Budapesti Közlöny, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)

1871-10-14 / 236. szám

Grácz, okt. 12. A tartomány­gyűlésben a válasz­tási ügyrendről folyt vita ma rendkívül heves volt. Heilsberg követelte, hogy a felirat szer­kesztői alkománysértés miatt vád alá helyeztes­senek. Prága, okt. 12. A cseh lapok a leghevesebben kelnek ki a németek ellen, s fenyegetőznek, hogy Bécs ellen fognak nyomulni. — Grünwald cseh szónok kijelentette az országgyűlésben, miszerint van a kormánynak több Versaillese, hol a kiegye­zési művet befejezhesse. Innsbruck, okt. 12. A felirati javaslat elkészült. Tirol utólagosan elismeri a kiegyezést Magyaror­szággal, é­s követeli, hogy a császár mint Tirol grófja fogadja alattvalói hódolatát. Bécs, oct. 13. A községtanács körében azon hir kering, hogy a helytartóság a Salvátor kápolna iránt hozott városi határozatot felfüggesztenii. Grácz, oct. 12 A tartomány­gyűlés 43 szóval 15 ellen napirendretérést határozott a kormány­nak az országos­­ választási ügy­rendre vonatko­zó előterjesztményei felett; elfogadta Rechbauer azon indítványát, hogy csak alkotmányos reiche­­rab­ba választandók képviselők. — Gróf Olatz és társai kinyilatkoztatják, hogy csak óvás mellett, a tényleg fennálló reichsrat­la, azonban egyedül az államjogi kérdések megoldása és a birodalom létfeltételeinek biztosítása végett választanak kép­viselőket. Ezen nyilatkozat az alkotmánybizottsá­­hoz utasíttatott. Prága, oct. 12. A tartomány­gyűlésben Zeleny tanár a következő indítványt teszi: Határozat ho­zandó aziránt, mily módon lennének a népiskolák fennálló intézményeiben lévő érezhető hiányok helyrehozandók. — Az országos főmarsall Skrey­schowskinak azon interpellátiójára, mely az itteni bankoknak a rendelkezhető országos alap pénzei­ből való segélyezésére vonatkozik, s azt vála­szolja, hogy csak az újon választandó országos bizottmány hozhat ez ügyben határozatot. A fő­­marsallnak személyes véleménye oda terjed, hogy csupán hazai bankok lennének segélyzendők hitelképességek erejéig. Lemberg, oct. 12. A tartomány­gyűlés azon in­dítványt fogadta el, hogy a választási ügyrendben csak a legközelebbi ülésszak alatt, a képviselők fele számának jelenlétében, a rendes majoritással teend változtatásokat. A parasztok s a ruthenek a szavazásnál eltávoztak a teremből. Laibach, oct. 12. Az országos elnök közli, hogy f. hó 8-ki legi. elhatározásnál fogva fel van hatal­mazva, a tartománygyűlésnek Ő Felsége részéről — a legmagasb névünnep alkalmából tanúsított legális nyilatkozatért — legmagasb köszönetét fe­jezni ki. A tartomány­gyűlés zsi­nókkal és slá­­vákkal fogadja e közlést. Az ülés bezártával tu­datja az elnök, hogy legf­ rendelet folytán a tar­­tománygyűlése hó 14-én fog­ bezáratni; felhívja az országos kapitányt, hogy a birodalmi tanácsba való választásokat a közelebbi ülésben vétesse eszközlésbe. Insbruckban 12 év a tartományi gyűlés elhatáro­­zá a kormánynál lépést tenni, az igazságügyi mi­­nistérium által újon felállított jegyzői állomások betöltésének felfüggesztése végett; helyben hagyá az építési rendtartást a városok s mezővárosok számára, s végre elfogadá azon indítványt, hogy a ministérium keressék meg a jezsuitáknak az ins­­brucki hittani facultásnál való meghagyása iránt. Prágában a tartománygyűlés 12-iki ülésében Grünwald indokolja indítványát, a lelépett tarto­mányi bizottmány ügyeinek továbbvitele iránt. Tetszéssel fogadott beszédében szónok éles sza­vakkal fordul az alsó ausztriai tartománygyűlés több követének kifakadása ellen is, a birodalmi tanácsi választások eszközlése fölötti vita alkal­mával. Végül azt indítványozza, hogy egy kilencz tagból álló bizottmány választassák az általa elő­terjesztett indítvány tárgyalása végett. Ezen in­dítvány elfogadtatik, s a tartományi budget, és a többi tartományi pénzügyi törvények is ezen bi­zottmánynak adatnak át, oly czélból, hogy azon körülmény folytán, miszerint az összes tartományi bizottmányi tagok kilépése után nem létezik elő­adó e tárgyra nézve, s e bizottmány ezen tör­vényjavaslatok további tárgyalása iránt a tarto­­mánygyűlésnek mielőbb jelentést tegyen. Parenzóban 12-én birodalmi tanácsi követekké megválasztattak dr. Vidulich, dr. Colombani. KOLFOS ANGOL ÜGYEK. A „Times“ pesti levelezője September 30-ról a magyarországi őszi hadgyakorlatokról a többek között így ír : „A hadgyakorlatokról közlött jelentésem olva­sásakor kétségkívül először is azon ténynek kelle ön előtt feltűnnie, hogy azok a parancsnokok stra­tégiai ügyességének próbára tételében csak igen kevés értékkel bírtak. A három nap mindeniké­­nek programmja általános vonásaiban előre meg volt állapítva, sőt még az illető hadtestek által el­foglalandó állások is többé vagy kevésbé ki vol­tak jelölve. Ily körülmények között csak kevés tér volt hagyva a parancsnokok belátása számára, csapataiknak a harc­téren való taktikai kezelése kivételével. Ezenkívül ezen előre kiszabás a két parancsnokot minden lehetőségtől megfosztá arra nézve, hogy kimutathassák ügyességüket, az élel­mezési és átszállítási ügyek kezelésében, míg ma­guk ezen szakok hatályosságára nézve e hadgya­korlatok egyáltalában nem szolgálhattak próbául. Ezen rendezkedés okai szembetűnők voltak. Va­lósággal a két haderő nem mérkőzhetett egymás­sal. Mindkettő ugyan körülbelül ugyanazon arány­ban foglalta magában a rendes katonaság és hon­védség vegyületét, de a­mi a legmagasabb pa­rancsnokságot illeti, az egyik egy régen megala­pított hadsereg egész szervezetével bírt, míg a má­sik csupán 3 év óta létezett, s csak először most volt szervezve táborban álló haderő gyanánt. Az előbbi hatályosságának csak igen szerény próbá­jául szolgált volna, ha az ezen egyenlőtlen ver­senyben fölényét érvényesíti. Teljesen elegendő volt, ha ez utóbbi itt ott meg tudá állani helyét a taktikai mozdulatokban, a­mint ezt alkalmilag meg is tette. Ha az egyik fél elé egy lehetetlen feladat sza­­batott volna ki, ez kissé eszélytelenség lett volna, midőn az egyik czél az volt, hogy a rendes kato­naság és honvédség közötti első érintkezés lehe­tőleg kellemessé tétessék. S ezen érintkezés min­den várakozáson túl kellemesnek és kielégítőnek bizonyult be. Már az­­első este, midőn egy rendes gyalogsági dandár és egy dzsidás ezred csatlako­zott József főherczeg táborához oly czélból, hogy másnap reggel a honvédekkel együtt­működjék, a honvéd­tisztek kezdeményezőleg léptek fel, s tes­tületileg mentek úton érkezett bajtársaik üdvözle­tére ; ekkép egy katonai testvériségi ünnepély jön rögtönözve, kölcsönösen toasztok mondattak, s beszédek tartattak ; az időközök váltogatva az „Isten tartsd meg . . .“ s a „Rákóczy-induló“ ze­néje által töltetvén ki. — Másnap este, miután a csapatok a táborba visszatértek, a rendes hadse­regbeli tisztek viszonzák a bókot, s ugyanazon testvériesülési jelenet ismétlődött. Az egész há­rom nap alatt a rendes csapatok és honvédek kö­zött semmi viszálkodási eset sem fordult elő, s kétségkívül mindkét fél azon előítéletektől men­ten tért vissza, melyeket netalán magával hozott volna. Az élelmezési osztály késedelmes és hiá­nyos intézkedései, bármily sajnosak voltak is ma­gukban véve, alkalmat szolgáltattak kölcsönös segély­nyújtásra. Hogy a számadások össze ne zavartasssanak, úgy volt megállapítva,hogy mind a rendes katonaság mind a honvédség saját élelme­zési biztossága által láttassák el még ha a rendez­kedés szerint, az ideiglenesen a másik haderő egy részét képezte volna is. Ez, úgy látszik, oly nagy zavart okozott az illető élelmezési osztályok­nál, hogy némely csapattestek 24 óráig s még to­vább is minden élelmiszer nélkül voltak hagyva. Különösen a honvédség élelmi biztosságának ren­­dezkedései teljesen hiányosak voltak, s kétség­kívül e tárgyban haladéktalanul vizsgálat fog ren­deltetni.*)Tény az, hogy a honvéd­ haderő még ed­dig semmi kellő szervezettel sem bír. Valóban még nyílt kérdés, hogy mennyiben lenne ez megkíván­­tató. Akkér van megállapítva, hogy bármely oly honvédhaderő, melynek háború idején a rendes sereghez kell csatlatkoznia, az utóbbi által láttas­sék el; azonban mivel épen nincsen kizárva vala­mely honvédhaderő független működésének le­hetősége, ily eshetőségre némi szervezést kell előkészíteni. Vannak ugyan mindenik kerületben kijelölve élelmezési felügyelők, kiknek a honvéd­­csapatokat el kell látniok, de azok helyhez van­nak kötve és semmi szekerészetök sincsen. E szerint a hadgyakorlatok alatt a csapatok ellátását egészen vállalkozókra kelle bízni, kiknek a készleteket maguknak kelle a tábo­rokba szállítniok Az élelmezési biztosság fel­adatának legnehezebb része : a táborok s a há­tul levő raktárak közötti rendes ellátás. Ez utób­biak ellátása jobban eszközöltethetik vállalkozók, mint élelmezési osztály által, de egy oly sereg­nek, mely biztosítani kívánja saját rendes ellátá­sát, a táboroknak hátul levő raktárakbó­l való ellá­tását szü­kségképen saját kezei közt kell tartania. Mindenkinek, ki a csapatokat táborban látta, azon meggyőződésre kell­ jutnia, hogy Austria- Magyarországban nem hiányzik a jó anyagszer egy hadsereg számára. Az emberek noha nem igen magas alkatúak, életkorukhoz képest tevé­kenyek s erősek. A honvédek e tekintetben hatá­rozott előnynyel látszottak bírni a rendes katona­ság fölött, a­mi természetes is. Ugyanis minden évben az újonczok három korosztályból, a 20 — 22 évesekből választatnak. Szabály szerint a sorkatonaság az első korosztályból kapja jutalé­kát, míg a fennmaradt rész a honvédekhez megy. E szerint ez utóbbi haderő legénysége kettő kö­zül az idősebb. Az emberek erejének legjobb bizo­nyítéka azok egészsége, s ez már nem lehetett volna kedvezőbb, így a honvédhaderőnél, mely két hétig szabad ég alatt kemény munkát végzett, majdnem 12.000 ezer főnyi haderőből egyre másra csak 6 ember volt kórházban, míg csupán egy ember halt meg, ki váltólázzal ment oda. A had­erőt kisérő betegszállító­ kocsikban soha sem ta­láltam egyetlen embert is. A­mi a legénység szellemét s fegyelmét illeti, ez már nem lehetett volna jobb. Még az élelme­zési osztály rendetlensége s az utolsó éjjel szaka­dó eső és vihar sem törhető azt meg. Semmi ko­molyabb természetű kihágás vagy erőszakosság iránt sem érkezett be panasz. Különösen a honvé­dek oly vígak voltak a táborban, mintha az tánczmulatság lett volna. Majdnem mindenik csapat kerített valamely kóborló czigány-ban­­dát, s vidáman tánczolt, mig csak a takaro­­dót nem fújták. Az 1868-ban behozott rövid aktiv szolgálat e tekintetben csodákat művelt; az emberek tudják, hogy mit kell tenniük s bizo­nyosak felőle, hogy nem kényszerittethetnek töb­bet tenni. Ekkor semmi nyoma sincsen többé az előbb létezett elégületlenségnek. Nem kevesen vol­tak a tisztek között kik fejeket ráztak, midőn a botozás eltöröltetett, de most már mindnyájan egyetértenek aziránt, hogy a fegyelem jobbá s nem rosszabbá lett. A ruházatra nézve a legjobb, a­mit arról mondhatni, hogy igen olcsó, és mint látszik, mégis tartós. A rendes csapatok még a ré­gi fehér egyenruhákat viselik, melyek idővel kék zubbonyok által fognak helyettesittetni. Ha vissza­emlékezünk arra, hogy a fehér az osztrák sereg­nek némileg hagyományos színe volt, s midőn lát­juk, hogy mily tartós eme szin, csak sajnálhatjuk eme változást. A honvédek mindnyájan az új Werndl-puská­val vannak ellátva, míg a rendes katonák, a va­dászok kivételével, a régi, de átalakított puskákkal voltak ellátva. A tüzelés gyorsaságában semmi észrevehető különbség sem létezett, de a valódi há­borúban, a Werndl-puskákkal szabatosabban le­hetne lőni. Noha most egy rendes tudományos lövészeti is­kola létezik, s noha a katonák a lövésben in­kább gyakoroltatnak mint előbb, a haladás nem oly nagy, mint lehetne, a vadászok kivételével, kik kitűnő lövészek. Ellenben az általános begyakorlottság bámula­tosan jónak látszott lenni, s a­mi csodálatos: a honvédek e tekintetben alig engedtek valamit a sorcsapatoknak. De mindenek között legnagyobb bámulat tárgya volt a honvéd-lovasság, noha ennél az emberek s a lovak csupán három hónapig vol­tak begyakorolva. Ennek titka valószínűleg abban rejlik, hogy köztök nagyobb arányban vannak a hadsereg tisztjei és altisztjei, de mindemellett is az összes külföldiek azon általános véleményben látszottak lenni, hogy egyetlen más ország lovai *) A vizsgálat folyik is , mily eredménynyel ? még nem tudjuk. Szerk. 5216

Next