Budapesti Közlöny, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1871-03-22 / 67. szám
MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSTRIAI CSÁSZÁR, Csehország királya stb., és Magyarország Apostoli királya. Kedvelt Magyarországunk és társországai hű főrendei és képviselői közös egyetértéssel a következő törvényczikket terjesztették szentesítés végett Felségünk elé. TÖRVÉNYCZIKK az 1868. évi XLI. t. ez. 13. §-ának bővítéséről és módosításáról, a honvédeknek tiszti és altiszti kiképzés végett leendő behívása tárgyában. (Kihirdettetett az országgyűlés képviselőházában 1871. mártius 18-án, főrendiházában mártius 20 án.) Azon tekintetből, hogy honvédség kellő képzettségi és számú tisztekkel és altisztekkel láttathassák el, ideiglenes intézkedés szüksége állván elő: 1. §. Addig, míg a honvédség tiszti és altiszti állománya ki nem egészíttetik, felhatalmaztatik a honvédelmi miniszer, hogy a tiszti és altiszti kiképzésre alkalmas honvédeket, és pedig ezúttal az 1869. évben és 1870. évben besorozottak közül, jövőre pedig a legifjabb korosztálybeliekből, a szükséges számban és a kellő kiképzéshez megkívántató időre behívhassa. 2. §. Ezen felhatalmazás arra is kiterjesztetik, hogy a honvédelmi minister a honvédség szabadságolt állományába tartozó tiszteket, a rendes őszi hadgyakorlatokon kívül két havi szolgálattétel végett egyszer behívhassa. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg. Mi e törvényczikket s mindazt, a mi abban foglaltatik, összesen és egyenkint helyesnek, kedvesnek s elfogadottnak vallván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szentesitjük, s mind magunk megtartjuk, mind más híveink által megtartatjuk. Kelt Bécsben, ezernyolczszáz hetvenegyedik évi martius hó tizenkettedikén. Ferencz József, s. k. (P. H.) Gr. Andrásy Gyula, s. k. Ő császári és Apostoli királyi Felsége, folyó hó 10 én kelt legfelsőbb határozványával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy pozsonyi lakos nagy-rákói Rakovszky István, császári királyi kamarás, a Szent-sir-rend középkeresztét elfogadhassa és viselhesse. A m. kir. pénzügyminister Prodanovics Jánost a soóvári m. k. jószágigazgatóság kerületébe Ilod osztályú erdészszé nevezte ki. A szegedi m. kir. pénzügyi igazgatóság Klencz Józsefet Illad osztályú adóhivatali segédtisztté, Schwarz Jenőt pedig Ill-ad oszt.szám feletti adóhivatali segédtisztté a palánkai adóhivatalhoz ideiglenes minőségben nevezte ki. Az aradi m. k. pénzügyigazgatóság által Csörgey Lajos, adóhivatali segédtiszt, a gyulai adóhivatalhoz tisztté neveztetett ki. NEMHIVATALOS RÉSZ ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CCCXV-ik ÜLÉSE 1871. MÁRCZ. 21-én D. 0. 9 ÓRAKOR. Elnök : Somssich Pál. Jegyzők: Bujanovics Sándor, Parcsetics Hugó. A kormány részéről jelen vannak: Gorove István, Horvát Boldizsár, Szlávy József, Tóth Vilmos miniszerek. A múlt ülés jegyzőkönyvének észrevétel nélküli hitelesítése után elnök, továbbá Popovics Zsigond, Csanády Sándor, Szomjas József, Schvarcz Gyula kérvényeket nyújtanak át, melyek a kér-vényi bizottsághoz utasíttatnak. Huszár Imre : Felszólal az ellen, hogy miért nem kapják a vörös könyveket a képviselők. Azon okból, hogy a képviselők a külügyi politikáról is kellő tájékozást nyerjenek, szükségesnek tartja, hogy a vörös könyv egy-egy példányban jövőben minden egyes képviselőnek kiadassék. Vár ADY Gábor: A közös költségvetést is kívánja. Györffy Gyula : A delegatiok összes irományait kívánja. Ghyczy Kálmán : Szükségesnek tartja, hogy a delegatiók költségvetései, jegyzőkönyvei, naplója és a vöröskönyv a ház minden tagjának megküldessenek. Patay István : Minő paritás az, ha még az irományok sem küldetnek meg ? Elnök : Eddig a delegátiók jegyzőkönyvei, naplója és irományai a ház minden tagjának megküldettek, a vörös könyv és a költségvetések azonban csak kevesebb, (150) példányban küldettek el Ezentúl a ház kívánságának megfelelőleg fölszólitandja a delegatio elnökét, hogy ezek is kellő számban nyomattassanak. (Helyeslés.). Következik a napirend : az 1871-ki költségvetési törvényjavaslat végmegszavazása. A törvényjavaslat felolvastatik, elfogadtatik és a főrendekhez hozzájárulás végett átküldetik. Tárgyaltatik a Svéd- és Norvégországgal a közbűntettesek kiadása iránt kötött egyezmény. ” Szögyény László központi előadó: A központi bizottság ezen törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben változatlan elfogadásra ajánlja. Várady Gábor : Három észrevételt mond el ■ ezen egyezményre. — Nem érti, mi oka annak, hogy ez egyezmények csak most, két és harmadfél év múlva terjesztetnek be? Azt sem érti, hogy csak a Svéd- és Norvégországgal kötött egyez- ményben hangsúlyoztatik különösen a törvényhozás hozzájárulási joga, a többiben erről említés nem történik. Végre a magyar nyelvnek ily egyezményekben a némettel való egyenjogúsítása érdekében emel szót, és kívánja, hogy a kormány a jövendő egyezmények készítésénél erre figyelemmel legyen. Irányi Dániel : Helyesli Várady nézeteit s az Austriával kötendő egyezményt is a ház elé terjeszteni kivánja. P. Szathmáry Károly : Különösen figyelembe ajánlja a kormánynak a keleti népekkel, különösen a Romániával és Szerbiával való egyezmények kötését, mert ezekhez sokszoros érdekek füze t nek bennünket. Vukovics Sebő : Azok után, miket előttem szóló igent, barátim mondottak, én csak két ész■revételre fogok szorítkozni. Nem tagadható az, hogy ez az egész eljárás összeütközésbe jön azon alkotmányos elvvel, hogy „nihil de nobis sine nois bis“, mert itt úgyszólván törvény alkottatik, törvény a személyes bátorságot illetőleg, mert azokra nézve, kik más országból ide jönnek, itt nyittatik, hogy oly esetekben, midőn kiadásnak volna helye, , bárminő ürügy alatt a személyes bátorság hábo,, jittassék. Azonban mint mondom, én csak kettőre - kívánok észrevételt tenni. Első észrevételem vo- vonatkozik a 3-ik pontra. Igaz, hogy a részletes tárgyalásnál erről szó lesz, de én úgy hiszem, hogy ez oly fontos pont, hogy az általános tárgyalásnál is megérdemli a megemlítést. Azt gondolom, hogy minden alkotmányos ország féltékeny a maga politikai menekültjeire. Azt hiszem, hogy bármely országból jönnek át hozzánk oly egyéninek, kik azon országnak politikai mozgalmaiban részt vettek, azoknak biztos menedéket kell itt találniok. Már most én azt látom, hogy a 3-ik pontban csak az mondatik, hogy a politikai vétségek esetében nem engedélyeztetik a kiadás. Mármost méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy ezen szerződés két irányban érvényes t. i., hogy nemcsak arról lehet szó, hogy innen adassanak ki sz ily menekültek, hanem a hazánkból más országba menekültek kiadásáról is lehet szó. - Bátor vagyok e tekintetben tapasztalásból azt állítani, hogy Európában alig van ország, mely valamely egyénnek egy másik állam általi kiadatását, egyenesen azon czím alatt merné követelni, hogy az politikai bűnös, hanem rendesen kiszemeli egyikét azon számos eseteknek, melyek az ilyen szerződésekbe be szoktak iktattatni, és azok örve alatt kívánja a kiadatást. Engedjék meg, hogy egy példára hivatkozzam. A mi forradalmunk befejezése után hazánkfiainak nagy része, és jelesen a nemzeti kormány főnöke is a külföldre menekült. Eleinte megpróbálták a kiadatást politikai czím alatt kérni. Ez nem sikerült. Azután azon útra vezették a diplomatiai értekezéseket, hogy ■ nem politikai vétség, hanem a korona elvitele miatt érvényesíttessék a kiadás, tehát nem politikai vétség, hanem egy jószágnak elvitele miatt. Kétségtelen, hát, hogy ez oly dolog, mely a legszorosabb felügyeletet igényli, és én azt hiszem, hogy ez más esetekben is előfordulhat. Én tehát a 3 ak - ban világosan kívánnám kifejeztetni, hogy minden oly bűntettekben, vagy vétségekben, melyekkel politikai kiadatásnak kérelme suppanáltathatik, a kiadásnak helye nincs. Még inkább fogunk e tekintetben biztonságot elérni, ha más alkotmányos országok eljárását követjük. Szerettem volna, ha kormányunk ezen szerződést oly alakba öntötte volna, mint ez Amerikában és Angolországban szokásos. Hogyan történik, t. hát, ezen országokban a kiadatás ? Ha az ország képviselője valamely egyén kiadatását követeli, köteles azon országba megbízottat küldeni. Ez megjelen az ottani bíróság előtt, előadja bizonyítékait s tanukat is állít, és ha azon ország bírósága, melyben a kiadatni kívánt egyén tartózkodik, a maga törvényei szerint azt találná, hogy prima facie van helye a bűnvádi eljárásnak, akkor kiadja. Tudok concret eseteket Anglia és Amerika közt, ahol gyilkossággal vádoltatott valaki és Angolország elküldötte a maga tanúit Amerikába, ezek a törvényszék elé állíttattak és midőn egész evidentiával kitűnt, hogy bűnvádieljárásnak tökéletesen helye van, az amerikai bíróság kijelentette, hogy kész a kiadásra. Ezen eljárásnak nyomát nem látom ezen szerződésben. Márpedig azt hiszem, hogy ez nem olyan dolog, melyet tisztán kormányhatalommal kell elintézni, hanem szükséges, hogy hazánk biztosítva legyen az iránt, miszerint az illető egyén azért adatik ki, mert ellene a mi törvényeink szerint is bűnvádi eljárásnak van helye. Elfogadom a szerződést általánosságban, fentartom azonban magamnak, hogy a részletekre nézve az imént jelezett módosítványt előadhassam. Horvát Boldizsár igazságügyminiszer : Előttem szólott képv. urak csodálkozásukat fejezték ki a fölött, hogy ezen szerződések akkor kerülnek tárgyalás alá, midőn már életbe vannak léptetve. E felfogás téves, mert a szerződések nem azért hozattak ide, hogy a törvényhozás azokat egyszerűen tudomásul vegye, hanem azért, hogy törvénykönyvbe iktattassanak, tehát ezen törvényjavaslatok csak akkor fognak érvénynyel bírni Magyarországra nézve, csak akkor fognak az országban életbe léptetni, ha egyszer a Törvénytárban megjelentek. T. barátaim — úgy látszik — a szentesítést a ratificationalis clausulával zavarták össze. Az ily szerződések végén előforduló ratificationalis clausula nem szentesítés, hanem ez egyszerűen szükséges a végből, hogy megtörténhessék az okiratok kicserélése, mely nélkül nem volna sem a másik ország kormánya, sem a miénk azon helyzetben, hogy ezen okiratot a törvényhozás helybenhagyása alá terjessze. Mindamellett nem lehet eltitkolnom, tehát, hogy ezen nemzetközi szerződések némileg elkésve jöttek a ház elé. Ennek oka abban fekszik, mert a kihirdetés módjára nézve nem voltunk tisztában, és erre nézve a lajthán túli kormány és Magyarország kormánya közt eleinte eltérő nézetek uralkodtak. És ez nem csuda, mert pl. Austriában ily nemzetközi szerződéseknek törvénybe iktatására nem kell az, hogy azok előlegesen a reichsrath tárgyalása alá bocsáttassanak,hanem azok egyszerűen a Felsége szentesítésével ellátva beikttatatnak a kormánylapba és ezáltal törvény erejére emelkednek. Angliában pl. a királynő fel van hatalmazva bizonyos alapelvek szerint hasonló nemzetközi szerződéseket más nemzetekkel is megkötni. Nálunk ez volt az első eset. Mi azonban ragaszkodtunk az alkotmányos szemponthoz és végre is abban állapodtunk meg Magyarországra nézve, hogy —míg netalán általános törvény által a kormány felhatalmaztatnék bizonyos alapelvek szerint nemzetközi 1518