Budapesti Közlöny, 1869. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1869-09-15 / 210. szám

Buda-Pest, 1869 210. szám Szerda, September 15. HIVATALOS 1^ A P. &&BOUTOX nem küldetnek vissza. Bérmentet-Félévre .... Félévre . . . 9 . . . A bélyeg-dij külön minden be­fioBKXKMTosta : Paffon , hatvani-atcza Előfizetési i­y.s :Divatal­os Hikdstíslok :Masínhidditíslk: 10-ik »im I. emelet. Siaden­tatíl : Pesten, Baritok - tereNafomtai roevai «íteli-díssel : Büsinsen sincs mosdva : ▲ hivatalos „Értesítőbe*' igta­tandó Wrdetéei dijak a hirdetménynyel Egyhanáboe petit sor egywers hirdetésért 8 kr, többszöri hirde-z. ». a. földszint. Egész irre . . . Égés* évre. . 18 frt— kr. együtt előlege**« beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1 frt, és 80 kr. a bélyegért, 100— tésért.7 kr.minden beiktatásnál. len levelek csak rendes levelezőinktől fo­gadtatnak aL Negyedévre . . . • 5 . Negyedévre­­ . 4,60, 200-ig 1 frt, 200—300-ig 3 frt és igy tovább minden 100 szóért 1 írttal több. igtatás után 30 kr. oszt.értékb. HIVATALOS RÉSZ : császári és Apostoli kir. Felsége f. évi sept. hó 11-től Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Terbuhovics Márkus honvédörnagy és a 82. zász­lóalj parancsnoka, előbbi nyugdijzati viszonyába visszahelyeztessék. Gr. Andrásy Gyula, s. k. O cs. és Apostoli kir. Felsége folyó évi sept. hó 11-től Bécsben kelt legkegyelmesebb elhatá­rozásával Békey István ministeri titkárt osztály­­tanácsossá, Marsó Iván horvátországi ministeri fogalmazót ministeri titkárrá a honvédelmi magy. kir. ministeriumhoz legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Gr. Andrásy Gyula, s. k. A közös külügyminister a cs. és kir. bukaresti főconsulságnál alkalmazott dr. Seewald Vilmos consuli növendéket, a cs. és kir. konstantinápolyi consulságnál kanczellárrá nevezte ki. A MAGYAR KIR. IGAZSÁGÜGYMINISTER I­NTÉZVÉNYE SZAB. KIR. PESTVÁROS KÖZÖNSÉGÉHEZ. A polgári törvénykezési rendtartást tartalmazó 1868. évi LIV-ik törvényczikkely 484 fjában nyert felhatalmazás alapján, és ezen város közön­ségének folyó évi augustus 18 án 23,140. sz. a. felterjesztett indokolt kérelme folytán megenge­dem, hogy ezen város bírósága a piaczi forga­lomból felmerült peres kérdésekben, ha azok a polg. törvényk. rendtartás 93. §. a) és k) pontjai szerint különben is a sommás eljárás alá tartoz­nának, s országos- és heti-vásárok idején kívül is, a hivatkozott törvényczikk­e­­k czimének II. fejezetében a vásári bíráskodásról megállapí­tott eljárás szerint biráskodhassék. Mivel ezen város közönsége, bíróságának kellő utasítása végett, értesittetik. Kelt Pesten, 1869. September hó 8 án. Az igazságügyminister rendeletéből: Horváth Döme s. k., ministeri tanácsos. A MAGYAR KIR. PÉNZÜGYMINISTETIUM KÖRRENDELETE Magyarország és Erdély valamennyi k. pénzü­gyi igazgatósága és vámhivatalának, valamint a zág­rábi k. orsz. pénzügyi igazgatóságnak. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. k. mi­­nisterium, valamint a cs. k. ausztriai pénzügyi és kereskedelmi ministeriumokkal egyetértőleg ha­tároztatik, hogy vámhivatali átutalások (Anwei­sung) alkalmával a petróleum-küldeményekre az 1842.évi magyar harminczadhivatali utasítás 192. §-ban előirt hivatalos zár ne alkalmaztassák. ily esetekben azonban az áru minőségéről bel­ső megvizsgálás által kell meggyőződést szerezni, úgy az átutaló hivatalnál, mint azon hivatalnál is, melyhez az áru átutalás utján a határvonalon történt kiszállításának ellenőrzése és bizonyítása végett érkezik. Budán, 1869. évi sept. 6-án.­ VATALOS RÉSZ. A HORVÁT BÁN BEIKTATÓ BESZÉDE. Excellentiás urak, mágnások, méltóságok és nemzeti képviselők! Midőn én, uraim, letevém eskümet, mely Ö cs. és Ap. kir. Felségéhez való szívben gyökerező hüsé­gémet és alattvalói hódolatomat megerősíti, val­lási kötelék támadt köztem és a nemzet, s ország közt, melynek bánjává lettem Királyunk és Urunk legf. kegyelméből. Drága hazám előtt im ünnepélyes fogadást teszek, hogy ezen eskü szentségéhez híven a min­denható teremtő törvényeit megtartandom. Hű kívánok maradni teljes lelkemből és erőmből leg­kegyelmesebb királyomhoz és fenséges házához, horvát, slavon és dalmát királyságok alkotmá­nyához és végső lehelletig hű az országhoz és a nemzethez, melynek tagja vagyok és melyhez tar­toznak mindazok, kik mint véreim mindenek fö­lött kedvesek nekem; — mondom, hogy hű le­szek az országhoz és nemzetemhez, melyhez en­gem hasonló szerencse, hasonló sors, hasonló jö­vő köt. — Most már excellentiád, kir. biztos úr, szavaimat önhöz intézem. Ön a Felséges fejedelem legfelsőbb megbízatásának eleget tett, melynek teljesülésén alapult a nemzet közvárakozása, ön ez alkalommal is kész volt erejével és áldozatokkal a nemzetet támogatni; ön Felséges Urunk nevé­ben oly tényt gyakorolt, melylyel engem felemel és az alkotmányosságnak majdnem 30 évi nem­zeti tartozását rója le. Fogadja excell. kir. biztos úr, mély köszönetemet fényes feladatáért, melyet ön ez alkalommal meg­oldott ; fogadja köszönetemet és a bán által az egész nemzetét azon vallomással, hogy emlékét, keresztényi érzelmeit és nemes lelkesedését a nemzetért kitörülhetlenül bevéste hálás szívünkbe. Hozzátok excellentiás urak, mágnások, méltó­ságok és a nemzet képviselői, intézem most sza­vaimat, azon őszinteséggel, mely a horvátot és szlavónt jellemzi. Elődeink báni hivatalukban a kardot forgatták, a nemzetet és a hazai tűzhelyt védve, és ők hal­­hatlan babérokat szereztek maguknak. — Azon idő szelleme ily ösvényen haladt, ők fényesen tel­jesítették kötelességüket. — Dicsőség nekik ! Évek múltak, — az idők szelleme változott, a nemzet erkölcsi és anyagi követelései más irányt vőnek, a tudományok befolyása, a szellem fejlő­dése és a felvilágosodás hatalma foglalták el ama helyet, melyen hajdan meztelen fegyver­rel kellett uralkodni. — Az újabb idő szülötte: „a nemzetnek felelős polgári bánja,“ — és ezen bán, uraim most tévé le esküjét; ezen bán a nem­zet élén áll, melynek felelős és­e bán tiszta lélek­kel s nyugodt lelkiismerettel fog számot adni tetteiről szeretett nemzetének igazságos itélőszéke előtt és Horvátország s Slavonia hatalmas l­án­­yaihoz képest hű lévén királyához, kész magát és övéit a szeretett horvát-szlavón nemzet és ha­zánkért feláldozni. A haza és annak előnye támpontom, uraim, tehát nem lesz felesleges, hogy önöknek az ezzel kapcsolatos fő- és mellékelveket, melyekre a rám törvényesen bízott kormányt alapítani szándéko­zom, közöljem. A birodalom mindkét felének államjogi viszo­nyait szabályozó alaptörvény és­ az ezáltal ala­kult osztrák-magyar monarchia, az 1867: XII. t. czikk; továbbá a magyar királyság és a horvát­­szlavón és dalmát királyságok közti egyezkedési alaptörvény — a magy. törvényhozás I. czikke­­lye — azon rendithetlen oszlopkövek, melyeken állok. E két törvény két dicső és vitéz nemzet akaratának kifolyása és meg vagyok győződve, hogy ezen alapul mindazon királyságok és tarto­mányok jóléte és fenállása, melyek Ö­cs és kir. Apost. Felsége jogara alatt állnak. Tántoríthatlanul és bátran fogok e törvénye­ken állni és tovább építeni rajtuk hazám épületét, meggyőződve legbensőbben, hogy ezt polgári kö­telességem szabja meg, hazaszeretetem ezt meg­várja, és hogy parancsszava a felvilágosodás ha­talmának, mely a mostani politikai életet átjárja. Ezen elveknek megfelelőleg minden erőmből azon tényezők mellett fogok küzdeni, melyek ezen elvek szellemében működnek és nem kétel­kedem, hogy tevékenységük és annak eredménye hazánk helyesen felfogott érdekeivel teljes össz­hangzásban lesz. Egyúttal kijelentem készségemet — se nyilat­kozatom visszhangozzék az egész hazában s ítélje azt meg kiki lelkiismerete szerint, — egy politi­kai helyzetünk és subjectiv érzeteink szerinti békülékeny politika követésére mindazok irányá­ban, a kik készek a meddő eszmékért való küz­delemről lemondani, a győzedelmes rendszernek harag-, hiúság- vagy bosszúból eredő ellenzését abbanhagyni, s a kik készek a horvát becsület pajzsa alatt azon pályára lépni, melyen a Felséges fejedelem áll, melyen nemzetünk túlnyomó több­sége halad, s melyre erős szellemi és tettleges küzdelem után azon testvérnemzet is lépett, mely­lyel századok egyesítettek bennünket. Vetkőztessük le a keserűséget, s felejtsük el a közel és távol szomorú napokat. Minden igaz horvát és szlavón, a­ki utógondolat és szenvedély nélkül számol lelkiismeretével, lépjen be a nem­zet kijelentett többségének körébe e nemzet szen­télyeinek védelmére, akkor aztán egyesült erő­vel, öszhangzólag fogjuk azon királyságok javát előmozdítani, melyeknek mindnyájan köteles fiai vagyunk. E nagy feladat mellett dobjunk a fe­ledés örvényébe mindent, a­mi bennünket ked­vezőtlen viszonyok befolyása alatt ellenséges tá­borokra osztott, s ha a felajánlott kibékülés nem találna viszhangra, akkor az én ezen szavaim át fognak menni a késő utódokra, a kik annak idejében azon­ban hamvai felett, ki hazájának békét, rendet és boldogságot kiván, ki fogják mondani az ítéletet; de kimondják azok felett is, kik kívüle maradv­a a békülést kínáló körnek, inkább a szenvedélynek, az álszeméremnek, a gya­núnak hódoltak. Elveim kifejtésében kiváló helyet foglal a po­litikai és anyagi haladás, melynek minden te­hetségemet szentelni akarom. Törekvésem lesz, hogy a kormány e tekintetben megtegye a maga kötelességét, melylyel e nemzetnek tartozik. Az ország alkotmányának, a minden oldalú polgári, törvényileg meghatározott szabadság, hazánk nemzetisége, szellemi és anyagi haladása, a kereskedelem és ipar felvirágzása, a közleke­dési eszközök szaporodása, a humanitárius, s­zociális társadalomra szükséges és hasznos intéz­mények , iskolák és tudományos intézmények elősegítése, jól berendezett és pontos közigazga­tás, melyhez számítandó, a municipiumok újjá-

Next