Budapesti Közlöny, 1873. április (7. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-22 / 92. szám
plomok harangjai is meghuzattak. Erre a copulans az oltárnál térdelve végzé az esketési imákat, mely alatt mindenki letérdelt. Azok végével mindenki felállott, a copulans a fenséges úton egybekelteket szentelt vizzel hinté be, s most azok a főoltár s erre Ő Felségeik felé tett mély meghajlás után az előbbi kíséretben a térdeplő padhoz tértek vissza. Most már a pontificans a Te deumot kezdé énekelni, mely az udvari énekkar által énekeltetett el. Ezalatt 6 nemes apród égő viaszfáklyával szolgált fel, s a második lovlövés a templomok harangjainak újólagos meghúzása közt megtétetett. A Te deum után a két udvari lelkész ezen verset kezdé énekelni: Benedicamus Patrem, a pontificans pedig az oratiót imádkozá, melynek végeztével az föltett insulával, bal kezében a pastoraléval az oltárról a főpapi áldást adá. A benedictió után a pontificans cum mitra et pedo lelépett az oltárról, az összes papsággal a cs. és kir. Felségeik s a magas ur összekeltek előtt meghajtá magát, s erre a papsággal állva maradt. Ő Felségeik felállottak, hogy a templomot odahagyják, s ismét fölmenjenek a legmagasb lakosztályba. Azon perezben, midőn a Felségeik trombita-harsogás és dobpergés közt a templomból eltávoztak, a harmadik üdvlövés létetett meg. A menet az előbbi rendben az augustinusok folyosóján át ment vissza. A templomból kilépéskor a cs. k. nemes apródok vették át az uszályokat a főudvarmesternőktől. Azonban a titkos tanácsi szobába belépéskor az uszályok ismét a főudvarmesternőktől vétettek át. A lakosztályba érkezve, Ő Felségeik s a többi magas uraságok a belső szobákba méltóztattak visszavonulni. F. hó 20-án d. u. fél 3 órakor családi reggelizés volt. Fél 4 órakor elbúcsúztak a legfőbb udvari hivatalnokok, a testőrkapitányok és udvari szolgálattevők Gizella főgnös cs. k. fenségétől, mire a magasat összekeltek Ő cs. és kir. Felségeik, valamint Rudolf koronahg az ő cs. k. fensége által kisérve, a nyugati pályaudvarba kocsiztak. A nyugati pályaudvarban a legmagasb uralkodó ház fenséges tagjai, számos hölgyek a magas aristocratia köreiből, a minister urak , exolák, valamint számos közönség jelent meg. Négy órakor a külön udvari vonata magas úl öszszekeltekkel odahagyá a nyugati pályaudvart. Salzburgból 21-én éjjeli 1 óráról távirják. Lipóthy és Gizella főgnös kir. fenségeik éjfélkor ide érkeztek. A város ünnepiesen fel van díszítve. Semmi hivatalos elfogadás. A „Hajó“-szálloda ki van világítva. rz . cs. és Apostoli kir. Felségének a tegnapi hivatalos hirdetményben említett beszéde Gizella frgnő ő cs. k. fenségéhez, annak ünnepélyes lemondása ténye előtt igy hangzik: Egy a legrégibb idők óta folyvást megtartott házi törvény s a családi szabályzat alapján minden austriai frgnö köteles, összeketése előtt egy nyilvánosan letett eskü által önmagát s utódait illetőleg, a férfi ág s az öröklési rend szerint őt megelőző női ágak javára, nemcsak a trónöröklésről, hanem az esetleg uralkodó házunkban keletkezhető, végrendelet nem léte esetébeni öröklési jogokról is ünnepélyesen lemondani, mely lemondás aztán annak jövőbeli hg-férje által, saját családfőnökének megegyezésével, örökre megerősíttetik és elismertetik. Én a mai napot választottam ki arra, hogy ezen ünnepélyes cselekmény házam összes itt jelen levő tagjai, Lipót bajor hg, valamint az annak ura atyja, s közös családi főnökük által annak felhatalmazására kiválasztott bajor kir. rendkívüli követ s meghatalmazott minister, továbbá a tanuk gyanánt a trón előtt összegyűlt ministerium, a tubozó testületek elnökei, s a titkos tanácsosok jelenlétében, a szokásos alakban végrehajtassák, s én ezennel szeretett leányomat arra intem, hogy az általa leteendő eskü kötelezettségeit, melyet házam ministere fel fog olvasni, nemcsak teljes figyelemmel meghallgassa, hanem híven teljesítse is.*) A „Wiener Zeitung“ f. hó 20-ki nemhivatalos részének élén következő czikket hoz : Ma egy szép s jelentőségében mélyen érzett ünnepély buzdítja fel Austria népeit. Életszövetsége nyeri meg szentesítését az egyház szentsége, a fenséges szülök áldása s a hitszivek millióinak benső és meleg részvéte által. A legmagasb, amit csak az emberi lét nyújtani képes, a szeretetteljes családi élet csendes boldogsága alapul meg császárunk leánya s ama magas nő szeretetreméltó képmása számára, kit a gondviselés jóságos möködése körünkbe vezetett, s ezen tartományok felett úrnővé emelt fel. Az osztrák nép tudatával bir annak, hogy ő az öröm s a gyász napjaiban egyenlő szilárdsággal ragaszkodott az ősi császári házhoz. Egy több százados dicsteljes múlt emléke föloldhatatlanná tette ama köteléket, melyet a kifejlődés természetes folyama s az élő érdekek szabad működése létesített. Ezen birodalom történelme inkább, mint másutt annak uralkodó házának történelme, s az előbbinek boldogsága inkább, mint másutt lett népe valódi boldogságának feltételévé. Ha egy szóval akarjuk kijelölni a dynastiának Austriára való jelentőségét úgy a Habsburg család népeket egyesítő hatalma az, melyre utalnunk kell. A legkülönválóbb törekvések, s közéletünk látszólag legelkülönzőbb ellentétei ezen hatalomban találják fel kibékítésüket. Gizella Irigne összeketése újólag bebizonyítá a nép és monarchia közti ezen mély viszonyokat. A nép összes rétegeiből jutottak el az örömteljes részvét bizonyítványai a trón lépcsőihez, a nép összes rétegei által egyenlően gazdag mérvben tétetett le a hű odaadás becses adománya ezen lépcsőkhöz. Illendő dolog erről megemlékeznünk egy oly perezben, melyben egy császári szózat az ezérti hálás elismerésnek lélekemelő kifejezést adott. A tegnapi napról kelt legfelsőbb kézirat egy újabb lapot fűz az austriai nép díszkoszorújába. Az megerősíti, hogy az összetartozás és belső közösségnek ama régi osztrák öntudata, mely századokon át uralkodott az állam sorsa felett, még ma is folyvást megifjult erőben él, s hogy ama némileg személyes érzet, melylyel az austriai nép saját uralkodóházával szemben áll, a viszonyok semmiféle változása által sem ingattathatik meg. Gizella Irigne odahagyja övéinek körét, oda hagyja szülőföldjét. Vajda ezen utolsó napok meggyőzték volna őt a felől, hogy mennyire a miénk volt é s hogy mennyire reméljük, hogy szívben s érzületben az fog maradni. Vajha ezen ünnepélyek ünnepi hangja komoly értelemben is kíséretül szolgálna számára új családi körébe, s vajha őt arra emlékeztetné, a mit ő hátrahagy, de a mi számára örökre biztosítva van, egy odaadó nép *) A Budapesti Közlöny f. hó 19-iki számában foglalt közlés Gizella frgnös cs. k. fensége renunciatiói fényéről, annyiban kiegészítendő, hogy ezen ünnepélyes tényen, a már tegnap nevezetteken kivül a Bécsben jelen levő összes ministerek s a birodalmi tanács mindkét házának elnökei is mint meghívott tanuk jelen, voltak. 764 hű szeretet ére. Ezen szeretet, e legbensőbb s legvalódibb részvét, oldala mellett mellett fognak állam egész életén keresztül. Ezek azok, melyek a jelen perezben az ő jövőbeli boldogsága iránti meleg óhajtásokban találnak kifejezésre s az ég legteljesebb áldásáért esedeznek saját választásának férfiéval, gazdag erények dicsteljes örökösével s egy császári házunkhoz a rokonság és barátság kötelékei által egyenlően közel álló királyi család fenséges sarjadékával való összeköttetésére. Budapesten szombaton mint Gizella főherczegnő esküvője előestéjén a helyben állomásozó katonai zenekarok ünnepélyes takaródéval, lampionokkal járták be a főváros utczáit. Vasárnap mint az esküvő napján a városházak, lánczhíd, számos középület és a consulok lakói ünnepélyesen fel voltak lobogózva. Estre ismét disztakarodó volt, a város némely pontjain a magánházak kivilágíttattak. A nemzeti színházban disz előadásul a „Szentiván-éji álmot“, a várszínházban „A tündérlak Magyarországon“ c.című darabot, a Lukácsy-féle színházban a „Magyar Nábobot“ adták, mindenütt ünnepi kivilágítással. Az utóbbi helyen az előadást a hymnus éneklése előzte meg, mely szép csoportozatokban állott egy allegoricus ■ kép körül, mely a háttérben rózsa-lánczoktól, angyaloktól körülvett s koszorúzott oltárt tüntetett elő. Zágrábban ugyanez alkalomra a báni helytartó díszebédet adott,melyre a katonai és polgári notabilitások voltak hivatalosak. Tegnap a szinház fényesen ki volt világítva, az „Agramer Zeitung“ e hó 19-iki száma ünnepélyes alakban, horvát nemzeti szín (vörös, fehér, kék) keretben jelent meg, a lap élén üdvözlő verssel Gizella főrignőhöz és Lipót bajor herczeghez. A költeményt dr. Hermann Loebel írta. Ungvárit tegnapelőtt Pankovics püspök fényes segédlettel díszmisét tartott, ezután a káptalan és klérus szerencsekivánatait és hódolatát fejezte ki táviratilag Ő Felsége előtt. A reggelinél részt vettek a katonai és polgári elem kitűnőségei, s pohárköszűntések történtek ő Felségükre, s a boldog párra. Bécsben 19-én d. u. Gizella főgnö ő cs. kir. fensége Lipót bajor királyi herczeggel való összekelésének megünneplésére, a cs. kir. udvari várlak szertartási termében diszebéd adatott. Ezen ebédre a katonasághoz tartozó urak diszegyenruhában, illetőleg teljes díszben kalappal s karddal (öv s a nagykeresztek szalagjai nélkül) s a polgári osztálybeli urak diszegyenruhában jelentek meg. A magas uraságok a tükörszobában illetőleg a titkos tanácsosi szobában gyűltek össze, s onnan ő cs. és kir. Felségeikkel, valamint a fenséges márkapárral a szertartási terembe mentek. A diszebéden részt vettek: 0 cs. is kir. Felségeik, Rudolf koronaherczeg ur, Gizella főhgnők cs. kir. fenségeik, Lipót, Luitpold, Lajos és Arnulf bajor hgek, Mária Therézia és Theresa bajor hgnők, Károly Lajos, Lajos Victor, Ferdinand főhg urak, Alice, Mária Antonia, Mária Immaculata, Erzsébet, Clotilde, Mária frignők, Károly Salvator, János, Albrecht, Frigyes, Vilmos, József, Lipót, Zsigmond, Rainer és Ferencz modenai föligek, ez utóbbinak nejével. Gr. Bellegarde és gr. Pejacsevich főhadsegédek, a főudvarmesterek és főudvarmesternők, a bécsi bibornok hg-érsek, hg Hohenlohe, gr. Crenneville, gr. Haller, Simor hg-primás, gr. Károlyi György főudvarmester, b. Vay Miklós és gr. Festetics György koronaőrök, gr. Almásy György, gr. Zichy Ferencz, Perczel Béla