Budapesti Közlöny, 1869. július (3. évfolyam, 147-173. szám)
1869-07-01 / 147. szám
Uta&ittaiU[■ a mi//Uterium : Hogy ezekre vonatkozó törvényjavaslatot a legközelebbi ülésszak alatt a ház elé terjeszszen. Egyszersmind Felhatalmaztatik ezennel arra is, hogy a magántulajdonosok kárpótlására szükséges összeírásokat becsléseket és kiszámításokat előlegesen foganatba vétethesse, a végre, hogy az említett munkálatot a fönt körülírt törvényjavaslattal egyetemben a képviselőház elé terjeszthesse. Az értékpapírokra nézve megjegyzendő, hogy azok minden hazai közpénztárnál név szerinti teljes értékben elfogadandók legyenek. Dietrich Ignácz indítványt nyújt be, mely oda czéloz, hogy ne csak a kormány, hanem a képviselő, és bárki jogosítva legyen a ház elé törvényjavaslatot vagy vázlatot benyújtani. E czélból egy, az országgyűlés mindkét háza által összeállított szakértői bizottságot kivált, mely azon törvényjavaslatokat vagy vázlatokat, melyek nem a kormány által nyújtattak be, megbírálja, és a háznak elfogadásra ajánlja. Azon törvényjavaslatok, melyek törvényül elfogadtatnak, minőségükhöz képest, a képviselőház által jutalmaztatnak. A minisztérium jogosíttassék fel, hogy az ország költségén szakférfiakat alkalmazzon a törvények elkészítésére. Kinyomatni, s napirendre tűzetni határoztatik Napirenden van : a bírói hatalom gyakorlásáról szóló tv.-javaslat általános tárgyalásának folytatása. Első szónok Peliczki Béla . A korábbi országgyűlések példájából kimutatja, hogy nem az igazságügyminiszter s nem a ház mostani többsége az, mely először érezi a választott bíróságok hiányait. Érezték ezt már a múlt század törvényhozói is, s valahányszor csak előfordult a szükség az igazságszolgáltatási közegeket szaporítani, egymásután állíttattak fel a kinevezett bíróságok, kerületi táblák stb. Hivatkozik gyakorlati példákra, melyek bizonyítják, hogy a perlekedő felek nem találhatják fel a választott bíróban azon garantiát, melyet a kinevezés nyújt. Ha például egy tolnamegyei lakos pert indít egy máramarosi lakos ellen, igen természetes, hogy azon máramarosi biró lesz hivatva ítélni, ki az egyik félnek választott birája, míg a másikkal a legtávolabbi viszonyban sem áll. Szónok válaszol ezután az egyes baloldali szónokok beszédeire , s többek között Tisza K.-éra, ki a közvéleményre hivatkozott- A közvélemény kétségen kívül nagy hatalom, de ami a nemzet elhatározásaira legnagyobb befolyást gyakorol, az nem lehet más, mint a civilisatió (Zajos helyeslés); s ha a nemzet többsége valamikor majd Tisza Kálmánékat hozza a jobboldalra, ők is kénytelenek lesznek meghajolni a civilisatió követelményei előtt, ellenkező esetben ez oldalon maradásuk nagyon ephemer lenne. (Úgy van !) Beszéde további folyamában érinti Böszörményi esetét, melyből a következőket vonjuk ki: Dietrich Ignácz képviselő úr, hogy bebizonyítsa, mily veszélyes a kinevezett bíró Böszörményi László ellen lefolyt esküdtszéki eljárást is felhozza érvül. Tartózkodni fogok ezen eljárás felett véleményemet kimondani, szorítkozom egyedül arra, hogy azon eljárást röviden a t. házzal megismertessem. Érintetlenül hagyom azon kérdés eldöntését is várjon egyáltalában a fennforgó kérdés érvéül egy concret eset alkalmazható-e ? Miután ellenkező irányban számos más eset is felhozható volna. Azzal vádolja a képviselő úr az esküdtszéki bírákat, hogy daczára annak, miszerint Böszörményi L. betegségét orvosi bizonyítványnyal igazolta, az esküdtszéki tárgyalás mégis megtartatott. A dolog így áll: Böszörményi a tárgyalás előtt két nappal újabban beadott elhalasztási kérvényével egy orvos által kiállított bizonyítványt adott be a bíróságnak, s a bíróság ezen bizonyítványt 3 hírneves orvos által felülvizsgáltatta s ezen orvosok az eléjök tett kérdésekre követ-kező véleményt terjesztették a bíróság elébe : „Tekintetbe véve mind azt, mit Böszörményi László állapotára nézve maga elmondott, valamint azon tüneteket, melyeket nekünk észlelnünk és kipuhatolnunk lehetett: alálkrottak orvosi véleménye, teljes meggyőződésük szerint oda járult, hogy Böszörményi László az üdült hörghurutban (catarchus bronchialis chronicus)még pedig kétség kívül évek óta szenved; de hogy ezen szokványos állapotához a kezelő orvos Garai dr. bizonysága szerint is jelenben semmiféle hevenykórfolyamat sem a tüdő, sem a máj valamely szerve részéről nem csatlakozott, mely reá nézve a különben is megszokott kimenetelt veszélyessé tehetné, minél fogva az élénkbe tett, és fentebb idézett kérdésre nézve is oda kell nyilatkoznunk, hogy ő a mai napon általunk észlelt állapot mellett is a f. hó 27-ik napjának d. e. 10 órájára a kitűzött esküdtszéki tárgyaláshoz személyesen jelenhet meg. Kelt Pesten, 1868 február 26 napján. Mint kiküldött véleményezők: Dr. Balassa m. k. egyet. tanár. Dr. Kovács Sebestyén Endre. Dr. Markusovszky.“ Ezen vélemény alapján a bíróság előzőleg a halasztási kérvényt a kérelemnek helyt nem adólag intézte el és az esküdtszéki tárgyalást megtartotta, melyre azonban Böszörményi László meg nem jelent. Azzal vádolja továbbá képviselő úr a bíróság elnökét, hogy ez az összegezéskor a vádat folytatta. A szokásos elnöki zárbeszéd két részből állott, az első az összegezésből, melynél a közvádló előadása részletes ismétlésének mellőzésével csak röviden érinti, hogy miből áll az, mit a vádlott kér; második részében pedig mindkét irányban figyelmeztetést intézett az esküdtekhez. Meg kell itt jegyeznem, hogy országgyűlési felhatalmazásnál fogva kibocsátott miniszeri szabályrendelet 63. szakasza szerint ez az elnöknek nem csak jogában, de kötelességében is állott. Azzal vádolja a képviselő úr az esküdtszéki bíróságot, hogy ez a szabályrendelet 71. szakaszához képest az esküdtek határozatát fel nem függesztette, s újabb esküdtszéki tárgyalást nem tűzött ki, hollott azon szakasznál fogva jogadatik a bíróságnak, miszerint azon esetben, ha meggyőződése szerint az esküdtek az ügy lényegére nézve hibáztak, ezeknek határozatát felfüggesztheti. Hangsúlyoztam a „meggyőződés szót, mert előbb meg kellett a bírónak a felől győződnie, hogy az esküdtek hibáztak, s csak akkor függeszthette volna fel azok határozatát. Ezen vádak elősorolása mellett azonban elhallgatta a képviselő úr azt, ami szintén a dologhoz tartozik; különösen hallgatással mellőzte, hogy midőn az esküdtek tizenegy szótöbbséggel a vétkest kimondották, a bíróság pótolta ítéletében az elmulasztott védelmet és ehhez képest a közvádló által kért büntetést egy tized részére szállította le, amiről a hírlapokban is megjelent ítéletből s indokaiból mindenki meggyőződhetik. De mellőzte a képviselő úr azt is, hogy Böszörményi László mint politikai vádlott, akiről fel lehetett tenni, hogy erős meggyőződéssel kelle bírnia, midőn az inkriminált tettet elkövette, véghetetlen kifogásokkal tért ki a védelem elől, melyre neki minden alkalom megadatott. Ajavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Élénk helyeslés jobbról.) Móricz Pál beszédében több előtte szóló állításainak cáfolására szorítkozott. Az igazságügyminiszer ékes phrasisokkal felemlítette a 48-ki törvényeket. De ha azon törvényekből azon következtetést vonja a minister, hogy a bírák választását el kell törölni, azt hiszi, hogy azok alkotója újabban is tiltakoznék e föltevés ellen. Szóló várta a miniszertől, hogy adatokkal fogja bizonyítani, hogy a választott bírák alatt sülyed az igazságszolgáltatás, és hogy a provisorium alatt minden jó volt. Szóló adatai csak Biharra terjednek, de kötelességének tartja kimondani az ország összes választott bírái nevében, hogy a haza azok iránt, kik a legnehezebb körülmények közt az igazságszolgáltatást átvették, és folytatták, elismeréssel fog tartozni mindenkor, ha pedig hivatásuknak meg nem feleltek, az a perrendtartás hiányában fekszik. Végül kijelenti, hogy az ellenzék kész széttörni az igazságszolgáltatást lenyűgöző bilincseket, és kész mindazon partiális kötelékeket szálankint szétszaggatni, melyek az igazságszolgáltatás reformjának útjában állanak, és ebben a jobb és baloldal közt a különbség csak az, hogy míg ez utóbbi a népszabadság, a szabad választás útján, a jobboldal a népszabadság megszorításával akarja a reformokat keresztülvinni, és ennélfogva ajavaslatot a tárgyalás alapjául el nem fogadja. (Élénk helyeslés balról.) Rónay Jaszini: A kormánynak és nemzetnek egyiránt érdekében áll, hogy a birák függetlenek legyenek. Hiszen mi nem az absolutismusnak, hanem az alkotmányos szabadságnak hozunk törvényeket, melyek mindenkit köteleznek. (Helyeslés.) Felhozza Anglia példáját, s óhajtását fejezi ki, vajha a kinevezett bírói testület nálunk is oly általános tisztelet tárgyát képezné, mint Angliában. Hosszasabban fejtegeti a megyei intézmények hiányait, s bár hálával ismeri el, hogy a régi autonóm megye hajdanában jó szolgálatot tett az alkotmányosság ügyének, de ha igazságosak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy újabb időben nem felelhetett meg az igényeknek. Pedig a tizenkilenczedik század második felében nem siestálni, hanem tenni és alkotni kell. (Élénk helyeslés.) Mert egy hatalom van, mely előtt mindennek meg kell hajolnia: a haladás, s ami ezzel ellentétben van, azt lehet egy ideig támogatni , de állandóan föntartani nem. (Hosszas éljenzés a jobboldalon.) Pártolja a törvényjavaslatot. Nyáry Pál feladatául tűzte ki bebizonyítani, hogy a miniszeri javaslat alkotmányunkkal ellenkezik s azért tárgyalás alá sem vehető. A kormány — úgymond — 48-as alapon állónak vallja magát, a ház minden pártja szintén, már pedig a 48-as törvényhozók intenzióival ellenkezik a javaslat ; a képviseleti rendszer, mely 48-ban behozatott, a főkormányzatot a ministériumnak hagyta, de meghagyta a közigazgatást, a bíráskodást a megyéknek, mert a hatalmak egyesítése veszedelmes, mit szóló szép elméletekkel bizonyítani igyekszik, valamint azt is, hogy még a 66-iki országgyűlési feliratok ily szellemben pártolták a megyét. Magyarázza továbbá, hogy nálunk a hűbéri viszonyokat nem a fejedelmi hatalom szüntetvén meg, a bíráskodás sem szállhat erre, hanem a népet illeti stb. Ezután áttér azon két politikai iskolára, melyek szerinte most követtetnek. Egyik szerint, úgymond, az egyén semmi, minden hatalom az államra ruháztatik, vagyis a ministerre ; e rendszernél a nép csak engedel mes tömeg, azon joggal, hogy időnként képviselőket választ; a felelősség annyiban áll, hogy a községi bíró felelős a megyefőnöknek, az a ministernek, ez pedig a saját eszközei által teremtett parlamenti többségnek stb., mely rendszer rettentő hibái mellett felolvas egy híres írótól hosszú citátumot, de nem mondja az író nevét. A másik rendszer az, melyben a kormányzás munkának tekintetik, törvény szab meg mindent: a polgár önálló , közszellem uralkodik stb. A most előterjesztett javaslatból pedig azt látja, hogy ez az előbb említett, s nem a 48 as szellemű alkotmányra törekszik. — Polemizál az igazságügyminiszer beszéde ellen, s miután még a megyék mellett tartott hosszú véd és dicsbeszédet, — a javaslatot nem fogadja el. Tanárry Gedeon : A háznak elfáradt figyelmét nem akarom túlságosan igénybe venni, és csak azért szólalok fel e tárgyban, mert némi csekély árnyalatokban még az előttem szólók sokaságának véleményétől eltérek. Előre kijelentem, hogy én azon végtelen sötét képet h helyet itt jelen igazságszolgáltatásunkról és törvénykezésünkről némelyek élénkbe állítottak, általánosságban és nagyrészben valónak nem tartom. Ha azon kép oly sötét volna, ez csakis azon esetben lehetne olyan, hogy ha a bírói igazság nálunk eladó volna, ha v annak ára volna. Én ezt nem akarom hinni. Én nem akarom megbélyegezni azon sok, és mint egy előttem szóló képviselő úr helyesen kifejezte, az elszántság bizonyos nemével vállalkozott egyéneket, kik a lefolyt időkben a bírói nehéz kötelességet teljesítették, és nem hiszem, hogy ha megváltoztatjuk is az intézményt, e tekintetben ugyanazon személyek részéről, egészen más eredményt várhatnánk, mint aminőt azok eddig képesek voltak felmutatni. Ha a kép oly sötét volna, akkor a személyekben rejtenék a baj, akkor a mai nemzedék erkölcsileg megromlott volna, és akkor, tehát maga az új intézmény sem vezetne czélhoz. Továbbá kénytelen vagyok azt is kijelenteni, hogy én a bírói hatalom gyakorlásának,az igazság 2048