Budapesti Közlöny, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1871-04-01 / 75. szám

látjuk, jövőben is oly nagy időt kívánna, mint a múltban, mert a tudomány igen sok segédesz­­­­közt jelölt már ki a hatalom számára ; az anyagi jólét is sokkal nagyobb mérvben elterjedt már, és így nálunk Magyarországban is, hogysem talán azon észrevétellel álhatnánk szemközt, hogy ha Francziaországnak századok kellettek ehhez, ne­künk is ugyanannyira lesz talán szükségünk. Nem, nálunk a civilisatió és anyagi jólétünk jelen foká­nál fogva sokkal kevesebb időbe fog ez kerülni, mint került Francziaországban. De hogy akár a közlekedési ministérium mint a végrehajtó hata­lom egyik orgánuma, akár egy ily­en qyerebizott­ság az összes közlekedési rendszerre nézve, ma már oly rendszert tudjon a képviselőháznak aján­lani, melyet nyugodtan és habozás nélkül elfogad­hasson, ezt nekem szabad legyen kétségbe vonnom. Elvégre a t. képviselő úr érezvén saját indít­ványának nehézségeit a keresztülvitelnél, ép úgy mint az elfogadásnál, annak azon értelmét kíván­ta tulajdoníttatni, hogy hiszen nem azért fog ezen munkálat készíttetni, hogy ezt a törvényhozás el­fogadja, hanem azért, hogy a közönség előtt mint­egy materiale gyanánt álljon, mely segédeszkö­zül szolgálhat a jövőben teendő intézkedésekre nézve. Bocsánatot kérek, hanem maga a t. képvi­selő úr sem fogja állítani, sem én irányomban, sem a képv.­ház bármelyik tagja irányában, hogy egy ily­enquere megállapodásai az általános haladással szemközt, melyek ezen dolgokra nézve mai világban történik, az ultimátumot mondják ki. Ezen munkálat ép úgy magán fogja viselni a gyarlóság jeleit és a módosítás szükségét, mint akármely más mű­, mint akármely más fölfedezés és theória, melyet a tudomány felállít és a tapasz­talat kiderít. E tekintetben tehát maga az ország igen keveset nyert volna azon igen nehéz és hosz­­szadalmas munkálat által, melyet az Országgyű­lés e tekintetben elhatározott volna. Az igen­­. képviselő úr hosszasan nyilatkozott a mostani vasút­hálózat tekintetében követett el­járás iránt. Különösen kiemelte azt, hogy vasuta­kat építünk mintegy a magunk tűzhelye számá­ra, és nem gondolunk az international ösz­­szeköttetéssel. Már ez is mutatja azt, hogy mennyi értéke van annak, hogy maga a törvényhozó tes­tület állapítsa meg a vasúti rendszert. Hiszen a végpontok iránti határozat nem tisztán tőlünk függ, hanem azon szomszéd hatalomtól,mely a csatlakozási pontot megadja. Erre is az enquette fog nekünk véleményt adni ? Holott semmi esz­köze sincs a határozathozatalra ? Mondatott, hogy nincs meghatározva a csatlakozási pont a török­­országi vasutak irányában. Ezen észrevétel he­lyes. A kormány feladatának ismeri a végpontok meghatározását végrehajtani, és e tekintetben az alkudozások folyamatban vannak. De ez csakugyan nem egy nyilvánosan működő enquete feladata, ha­nem feladata azon diplomatiai eljárásnak, melyről, hála istennek a kormány ma már rendelkezik, így áll a dolog az oláhországi összeköttetésre nézve is. Egyébiránt bátor vagyok megjegyezni, hogy nem áll teljesen az, a­mit a képv. ur a külföldi össze­köttetésekre nézve felhozott, hogy t. i. nincs sem­mi összeköttetésünk , és úgy hiszem, nem is vette ily értelemben. Mert hiszen az örökös tartomá­nyokkal való érintkezést mindenki ismeri; to­vábbá mindenki tudja, hogy a kassa oderbergi vonal Éjszak-Németországgal közvetíti az össze­köttetést ; hogy meg van állapítva a vasúti össze­köttetés Styriával ; meg van állapítva az adriai tengerrel való összeköttetés Fiuménál; Gácsor­­szággal is el van határozva az összeköttetés és létesülő félben is van már. Ennélfogva a t. képv. ur ezen észrevétele álta­lánosságban nem áll. Akkor, midőn a t. képv. ur a budget tárgyalása alkalmával ezen indítványát előhozta, támogatta azt körülbelül ugyanazon in­dokokkal, melyeket most is előhozott. Később az országos budget tárgyalása alkalmával az orszá­gos közlekedési ügy volt a képviselő urak felszó­lalásának anyaga, úgy a közutakra nézve, vala­mint a vízi összeköttetésekre nézve a t. képviselő urak nyilatkoztak, és azon nyilatkozatok érvényre jutottak egy határozatban, melyet, ha jól emlék­szem, Mocsáry képviselő úr terjesztett elő arra nézve, hogy a közlekedés­ügyi miniszer a közutak hálózata iránt a jövő budget alkalmával tegyen előterjesztést. Továbbá az alkalommal megl­ehet talán azon előadás­ módból, melyet szerencsém volt akkor tenni, merítette azon határozatot, hogy töb­bet ezúttal tenni nem akar,­­ nem akar tenni, mert czélszerűnek nem látta. Annálfogva énnekem e pillanatban nem marad egyéb kérésem, mint­hogy a képviselőház a budget tárgyalása alkal­mával hozott azon határozatnál maradva, ezen határozati javaslatot, mint a­melynek practicus kivitelét úgy sem látja lehetőnek, ezúttal is elfo­gadni ne méltóztassék. Simonyi Ernő : Az enquét hoszadalmas munká­lata ellen kijelenti, hogy egyszer mégis csak meg kell kezdeni a munkálatot, s mennél tovább késik az, annál inkább elodáztatik az eredmény. Ajánlja újból indítványát. A ház az indítványt nem fogadja el. Napirenden van ezután Iványi következő hat. javaslata . Tekintve egyrészről, hogy az államnak minél képzettebb és megbízhatóbb tisztviselőkre van szüksége, és hogy az alkalmazásnál a legkitű­nőbbeket és érdemesebbeket illeti az elsőség, mi pályázat útján érhető el legc­élszerűbben. Tekintve azonban másrészről, hogy némely, fő­leg magasabb hivataloknál a jó ügyvezetés és fe­lelősség lényeges föltételét a főnök különös szemé­lyes bizodalma képezi s azért ezeknek betöltésénél a miniszert ily korlátok közé szorítani nem lehet. Utasítja a képviselőház a ministériumot, hogy törvényjavaslatot készítsen, mely szerint az állam­­titkári, miniszeri tanácsosi és ezekkel egyrangú, valamint az elnöki titkári állomások kivételével minden rendszeresített államhivatal előre megha­tározott vizsgálat és bizonyítványok alapján, az illető miniszer által kinevezett bizottmány előtt tar­tandó pályázat útján töltessék be, fennmaradván a miniszernek a jog, mely szerint az ajánlottak közül szabadon választhasson. Iványi Dániel indokolása után a ház 70 szóval 62 ellenében ezen hat­ javaslat napirendre­ tűzését elhatározza. Tárgyalás alá kerül ezután a központi bizott­ság jelentése az úrbéri birtokviszonyok rendezésé­ről szóló 352. számú törvényjavaslat tárgyában. A jelentés így hangzik: A központi bizottság tanácskozás alá vévén az igazságügyi miniszer által bemutatott 352. szám­mal jelölt törvényjavaslatot, ezt alapelveiben ma­gáévá tette ; miután azonban mind alakjára, mind beosztására nézve nagyobb mérvű módosításokat tett, a ./■ alatt mellékelt módosított szövegezést, melyet tárgyalási alapul az igazságügyi miniszer is elfogadott, a következő czím alatt: „Törvényja­vaslat az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszo­nyok rendezéséről“ —­at. háznak elfogadásra ajánlja. Előadó: Huszár Imre. Az előadó felszólalása után a ház ezen, a köz­ponti bizottság által ajánlott törvényjavaslatot minden vita nélkül elfogadja a részletes tárgya­lás alapjául. A részletes vitánál többen szólaltak fel; az első és második szakasznál Kiss János és Madarász József módosítványokat nyújtanak be, de a ház azok mellőzésével, a törvényjavaslat c­ímét, úgy a következő szakaszokat is minden változás nél­kül a központi bizottság következő szövegezése szerint fogadja el: Törvényjavaslat az 1848-ik évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fennmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről. I. Fejezet. * I Általános határozatok. 1. §. Úrbéri földbirtokoknak azon telkek tekin­­­tendők, a melyek az úrbéri táblákba, mint az ur-­­­béri jobbágy- és úrbéri zsellértelkek állománya iktatvák be, vagy későbbi időben úrbéri tartozá­sok szakadatlan megvétele által ilyeneknek is­mertettek, — akár voltak ezek úrbéri, akár ur­­bért pótló szerződési bánás alá vetve. Elfogadtatik. 2. §. Az úrbéri kapcsolatnak az 1848-iki törvé­nyek által tett megszüntetése következtében, a volt jobbágyok a kezükön levő úrbéri földbirtok­ban (úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellértelkek) teljes tulajdoni s szabad rendelkezési joggal bírnak. 1711 Elfogadtatik. I 3. §. Az úrbéri telkekkel a volt úrbéresek tu­lajdonává válnak a már törvényesen elkülönzött,­­ vagy jövendőben törvényes utón elkülönzendő le­gelők, nemkülönben azon erdők és nádasok is, s melyek az úrbéri faizás és nádlás fejében a volt úrbéreseknek az úrbéri telkek után illetményké­pen adattak vagy adatni fognak. Elfogadtatik. 4. §. Az úrbéri jobbágy- és úrbéri zsellértelkek állományának törvényes mértéke, az eddigi úrbéri törvények által meg lévén állapítva, ez szolgá­­land minden úrbéri tárgyalásnál zsinórmértékül. Elfogadtatik. 5. §. Az 1848. IX. törvényczikk által, az úrbéri kapcsolat véglegesen meg lévén szüntetve , az úr­béri kapcsolatból eredő és származtatott követ­kező jogok és kötelezettségek is elenyésztek: 1. a házatlan úrbéri zsellérek (subinquilini) tar­tozásai ; 2. a pálinka-kazánoktól fizetett díjak, a­meny­­nyiban ezek az úrbéri viszonyon alapulnak ; 3. az úrbéri telken nyitott boltoktól a bérsze­­dés joga; 4. a földesúrnak azon joga, mely szerint egy­kori jobbágyának, a tégla- vagy mészégetést, a kővágást, agyag- vagy föveny-ásást annak földjén megtilthatta, vagy ezen jog gyakorlásáért magá­nak szolgáltatást köthetett ki,­­ a­hol ezen jog a jobbágyi kapcsolat megszüntetéséig gyakorolta­tott , és ezeken kívül 5. a kizárólagos mészárszéki jog. A még fennálló többi királyi kisebb haszonvé­telek szabályozásáról külön törvények intézked­nek. — Elfogadtatik. 6. §. A mennyiben az 1848. XII. törvényczikk által a volt földesuraknak biztosított kármentesí­tés még kiszolgáltatva nem volna, a megtériten­­dő összeg kiszámítása az 1868. XXXIII. törvény­czikk 5. § ának határozatai, a kifizetés pedig az eddig fennállott szabályok szerint történik. — Elfogadtatik. II. Fejezet. Puszta telkek. 7. §. A puszta telkek (sessiones desertae), azok­­­nak, illetőleg azok jogutódainak tulajdonai, kik e puszta telkeknek 1848. évi május 1-én birtokában voltak. — Elfogadtatik. 8. §. Pusztatelkek után, melyekért országos kárpótlás fizettetett, vagy fizettetni fog, az úrbéri legelő- és erdő-, illetőleg nádas-illetmény szin­tén úgy kiadandó, mint más úrbéri birtok után.— Elfogadtatik. 9. §. Puszta­telkek egyes részei, melyek 1848. május 1-je előtt nem úrbéri vagy urbért pótló szer­ződés szerint, hanem az 1836. IV. t. ez. 14. f a értelmében a megszállásig viszonszolgáltatás ter­he alatt osztattak ki , szintén a birtokosok tulaj­donai maradnak és a kárpótlás azokért is az áta­­lános úrbéri kárpótlási szabályok szerint aránylag adandó ki.— Elfogadtatik. III. Fejezet, foglalások. 10. f. Az úrbéri állománynak a földesúri ma­gán­birtokból vagy a közösekből foglalás által keletkezett minden nagyobbitása, nemkülönben annak a volt földesuraság által tett foglalásból származó kevesbítése ott, a­hol az úrbéri rendezés még meg nem történt, vagy a közösség a legelő­re, erdőre vagy nádasra nézve a volt földesur s a volt úrbéresek közt még fennáll, az eddigi törvé­nyek szerint ítélendő meg; azonban a következő korlátok közt: a) az 1820. évi január 1-ig fennállott békés bir­tok se egyik, se másik részről meg nem támad­ható ; b) az 1820. évi január 1-je óta 1859-ik év vé­géig történt foglalások iránti kereset csak azon esetben érvényesíthető , ha ezen kereset akár kü­lön per utján, akár pedig együttlépesen az úrbéri rendbeszedési,legelő- vagy erdőel­küilönzési perrel, már 1859-ik év deczember 31-ikéig meginditta­tott; c) mind az 1859-ik év végéig tett foglalások iránti kereset, a mennyiben ennek az a) és b) pontok értelmében helye van,­­ mind pedig az *

Next