Budapesti Közlöny, 1870. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1870-02-01 / 25. szám
KÜLFÖLD. FRANCZIA ÜGYEK. Broglie herczeg. Broglie herczeg, ki közelebbről gutaütés következtében meghalt, a franczia akadémia tagja volt, s épen most fejezte be összes művei kiadását. Régi főrangú család tagja, mely XIV. Lajos kora óta tündöklik, s melynek két legközelebbi utódja három marsall adott Francziaországnak. Broglie fia volt azon nemesi követség egyik tagjának, mely miután az 1789-ki mozgalmat létrehozni segített, visszautassa az augusztus 10-ki decretum elismerését s inkább a vérpadon halt meg; veje volt Stael asszonynak s unokaöcscse a rettenthetlen Gand püspöknek, ki 18 - ben oly merészen ellenállt Napoleon akaratának; az első császárság alatt diplomata, a restauratio alatt pair, a juliusi monarchia alatt követ s a ministeri tanács elnöke, a második köztársaság alatt pedig a nemzeti gyűlés egyik befolyásos tagja volt, s decz. 2-án szintén, börtönbe vettetett. A „Journal des Débats Broglie herczegről, eltekintve a veszteségtől, mit Francziaország halála által szenved, — egyelőre csak a következőket mondja : „A népszerűség, mely onnan faj, a honnan neki tetszik s mely oly ritkán alkalmazza magát a valódi érdemhez, több nevet karolt fel az új generatioból s tett közösebbé; de a történet ki fogja jelölni helyét a Broglie névnek s az utókor benne fogja megpillantani a szabadelvű Francziaország leghívebb, legrangasitosabb képviselőjét, a jelen század mozgalmai közepette. Valamely nemzet lelke, úgymint egyes emberé, különféle, nem egyforma részekből áll; a nemes és aljas hajlamok, a jó és rész ösztönök összevegyülök abban; a szabadság barátja, igazságszerető, érzelmeiben állandó, magaviseletében hajthatatlan, Boglie herczeg, azt lehet mondani, szerencsésen egyesíti magában Francziaország szellemének legszebb, legjobb részeit. Ha az ítélet biztossága, ha az eszmék tisztasága és egyszerűsége, a nyelv tömörsége s jöreje nemzeti tulajdonok, úgy Broglie herczeg e tekintetben is hű képviselője a franczia szellemnek. Beszédeinek s iratainak kiadásában örömmel olvastuk újra és újra azon beszédét, mely a büntetés jogáról s a halálbüntetésről szól. Valóban Broglie herczeg nem is hagyhatott volna hátra szebb és ékesszólóbb lapot, mint e beszédet, miután nyilvános élete a hazai vérpadnál kezdődött ; ő mégis őszinte hive maradt a franczia forradalomnak, daczára a számos megpróbáltatásoknak, melyeken e nagy eszme keresztülment. Nem volt lélek, mely függetlenebb és szabadabb lett volna mint az övé;nem volt szilárdabb jellem az övénél, ha a változó közvéleménynyel kellett szembe szállania. „Azt tettem, mit igazságosnak és szükségesnek láttam,“ — mondá egyik beszédében, úgy látszik, hogy ez volt jelszava az életben is Fiatal korának azon szép napja óta, midőn Nej marsal védelmét magára vállali, életének utolsó pillanatáig, Broglie herczeg minden tettének zsinórmértékeli, csak e kettőt véve: az igazságot és közjót. Emléke nem fog könnyedén elveszni mint számos másé, kiket a sors pilanatokra felkarolt; az ő dicsősége nőni fog a szerint, a mint az emberiség értelem dolgába gyarapodni fog s neve naponta előbbre fog haladni a haza emlékében s hálaérzetében.“ A törvényhozó test január 29-diki ülésében Ollivier — Brame fejtegetéseire válaszólva — constatálja, hogy a kormány a kereskedelmi szerződés feletti vitáknak már kezdetével a parlamenti enquetet elfogadta és indítványozta. A kormány nem akar meddő vitákba bocsátkozni, nehogy kétség támadjon az enquet lojalitása iránt. A kormány nem kívánja a mag véleményét nyilvántani; az csupán azt kívánja hogy az enquete létesüljön, mielőtt a kormány nyilatkozott volna. A kereskedelmi szerződés felmondása nem lenne eszélyes dolog; az bonyodalmat és rongálás idézne elő ; az arra vihetné Angolországot, hogy viszonosságra gondoljon , veszedelmet okozzon. A kormány a békét akarja s ennek fentartására a legjobb eszköz az Angolországgal való barátságos viszonyok fentartása, melyek hatalmasan közrehatottak a közelebbi években felmerült nehézségek megoldására. Immár ki akarja a szerződések felmondását elhatározni? Önök! vagyis az ország. Ki fogja az enquetet kihallgatni ? Önök! Mi többet is teszünk az ország véleményének tiszteletben tartásán kívül. Mi rábízzuk az enqueze kivitelét. Mi reméljük, hogy nekünk úgy a kamarában, mint az országban igazságot fognak szolgáltatni. Mellettünk van a többség, az ország többsége, mely legálisan gyámolítja a kormány politikáját, s a kormány sohasem részesült a többség részéről méltóbb és legálisabb támogatásban. A majoritás kormányra vezetett bennünket, midőn tudtunkra adá azon feltételeket, melyek mellett mi a kormányzatot elfogadtuk; mi ezen egyetértést fentartani, sőt öregbitni akarjuk; mi a kizárólagosság szellemét mellőzni akarjuk; mi szerénységünkkel és méltósággal az egész világot magunkhoz akarjuk vonzani. Mi kérjük és elfogadjuk mindeneknek segélyét; de se nem kérjük, se el nem fogadjuk valakinek protektióját. (Többszörös tetszés.) Erre még Jules Simon és Pinard szólottak. Végül Ollivier a bekövetkezendő szavazás fontosságát fejtegeti,és azt mondja, hogy egyszerű napirend azt fogja jelenteni, hogy a kamara nem kívánja a kereskedelmi szerződések felmondását. Erre az egyszerű napirend fogadtatott el 211 szóval 31 ellen. A kamara végül elhatározta, hogy a holnapi ülésben az enquete-bizottság megválasztásának módja felett beadott interpellate vitatása folytattassék. O'livier a főügyészekhez következő körlevelet bocsátá ki: „Főügyész úr! Egy békebíró nem telesíthetné békítő és népbírói szerepét, ha részrehajlóságot lehetne gyanítani, még csak látszólag is. Nem is tetszik nekem elfogadhatónak, hogy e hivatalnokok, midőn saját pantonukban jelölteknek lépnek fel, akár mint departementi, akár mint városi tanácsos, a bíróságuk alá tartozó egyénekkel szemben, mint versenyfelek vagy mint szavazatkörök lépjenek fel. Ily helyzetben nagyon félő, hogy a siker vágya őket sajnálatra méltó dragadtatásokra és alkudozásokra ragadja és hogy a küzdelem után se válik meg tisztán a bíró a jelölt szenvedélyeitől; kérem tehát, adja tudtára azon ön hatáskörébe eső békebíráknak, hogy lemondottnak tekintem mindazt a békebírót, aki cantonjában jelöltnek lép fel akár a departementi, akár a városi tanácsosságra. E határozat nem alkalmazandó a rosstani helyzetre. Fogadja főügyész úr, megkülönböztetett nagyrabecsülésem biztosítását. Emile Ollivier, pecsétőr, igazság- és kultusügyminiszer.“ A „Marseillaise11 feliratot tesz közzé, mely a magyar parlament 20 szélső baloldali követe által van aláirva, s melyben azok a szélső baloldali franczia követek iránti rokonszenvüket fejezik ki. 460 ANGOL ÜGYEK. A trónbeszédre adandó volla ezsekiat a felsőházban marquis Huntley által fog indtványoztatni, és uróf Fingatl által támogattatni. Sir O. Binyer néhány nap múlva Rómába fog indulni, hogy mint a máltai rend lovagja, részt vegyen az egyetemes zsinatban. Az újonan kinevezett oxfordi püspök dr. Maekarnesi jan. 2- én szenteltetett föl a Westminsteri apátságban. * Mint állítják, azon esetre, ha a legutóbbi tipperart, választás érvénytelennek fogna nyilvánittatni, — ami szinte bizonyos, — O’Dunooat Risst ismét föl fog léptettetni, és a fénök arra számítnak, hogy a toryk ismét ama tétlenséget tanusítandják, mely a legutóbbi választásnál az óhajtott eredményt előidézte. Jan. 17-én reggel a londoni lord mayors a City küldöttségének több tagjai Osborneba, — Wight szigetébe mentek, — hogy a királynőnek bemutassák a belgák királyához, s királynéjához, legutóbbi angolországi látogatásuk alkalmából intézett feliratot, — s a föliratot tartalmazó szép ezüst ládácskát. E nagyértékű ládácskára következő irat van vésve: — „A belgák királyának, s királynéjának, átnyújtatott II.-Britannia népe által, — novemberben, — 1869.“ A királynő bámulatát fejezé ki azon mód izlésteljessége, s választékossága fölött, melyen a fölirat, s a ládácska elkészíttettek. SPANYOL ÜGYEK. Madridból, jan. 26-ról jelentik, hogy a választásoknak addig köztudomásra jutott eredményei következők: 4 unionista, 5 demokrata, 10 progressista, s 6 republicánus pártbeli egyén len megválasztva. Mintpenner herczeg nem választatott meg, csupán egyetlen carlista választatott meg Asturiában. Az erős hóesés nagyon gátolá a közlekedést az egész országban, — s a hegyvidéki falvaknak hihetőleg számos lakosait tartóztatá vissza a szavazástól. — Cabrera tábornokot, az agg carlista vezért, nem választották meg. A cortes-gyillés 28-án 54 szavazattal 52 ellen, — a bizottmány véleményével ellenkezőleg — elhatározó, hogy az ország kataszteri fölméretése a hadügyminiszérium helyett, a közmunkaügyi ministériumra bizassék. A „Journal des Débateu a legutóbbi spanyol minister-változást úgy tekinti, mint a forradalom kiindulási pontjához visszatérést, azaz: a monarchia párt különböző töredékei közti újabb egyetértést az iránt, hogy a személyi kérdés egyelőre ne döntessék el, hanem az ideiglenes helyzet további rendeletig meghosszabbíttassék. Montpensier herczegnek Oviediban, s Attilában történt kettős bukása a végleges megoldás egész nehézségét föltünteti, — mivel az összes kisebbségek szövetkezése képes bármely többséget legyőzni. OLASZ ÜGYEK. Mint a „Times“-nak Rómából, jan. 27-től távirják. — Bernabo bibornok neveztetett ki ama bizottmány elnökévé, mely a keleti ritusokkal, s az apostoli missiókkal összefüggő ügyeket tárgyalja. A zsinati congregatio 27-iki ülésében 6 atya beszélt. Argy, az antibes-i légió ezredese, jan. 26-án tüdőgyulladásban meghalt. Halála előtt összegyűjte maga körül a légió tisztjeit, s arra inte őket, hogy hívek maradjanak Francziaországhoz, s a pápához. A nápolyi „Oriente” szerint, Garibaldi a tél folytában nem hagyta el Caprerót, — mivel igen sokat szenvedett csurban, — kivált a folyó hó kezdete óta. A szigeten épen nem létezik valami nagy bőség, — s Nápoly ex-dictatora gyakran szükséget szenved. Rómából, jan. 25-től jelentik, hogy a nemes-i püspök komolyan beteg. A pápa őt 24-én meglátogatá, s félóráig maradt nála. — Lavradio, a portugál követ, szintén beteg, — s a jelenleg Nápolyban levő dr. Nélaton hozzá hivatott KELETI ÜGYEK. A párisi „Soir” így nyilatkozik: „Több lap azt állítja, hogy Konstantinápolyban alkudozások kezdettek meg oly czélból, hogy az egyesült fejedelemségek számára „Románia“ hivatalos címe adassák meg. Ama városban levő levelezőnk megerősíti ezen közlést, hozzátévén, hogy az austriai kormány volt az, mely a tárgyban kezdeményzőleg lépett föl. Valóban a kérdésben valami több rejtik puszta czimnél, — t. i. a legutóbbi néhány év alatt a Dunánál létesült uj helyzetnek teljes elismerése.“ Konstantinápolyból, jan 26-ról írják, hogy Rangabé Athénébe utazott el. — A „Levant-Herald“ szerint, a khelue követeléseinek összege, a 3 pánczélos hajóért, 800,000 ft. sz-re megy föl. Bukarest, jan. 30. Szourdza ezredes, képviselő, egy, 65 képviselő által aláírt indítványt terjesztett elő, mely szerint a romániai fejedelemnének évi 300 ezer stk. javadalom lenne megszavazandó. A ministerelnök ezen indítványt a dynastia iránti, szeretet s ragaszkodás újabb bizonyítékául tekinti azonban fel van hatalmazva, ezen javadalmat visszautasítni mindaddig, míg az ország pénzügyei rendezve nem lesznek. E nyilatkozat után Szourdza visszavette indítványát.