Budapesti Közlöny, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-14 / 236. szám
Grácz, okt. 12. A tartománygyűlésben a választási ügyrendről folyt vita ma rendkívül heves volt. Heilsberg követelte, hogy a felirat szerkesztői alkománysértés miatt vád alá helyeztessenek. Prága, okt. 12. A cseh lapok a leghevesebben kelnek ki a németek ellen, s fenyegetőznek, hogy Bécs ellen fognak nyomulni. — Grünwald cseh szónok kijelentette az országgyűlésben, miszerint van a kormánynak több Versaillese, hol a kiegyezési művet befejezhesse. Innsbruck, okt. 12. A felirati javaslat elkészült. Tirol utólagosan elismeri a kiegyezést Magyarországgal, és követeli, hogy a császár mint Tirol grófja fogadja alattvalói hódolatát. Bécs, oct. 13. A községtanács körében azon hir kering, hogy a helytartóság a Salvátor kápolna iránt hozott városi határozatot felfüggesztenii. Grácz, oct. 12 A tartománygyűlés 43 szóval 15 ellen napirendretérést határozott a kormánynak az országos választási ügyrendre vonatkozó előterjesztményei felett; elfogadta Rechbauer azon indítványát, hogy csak alkotmányos reicherabba választandók képviselők. — Gróf Olatz és társai kinyilatkoztatják, hogy csak óvás mellett, a tényleg fennálló reichsratla, azonban egyedül az államjogi kérdések megoldása és a birodalom létfeltételeinek biztosítása végett választanak képviselőket. Ezen nyilatkozat az alkotmánybizottsához utasíttatott. Prága, oct. 12. A tartománygyűlésben Zeleny tanár a következő indítványt teszi: Határozat hozandó aziránt, mily módon lennének a népiskolák fennálló intézményeiben lévő érezhető hiányok helyrehozandók. — Az országos főmarsall Skreyschowskinak azon interpellátiójára, mely az itteni bankoknak a rendelkezhető országos alap pénzeiből való segélyezésére vonatkozik, s azt válaszolja, hogy csak az újon választandó országos bizottmány hozhat ez ügyben határozatot. A főmarsallnak személyes véleménye oda terjed, hogy csupán hazai bankok lennének segélyzendők hitelképességek erejéig. Lemberg, oct. 12. A tartománygyűlés azon indítványt fogadta el, hogy a választási ügyrendben csak a legközelebbi ülésszak alatt, a képviselők fele számának jelenlétében, a rendes majoritással teend változtatásokat. A parasztok s a ruthenek a szavazásnál eltávoztak a teremből. Laibach, oct. 12. Az országos elnök közli, hogy f. hó 8-ki legi. elhatározásnál fogva fel van hatalmazva, a tartománygyűlésnek Ő Felsége részéről — a legmagasb névünnep alkalmából tanúsított legális nyilatkozatért — legmagasb köszönetét fejezni ki. A tartománygyűlés zsinókkal és slávákkal fogadja e közlést. Az ülés bezártával tudatja az elnök, hogy legf rendelet folytán a tartománygyűlése hó 14-én fog bezáratni; felhívja az országos kapitányt, hogy a birodalmi tanácsba való választásokat a közelebbi ülésben vétesse eszközlésbe. Insbruckban 12 év a tartományi gyűlés elhatározá a kormánynál lépést tenni, az igazságügyi ministérium által újon felállított jegyzői állomások betöltésének felfüggesztése végett; helyben hagyá az építési rendtartást a városok s mezővárosok számára, s végre elfogadá azon indítványt, hogy a ministérium keressék meg a jezsuitáknak az insbrucki hittani facultásnál való meghagyása iránt. Prágában a tartománygyűlés 12-iki ülésében Grünwald indokolja indítványát, a lelépett tartományi bizottmány ügyeinek továbbvitele iránt. Tetszéssel fogadott beszédében szónok éles szavakkal fordul az alsó ausztriai tartománygyűlés több követének kifakadása ellen is, a birodalmi tanácsi választások eszközlése fölötti vita alkalmával. Végül azt indítványozza, hogy egy kilencz tagból álló bizottmány választassák az általa előterjesztett indítvány tárgyalása végett. Ezen indítvány elfogadtatik, s a tartományi budget, és a többi tartományi pénzügyi törvények is ezen bizottmánynak adatnak át, oly czélból, hogy azon körülmény folytán, miszerint az összes tartományi bizottmányi tagok kilépése után nem létezik előadó e tárgyra nézve, s e bizottmány ezen törvényjavaslatok további tárgyalása iránt a tartománygyűlésnek mielőbb jelentést tegyen. Parenzóban 12-én birodalmi tanácsi követekké megválasztattak dr. Vidulich, dr. Colombani. KOLFOS ANGOL ÜGYEK. A „Times“ pesti levelezője September 30-ról a magyarországi őszi hadgyakorlatokról a többek között így ír : „A hadgyakorlatokról közlött jelentésem olvasásakor kétségkívül először is azon ténynek kelle ön előtt feltűnnie, hogy azok a parancsnokok stratégiai ügyességének próbára tételében csak igen kevés értékkel bírtak. A három nap mindenikének programmja általános vonásaiban előre meg volt állapítva, sőt még az illető hadtestek által elfoglalandó állások is többé vagy kevésbé ki voltak jelölve. Ily körülmények között csak kevés tér volt hagyva a parancsnokok belátása számára, csapataiknak a harctéren való taktikai kezelése kivételével. Ezenkívül ezen előre kiszabás a két parancsnokot minden lehetőségtől megfosztá arra nézve, hogy kimutathassák ügyességüket, az élelmezési és átszállítási ügyek kezelésében, míg maguk ezen szakok hatályosságára nézve e hadgyakorlatok egyáltalában nem szolgálhattak próbául. Ezen rendezkedés okai szembetűnők voltak. Valósággal a két haderő nem mérkőzhetett egymással. Mindkettő ugyan körülbelül ugyanazon arányban foglalta magában a rendes katonaság és honvédség vegyületét, de ami a legmagasabb parancsnokságot illeti, az egyik egy régen megalapított hadsereg egész szervezetével bírt, míg a másik csupán 3 év óta létezett, s csak először most volt szervezve táborban álló haderő gyanánt. Az előbbi hatályosságának csak igen szerény próbájául szolgált volna, ha az ezen egyenlőtlen versenyben fölényét érvényesíti. Teljesen elegendő volt, ha ez utóbbi itt ott meg tudá állani helyét a taktikai mozdulatokban, amint ezt alkalmilag meg is tette. Ha az egyik fél elé egy lehetetlen feladat szabatott volna ki, ez kissé eszélytelenség lett volna, midőn az egyik czél az volt, hogy a rendes katonaság és honvédség közötti első érintkezés lehetőleg kellemessé tétessék. S ezen érintkezés minden várakozáson túl kellemesnek és kielégítőnek bizonyult be. Már azelső este, midőn egy rendes gyalogsági dandár és egy dzsidás ezred csatlakozott József főherczeg táborához oly czélból, hogy másnap reggel a honvédekkel együttműködjék, a honvédtisztek kezdeményezőleg léptek fel, s testületileg mentek úton érkezett bajtársaik üdvözletére ; ekkép egy katonai testvériségi ünnepély jön rögtönözve, kölcsönösen toasztok mondattak, s beszédek tartattak ; az időközök váltogatva az „Isten tartsd meg . . .“ s a „Rákóczy-induló“ zenéje által töltetvén ki. — Másnap este, miután a csapatok a táborba visszatértek, a rendes hadseregbeli tisztek viszonzák a bókot, s ugyanazon testvériesülési jelenet ismétlődött. Az egész három nap alatt a rendes csapatok és honvédek között semmi viszálkodási eset sem fordult elő, s kétségkívül mindkét fél azon előítéletektől menten tért vissza, melyeket netalán magával hozott volna. Az élelmezési osztály késedelmes és hiányos intézkedései, bármily sajnosak voltak is magukban véve, alkalmat szolgáltattak kölcsönös segélynyújtásra. Hogy a számadások össze ne zavartasssanak, úgy volt megállapítva,hogy mind a rendes katonaság mind a honvédség saját élelmezési biztossága által láttassák el még ha a rendezkedés szerint, az ideiglenesen a másik haderő egy részét képezte volna is. Ez, úgy látszik, oly nagy zavart okozott az illető élelmezési osztályoknál, hogy némely csapattestek 24 óráig s még tovább is minden élelmiszer nélkül voltak hagyva. Különösen a honvédség élelmi biztosságának rendezkedései teljesen hiányosak voltak, s kétségkívül e tárgyban haladéktalanul vizsgálat fog rendeltetni.*)Tény az, hogy a honvéd haderő még eddig semmi kellő szervezettel sem bír. Valóban még nyílt kérdés, hogy mennyiben lenne ez megkívántató. Akkér van megállapítva, hogy bármely oly honvédhaderő, melynek háború idején a rendes sereghez kell csatlatkoznia, az utóbbi által láttassék el; azonban mivel épen nincsen kizárva valamely honvédhaderő független működésének lehetősége, ily eshetőségre némi szervezést kell előkészíteni. Vannak ugyan mindenik kerületben kijelölve élelmezési felügyelők, kiknek a honvédcsapatokat el kell látniok, de azok helyhez vannak kötve és semmi szekerészetök sincsen. E szerint a hadgyakorlatok alatt a csapatok ellátását egészen vállalkozókra kelle bízni, kiknek a készleteket maguknak kelle a táborokba szállítniok Az élelmezési biztosság feladatának legnehezebb része : a táborok s a hátul levő raktárak közötti rendes ellátás. Ez utóbbiak ellátása jobban eszközöltethetik vállalkozók, mint élelmezési osztály által, de egy oly seregnek, mely biztosítani kívánja saját rendes ellátását, a táboroknak hátul levő raktárakból való ellátását szükségképen saját kezei közt kell tartania. Mindenkinek, ki a csapatokat táborban látta, azon meggyőződésre kell jutnia, hogy Austria- Magyarországban nem hiányzik a jó anyagszer egy hadsereg számára. Az emberek noha nem igen magas alkatúak, életkorukhoz képest tevékenyek s erősek. A honvédek e tekintetben határozott előnynyel látszottak bírni a rendes katonaság fölött, ami természetes is. Ugyanis minden évben az újonczok három korosztályból, a 20 — 22 évesekből választatnak. Szabály szerint a sorkatonaság az első korosztályból kapja jutalékát, míg a fennmaradt rész a honvédekhez megy. E szerint ez utóbbi haderő legénysége kettő közül az idősebb. Az emberek erejének legjobb bizonyítéka azok egészsége, s ez már nem lehetett volna kedvezőbb, így a honvédhaderőnél, mely két hétig szabad ég alatt kemény munkát végzett, majdnem 12.000 ezer főnyi haderőből egyre másra csak 6 ember volt kórházban, míg csupán egy ember halt meg, ki váltólázzal ment oda. A haderőt kisérő betegszállító kocsikban soha sem találtam egyetlen embert is. Ami a legénység szellemét s fegyelmét illeti, ez már nem lehetett volna jobb. Még az élelmezési osztály rendetlensége s az utolsó éjjel szakadó eső és vihar sem törhető azt meg. Semmi komolyabb természetű kihágás vagy erőszakosság iránt sem érkezett be panasz. Különösen a honvédek oly vígak voltak a táborban, mintha az tánczmulatság lett volna. Majdnem mindenik csapat kerített valamely kóborló czigány-bandát, s vidáman tánczolt, mig csak a takarodót nem fújták. Az 1868-ban behozott rövid aktiv szolgálat e tekintetben csodákat művelt; az emberek tudják, hogy mit kell tenniük s bizonyosak felőle, hogy nem kényszerittethetnek többet tenni. Ekkor semmi nyoma sincsen többé az előbb létezett elégületlenségnek. Nem kevesen voltak a tisztek között kik fejeket ráztak, midőn a botozás eltöröltetett, de most már mindnyájan egyetértenek aziránt, hogy a fegyelem jobbá s nem rosszabbá lett. A ruházatra nézve a legjobb, amit arról mondhatni, hogy igen olcsó, és mint látszik, mégis tartós. A rendes csapatok még a régi fehér egyenruhákat viselik, melyek idővel kék zubbonyok által fognak helyettesittetni. Ha visszaemlékezünk arra, hogy a fehér az osztrák seregnek némileg hagyományos színe volt, s midőn látjuk, hogy mily tartós eme szin, csak sajnálhatjuk eme változást. A honvédek mindnyájan az új Werndl-puskával vannak ellátva, míg a rendes katonák, a vadászok kivételével, a régi, de átalakított puskákkal voltak ellátva. A tüzelés gyorsaságában semmi észrevehető különbség sem létezett, de a valódi háborúban, a Werndl-puskákkal szabatosabban lehetne lőni. Noha most egy rendes tudományos lövészeti iskola létezik, s noha a katonák a lövésben inkább gyakoroltatnak mint előbb, a haladás nem oly nagy, mint lehetne, a vadászok kivételével, kik kitűnő lövészek. Ellenben az általános begyakorlottság bámulatosan jónak látszott lenni, s ami csodálatos: a honvédek e tekintetben alig engedtek valamit a sorcsapatoknak. De mindenek között legnagyobb bámulat tárgya volt a honvéd-lovasság, noha ennél az emberek s a lovak csupán három hónapig voltak begyakorolva. Ennek titka valószínűleg abban rejlik, hogy köztök nagyobb arányban vannak a hadsereg tisztjei és altisztjei, de mindemellett is az összes külföldiek azon általános véleményben látszottak lenni, hogy egyetlen más ország lovai *) A vizsgálat folyik is , mily eredménynyel ? még nem tudjuk. Szerk. 5216