára 11,226,117 írt erejéig összesen 36,136 db új részvényt 200 bocsáttassák ki, mely széfből a régi részvények is convertáltassanak; a magyar kincstárnak 4,566, 978 frtnyi követelése ! 1869. jan. 1-ig járó 4 százalék kamatra 771,648 rt, összesen tehát 5,339,617. írt fejében a kibocsátandó részvényekből engedtessék át 26,545 db. 3,309,000 névleges értékben, miért viszont az álamgarantia az új fölemelt alaptőke erejéig szintén felemeltessék, s ha jövőre kamatpótlék szükséges lenne, visszafizetés esetében erre az évi feleslegnek csak fele fordíttassék, a többi a részvényesek számára felülosztaléknak maradván. Mindezek határozattá emeltetvén, a gyűlés igen élénk vita után még azt mondotta ki, hogy az 1867. és 68. évi nyereményben csak a régi részvények osztozzanak, s az ez iránti javaslatot az igazgatóság ily értelemben terjessze a közelebbi rendes közgyűlés elé. A „Pesti szegény gyermekkórház-egylet“ igazgató-választmányának 1. évi január 28-án tartott ülésében az egyesület alapitói közé soroztattak: a) Gróf Mikó Imre m. kir. közmunka és közi.ügyi minister, 100 írttal o. é. b) Dr. Markusovszky Lajos m. tud. akad. tag s min. titkár ur, 100 írttal; c) Lukács Antal ur, a Magyar Földhitelintézet pénzügyi oszt. vezetője, 200 frttal ezüst pénzben. Hat éves fizetési kötelezettséggel, 5 frtnyi évdíj fizetés mellett az egyesület rendes tagjaiként jegyezték föl neveiket Lukács Antal úr aláírási ívén: Arany László, Csepeli Sándor , Lubich Emil, Péczely Ferencz , Szathmáry Lajos, Szentgyörgyi Ottó , Szeniczey Gusztáv, Szombathelyi Antal, Tarcsay János és Trebics Ignácz magyar földhitelintézeti tisztviselők, továbbá Kecskeméthy Aurél. Dr. Bókas János igazgató-főorvos úr jelentése szerint rendes tagokká lettek még: Dr. Bőke Gyula , Dr. Viktor Emil és Molnár Endre urak. Az egyesület pénztárnokának jelentéséhez képest: Pollák Márk 200 forintos hagyománya után, — 10 % -nyi hagyatékadó levonása mellett, — befolyt 180 frt. Süteő Elemér ur alapítványát 5 forinttal a múlt évben is megbővítvén, alapítványa jelenleg 15 írtra növekedett. Dr. Bókai János úr egyet, tanári tandijaiból 45 ftot a múlt évben is az egyesületnek engedett. Karácsonyi ajándékok gyanánt készpénzben 85 frt 10 fr gyűlt be. Az adakozók névsora már külön közöltetett. Az intézet várótermében függő persely a múlt év végén felnyittatván, benne 54 frt 14 kr találtatott. Midőn az egyesület újabb alapítóinak és újabb rendes tagjainak névjegyzékét ezennel hírlapok utján közzé tennék, az egyesület igazgató választmánya , illetőleg az egylet elnöksége édes kötelességének ismeri el, a fentebb elősorolt mindenrendü és rangú alapítóknak, gyűjtőnek és adakozóknak hálás köszönetet nyilvánítani, s neveiket jótékonyságuk fölemlitésével jegyzőkönyvileg is megörökíteni. Kelt Pesten , 1869. évi január 29. Halász Dezső, titkár. 317 BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. A BIRODALMI TANÁCS URAK HÁZÁNAK jan. hó 30-ai ülésében a jogi bizottmány jelentése olvastatott fel az esküdtszéki törvényjavaslatról. Herbst igazságügy miniszer kijelente, hogy a kormány a nagyobb sajtóvétségeket is az esküdtszékekre kívánta volna bízni. De nem lehetvén új perrendtartást rögtönözni, az esküdtszékek részbeni felállítását határozta el. Ezzel akarván megmutatni a kormánynak ez intézet iránti őszinteségét. Erre a javaslat úgy egészben, mint részleteiben elfogadtatott. A követek házának ugyancsak 30-án tartott ülésében gróf Dürckheim és társai két határozati javaslatot terjesztenek a ház elé, melynek egyike a vaspálya-forgalomnak törvény utjáni szabályozását illetőleg egy bizottmánynak ez ügybeni kiküldetését kívánja, mely még február hóban lenne köteles jelentést tenni; a másik pedig a sóegyedáruságnak a törvény útján való helyesebb rendezését kívánja, s ez okból egy bizottmány KÜLFÖLD. Spanyol ügyek. Mint a „Times“-nak Madridból január 27-től távírják, 26 án este Madridban nagy ingerültség uralkodott. Az ideiglenes kormányhoz küldöttségek járultak, vallásszabadságot, a nuncius eltávolítását, s a burgosi gyilkosságért való boszuállást követelvén. A kormány a küldöttségnek ki nem elégítő választ adott. A diplomatiai testülethez mentegetés intéztetett a pápai czimer meggyalázása miatt. A hivatalos lap 27 én egy rendeletet közlött, mely által Lopez-Gegerre neveztetik ki athénei minister-residenssé. Ugyanazon lap megerősíti azon hírt, hogy Burgosban a főesperes, 13 kanonok, s 20 más személy fogatott el, a burgosi kormányzó meggyilkolásában való bűnrészesség miatt. Ezen orgyilkosság az egész országban igen nagy inaignatiót gerjesztett. A „Pensamiento espanola ez. lap kiadója s munkatársai elfogattak. 4 papnöveldéi növendék, kik sietve megszökvén, ezáltal gyanúsakká tevék magukat, a hatóságok által őrizet alá vettetett. Mint mondják, pénz osztatott ki a lakosság elégületlen része közt. A burgosi katonai kormányzó állomásáról elmozdittatott. Egy, a spanyolokhoz intézett manifestumban, mely a burgosi események alkalmából adatott ki, a kormány fölemlíti, hogy ő a polgárok összes jogait szentesíté, s hogy a vallásszabadság tényleg meg van állapítva. A manifestumban végül az mondatik, hogy ama nap közeledtével, melyen a cortes-gyűlés a forradalom vívmányát megpecsétlendi, könnyű előrelátni, hogy a reactionárius fondorlatok meg fognak hiúsittatni. De a kormány azokat bizonyosan legyőzendi, s erre nézve számít a sereg, a tengerészet s a nemzetőrség támogatására, s az országot lelkesítő szabadsági szellemre. A „Times*1 madridi levelezője jan. 26-ról a burgosi gyilkosságról következő részleteket közöl: „Burgosból tegnap rettentő hírek érkeztek. Ama tartomány polgári kormányzója Gutierez de Castro fényes nappal, nagy tömeg jelenlétében meggyilkoltatott. A vele együtt volt tartományi titkár csak nehezen menekülhetett meg a gyilkosok kezéből. Egy rendőr-felügyelő megsebesült Még nem bizonyos, hogy melyik párthoz tartoztak a gyilkosok , azonban a népingerültség első kitörésekor a szabadság önkéntesei fegyvert ragadtak, s a polgári hatóságok rendelkezésére helyték magukat, melyek viszont a katonaság kezébe tevék le hatalmukat. Haditörvényszékileg bírói vizsgálat eszközöltetett, s több mint 50 elfogadást történt. A meggyilkolt burgosi kormányzó volt az, ki a választások közeledtével egy körlevelet intézett a hatósága alatti altalaékhoz, meghagyván nekik, hogy minden erejükkel a kormányt jelöltek mellett működjenek. Később jutott köztudomásra, hogy az oktatásügyi minister, Ruiz Zorilla titkos parancsokat intézett az oktatásügyi s belügyministériumtól függő összes hivatalnokokhoz. Ezen utasítások czélja egy ideig titok maradt. Amint most kiderült, a minister azt kívánta, hogy minden nagy városban leltár vétessék föl a templomokban talált összes könyvek, művészeti tárgyak, ékszerek s más kincsekről, mivel a legutóbbi 3 kiküldését indítványozza, mely 10—10 naponkint számot adni tartoznék működéséről. Napirendre térvén a ház, több kisebb ügy elintézése után Ziemialkovszki indítványt tesz, hogy a kormány szólittassék fel a galicziai országgyűlésnek 1868. sept. 24 én hozott s az állam-alaptörvények némely határozatainak megváltoztatására ezélzó felterjesztése alkotmányszerü tárgyalás végett a ház elé terjesztessék. Szóló indokolásában kijelenti, hogy nem osztja a kormány nézetét, melyet belügyminiszer ő excrája fejtett ki múltkori válaszában, annál fogva kéri újra e tárgyat mielőbb a ház elé terjeszteni. Belügyminiszer úr kijelenti, hogy most lévén e tárgy első felolvasása, nem látja szükségesnek a kormány nézetét ez ügyben bővebben indokolni s csak annyit kíván megjegyezni,hogy a kormánynak semmi kifogása az ellen, ha az indítvány az alkotmánybizottsághoz előleges tárgyalás végett kiadatik.