Budapesti Közlöny, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-14 / 236. szám
Budapest 1873. 236. szám. Kedd, october 14. HIVATALOS LAP. Bxkbxcsitesío : Pesten, hatvani-utcza 10-dik szám I. emelet Kiadó-hivatal : Pesten , barátok tere 7. sz. a. földszint KAzizaTOK non kOrdatuek rijsza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési Árak : Naponkénti postai szétküldéssel vagy A „Budapesti Közlöny® melléklapjára helyben házhoz hordva & melléklappal külön, postán vagy házhoz hordva, együtt. Egész évre. . . 2 frt 40 kr. Egész évre .... 12 frt , „„ Félévre...........................6 » Félévre ■ • • * 1 I. » 20 * Negyedévre .... 3 » Negyedévre . . — » 60 » A › Hivat. Értesítők egyes száma főlap nélkül 10 kr., azzal együtt 20 kr. A hivatalos „Értesítő*-be iktatandó hirdetések dijai a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendők, még pedig 100 szóig egyszeri hirdetésért 1árt, ha 30 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 frt és igy tovább minden 100 szóért 1 frttal több. A hivatalon hirdetést igazoló egyes lap ára 10 kr. --------------------------------- --------------------------------------------------------------------------1- • Hivatalos Hirdetések : Magánhirdetések. Egyhasábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr .kétszeri 16 kr., és többszöri hirdetésért 13 kr. minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. A kir. igazságügyminister Lindner Ede, budai járásbirósági írnokot telekkönyvi irnoki minőségben a budai törvényszékhez helyezte át. A kir. igazságügyminister Krcsma János malaczkai járásbirósági dijnokot a bazini járásbírósághoz és Kittinger Lajos somorjai kir. járásbirósági dijnokot ugyanoda írnokokká nevezte ki. A kir. igazságügyminister Géczy István homonnai törvényszéki aljegyzőt ugyanazon törvényszékhez jegyzővé és Szilágyi Gyula adótisztet a nagy-mihályi járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A kir. igazságügyminister a balassagyarmati törvényszéki írnokok közül: Cseffalvay Bélát a b.-gyarmati, és Náray Vilmost a szécsényi kir. járásbírósághoz helyezte át. NEMHIVATALOS RÉSZ: A keleti marhavész állásáról folyó évi oct. I-ig beérkezett hivatalos jelentések szerint Magyarország egész területe vészmentes, kivéve a Pest megyében fekvő nagy-abonyi pusztának egy majorját, mely a vész gyanúja miatt elzáratott. Horvátország és Slavoniában : Zágráb megye: Dugosello, Laskovec, Kopcevec, Kozinscak, Kraljevec, Mraklin, Vukovina, Brezani, Pescenica, Velika és Mala-Buna, Otok, Petrovina, Staro-Cice, Ribnica, Gradici, Cicka-Poljana, Podbrezje, Mala-Gorica, Kurilovec, Jakovlje, Igrisce, Horváti, Odra, Krastelnica, Pulanjek, Bok, Novi- és Stari- Sisak, Cerje, Bregovljani, Bidrovec, Bencetik, Mrzljaki, Budrovci, Zamrje, Novaki, Barkovic, Zarkovec, Struza, Novo-Cice, Goljak, Vukoder, Jarkopolje és Aspergeri községeiben; Fiume megye: Brod-Moravicza és Pecz községében ; Varasd megye: Trebes, Repovec, Gubasovec és Pavlovce helységeiben; Verőcze megye: Pusta, Osilovac, Ferkance, Lasic, Podgajce, Bokince, Boksic, Saptinovec, Bankovce és Zdence községeiben uralgott, ellenben Zágráb megye: Vukojevac, Laktec és Brodindol községeiben; Varasd megye: Skalic és Skarnik helységeiben a vész megszűnt; végre Zaprudje és Krasic zágrábmegyei községekben a vész kiütött. A határőrvidéken, a katonai parancsnokságnak tudósítása szerint a keleti marhavész az ogulin-slaini határkerület: Letinac, Prokike, Szulac, Veliki-Kosinac, Mali- Kosinac, Unter-Skrad, Kotersko, Sello és Baritovicz községeiben; az I. bánáti határkerület: Vlahovic, Cepeles, Pracno, Komarovo és Krastovicza községeiben és Petrinja városban uralgott. Az osztrák tartományokban folyó évi september 29-ig terjedő hivatalos tudósítás szerint a keleti marhavész Galicziában: Strczenitcze, Gontava, Grutova, Sterkorcze, Mihalajow községekben ; Bukovinában : Rarancze, Slobodzia-Rarancze községekben és a novosielitzai vesztegeldében uralgott; ellenben Radovic községben megszűnt. Különvéleménye a házszabályok átdolgozására kiküldött kilencz tagú bizottság alólirt kisebbségének. I. A tanácskozás berekesztése tárgyában (133.§.) A szólásszabadság olyan korlátozását, amely nem egyaránt terjed ki a képviselőház minden tagjára, hanem e korlátozás jogát a többség kezébe adja, hogy ez a bizottság javaslatában körvonalazott esetben a kisebbség ellen fordíttathassék, elvileg még akkor sem pártolhatnék, ha törvényhozásunk működése rendszeresnek s minden tekintetben normálisnak volna is tekinthető ; miután a netaláni időpazarlás ezen óvszerét roszabbnak tartjuk magánál a bajnál, bizonyos óráknak vagy napoknak a tanácskozás részére megnyerése nem nyújthatván annyi előnyt, mint amennyi hátránynyal járhat másrészről a szólásszabadságnak önkényszerű elfojtása. Annyival kevésbé pártolhatjuk a élőtüre-t még a javaslatba hozott szűk keretben is jelen viszonyaink között, midőn úgy közigazgatási, mint igazságszolgáltatási, pénzügyi és nemzetgazdászati, valamint majd minden más tekintetben az átalakulás, a szervezés első stádiumában, mondhatni ennek csak küszöbén vagyunk; midőn tehát a szólásszabadság ilyetén megszorítása könnyen a legfőbb érdeknek, a törvényjavaslatok alapos, tüzetes megvitatásának, minden oldalról megvilágításának rovására történhetnek. De nem pártolhatjuk e megszorítást magában a bizottság javaslatában foglalt azon körülménynél fogva sem, amely szerint az eddigi osztályrendszer elejtésével, a törvényjavaslatoknak csupán szakbizottságok által leendő előkészítése hozatik javaslatba, és így azoknak, akik a szakbizottságokba nem választatnak, az eddiginél sokkal kevesebb alkalmuk leend nézeteket kifejteni , és érvényesíteni, míg az osztályrendszer fenállása mellett ez alkalom mindig igénybe vétethetett. Ha ezen, nézetünk szerint is helyes javaslat a képviselőház által elfogadtatik, s ezzel a szabad vélemény- és eszmecsere a czélszerűtleneknek bizonyult osztályok helyett a szakbizottságok körébe szorul, nem tartjuk kellően indokolhatónak, ezen intézkedést azzal nehezíteni, hogy a szólásszabadság a képviselőházban a cloture behozatala által is korlátoztassék. Ugyanezért a bizottság idevonatkozó javaslatát elvetendőnek véljük. II. A névszerinti szavazásról szóló 141. régibb, a 143. új §-ra. Az eddigi tapasztalás megmutatta, hogy a névszerinti szavazás kérdetésének jogával, talán egykét eset kivételével, nem történt visszaélés, sőt a közelebbi idők tanúsítása szerint e jog csak nevezetes kérdéseknél és kiváló szükség esetében vétetett igénybe. Nincs tehát semmi elfogadható ok arra nézve, hogy a névszerinti szavazás kérdetése tetemesen megnehezíttessék, pedig jelentékenyen meg volna ez nehezítve a bizottság javaslata szerint, amelynél fogva húsz tag helyett 30 tag aláírása igényeltetnék. Mi tehát tekintettel arra, hogy a házszabályok most fenálló intézkedése gyakorlatilag helyesnek bizonyult be; tekintettel továbbá arra, hogy a név szerinti szavazás kérdezésének ilyen túlságos mérvben megszorítása könnyen a nyilvánosság kikerülése iránti célzatnak volna magyarázható , a házszabályok jelen intézkedését továbbra is fentartandónak véljük. Budapest, 1873. márt. 25-én. Várady Gábor, 8. k. Irányi Dániel, S. k. Péchy Tamás, s. k. Határozati javaslat a törvényjavaslatok szentesítés alá terjesztésének módja iránt. Előterjeszti a házszabályok átvizsgálására kiküldött kilenczes bizottság, a képviselőház 1. évi febr. 3-iki 941. szám alatti határozata alapján. Mondja ki a ház határozatilag : Minden törvényjavaslat, mely már a főrendiház hozzájárulását is megnyerte, annak szentesítés alá terjesztése előtt mindig egy bizottság által átvizsgálandó azon czélból váljon a törvényjavaslat szövege megfelel-e az országgyűlés mindkét háza által elfogadott megállapodásoknak ? Ezen bizottság tagjai lesznek a képviselőház elnökének, vagy alelnökei egyikének elnöklete alatt: a) a főrendiház azon jegyzője, illetőleg bizottsági előadója, ki a törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával napi jegyző, illetőleg előadó volt; b) a képviselőház azon jegyzője, ki a törvényjavaslat részletes tárgyalásáról a jegyzőkönyvet vezette; c) az illető törvényjavaslatra nézve a ház tárgyalása alkalmával működött állandó, vagy időszerinti bizottság előadója. Budapest, márczius 25 én 1873. Királyi Pál s. k., bizottsági előadó. — Éjszak-AmerikáBÓL Quincy városából (Illinois államban) Thomas Petry levélbeli kérdést intéz Fenyvessy Adolfhoz a magyar gyorsirás némely viszonyairól; fölemlíti, hogy tanulmányozta Fenyvessy magyar gyorsírását és megrendeli a „Tironia“-egylet által kiadott gyorsírási lapot. — BÜLOW JÁNOS Münchenből levelet intézett a Liszt-jubilaeumi bizottság jegyzőjéhez, melyben sajnálattal tudatja, hogy kötelezettségei folytán (novemberben Angliában kell hangversenyeznie) nem vehet részt a jubilaeumban. Fényes sikert kíván az ünnepélynek, s ígéri, hogy szellemileg a „magyarok közt lesz, ama lovagias nemzet tagjai közt, kik a lángész ily nemes elismerése által magasztos példát adnak.“