Budapesti Közlöny, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-14 / 236. szám

Budapest 1873.­ 236. szám. Kedd, october 14. HIVATALOS LAP. Bxkbxcsitesío : Pesten, hatvani-utcza 10-dik szám I. emelet Kiadó-hivatal : Pesten , barátok­ tere 7. sz. a. földszint KAzizaTOK non kOrdatuek rijsza. Bérmentet­­len levelek csak rendes levelezőinktől fo­gadtatnak el. Előfizetési Árak : Naponkénti postai szétküldéssel vagy A „Budapesti Közlöny® melléklapjára helyben házhoz hordva & melléklappal külön, postán vagy házhoz hordva, együtt. Egész évre. . . 2 frt 40 kr. Egész évre .... 12 frt , „„ Félévre...........................6 » Félévre ■ • • * 1 I. » 20 * Negyedévre .... 3 » Negyedévre . . — » 60 » A › Hivat. Értesítők egyes száma főlap nélkül 10 kr., azzal együtt 20 kr. A hivatalos „Értesítő*-be iktatandó hirdetések dijai a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendők, még pedig 100 szóig egyszeri hirdetés­ért 1­árt, ha 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 frt és igy tovább minden 100 szóért 1 frttal több. A hivatalon hirdetést igazoló eg­yes lap ára 10 kr. --------------------------------- --------------------------------------------------------------------------1- • Hivatalos Hirdetések : Magánhirdetések. Egyhasábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr .kétszeri 16 kr., és többszöri hirdetésért 13 kr. minden beiktatásnál. A bélyeg­­díj külön minden beiktatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. A kir. igazságügyminister Lindner Ede, budai járásbirósági írnokot telekkönyvi irnoki minőség­ben a budai törvényszékhez helyezte át. A kir. igazságügyminister Krcsma János ma­­laczkai járásbirósági dijnokot a bazini járásbíró­sághoz és Kittinger Lajos somorjai kir. járásbi­rósági dijnokot ugyanoda írnokokká nevezte ki. A kir. igazságügyminister Géczy István ho­­monnai törvényszéki aljegyzőt ugyanazon törvény­székhez jegyzővé és Szilágyi Gyula adótisztet a nagy-mihályi járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A kir. igazságügyminister a balassa­gyarmati törvényszéki írnokok közül: Cseffalvay Bélát a b.-gyarmati, és Náray Vilmost a szécsényi kir. járásbírósághoz helyezte át. NEMHIVATALOS RÉSZ: A keleti marhavész állásáról folyó évi oct. I-ig beérkezett hivatalos jelentések szerint Magyarország egész területe vészmentes, kivéve a Pest megyé­ben fekvő nagy-abonyi pusztának egy majorját, mely a vész gyanúja miatt elzáratott. Horvátország­ és Slavoniában : Zágráb megye: Dugosello, Laskovec, Kopcevec, Kozinscak, Kraljevec, Mraklin, Vukovina, Brezani, Pescenica, Velika és Mala-Buna, Otok, Petrovina, Staro-Cice, Ribnica, Gradici, Cicka-Poljana, Pod­­brezje, Mala-Gorica, Kurilovec, Jakovlje, Igrisce, Horváti, Odra, Krastelnica, Pulanjek, Bok, Novi- és Stari- Sisak, Cerje, Bregovljani, Bidrovec, Bence­­tik, Mrzljaki, Budrovci, Zamrje, Novaki, Barkovic, Zarkovec, Struza, Novo-Cice, Goljak, Vukoder, Jarkopolje és Aspergeri községeiben; Fiume megye: Brod-Moravicza és Pecz közsé­gében ; Varasd megye: Trebes, Repovec, Gubasovec és Pavlovce helységeiben; Verőcze megye: Pusta, Osilovac, Ferk­ance, La­­sic, Podgajce, Bokince, Boksic, Saptinovec, Ban­­kovce és Zdence községeiben uralgott,­­ el­lenben Zágráb megye: Vukojevac, Laktec és Brodindol községeiben; Varasd megye: Skalic és Skarnik helységeiben a vész megszűnt; végre Zaprudje és Krasic zágráb­­megyei községekben a vész kiütött. A határőrvidéken, a katonai parancsnokságnak tudósítása szerint a keleti marhavész az ogulin-slaini határkerület: Letinac, Prokike, Szulac, Veliki-Kosinac, Mali- Kosinac, Unter-Skrad, Kotersko, Sello és Barito­­vicz községeiben; az I. bánáti határkerület: Vlahovic, Cepeles, Pracno, Komarovo és Krastovicza községeiben és Petrinja városban uralgott. Az osztrák tartományokban folyó évi september 29-ig terjedő hivatalos tu­­dósítás szerint a keleti marhavész Galicziában: Strczenitcze, Gontava, Grutova, Sterkorcze, Mihalajow községekben ; Bukovinában : Rarancze, Slobodzia-Rarancze községekben és a novosielitzai vesztegeldében uralgott; ellenben Radovic községben megszűnt. Különvéleménye a házszabályok átdolgozására kiküldött kilencz tagú bizottság alólirt kisebbségének. I. A tanácskozás berekesztése tárgyában (133.§.) A szólásszabadság olyan korlátozását, a­mely nem egyaránt terj­ed ki a képviselőház minden tagjára, hanem e korlátozás jogát a többség ke­zébe adja, hogy ez a bizottság javaslatában kör­­vonalazott esetben a kisebbség ellen fordíttathas­­sék, elvileg még akkor sem pártolhatnék, ha tör­vényhozásunk működése rendszeresnek s minden tekintetben normálisnak volna is tekinthető ; mi­után a netaláni időpazarlás ezen óvszerét roszabb­­nak tartjuk magánál a bajnál, bizonyos óráknak vagy napoknak a tanácskozás részére megnyerése nem nyújthatván annyi előnyt, mint a­mennyi hátránynyal járhat másrészről a szólásszabadság­nak önkényszerű elfojtása. Annyival kevésbé pártolhatjuk a élőtüre-t még a javaslatba hozott szűk keretben is jelen viszo­nyaink között, midőn úgy közigazgatási, mint igaz­ságszolgáltatási, pénzügyi és nemzetgazdászati, valamint majd minden más tekintetben az átala­kulás, a szervezés első stádiumában, mondhatni ennek csak küszöbén vagyunk; midőn tehát a szólásszabadság ilyetén megszorítása könnyen a legfőbb érdeknek, a törvényjavaslatok alapos, tüzetes megvitatásának, minden oldalról megvilá­gításának rovására történhetnek. De nem pártolhatjuk e megszorítást magában a bizottság javaslatában foglalt azon körülmény­nél fogva sem, a­mely szerint az eddigi osztály­rendszer elejtésével, a törvényjavaslatoknak csu­pán szakbizottságok által leendő előkészítése ho­­zatik javaslatba, és így azoknak, a­kik a szakbi­zottságokba nem választatnak, az eddiginél sok­kal kevesebb alkalmuk leend nézeteket kifejteni , és érvényesíteni, míg az osztályrendszer fenállása mellett ez alkalom mindig igénybe vétethetett. Ha ezen, nézetünk szerint is helyes javaslat a képviselőház által elfogadtatik, s ezzel a szabad vélemény- és eszmecsere a czélszerűtleneknek bi­zonyult osztályok helyett a szakbizottságok kö­rébe szorul, nem tartjuk kellően indokolhatónak, ezen intézkedést azzal nehezíteni, hogy a szólás­­szabadság a képviselőházban a cloture behozatala által is korlátoztassék. Ugyanezért a bizottság idevonatkozó javasla­tát elvetendőnek véljük. II. A névszerinti szavazásról szóló 141. régibb, a 143. új §-ra. Az eddigi tapasztalás megmutatta, hogy a név­szerinti szavazás kérdetésének jogával, talán egy­két eset kivételével, nem történt visszaélés, sőt a közelebbi idők tanúsítása szerint e jog csak neve­zetes kérdéseknél és kiváló szükség esetében vé­tetett igénybe. Nincs tehát semmi elfogadható ok arra nézve, hogy a névszerinti szavazás kérdetése tetemesen megnehezíttessék, pedig jelentékenyen meg volna ez nehezítve a bizottság javaslata sze­rint, a­melynél fogva húsz tag helyett 30 tag alá­írása igényeltetnék. Mi tehát tekintettel arra, hogy a házszabályok most fenálló intézkedése gyakorlatilag helyesnek bizonyult be; tekintettel továbbá arra, hogy a név szerinti sza­vazás kérdezésének ilyen túlságos mérvben meg­szorítása könnyen a nyilvánosság kikerülése iránti c­élzatnak volna magyarázható , a házszabályok jelen intézkedését továbbra is fentartandónak véljük. Budapest, 1873. márt. 25-én. Várady Gábor, 8. k. Irányi Dániel, S. k. Péchy Tamás, s. k. Határozati javaslat a törvényjavaslatok szentesítés alá terjesztésének módja iránt. Előterjeszti a házszabályok átvizsgálására kiküldött ki­­lenczes bizottság, a képviselőház 1. évi febr. 3-iki 941. szám alatti határozata alapján. Mondja ki a ház határozatilag : Minden törvényjavaslat, mely már a főrendiház hozzájárulását is megnyerte, annak szentesítés alá terjesztése előtt mindig egy bizottság által átvizs­gálandó azon czélból­ váljon a törvényjavaslat szövege megfelel-e az országgyűlés mindkét háza által elfogadott megállapodásoknak ? Ezen bizottság tagjai lesznek a képviselőház elnökének, vagy alelnökei egyikének elnöklete alatt: a) a főrendiház azon jegyzője, illetőleg bizott­sági előadója, ki a törvényjavaslat részletes tár­gyalása alkalmával napi jegyző, illetőleg előadó volt; b) a képviselőház azon jegyzője, ki a törvény­­javaslat részletes tárgyalásáról a jegyzőkönyvet vezette; c) az illető törvényjavaslatra nézve a ház tár­gyalása alkalmával működött állandó, vagy idő­szerinti bizottság előadója. Budapest, márczius 25 én 1873. Királyi Pál s. k., bizottsági előadó. — Éjszak-AmerikáBÓL Quincy városából (Illinois államban) Thomas Petry levélbeli kérdést intéz Feny­­vessy Adolfhoz a magyar gyorsirás némely viszonyairól; fölemlíti, hogy tanulmányozta Fenyvessy magyar gyors­írását és megrendeli a „Tironia“-egylet által kiadott gyorsírási lapot. — BÜLOW JÁNOS Münchenből levelet intézett a Liszt-jubilaeumi bizottság jegyzőjéhez, melyben sajnálat­tal tudatja, hogy kötelezettségei folytán (novemberben Angliában kell hangversenyeznie) nem vehet részt a ju­­bilaeumban. Fényes sikert kíván az ünnepélynek, s ígéri, hogy szellemileg a „magyarok közt lesz, ama lovagias nemzet tagjai közt, kik a lángész ily nemes elismerése által magasztos példát adnak.“

Next