Budapesti Közlöny, 1873. március (7. évfolyam, 50-74. szám)
1873-03-22 / 68. szám
Budapest 1873. 68. szám* Szombat, martius 22. BUDAPESTI 3mn«rró«io : PMten, hatramatcius 10-ik nám L emelet. Xjaeó-kttítal . Praten, búitok-tere 7. s*. t. fSldaiint. • kisnuTOK aan kfllü.tnek flim. Bérmentet- Uo )«r»l9k fsak rend 1«« l«Telesföjikt5l fogmrtiJU ~+k «L HIVATALOS 1» A P. Naponkénd pwUi »étktődéssel vagy helyben bashet hordva a melléklappal •tritt: Ktrés* irre . . . . , IS frt. Félérr. * , Negyedévre .... 3 . Előfizktítsi Alti: A .Badepeeti KS.Hiy* meHéklepjér» kíian , poitin »»tr kiikoi hordr» : Égés» ott#. . . J frt 40 kr. Félévre . • • 1 » 80 „ Negredérre . . . , W • A ,Hir»t. Érteeite* egyet sxixnk 151»p nélkül 10 kr., utal együtt 20 kr. Hitítai-ou HiaDiTisss: A kiTatala«„Krt...Ul“-blkuteadi hirdetések díjul » hirdetményével együtt előlefM*. bekkldeadók, még pedig: 100 «mig egyesen hirdetév ért 1 frt. ée 58 kr. a bélyegért. 100— JOO-ig S itt. 200—3001? 3 frt így tovább miedem lOOencét ! 1 írtud l&bb. A hivatalok hirdetőa t Igazoló egyes lap ára 10 kr._____ j magánhirdetések: Egyhasábos petitor egyszAri hirdetésért 19 kr., kétszeri 16 kr és többszöri hirdetésért 13 kzminden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Ő Felséges király tegnap este a rendes vonattal Gödöllőről Bécsbe utazott. Igazságügyi magyar miniszerem előterjesztésére a Csíkszeredai kir. törvényszék mellé ügyészszé Török Albert volt úrbéri törvényszéki bírót nevezem ki. Kelt Gödöllőn, 1873. márczius hó 14-én. Ferencz József, s. k. Dr. Fauler Tivadar, s. k. Ungerpek Domonkos és Ungerpek Géza pesti lakosok vezetéknevüknek „Unger“-re kért átváltoztatása folyó évi 10087. számú belügyministeriumi rendelettel megengedtetett. A szatmári m. kir. pénzügyigazgatóság által Steiger Mór VII-ed osztályú tisztté a szatmári m. kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségben neveztetett ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Folyó évi martius 8-tól ugyanazon hó 16-ig beérkezett hivatalos jelentések szerint a keleti marhavész Magyarországon, Baranya megyében, Zornicza, Proszina és Mucina pusztákon és Kis-Dárda községben uralgott. Míg ellenben, a Bács Bodrog-, Fehér-, Pozsony-, Somogy-, Tolna-, Veszprém- és Vasmegyék egész területén a vész végképen megszűnt. Szlavónia- és Horvátországban a horvátországi kormány f. évi mártius 7-ig terjedő tudósítása szerint a keleti marhavész Pozsega megye, Kula és Granja községében uralgott, mig a többi részes helyeken végképen megszűnt. Ellenben Fiume megye delniczei és hrelin-grobniki járásának Lokne, Alsó- és Felső-Piket helységeiben kiütött. Végre a Határőrvidék ogulini kerületének Dubrowe községében uralgott, és az ottacani és I. bánáti kerület Glina, Prekopa, Brubno, Krasno, Wolarice és Biljevine községeiben a marhavész kiütött. Az osztrák tartományokban, a bécsi cs. k k. bel- Ügyministeriumnak i. é. márczius 10-ig terjedő tudósítása szerint a keleti marhavész Galicziában : Skálát, Brody, Borszczow kerületek Skálát, Bilavec és Babnice községeiben; Bukowinában : Czernowitz és Kotzmann kerület Alt-Zuczka, Mitkau és Okna községeiben ; Alsó-Ausztriában : Ragusa és Zara kerület Smekoviane és Boccagnazzo helységeiben uralgott. — Ellenben Galicziában: Trembowla kerület Trembowla községében; Alsó-Ausztriában: Bécs osztrák birodalmi főváros 2, 5., 7. és 8. kerületében megszűnt. — Végre Galicziában : Brody és Borszczow kerületek Bilawec és Babnice községeiben a marhavész kiütött. A gráczi helytartóság f. évi mártius 12-kén 3414. szám alatt kelt jelentése szerint a szíriai határ felől fennállott zárlatok, mint pl.: Siennersdorfnál, Hartberg kerületben, W Urstenfeld és Schieffernél a feldbachi kerületben ; Sichelsdorfnál a radkersburgi kerületben és Rohitsnál a pettaui kerületben a közlekedés részére, mihelyt a vészbizottságok szervezve lesznek, újból meg fognak nyittatni. Kelt Budapesten, 1873. mártius hó 17-én. A földmivelés- ipar- s kereskedelmi magy. kir. ministeriumtól. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CXVI. ÜLÉSE 1873. mártius 21-én délelőtt 10 órakor. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey, Waechter, Kiss. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy, Kerkapoly, Tisza, Pacseb, Szende és gr. Zichy ministerek. A jegyzőkönyv észrevétel nélkül hitelesíttetik. Tisza Lajos közlekedési miniszter: Van szerencsém a t. ház asztalára két rendbeli törvényjavaslatot letenni. Az egyik szól az engedélyezett pályáknál szükséges beruházásokra s főleg azok forgalmi eszközeinek szaporítására szükséges költségek mi módon fedezéséről és biztosításáról. Átalánosan tudva van, hogy engedélyezett pályáink csekély jövedelmezősége részben annak is tulajdonítható, hogy forgalmi eszközökkel nincsenek kellőleg ellátva. De különösen, ha szem előtt tartjuk, hogy egy jobb termés alkalmával fokozottabb kivitelre számíthatunk, kötelességünk lenne gondoskodni arról, hogy a pályák ezen eshetőségre elkészülve, s kellő forgalmi eszközökkel el- látva legyenek. Ennélfogva bátor vagyok a téházat felkérni, méltóztassék ezen törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz tárgyalás s mielőbbi jelentéstétel végett áttenni. A másik törvényjavaslat szól az 1872.-ben fel nem használt hitelmaradványoknak az 1873. év folytán igénybevehetéséről. A t. ház a pénzügyi bizottság javaslatára elhatározta, hogy az 1872. kezelési év alatt fel nem használhatott hitelösszegek ne az 1873-diki költségvetési törvényben szavaztassanak meg, de különállóig azokra nézve a kezelési év bezárása előtt, midőn azon összegek pontosabban tudhatók lesznek, külön törvény által kívánt intézkedni. Van tehát szerencsém ezen törvényjavaslatot is, tekintve az idő rövidségét, azon kéréssel benyújtani, méltóztassék azt szintén a pénzügyi bizottsághoz mielőbbi tárgyalás és jelentéstétel végett áttenni. A benyújtott törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, s előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatni. Gaál Mihály interpellátioja a pénzügyi ministerhez: Van e tudomása a t. pénzügyi minister úrnak az adóvégrehajtásoknál a közelebbi években a debreczeni pénzügyi igazgatóság által gyakorlatba vett olynemű eljárásról, mely szerint az adóvégrehajtásokra legtöbbnyire egy és másik város vagy helységekből, s alkalmasint nem jó viseletük miatt elmozdittatott jegyzők s más ilynemű, a humanismusra semmit nem adó s valamint falujegyzőségük alatt, úgy még inkább jelen körülmények között a szegény adózó nép boszantására s terheltetésére törekvő egyének fogadtattak fel, s csoportjával küldetvén egyik és másik község nyakára, ott tartatnak hónapokról hónapokra oly időkben és körülmények közt is, a midőn a községekbeni jelenlétük inkább akadályul szolgál az adó befizethetésére, mint előmozdításul ? Van-e tudomása arról, hogy az ilynemű végrehajtók legtöbbnyire oly időben szokták megszállani a csakis földművelésből élő községeket s illetőleg lakosokat, midőn azok terményeik összetakaríthatásával legkülönösebben el vannak foglalva s azokból még csak annyit is alig nyomtathattak ki maguknak, mennyit családbelieik s illetőleg munkásaik napi élelmezésére nélkülözhetlenül szükségeinek ? Van-e tudomása arról, hogy az adók, különösen a jelen ministerium életbeléptetése óta, daczára az 1868. XXL t. sz. 1., 2. és 3. §§ ai rendeleteinek — évekről évekre számtalan községekben kivetve nem voltak, s e törvény 5. §-nak, mely szerint kell bejegyeztetni, még most sem szokás eleget tenni, s hogy épen ezen okoknál fogva is a szegény adózó, ki a régi ős gyakorlat szerint arra volt szoktatva, hogy csakis, amikor adója kivetve s kezeihez adókönyvecskéje visszajuttatva lett, érezhette magát felhívottnak adója szállítására, az adóbeli hátrányok összehalmozódásának okául sem tekinthető ? Van e tudomása arról, hogy a mellett, hogy az adók kivetve, s az adókönyvecskék az adózók kezeihez juttatva sem voltak, az adóvégrehajtók, a nélkül, hogy az adózókat a törvény szerint megintették volna, és igy készületlenül rohanták mintegy meg s a zálogolást is minden becslés nélkül szokták foganatosítani, s legtöbbnyire semmi tekintettel sincsenek az 1868. XXI. t. sz. 40 ik §-a azon rendeletére is, hogy zálogolás alól a gazdaság folytatására nélkülözhetlen igásmarhák kihallgatnának, sőt nem egyszer az adóval tartozóknak a legutolsó házi bútorát is, melyet pedig nem nélkülözhettek volna, mint utolsó életfentartási szűkletet elárvereztették ? Van-e különösen tudomása oly esetről is, hogy az adóvégrehajtó oly embertelenséget, hogy ne mondjam vadállatiasságot is követett el egyebek között, hogy a midőn az adóval tartozónak neje a térítőről a feneketlen nagy sár miatt szekéren épen a templomba gyász isteni tisztelet megadása végett s onnét a temetőbe lett volna viendő, annak lovát, mely a halottas szekérbe lett volna fogandó, erőszakosan elhurczoltatta, még pedig a nélkül, hogy az eleve — úgy a mint a törvény rendbeli — lefoglalva lett volna, —s e miatt az erőszakoltatás után erről értesült gyászoló utódok felbőszítetvén, majdhogynem véres jelenet idéztetett elő ? Van-e végre tudomása arról, hogy oly esetekben, midőn már az adózó az adó s egyéb terhek miatt a hajlékától is megfosztotta magát — s az állam részére lakának eladási árából a törvény rendelete nyomán az utolsó évi adó is kiadatott, — a hajlékos, jó hiszemű és telekkönyvezetel is biztosított birtokosát az előbbinek ki nem telhetett adója fizetésére minden lehető fenyegetésekkel, foglalással, s rátáblázással is kényszeríteni szokták ? Van-e tudomása mindezek után arról, hogy habár a törvény útmutatása szerint egy forint adóbeli tartozás után végrehajtásnál 4 kr végrehajtási költség csak az esetben lenne követelhető, ha már a lefoglalt javak tettleg el is hordoztattak vagy árverés alá vitetések végett tettleges lépés