Budapesti Közlöny, 1871. június (5. évfolyam, 124-147. szám)
1871-06-10 / 131. szám
annyival inkább, mert ily csorbított állás mellett még sokkal kevésbé lesz képes a főrendiház megfelelni hivatásának, mely a szenvedély uralma alatt álló tárgyalásoknál mérséklésre van hivatva. A főrendiház soha sem ámította magát azzal hogy jelen alakjában azon czélnak teljes mértékben megfelelni képes, melyre a két kamarára alapított parlamentáris rendszer mellett a felsőház hivatva van. A főrendiház tagjai ezt belátva, maguk is a reform szükségét belátták, meg is kísértették annak intiatíváját és erre sürgették is a kormányt, s hogy nem rajtunk múlt, hogy annak még eddig eredménye nem lett azt, azt hiszem, hogy szórósabban és bővebben igazolni nem szükséges. Méltóztassanak körültekinteni itt az üres padokon és leghatározottabb bizonyságát látják annak, hogy mennyire félszeg álláspontot foglal el a főrendiház. Ennek igazolásául szolgál még inkább az is, hogy a főrendiház tagjai, kik hazájuk iránti kötelmeiket a törvényhozásban leróni iparkodnak, inkább a képviselőházba választatják be magukat, mintsem hogy itten feleljenek meg ebbeli kötelmeiknek. Ha mindamellett a főrendiház tagjai itt helyeiket betöltik, határozottan csak az alkotmány által rájuk parancsolt kötelességet teljesítik és teljesíteni fogják ezt mindakkorig, míg törvényeink így rendelkeznek. Vájjon képesek lesznek- e sokáig megfelelni e hivatásuknak, nem tudja, de azt tudja, hogy politikai bűnt követnek el azok, kik — ha meggyőződésük az, hogy alkotmányos parlamentáris rendszerünk mellett, akár csak az egy kamara rendszer kívánatos, akár pedig, hogy a két kamara rendszerhez ragaszkodva a jelenlegi főrendiház átalakítását kívánják, mindakkoráig, míg azon átalakítást nem eszközük, a jelen főrendiház tekintélyét aláássák. Szóló áttér ezután a szőnyegen lévő tárgy történeti megvilágosítására. Ez ügynek a hatvanas és legutóbbi években a népnél való fejlődését lelkiismeretlen izgatók bujtogatásainak tulajdonítja, melyek nemcsak az úrbéri pátensbe, de a régibb hazai törvényekbe is ütköznek. Azon feltevés ellenében, mintha a főrendek személyesen volnának e kérdésben érdekelve, kijelenti, hogy épen azon vidéken, hol ez irányban leginkább folyt az izgatás, egy főrendi sincs érdekelve, és így a főrendeket e tvjavaslat megbírálásánál nem szűkkeblűség, hanem azon tekintet vezette, hogy mit követel az igazság. A képviselőház által elfogadott és a telepítvényesekről szóló tvjavaslatról azt tartja, hogy a birtokjogot kétségessé teszi, holott a főrendiház ezt fentartani kívánja. A kétséges törvények a legveszedelmesebbek és az 1848-as törvények közül nem azok voltak károsak, melyek határozottan, voltak szerkesztve, hanem a kétségesek. Óhajtja, hogy a kormány hívja fel az érdekelt feleket az egyezésre. Végül ismételten sajnálkozását fejezi ki a felett, hogy a képr.ház e kérdésben a felsőház ellenében a szenvedélyekre appellál; ő a szóban forgó viszonyokat nem ekként kívánja megoldatni. A megállapítást nem is általános, hanem tüzetes határozott szabályokkal kívánja elérni. Pártolja Apponyi indítványát. (Éljenzés.) B. Eötvös Dénes : Osztja b. Lipthay nézeteit. ő is azt hiszi, hogy a telepitvényes községek ügyeit csak azáltal lehet megoldani, ha azt t.-javaslattal fogjuk véglegesen rendezni. Pártolja Apponyi gr. indítványát. Tomcsányi József: Nagymélt. elnök! Mélt. főrendek ! A gr. Apponyi György excellentiája által beterjesztett indítványt én is teljesen osztom és elfogadom. Annak indokolása különben reám nem is szorult, mert előttem már igen. barátom Lipthay Béla dr. kimerítette mindazt, amit e tárgy körül mondani lehet, és meg volt már vitatva különben is e házban ezen kérdésnek minden oldala. Hanem lehetetlen érintetlen hagynom azon ferde helyzetet, amelybe a főrendiház e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával jutott. (Halljuk!) Mert midőn a főrendiház második viszont-üzenetében kijelentette, és érvekkel támogatta azon nézetét, hogy a képviselőháznak javaslatát oly szövegezés szerint, amint az ide terjesztetett, el nem fogadhatja, hanem módosítja akként, hogy megfeleljen ugyan az első szükségletnek, mely ezen moratóriumot, úgy látszik, a képviselőház nézete szerint szükségessé tette, de másrészt megóvassanak a birtokviszonyok mindazokra nézve, ahol oly moratórium szüksége fenn nem forog. Ezen másod viszontzenete a főrendiháznak, részint a képviselőháznak egyes tagjai, részint pedig a sajtó jelenlegi kezelői által oly megtámadásoknak, mondhatom jogtalan megtámadásoknak záporát öntötte a főrendiház fejére, mely egy önmagában immorális cselekvénynek, vagy legalább is jogtalan cselekvénynek és jogcsorbításnak lenne méltó büntetése. Pedig mit tett a főrendiház? A főrendiház hajlandó volt ott, ahol szükségesnek látta, a képv. ház javaslatát elfogadni, ott pedig, ahol azt szükségesnek nem tartotta, a maga véleményét, mint tv. hozóét vetette a mérlegbe, és pedig indokoltan. A főrendiház, midőn ezeket tette, nem tett egyebet, mint a törvények és az alkotmány által részé- re biztosított jogát gyakorolta, mely jog nem a mai naptól keletkezett, s mely jog gyökereinek szálai corpus jurisunkban vannak megvetve, és úgy hiszem, ezen jog az által, hogy a sokak részéről ismételten előhozott és nézetem szerint is szükségesnek tartott szervezetét a főrendiház még eddig el nem érhette, a legtávolabbról sincs tekintélyében csonkítva. A mai napig semmi a képyházban egyetlen egy tag sem, és én egyetlen egy szavazatot sem hallok itt nyilvánítani, mely a törvény által biztosítva nem lenne. (Úgy van ! Úgy van!) Annálfogva akár legyen a felsőház szervezve, akár nem, a jog, melyet az gyakorol, mindig ugyanaz. (Helyeslés.) Igaz, hogy azon úgynevezett codificate deputatio nyesőjét még nem húzta rajtunk végig , de annak mi okai nem vagyunk, mert a főrendiház mindannyiszor, ahányszor erre alkalma nyílt, a főrendiház szervezésének szükségét kimondotta — és mindannyiszor, midőn alkalom volt, azt folytonosan szorgalmazta is. Hogy az eddig nem történhetett, annak bizonyosan legkisebb oka a főrendiház. De ez nem ad jogot senkinek arra, hogy az ekkér jogosult testületnek, a törvényhozó test egyik kiegészítő részének tekintélyét a légből kapott frázisokkal és mondhatom, nem egészen gyanúsítás nélküli glossákkal lejárni igyekezzék. (Élénk helyeslés.) Ugyan ha a méltó főrendek annyira el tudnának magukról felejtkezni, hogy ezen terrénumra lépnének, ugyan nem találnánk-e azok között, kik a főrendiházat ilyen gyanúsítással illetik, néhány egyéneket, kikre talán még többet el lehetne mondani, mint a főrendiházra ? (Helyeslés) de Isten mentsen meg ettől; mi hivatásunkat ismerjük s tudjuk, hogy a törvényhozó testületnek nem a személyekkel bíbelődés a feladata, hanem feladata gondoskodni arról, hogy jó, helyes, a méltányosság és igazság alapján gyökerező törvények hozassanak. És midőn ezt itt nyíltan kifejezem, csak sajnálatomat kell kijelentenem a felett, hogy mindezen általam érintett megtámadások nem a tárgyról beszélnek, nem fejtik ki a tárgyat, s nem azt mondják, hogy miért nincs igazuk a főrendeknek, mert ha azt tennék, ez igazi hivatása volna úgy a képviselőháznak, mint sajtónak; de nem azt mondják, hanem azt kérdik , hogy mer a felsőház ilyeneket csinálni ? Már ha mi erről az oldalról fognánk fel a dolgot, akkor alkalmasint oly terrénumra lépnénk, hol nem a közvéleménynek helyes útra terelését érnék el, hanem igen könnyen a kölcsönös szemrehányások által a közvéleménynek azon depravatióját, melyet, fájdalom, a sajtó egész Európában elősegíteni törekszik. (Gróf Cziráky János : Igaz ! Igaz!) Nem is térek én tehát ki e megtámadásokra, hogy rendre cáfolgassam azokat, hanem mint közelebbről érdeklő tárgyat, nem mellőzhetek egyet. (Halljuk!) Nem mellőzhetem el, hogy a ministériumhoz egy felhívás intéztetett, azon ministériumhoz, mely igen sok szemrehányásoknak volt kitéve azért, miért igyekszik a képviselőházban praessiot gyakorolni az ott ülő kormányorgánumok által a szabad vélemény ellensúlyozására ; ugyanazon ministériumhoz azon felhívás intéztetett, hogy pressiot gyakoroljon a kormány orgánumai által a főrendiház véleményének megváltoztatására. Ha ez is alkotmányos nézet, akkor aztán minden az. (Derültség és élénk helyeslés.) Ez alatt nem értek egyebet, mint azon felhívást, hogy pressiót gyakoroljon a ministérium e házra a főispánok által, mert a többiek született tagjai lévén a háznak, azokra pressió különben sem gyakorolható. A főispánokra nézve elmondom véleményemet. (Helyeslés.) Én a kormánynak exequens orgánuma vagyok, és amit a kormány közigazgatási intenzióinak véghezvitele czéljából rám bíz, azt szorosan a kormány nézete szerint exequálni kötelességem. De midőn e terembe lépek, akkor én törvényhozó vagyok, és akkor sem a ministérium, sem más által magam véleményét korlátoltabb nem fogom. (Éljenzés). Miután Ő Felsége a regalis által engem az ország tanácsába meghitt, akkor kétségkívül nem supponálhatom Ő Felségétől azt, hogy azért hitt engem ide, hogy saját meggyőződésemet megtagadjam, hanem azért, hogy azt általában vagy részben megtudván, abból amennyire akar, okuljon. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Én tehát, amint előbb is mondtam, ennél alkotmányellenesb eszmét nem ismerek, s én a magam nézetét követve, nem fogom soha letereltetni magamat a véleményemnek szabad kijelentésétől; nem fogja soha megingatni nézetemet „vultus instantis tyranni“ , — de azt óhajtom, hogy a másik részről se igényeljen magának befolyást „civium ardor prava jubentium“. (Élénk he lyeslés.) Elnök : Habár igen tisztelem azon érzést, mely az imént nyilatkozó méltóságos főispán urat fölszólalásában vezérlé, mégis legyen szabad a méltó főrendeket átalánosságban figyelmeztetni arra, hogy a már Bentham által hangsúlyozott s azóta a világ minden parlamentjében elfogadott elv szerint a törvényhozás egyik termében előadott magánnézetek a törvényhozás másik termében a vitatás tárgyát nem képezhetik. Horváth Döme : Méltóságos főrendek! szabadjon nekem a kérdésesjavaslatra vonatkozólag azon álláspontot, melyet a képv. ház a kormány hozzájárulásával elfoglal, és melyet jelenleg is elfoglalandónak tart, egyszerűen és röviden, de következetesen jelezném. A méltóságos főrendek egyetértenek a képv.házzal abban, — és ezt az első átirat első alineája határozottan igazolja, — hogy a telepítvényesekre vonatkozólag egy tüzetes szervező törvény alkotása szükséges. A méltóságos főrendek egyetértenek a képviselőházzal abban is, — és ezt ugyanazon átiratnak 10-ik alineája igazolja, — hogy némely — a depopulatio tekintetéből talán a válság szélére jutott —telepítvényi községek tekintetében, moratóriumra ideiglenes intézkedésekre szükség van. Eltér egymástól a két ház abban, hogy a méltó főrendek szövegekben már az ideiglenes törvényjavaslatban a definitiót szűkebb korlátok közé szorítani, a megszorító osztályozást érvényesíteni kívánják. E sajnos eltérésnek szerény meggyőződésem szerint indoka és forrása abban rejlik, hogy a fiafogás, a kiindulási szempont nem egészen ugyanazonos, hogy a mértó főrendek által a kiindulási pontul csakis felkarolt tulajdonjog — szabad legyen tisztelettel megjegyeznem — talán túl a mértéken egy kissé mereven alkalmaztatott. Ha arról volna kérdés, hogy egyes concret esetekben, akár csoportozatban, akár specifice az egyes ténykörülmények felett a törvényhozás bármelyik tényezője ítélni fogna, akkor ezen szempont, ezen eljárás, egyszerűen a legkorrektebbnek fogna találtatni; de midőn a törvényhozás a telepítvényi kérdést szervezni, és végre valahára a maga idejében végleg megoldani kívánja, a képv.ház azon nézetben van, hogy e csiklandós kérdés megoldásánál azon álláspontot kell foglalnia a törvényhozásnak, melyet 48-ban az úrbéresekre vonatkozólag, de sőt legközelebb is a törvényhozásnak mindkét tényezője az úrbéri birtokviszonyokra vonatkozójavaslatnál az egyes részletekben tettleg elfoglalt. T ekintettel kell lenni mind a politikai, mind a közgazdasági és társadalmi viszonyokra, és csakis, ha ezen hasison oldja meg feladatát a törvényhozás, lesz a megoldás kielégítő. De, mert a képv.ház nézete szerint a tulajdonjog és telepítvény szoros definiálása többé kevésbbé a végleges, a szervezőjavaslatba tartozik, s nem tehette azt, hogy már itt, az ideiglenes intézkedésnél, mely csak rövid moratóriumról szól, mindazt beillessze, s azért a képr.ház csakis az ideiglenesség színvonalán kíván maradni. Ismétlem, a képviselőház 3018