Budapesti Közlöny, 1871. június (5. évfolyam, 124-147. szám)

1871-06-10 / 131. szám

annyival inkább, mert ily csorbított állás mellett még sokkal kevésbé lesz képes a főrendiház meg­­­felelni hivatásának, mely a szenvedély uralma­ alatt álló tárgyalásoknál mérséklésre van hivatva. A főrendiház soha sem ámította magát azzal hogy jelen alakjában azon czélnak teljes mértékben megfelelni képes, melyre a két kamarára alapított parlamentáris rendszer mellett a felsőház hivatva van. A főrendiház tagjai ezt belátva, maguk is a reform szükségét belátták, meg is kísértették an­nak intiatíváját és erre sürgették is a kormányt, s hogy nem rajtunk múlt, hogy annak még eddig eredménye nem lett azt, azt hiszem, hogy szóró­­­sabban és bővebben igazolni nem szükséges. Mél­­tóztassanak körültekinteni itt az üres padokon és leghatározottabb bizonyságát látják annak, hogy mennyire félszeg álláspontot foglal el a főrendi­ház. Ennek igazolásául szolgál még inkább az is, hogy a főrendiház tagjai, kik hazájuk iránti kö­telmeiket a törvényhozásban leróni iparkodnak, inkább a képviselőházba választatják be magu­kat, mintsem hogy itten feleljenek meg ebbeli kötelmeiknek. H­a mindamellett a főrendiház tagjai itt he­lyeiket betöltik, határozottan csak az alkotmány­ által rájuk parancsolt kötelességet teljesítik és teljesíteni fogják ezt mindakkorig, míg törvé­nyeink így rendelkeznek. Vájjon képesek lesznek-­ e sokáig megfelelni e hivatásuknak, nem tudja, de azt tudja, hogy politikai bűnt követnek el azok, kik — ha meggyőződésük az, hogy alkotmányos parlamentáris rendszerünk mellett, akár csak az egy kamara rendszer kívánatos, akár pedig, hogy a két kamara rendszerhez ragaszkodva a jelen­legi főrendiház átalakítását kívánják, mindakko­ráig, míg azon átalakítást nem eszközük, a jelen főrendiház tekintélyét aláássák. Szóló áttér ezután a szőnyegen lévő tárgy tör­téneti megvilágosítására. Ez ügynek a hatvanas és legutóbbi években a népnél való fejlődését lelki­­ismeretlen izgatók bujtogatásainak tulajdonítja, melyek nemcsak az úrbéri pátensbe, de a régibb hazai törvényekbe is ütköznek. Azon feltevés el­lenében, mintha a főrendek személyesen volnának e kérdésben érdekelve, kijelenti, hogy épen azon vidéken, hol ez irányban leginkább folyt az izga­tás, egy főrendi sincs érdekelve, és így a főrende­ket e tvj­avaslat megbírálásánál nem szű­kkeblű­­ség, hanem azon tekintet vezette, hogy mit köve­tel az igazság. A képviselőház által elfogadott és a telepítvé­­nyesekről szóló tvjavaslatról azt tartja, hogy a birtokjogot kétségessé teszi, holott a főrendiház ezt fentartani kívánja. A kétséges törvények a legveszedelmesebbek és az 1848-as törvények kö­zül nem azok voltak károsak, melyek határozot­tan, voltak szerkesztve, hanem a kétségesek. Ó­hajtja, hogy a kormány hívja fel az érdekelt feleket az egyezésre. Végül ismételten sajnálko­zását fejezi ki a felett, hogy a képr.­ház e kér­désben a felsőház ellenében a szenvedélyekre appellál; ő a szóban forgó viszonyokat nem ekként kívánja megoldatni. A megállapítást nem is álta­lános, hanem tüzetes határozott szabályokkal kí­vánja elérni. Pártolja Apponyi indítványát. (Él­jenzés.) B. Eötvös Dénes : Osztja b. Lipthay nézeteit. ő is azt hiszi, hogy a telepitvényes községek ügyeit csak azáltal lehet megoldani, ha azt t.-javaslattal fogjuk véglegesen rendezni. Pártolja Apponyi gr. indítványát. Tomcsányi József: Nagymélt. elnök! Mélt. főrendek ! A gr. Apponyi György­­ excellentiája által beterjesztett indítványt én is teljesen osztom és elfogadom. Annak indokolása különben reám nem is szorult, mert előttem már igen­­. barátom Lipthay Béla dr. kimerítette mindazt, a­mit e tárgy körül mondani lehet, és meg volt már vitat­va különben is e házban ezen kérdésnek minden oldala. Hanem lehetetlen érintetlen hagynom azon ferde helyzetet, a­melybe a főrendiház e törvény­­javaslat tárgyalása alkalmával jutott. (Halljuk!) Mert midőn a főrendiház második viszont-ü­zeneté­­ben kijelentette, és érvekkel támogatta azon néze­tét, hogy a képviselőháznak javaslatát oly szöve­gezés szerint, a­mint az ide terjesztetett, el nem fogadhatja, hanem módosítja akként, hogy megfe­leljen ugyan az első szükségletnek, mely ezen mo­ratóriumot, úgy látszik, a képviselőház nézete sze­rint szükségessé tette, de másrészt m­egóvassanak a birtokviszonyok mindazokra nézve, a­hol oly moratórium szüksége fenn nem forog. Ezen másod viszont­zenete a főrendiháznak, ré­szint a képviselőh­áznak egyes tagjai, részint pe­dig a sajtó jelenlegi kezelői által oly megtámadá­soknak, mondhatom jogtalan megtámadásoknak záporát öntötte a főrendiház fejére, mely egy ön­magában immorális cselekvénynek, vagy legalább is jogtalan cselekvénynek és jogcsorbításnak lenne méltó büntetése. Pedig mit tett a főrendiház? A főrendiház haj­landó volt ott, a­hol szükségesnek látta, a képv. ház javaslatát elfogadni, ott pedig, a­hol azt szük­ségesnek nem tartotta, a maga véleményét, mint tv. hozóét vetette a mérlegbe, és pedig indokoltan. A főrendiház, midőn ezeket tette, nem tett egye­­­bet, mint a törvények és az alkotmány által részé-­ re biztosított jogát gyakorolta, mely jog nem a mai naptól keletkezett, s mely jog gyökereinek szálai corpus jurisunkban vannak megvetve, és úgy hi­szem, ezen jog az által, hogy a sokak részéről is­mételten előhozott és nézetem szerint is szükséges­nek tartott szervezetét a főrendiház még eddig el nem érhette, a legtávolabbról sincs tekintélyében csonkítva. A mai napig sem­m­i a képy­­házban egyetlen egy tag sem, és én egyetlen egy szava­zatot sem hallok itt nyilvánítani, mely a törvény által biztosítva nem lenne. (Úgy van ! Úgy van!) Annálfogva akár legyen a felsőház szervezve, akár nem, a jog, melyet az gyakorol, mindig ugyanaz. (Helyeslés.) Igaz, hogy azon úgynevezett codificate deputa­­tio nyesőjét még nem húzta rajtunk végig , de an­nak mi okai nem vagyunk, mert a főrendiház mind­annyiszor, a­hányszor erre alkalma nyílt, a főren­diház szervezésének szükségét kimondotta — és mindannyiszor, midőn alkalom volt, azt folytonosan szorgalmazta is. Hogy az eddig nem történhetett, annak bizonyosan legkisebb oka a főrendiház. De ez nem ad jogot senkinek arra, hogy az ekkér jogosult testületnek, a törvényhozó test egyik ki­egészítő részének tekintélyét a légből kapott frá­zisokkal és mondhatom, nem egészen gyanúsítás nélküli glossákkal lejárni igyekezzék. (Élénk he­lyeslés.) U­gyan ha a méltó főrendek annyira el tudnának magukról felejtkezni, hogy ezen terrénumra lép­nének, ugyan nem találnánk-e azok között, kik a főrendiházat ilyen gyanúsítással illetik, néhány­­ egyéneket, kikre talán még többet el lehetne mon­dani, mint a főrendiházra ? (Helyeslés) de Isten mentsen meg ettől; mi hivatásunkat ismerjük s tudjuk, hogy a törvényhozó­ testületnek nem a személyekkel bíbelődés a feladata, hanem feladata gondoskodni arról, hogy jó, helyes, a méltányos­ság és igazság alapján gyökerező törvények ho­zassanak. És midőn ezt itt nyíltan kifejezem, csak sajná­latomat kell kijelentenem a felett, hogy mindezen általam érintett megtámadások nem a tárgyról beszélnek, nem fejtik ki a tárgyat, s nem azt mond­ják, hogy miért nincs igazuk a főrendeknek, mert ha azt tennék, ez igazi hivatása volna úgy a kép­viselőháznak, mint sajtónak; de nem azt mond­ják, hanem azt kérdik , hogy mer a felsőház ilye­neket csinálni ? Már ha mi erről az oldalról fognánk fel a dolgot, akkor alkalmasint oly terrénumra lépnénk, hol nem a közvéleménynek helyes útra terelését érnék el, hanem igen könnyen a kölcsö­nös szemrehányások által a közvéleménynek azon depravatióját, melyet, fájdalom, a sajtó egész Eu­rópában elősegíteni törekszik. (Gróf Cziráky Já­nos : Igaz ! Igaz!) N­em is térek én tehát ki e megtámadásokra, hogy rendre c­áfolgassam azokat, hanem mint közelebbről érdeklő tárgyat, nem mellőzhetek egyet. (Halljuk!) Nem mellőzhetem el, hogy a ministériumhoz egy felhívás intéztetett, azon mi­­nistériumhoz, mely igen sok szemrehányásoknak volt kitéve azért, miért igyekszik a képviselőház­ban praessiot gyakorolni az­­ ott ülő kormány­or­gánumok által a szabad vélemény ellensúlyozásá­ra ; ugyanazon ministériumhoz azon felhívás in­téztetett, hogy pressiot gyakoroljon a kormány orgánumai által a főrendi­ház véleményének megváltoztatására. Ha ez is alkotmányos nézet, akkor aztán minden az. (Derültség és élénk he­lyeslés.) Ez alatt nem értek egyebet, mint azon felhívást, hogy pressiót gyakoroljon a ministérium e házra a főispánok által, mert a többiek született tagjai lévén a háznak, azokra pressió különben sem gyakorolható. A főispánokra nézve elmon­dom véleményemet. (Helyeslés.) Én a kormány­nak exequens orgánuma vagyok, és a­mit a kor­mány közigazgatási intenzióinak véghezvitele czéljából rám­ bíz, azt szorosan a kormány nézete szerint exequálni kötelességem. De midőn e te­rembe lépek, akkor én törvényhozó vagyok, és akkor sem a ministérium, sem más által magam véleményét korlátoltabb nem fogom. (Éljenzés). M­iután Ő Felsége a regalis által engem az or­szág tanácsába meghitt, akkor kétségkívül nem supponálhatom Ő Felségétől azt, hogy azért hitt engem ide, hogy saját meggyőződésemet megtagad­jam, hanem azért, hogy azt általában vagy rész­ben megtudván, abból a­mennyire akar, okuljon. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Én tehát, a­mint előbb is mondtam, ennél al­kotmány­ellenesb eszmét nem ismerek, s én a ma­gam nézetét követve, nem fogom soha letereltetni magamat a véleményemnek szabad kijelentésétől; nem fogja soha megingatni nézetemet „vultus in­­stantis tyranni“ , — de azt óhajtom, hogy a má­sik részről se igényeljen magának befolyást „civium ardor prava jubentium“. (Élénk he­ lyeslés.) Elnök : Habár igen tisztelem azon érzést, m­ely az imént nyilatkozó méltóságos főispán urat fölszólalásában vezérlé, mégis legyen sza­bad a méltó főrendeket átalánosságban figyelmez­tetni arra, hogy a már Bentham által hangsúlyo­zott s azóta a világ minden parlamentjében elfo­gadott elv szerint a törvényhozás egyik termében előadott magán­nézetek a törvényhozás másik termében a vitatás tárgyát nem képezhetik. Horváth Döme : Méltóságos főrendek! sza­badjon nekem a kérdéses­­javaslatra vonatkozó­lag azon álláspontot, melyet a képv. ház a kor­mány hozzájárulásával elfoglal, és melyet jelen­leg is elfoglalandónak tart, egyszerűen és rövi­den, de következetesen jelezném. A méltóságos főrendek egyetértenek a képv.­házzal abban, — és ezt az első átirat első aline­­ája határozottan igazolja, — hogy a telepítvé­­nyesekre vonatkozólag egy tüzetes szervező tör­vény alkotása szükséges. A méltóságos főrendek egyetértenek a képviselőházzal abban is, — és ezt ugyanazon átiratnak 10-ik alineája igazolja, — hogy némely — a depopulatio tekintetéből talán a válság szélére jutott —telepítvényi közsé­gek tekintetében, moratóriumra ideiglenes intéz­kedésekre szükség van. E­ltér egymástól a két ház abban, hogy a méltó főrendek szövegekben már az ideiglenes törvény­­javaslatban a definitiót szűkebb korlátok közé szorítani, a megszorító osztályozást érvényesíteni kívánják. E sajnos eltérésnek szerény meggyőző­désem szerint indoka és forrása abban rejlik, hogy a fiafogás, a kiindulási szempont nem egé­szen ugyanazonos, hogy a mértó főrendek által a kiindulási pontul csakis felkarolt tulajdonjog — szabad legyen tisztelettel megjegyeznem — talán túl a mértéken egy kissé mereven alkalmazta­tott. H­a arról volna kérdés, hogy egyes concret ese­tekben, akár csoportozatban, akár specifice az egyes ténykörülmények felett a törvényhozás bár­melyik tényezője ítélni fogna, akkor ezen szem­pont, ezen eljárás, egyszerűen a legkorrektebbnek fogna találtatni; de midőn a törvényhozás a tele­pítvényi kérdést szervezni, és végre valahára a maga idejében végleg megoldan­i kívánja, a képv.­ház azon nézetben van, hogy e csiklandós kérdés megoldásánál azon álláspontot kell foglal­nia a törvényhozásnak, melyet 48-ban az úrbére­sekre vonatkozólag, de sőt legközelebb is a tör­vényhozásnak mindkét tényezője az úrbéri birtok­­viszonyokra vonatkozó­­javaslatnál az egyes rész­letekben tettleg elfoglalt. T ekintettel kell lenni mind a politikai, mind a közgazdasági és társadalmi viszonyokra, és csak­is, ha ezen hasison oldja meg feladatát a törvény­­hozás, lesz a megoldás kielégítő. De, mert a képv.­ház nézete szerint a tulajdonjog és telepítvény szoros definiálása többé kevésbbé a végleges, a szervező­­javaslatba tartozik, s nem tehette azt, hogy már itt, az ideiglenes intézkedésnél, mely csak rövid moratóriumról szól, mindazt beillessze, s azért a képr.­ház csakis az ideiglenesség szín­vonalán kíván maradni. Ismétlem, a képviselőház 3018

Next