Budapesti Közlöny, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-24 / 19. szám

I Florencz, jan. 21. A „Fanfulla“ jelenti: A fran­­czia sajtónak panaszai, melyeket az olasz kor­mánynak a franczia képviselőnek a conferentiá­­ban való részvétele tárgyában követett magatar­tása ellenében hangoztat, alaptalanok és igazság­talanok. Az olasz kormány nem késett sü­rgős elő­terjesztéseket tenni az iránt, hogy a franczia kép­viselő a konferentiában részt vehessen. Az említett lap állítja, hogy a konferentia, ha Favre 24-éig nem érkeznek Londonba, második ülését más­napra halasztja. — Nemzeti SZÍNHÁZ. Pénteken először adatott „Török János“ Szigligetitől. Terünk szűk volta nem engedi, hogy a darab meséjét tüzetesen elmondjuk. Tö­rökhöz neje erőltetve ment — de a daliás férfit csak­hamar megszerette. Boldog volt a két gyermek anyja. Testvére Balassa Menyhért rabolta nejét s ennek báty­jával együtt megölte Petőt, neje kedvesét. Ő elvette a lányt, bátyja a Pető várát. De Pető nem halt meg, ha­nem felgyógyult, török fogságba esett s onnan kiszaba­dulva hazajött, hogy Balassánét elrabolja s férjét meg­ölje. Török neje gátolta meg e czélja kivitelében , ki­nek várába lopódzott Pető, midőn Balassát nejével odamenni s viszont Balassát Törökkel rabló kalandra elvonulni látta. Hanem midőn távozni akart, elfogatott. Török szerette nejét, de az ifjúban, kit atyjának Tö­rök Bálintnak szomorú esete vaddá s­ingerelhetővé tett, sógora Balassa felkerte a gyanút ártatlan neje iránt táp­lálta annak emlegetésével, hogy ő volt az, ki húgát hozza kényszerité. Ebből folyik a cselekvény. Török­ben két érzés küzd: a szerelem ér hit nejében, s a félté­kenység. Valahányszor az első győz, Balassa felveri az utolsónak fúriáit s annak dühe fokozatosan nő, félté­kenysége emelkedik — mig végre kiadja a parancsot, hogy nejét fejezzék le, miután azt hitte, hogy elegendő bizonyitványa van, hogy az elfogott Pető nem is Pető, hanem neje kedvese. Csak akkor tudja meg az igazat, midőn azt hitte, hogy neje le van fejezve s megőrül. De nejét, —ellenkezőleg a történettel, hol lefejezik — Pető megmenti. Borbála ekkér csalódva férjében, előbb el akart válni, azonban férje megőrülése maradásra bírja. Ez igen rövid vázlata a cselekvénydús mesének, me­lyet hogy Szigligeti ügyesen alkalmazott színre, s ellá­tott hatásos jelenetekkel, azt mondani sem kell! Bizony­nyal helyes gondolat volt fokozni Törökben a félté­kenységet s mind untalan felébresztetni benne azt Ba­lassa által, valahányszor jobb érzése győzött. S neje is meglehetősen sikerült alak. Balassa jellemzése is kez­detben kitünően indul, s még a vonás is, — hogy saját szivében a féltés ördögét elaltathassa, magára és sógo­rára rá akarja disputálni, hogy ennek a neje volt hitte­­len, — nagyon talál jelleméhez. Ez alak igen helyesen a „Comoedia Balassa Menyhért árultatásáról“ czimü XVI- ik századi színműből van véve, s mig ehhez hű, — jó is az alak. Azonban vége már lankad — s itt nem min­denütt találjuk fel a zord rabló lovagot. Balassa neje is mutat fel jó vonásokat s fatuma által fel is költi a sajnálkozást, — de rokonszenvünket nem tudja megtar­tani, mert akaratlanul is nagyon vét sógor- asszonya iránt s itt jellemének gyöngeségét, habozását tudjuk ugyan menteni, — de nem kimenteni. Az előadás fele részben kitűnő volt. Felekiné Borbála szerelmének he­vét melegét, odaadását férje iránt, bizalmát hozza, a női öntudat és méltóság minden vonásait, midőn vádoltatik s a méltatlan vádakat megveti, a lemondást, midőn a vér­padról visszatér s a kötelességérzet nyilatkozását, midőn az őrült mellett marad, s kitörő megvetését gonosz bátyja iránt — mindezt oly szépen, átgondoltan, igazán ecsetelé, a mint ezt kitűnő művésznőtől megvárhatjuk. Törököt Lendvait hasonlag sikerülten adta, elég jól ecsetelve a szerelmes és féltékeny férj átmenetelét egyik érzelemből a másikba. Judit szerepét Szigligeti Anna átgondoltan s kellő tanulmánynyal ábrázolá. De Nagy Imrében több szenvedélyt szerettünk volna látni, habár neki is voltak sikerült jelenetei. Szigeti egy jól keresztülvitt ala­kot ábrázolt — de ez alak nem volt Balassa. Féltékeny, zsörtölődő férj, kiben semmi erő, és alig egy-egy el­vétett vonás a rabló lovagból s a merész gonosztevőből. Néhol némi bonhomie-val játszott, mely másutt helyén lett volna, — de nem itt. A kiállítás csinos s a rendezés gondos volt. Közönség szép számmal volt jelent, s külö­nösen Felekinét, kívüle Lendvait és Szigligeti Annát tapsokban részesítek. József főherczeg és Klotild fő­­herczegasszony is jelen voltak az előadáson. — A BUDAI VÁRSZÍNHÁZBAN Török Jánost szom­baton szép sikerrel s nagy tetszéssel adták , de a szo­kottnál gyérebb közönség előtt. Hja! farsang van, s ilyenkor a bál keresettebb a színháznál. 388 VARRÓ SÁNDOR. (­ 1870. deczemb. 31.) II. Varró Sándor munkái sorozatát a boldogoknak egy barátja,Tóth István, ki az elhunytnak szüleitől nyert erre megbízatást, s ekkép állitá össze: Varró Sándor emlékezete. A korán elhunyt Varró Sándor, rövid életének szebb, nevezetesebb részeit, iskolai tanulmányain kívül, egész komoly odaadással az irodalom, és pedig a magyar irodalom-történet és népköltészet művelésének szentelte. Tanúsítják ezt hátraha­gyott, alább felsorolt terjedelmes dolgozatai. E rövid necrolog czélja tehát, avatottabb toll hiányában, az elhunyt irodalmi munkásságát az irodalom-történet és népköltészet iránt magát ér­deklő közönséggel megismertetni, s ezáltal az elhunyt munkásságának emlékezetét e becses la­pok hasábjain fen­tar­tani. Varró Sándor született Nagy-Kun-Karczagon, 1848. évi november 1-én; sarjadéka azon Varrónak, ki egy angol utazó szerint: utolsó volt, ki tudott kun nyelven beszélni. Szülei: Varró László föld­­birtokos és hites ügyvéd, és Várady Zsuzsánna, a leggondosabb nevelésben részesítették; gymna­­siumi tanulmányait a karczagi ref. gymnasiumban kezdette el, miket 1861-től kezdve a debreczeni ref. főtanoda gymnasiumában folytatott és fejezett be. A bölcsészeti tanfolyamokat a debreczeni és kecskeméti ref. főtanodákban hallgatta, mely utóbbi helyen 1866. év nyarán érettségi vizs­gát tett. Ezután a pesti kir. tud. egyetemen a jogi tan­folyamokat hallgatta, melyeket a múlt 1869/70-ki iskolai évvel be is fejezett. Iskolai tanulmányait mindvégig kitű­nő szorgalomm­al és alapossággal vé­gezte. 1869. ősztől múlt évi octoberig egyévi ka­tonai önkéntes szolgálatát is lezávta. Tevékeny tagja és jegyzője volt az országgyűlési gyakorno­kok testületének is. Korán megkedvelte a szépirodalmat. Maga is számos lyrai verset írt. A népköltészetet még alsóbb gymnasiumi tanuló korában különösen megked­­velte.Annak termékeit,kivált a népballadákat nagy szorgalommal gyűjtötte. Hasonló lankadatlan buz­galommal fogott a magyar irodalom­történet tanulmányozásához is, mire az általa forrón sze­retett Imre Sándor debreczeni reform, főtanodai tanár buzdításai még inkább serkentették. E mel­lett nagyszámú közmondásokat, példabeszédeket gyűjtött. Hogy a magyar nyelvészet terén mélyebb ismereteket szerezzen, Budenz egyetemi tanárnak a magyar nyelv­rokonsági viszonyokról tartott elő­adásait hallgatta. A „Budapesti Közlöny,“ „Kalauz,“ „Koszorú,“ „Vasárnapi Újság,“ „Fővárosi Lapok“ számos, leginkább népköltészeti és irodalomtörténeti czik­­keket közöltek tőle. Több kitűnő tudósaink és íróink, mint Imre Sán­dor, Szabó Károly, Fábián Gábor, Eötvös Lajos, jó indulatát és barátságát nyerte meg, kikkel levelezés utján folyvást összeköttetésben volt. Hátrahagyott terjedelmes irodalmi dolgozatai a következők: 1. Saját költeményei 1861 — 1867. 2. Népköltészeti gyűjtemény, jelesül: népkölte­mények. 3. Csokonai Vitéz Mihályra vonatkozó élet­rajzi, költészeti és nyelvészeti tanulmányok. 4. Csokonai Vitéz Mihály nem közölt költe­ményeinek gyűjteménye, az eredeti kéziratokból másolva. 5. „Közmondás-gyűjteményeinkről, irodalom­­történeti és néplélektani szempontból“ cziműű ta­nulmány. 6. Különféle irodalom­történeti tanulmányok, mint Decsi Csimor János, Kisviczai, Dugonics, Beniczki F. és Szirmaira vonatkozó tanulmányok, melyek jobbatlán közmondásokat és példabeszé­deket tárgyalnak. 7. A „török törzsű népek közmondásai“ czimü tanulmány. 8. A „magyar nép fogalma a nőről, közmondásai után ítélve“ czimü tanulmány. 9. „Mondolat-pör“cz. terjedelmes tanulmány. 10. Prolegomena egy magyar jogi­ közmondás­­gyüjteményhez. 11. „A magyar nép módosító tehetségéről“cz. tanulmány. 12. Magyar közmondások könyve. Gyűjtemény. 13. „Országgyűlési ifjúságunk történetei 1836- ig“cz. mű, melynek első közleménye kijött az „Uj Nemzedék“ 1870. 1-ső füzetében. 14. „Adatok a censura történetéhez“ czimű ta­nulmány. 15. „Mi befolyással volt az óclassicismus a ma­gyar költészetre a legújabb időktől kezdve.“ Aka­démiai pályairat, melyet azonban a bírálók több­sége sem kiadásra, sem jutalomra nem talált érde­mesnek. Ez azonban így is érdeméül rávható fel. Ezen nagyobb és nevezetesebb művein kivül, melyekből csak igen kevés rész jött nyilvánosság elé, nagyszámú jegyzeteket hagyott az elhunyt maga után. E munkálatok valóban a legkomolyabb, határo­zott irányú tanulmányozást tanúsítanak. Előttem több ízben méltán nyilvánította az elhunyt, hogy­­ az irodalomtörténet­i népköltészet tanulmányo­zását tűzte ki élete czéljául. Sőt kifejezte előttem azon szándékát is, hogy ő a „népszellemtant“ vagy máskép „néplélektant“ egykor megírni akarja. De a sors máskép rendelkezett Nem engedő, hogy szakadatlan munkásságának, melyben legfőbb örömét helyező, megérlelődő gyümölcseit egykor élvezhess­e. Nem engedi, hogy géniusza egykor valami művészi maradandót alkothasson. Múlt évi nov. közepén súlyos betegség szegező ágyhoz. Hat heti szenvedés után múlt évi dec. hó 31. nemes szelleme egy jobb hazába költözött; benne egy­ike a legrégibb kun családoknak halt ki; szüleinek és rokonainak örököl bút és pótol­­hatlan veszteséget, — nekünk pedig barátainak enyészhetlen bánatot hagyva maga után. Tóth István. ---- A DUNAFÖLDVÁRI TAKARÉKPÉNZTÁR január 18-án tartott közgyűlésében az 1870. évi 5643 frt 11 kv. üzleti haszonból 643 frt 11 krt fordított jó­tékony czélokra, és pedig a takarékpénztár hivatalnokainak nyugdíj­ alapjára 443 frt 11 krt, az országos honvédse­­gélyző bizottmánynak 50 frt, boldogult Sebes Emil hon­­védőrnagy árvájának 10 frt, a helybeli szegény iskolás gyermekeknek vallás különbség nélkül könyvekre 50 frt, a helybeli óvoda alaptőkéjéhez 25, a helybeli kór­ház alaptőkéjéhez 25, a franczia sebesültek részére 20, a vízkárosultak részére 20 frt. — ÜRMÉNYI LaJOS Kolozsvárott „II. Rákóczi György és kora“ czimű szomorujátékára előfizetési felhí­vást bocsátott ki. Egy példány ára 80 kr. s a pénz Kolozsvárra Stein János könyvárushoz küldendő. 7~ SzERETET-HÁZAT Kolozsvárott is állitnak fel, melyre Simon Elek 500 ftot adományozott.­­ GyÁSzHIR. Komáromból itják, hogy néhai Ghy­­czy Mátyás, — Ghyczy Kálmán képviselő ur testvéré­nek — leánya Ilona f. hó 19 én életének 18-ik évében sorvasztó lázban meghalt. Áldás poraira i f özv. Zeyk DÁNIELNÉ, szül. Vay Katalin, az ősmagyar jellegű matrónák e tiszteletreméltó példánya, e hó 16-án hunyt el Nagy-Enyeden élete 86-ik évében, számos családja körében. Áldás hamvaira ! --- A BUDAPESTI KORCSOLYÁZÓ-EGYLET 1871. évi február 1-jén a redoute termeiben zártkörű korcsolyázó bált rendez, mely alkalommal a jégpalotává alakított termek­et óriási élő fenyőfák és az egylet jel­vényei diszitencik. — PÁPÁN tűzoltó-egylet van alakulóban, s ennek létesítésén leginkább Magvassy Pál ottani torna­ tanár

Next