Budapesti Közlöny, 1869. október (3. évfolyam, 224-250. szám)

1869-10-14 / 235. szám

A magyar nemzeti múzeum Széchenyi országos könyvtárban folyó évi január hó 9 ikétől Septem­ber hó végéig összesen 30,526 mit lajstromozta­tott és a fennálló 112 tudományszakba osztá­lyoztatok miből folyó évi September hóra 4,881 mit esik. A FIUMEI ÜGY. A fiumei ügyre vonatkozólag a „Századunk“ 3 érdekes okmányt ismertet, melyeket mi is be­mutatunk olvasóinknak. Május 20-án terjesztette elő a fiumei küldöttség a regnicolaris deputatiónak Fiume követeléseit és óhajait. A nagyobb terjedelmű okmány kije­lenti, hogy a kérdés állam jogi és történeti fejte­getésébe nem akar bocsátkozni, hanem kiindulási pontul egyrészről az 1868-diki november 7 dikén kelt legmagasabb királyi rescriptumot, másrész­ről a Magyarország és Horvátország között létre­jött államjogi kiegyezkedést veendi. E két okmányból fejti ki azután a fiumei kül­döttség, hogy Fiume és kerülete soha sem tarto­zott Horvátországhoz, hanem előbbi törvények és pátensek alapján nyilvánosan mint a magyar koronához közvetlenül tartozó külön terület is­mertetett el. Ezekből következteti a küldöttség, hogy egyedül Fiume joga, saját közigazgatási és törvényhozói ügyeit közvetlenül a magyar korona kormányával, illetőleg törvényhozásával ren­dezni, s hogy ennek folytán nem csatlakozhatik a kb­. rescriptum azon tételéhez, mely szerint az ez ügyben való végleges megállapodás a ma­gyar parlament, a horvát országgyűlés és Fiume küldötteinek hozzájárulásuk folytán hozandó. Kifejtvén e meggyőződésének törvényben gyö­kerező okait, hivatkozván egyszersmind Fiume egész lakosságának többször tett legünnepélye­­sebb nyilatkozataira, a fiumei küldöttség kije­lenti , hogy csak azon okból enged a rescriptum fölhívásának és vesz részt a regnicolaris küldött­ség tanácskozmányaiban, mert hódol a királyi akaratnak és nem akarja ezen ügyet még tovább halogatni. Ezután kijelentvén, hogy nem fogadhatják el azon nézetet, mintha a közös ügyekre: a had-, pénz-, kereskedelem- és tengerészeti ügyekre nézve a horvát-magyar egyezmény Fiuméra nézve is kötelező, mert Fiume ennek létesítésében nem működött közre önálló tényezőként, — a fiumei küldöttség előterjeszti a következő indítványát: 1. Fiume város a mostani kerületével együtt a magyar koronához tartozó külön testet képez. 2. Ezen autonóm állásából következik, hogy egyedül Fiumét illeti meg a jog, törvényhozási és közigazgatási ügyeit a magyar birodalommal szemben szabályozni. 3. Ezen jog praejudikálása nélkül megállapít­­tatik, hogy a magyar országgyűlés és a magyar ministérium által gyakorlandó törvényhozói és végrehajtó hatalom közös legyen. 4. Fiume a törvény értelmében a magyar or­szággyűlésre egy képviselőt küld. 5. Autonóm helyhatósági administratiójának megállapítására Fiume fenntartja magának, hogy a törvény értelmében szabályzatot fog kidol­gozni,­­ azt beczikkelyezés végett előterjesz­teni. 6. Elvül felállíttatik, hogy a község jogosítva van, elnökét és valamennyi közegét önmaga vá­laszthatni. 7. A község a teljes belső administrate a tör­vény és a szabályzatok korlátain belül önállólag fogja vezetni. 8. A község a kormányközegekkel és az ország törvényhatóságaival közvetlenül levelez. 9. Tekintettel a nyelvkülönbségre és más kö­rülményekre, Fiume fenntartja magának, hogy a jövendő igazságszolgáltatásra vonatkozó, s a helyi viszonyokhoz képest a magyar törvényhozással czélszerű egyezményeket hozzon létre, addig op­­portunitási szempontokból és kivételesen megma­radnak a jelen igazságszolgáltatási viszonyok, míg t. i. Fiume azok megváltoztatásáról és végleges sza­bályozásáról intézkedik. 10. A község vezeti és felügyel valamennyi általa fenntartott, vagy általa jövőben állítandó iskolák felett, és jogosítva van, tetszése szerint rendszabályokat és reformokat behozni. A köz­ség beleegyezése nélkül Fiuméban nem állhat fenn nyilvános iskola. A tannyelvet a község ha­tározza meg. 11. A Fiumét jelenleg terhelő országos adó­pótlékok és földtehermentesitési járulékok eltöröl­tetnek. 12. A község és közegeinek hivatalos nyelve az olasz, és ezen nyelvet használja a kormány­közegekkel szemben is. 13. Az 1848. , XXVII. tvcz. 51. § a értelmé­ben Fiume, mint tengeri kikötő, tekintettel a tengeri kereskedés és a hajózás felvirágzására, felszabadittatik mindennemű katonai kötelezett­ség alól. 14. Ezen határozatok, törvényes beczikkelyezé­­sek után azonnal érvénybe lépnek. Pest, 1869. máj. 20. Randich A., Grachich A., Mayer Gy., Adamich L. Fiume képviselőinek előterjesztésére a horvát küldöttség tagjai Pejacsevics gróf mint elnök, Fodróczy Sándor mint jegyző, Vukovics és Závics Alajos 28-án feleltek egy terjedelmesebb okirat­ban. Kifejtik mindenek előtt, hogy a fiumei javas­lat messze túlhaladja a legmagasabb kir. leirat által vont határokat, minthogy egyrészről óvást tesz az iránt, hogy a horvát országgyűlés egyál­talán hozzászólhasson a fiumei ügy megoldásá­hoz ; másrészről oly indítványt tesz, mely szerint Horvátország és Fiume között még azon kötelé­kek is megoldassanak, melyek közöttük 1848-ig léteztek. E szempontból kiindulva, valamint tekintetbe véve azt, hogy a magyar országgyűlés 310. ülésé­ben a királyi leiratot azon hozzáadással fogadta el, miszerint ez elfogadás Magyarországnak Fiuméra vonatkozó állami jogát nem praejudicálhatja; tekintetbe véve továbbá, hogy mindezek által Fiume részéről az államjogi kérdés egyenesen Horvátország kárára hozatott előtérbe, s hogy a magyar országgyűlés említett határozata némileg praeoccupálja az egész ügyet, a horvát küldöttség kijelenti, hogy a horvát­­magyar egyezmény 66. pontja, mely, amennyiben az Fiumét illeti, az illető törvénybe nem egészen szokásos módon hozatott be, egyátalában nem tekinthető a fiumei ügy végleges megoldásának, mert máskép­­i dolga volna a regnicolaris depu­­tationak, hanem hogy az egész ügy tovább is nyílt kérdés, mely a magyar és horvát országgyűlések között Fiume hozzájárulásával még csak ezentúl megoldandó. Ezek után a horvát küldöttség okirata ünne­pélyes óvást tesz a fiumei ügy bárminemű egyol­dalú megoldása ellen Horvátország kárára; óvást tesz különösen azon nyilatkozata ellen, miszerint Fiume önálló, Horvátországtól teljesen elkülöní­tett test, mely ügyei rendezésénél egészen függet­lenül járhat el Horvátországtól, sőt azokat Hor­vátország akaratával ellenkezőleg függetlenül és szabadon rendezheti. Hogy ez nem áll, mutatja Mária Teréziának 1776-ból kelt resolutiója, mely által Fiume városa Horvátországba bekebleztetett, mutatja azon körülmény,miszerint az 1779-diki ki­rályi diploma, melyben először neveztetik Fiume mint separatum sacrae coronae regnis hungariae cor­pus, Slavoniát és Dalmátiát, valamint Erdélyorszá­­got is mint separata corpora hozza föl, habár azok integráló részek egy másik országnak, s mutatja több más történelmi adat, melyeket a horvát ok­irat részletenként fölsorol. Mindezek után a horvát küldöttség ismétli ün­nepélyes óvását, s a kiegyezkedés elé gördített nehézségek daczára késznek nyilatkozik a regni­colaris küldöttség működésében részt venni. Elő is terjeszti megoldási javaslatát, melyhez Magyar­­ország barátságos közbenjárását reméli. A javas­lat a következő pontokat tartalmazza: 1. Fiume kormányzója egyszersmind a fiumei megye főispánja is legyen. 2. A fiumei kormányzóság működési köre kire­­kesztőleg a közös ügyekre vonatkozik, úgy Fiu­mét, mint a horvát littoralét illetőleg, természe­tesen föltéve, hogy e javaslat elfogadtatik. 3. E kormányzóság czime volna : magyar ki­rályi gubernium Fiume városa és a horvát litto­­rale részére. 4. Az egész partvidék Fiuméval együtt „magyar­­horvát partvidék“ nevezetet kapja. 5. Fiume városa a közigazgatást és végrehaj­tást viszi első folyamodványilag az összes auto­nóm ügyeket illetőleg és ehez saját belátása sze­­rint választja a hivatalos nyelvet, a II. és utolsó folyamodványt ez ügyekben a zágrábi országos kormány képezi, az igazságszolgáltatást pe­g második folyamodványban a báni tábla, harma­dik folyamodványilag a zágrábi hétszemélyes táb­la viszi. 6. A kormányzó Ő Felségétől a bán javaslatára a közös ministerelnök ellenjegyzése mellett ne­veztetik ki. 7. Fiume kormányzója fizetését mint a fiumei megye főispánja a zágrábi autonóm országos alap­ból hozza. 8. Fiume kormányzója mint ilyen üléssel és szavazati joggal bir a közös országgyűlés felsőhá­zában, mint főispán pedig a zágrábi országgyű­lésben. 9. Fiume városa autonóm ügyeit illetőleg a zágrábi országgyűlésen két követ, a közös ügyeket illetőleg a közös országgyűlésen egy, közvetlenül választott követ által lesz képvi­selve. E pontokból áll a horvát küldöttség javas­lata. Miután Fume városának küldöttei és utánuk a horvát országos küldöttség beterjeszti a regnico­laris küldöttségnek indítványait a fiumei kérdés megoldását illetőleg, a magyar országgyűlés kül­döttsége is a kiegyezés létrehozása czéljából szük­ségesnek tartotta, a maga részéről is indítványt terjeszteni a regnicolaris küldöttség elé. A közjogi kérdést teljesen mellőzve, ez indít­vány a következő: 1. Az egész terület, mely 1848. előtt is a fiu­mei guberniumot képezte, kereskedelmi-, tengeré­szeti- és váltó-, valamint mindazon ügyekre nézve, melyek az 1868-ban Horvát-Szlavonországokkal kötött egyezmény szerint közöseknek tekintendők, tovább is külön kerületet képez és a közös ma­gyar ministerium alá lesz rendelve. 2. Ezen kerület részére nevezzen ki Ő Felsége a ministerium előterjesztésére és a ministerium ellenjegyzése mellett kormányzót. 3. Állíttassanak e kerületben elegendő számú tagokból álló első, másod és legfőbb folyamodású külön törvényszékek, melyek minden kereskedel­mi, váltó- és tengerészeti jogi ügyekben ítélnének. Ezen törvényszékek tagjainak egy része, tekin­tettel Buccari, Porto-Re és Vinodolra, a horvát bán javaslata, a többi tekintettel Fiuméra, a fiu­mei kormányzó javaslata mellett neveztetnék ki Ő Felsége által a közös ministérium előterjesztésé­re. A kinevezést a közös ministerek egyike ellen­jegyezné. 4. Fiume város vidékével együtt a nem közös ügyekre, azaz: az autonóm közigazgatási ügyekre nézve is a kormányzónak, törvényhozási ügyek­ben a közös országgyűlésnek lesz alárendelve. Az igazságszolgáltatásra nézve minden magánjogi, polgári, bünfenyítő és rendőri ügyet első bírósá­­gilag maga a város intéz el saját területén; a másodfolyamodású bíróságot e guberniumnál ala­kítandó törvényszék képezendi. A legfőbb fórum a magyar legfőbb törvényszék lesz. 5. Buccari, Porto-Re és Vinodol minden nem közös, azaz autonóm ügyekre nézve nem a fiumei kormányzó, hanem külön főispán alatt állanak kit a horvát kormány nevez ki, és úgy közigaz­gatási mint törvénykezési tekintetben a horvát - szlavón kormánytól és a szlavón-horvát ország­gyűléstől függenek. Minden ott előforduló ma­gánjogi, polgári, bűnügyi és rendőri ügyekben tehát a szlavón-horvát hatóságok és törvény­székek gyakorolják a bírói hatalmat. 6. Fiume városa a közös m. országgyűlésre kép­viselőt küld, ki utasítással nem lesz megkötve. 7. A közös ministerium Fiume városa és terü­lete számára a város hozzájárulásával minden szükséges szabályzatot és törvényjavaslatokat fog kidolgozni és azokat a közös törvényhozás előter­jeszti. 8. Ugyancsak a közös m. ministérium az illetők hozzájárulásával el fogja készíteni azon törv 133 javaslatokat, melyeket a kereskedelem és tenge­részet érdekei és a partvidék helyzete megkíván. E javaslatok szintén a közös országgyűlés elé ter­jesztetnek. 9. Minthogy Fiume eddigelé és már 1848. előtt is úgy kereskedelmi s tengerészeti, mint magán­jogi ügyekben sok tekintetben a magyar törvé­

Next