Budapesti Közlöny, 1874. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1874-02-01 / 26. szám
intézett, néhány kérdést hozzám is tett az első bírósági pesti váltótörvényszék eljárására vonatkozólag, amely kérdésekre tőlem kívánta a felvilágosítást. Az ő kérdései a következők voltak: Hogy lett-e és ki által lett utasítva a pesti első folyamodású váltótörvényszék, hogy az 1840. évi XV. és XVIII. t. sz. rendeleteinek mellőzésével a keleti vasút részvénytársaság czégét jegyezze be, s szolgálhatott-e ezen bejegyzés alapjául azon jegyzőkönyv, melyet némely urak 1869- február 15-én az „Európában“ felvettek és végre hogy ily és hasonló alapokon történt-e más üzleti, kereskedelmi vagy részvénytársulatok cégeinek bejegyzése az első folyamodású váltó törvényszéknél. E kérdésre, miután a szükséges felvilágosításokat megszereztem magamnak a váltótörvényszéki irattárból, következőleg válaszolok. A pesti váltótörvényszék e tekintetben senkitől semminemű utasítást nem nyert, hanem eljárt az 1840: XVIII. törvényczikk értelmében, annyiban, a mennyiben a benyújtott kérvény, melyet b. Vay Miklós, mint az igazgató tanács elnöke irt alá, mindazon feltételeknek megfelelt, melyeket az idézettt t. ez. 50—55. §-ai követelnek. T. i. a kérvényhez csatolva voltak az alapszabályok, melyek felsőbb helyen meg voltak erősítve. Az igazgató tanács továbbá az alapszabályoknak megfelelő módon, t. i. azoknak 51., 62., 54-ik §-a értelmében volt alakítva. Egyik tagját ugyanis a pénzügyminister nevezte ki, a másik tagját a közmunka és közlekedési minister, a többieket pedig az alapszabályoknak 54. §-a szerint Waring Károly, ki ezen vasútnak engedélyese volt, hozta javaslatba, a közlekedési minister pedig ezeket megerősítette. A bejegyzés a váltótörvényszéknél márt. 8-án, és azon igazgatótanácsosokra nézve, kik akkor meg nem jelenhettek, április 15-én történt. Történt pedig azon módon, azon formaszerűségek megtartásával, melyeket a törvény kiszab, és annak rendje-módja szerint az újságokban is közhírré tétetett. Történt pedig ezen bejegyzés közgyűlés megtartása előtt, mert az alapszabályok 34. §-ban világosan ki van mondva, hogy „az első rendes közgyűlés az építés befejezését és a vonatok megnyitását követő első évben tartassák meg.“ Ezen bejegyzésnek alapjául nem szolgált az érintett jegyzőkönyv, mert abban a jegyzőkönyvben csakis az elnök és alelnök választása foglaltatik, de szolgáltak alapjául helyen a felsőbb megerősített alapszabályok és az igazgatótanácsnak megerősítésére, illetőleg kiegészítésére vonatkozó kormányrendeletek és leiratok. A képv. úr azon kérdésére, hogy hasonló vagy ilynemű alapokon történtek-e ezékbejegyzések, azt válaszolhatom, hogy történtek, különösen pedig a magyar északkeleti vaspályának bejegyzése ugyanazon módon, és hasonló alapokon történt, t. i. az illető vasút részvénytársulatnak alapítói vagy inkább engedélyesei Sennyey Pál b. Schönborn gr., Debreczen város és Mármaros vidéke képviselői által kérvény nyuttatott be a váltótörvényszékhez és ezen engedményesek által kinevezett, vagyis inkább kijelölt, a kormány által megerősítetett, részben kinevezett igazgató tanácsosnak szorgalmazására eszközöltetett a bejegyzés, amint ezt a bejegyzési jegyző, a kérvények és a kérvényhez csatolt miniszeri rendelet, és a társulat alapszabályai világosan kitüntetik. Simonyi Ernő nincs megelégedve a kormány válaszával. A váltótörvényszék a törvény világos rendeleteinél fogva nem jegyezhet be valamely társulatot, ha csak annak választmánya a közgyűlés által a bejegyzés kérése végett fel nem hatalmaztatott. Ez pedig a jelen esetben nem történt, hanem felvéteted egy jegyzőkönyv a keleti vasút leendő igazgatótanácsosai részéről, kik az Európában, szóló megjegyzi, hogy még délelőtt volt, ülést tartottak, s ott Vay Miklós, mint a leendő ideiglenes igazgatótanács elnöke véglegesen megválasztatott. (Derültség.) Ez nézete szerint nem oly okmány, melynek értelmében a bejegyzést a törvényszék elrendelhette volna, s nagyon sajnálja, hogy ezen eljárást a miniszer helyeselte, ezáltal útmutatást adván a bíróságnak, mely e kérdésben ítéletet lesz hivatva hozni. Szóló azt hiszi, hogy az akkori váltótörvényszék súlyos felelősséget vállalt magára akkor, midőn a bejegyzést elrendelte. Ami a kereskedelmi miniszer által adott választ illeti, annak is azon részével, mely az alapszabályok szentesítésére vonatkozik, nincs megelégedve, mert alkot-mányos fogalmak szerint ő Felsége csak a törvényhozás által megalkotott törvényjavaslatokat szentesítheti. Különben fenntartja magának a beterjesztett okmányok iránt akkor nyilatkozni, ha azokat látni fogja. Pauler Tivadar igazságügyminiszer: Röviden kívánok a t. képviselő úrnak felelni. Constatkoztam a tényeket, constatiroztam úgy, mint azok a váltótörvényszéki iratokból felderíthetők és általam észlelhetők voltak. Azt mondtam, a kérvény megfelelt a XVIII. t. sz. 55. §-a minden kellékeinek és annak alapján járt el a váltótörvényszék. Második feleletemben pedig világosan megérintettem azt, hogy a bejegyzés nem azon jegyzőkönyv alapján történt, hanem történt a megerősített alapszabályok és az igazgatótanácsnak a kijelölését helybenhagyó kormányrendelet alapján, tehát nem azon jegyzőkönyv alapján, ezt világosan megérintettem. Ezt csak adott válaszom felvilágosításául jegyeztem meg. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztassanak azok, kik a minister úr válaszát tudomásul veszik, felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Trefort Ágoston vallás és közoktatási miniszer : T. ház ! Majoros képviselő úr a múltkor interpellátiót intézett hozzám az egyetemi építkezésre vonatkozólag, amelyre nézve én az ő állítása szerint államcsínyt követtem el. Ezen interpelláló lényegére nézve akként szól. Van-e tudomása a minister úrnak arról, hogy m. kir. egyetemi nagy épület meghosszabbítási új építkezésénél úgy az 5 pacsirta utczai építkezéshez szükségelt asztalos munkákra minden előleges meghirdetés nélkül tartatott meg az árlejtés ? továbbá , hogy a mondott árlejtésnél megjelentek által, egy biztos hitelességű társas vállalkozók ajánlati levele felbontatlanul visszaadatott, holott ezek épen tetemes árelengedés mellett vállalkozni ígérkeztek, sőt a miniszerhez beadott ebbeli folyamodványok elutasító hátiratával, eme szándékolt vállalattól végkép elutasíttattak stb. Kénytelen vagyok a t. képviselő urat kérni, hogy máskor, ha hozzám interpellatiót intéz, legyen szíves, a tényállást tisztán felderíteni, mert akkor januárban ezen építkezéseknél semmi munkálatok nem adattak ki, és azon consortium, amelyet említeni méltóztatott, akkor semmiféle ajánlattal sem lépett fel, de igenis január 3-án az egyetemi könyvtárnál kiadattak az asztalos munkák. Méltóztassanak megengedni, hogy én azt, hogy mikép járt el a közoktatási ministérium az ily munkálatok kiadásában és miképen járt el a szóban levő kérdésnél, felolvassam, mert ez vagy correct válasz lesz az interpellátióra s az iránt, hogy miként járt el általában a ministerium az ily kérdéseknél. Halljuk! (Olvassa.) „Az egyetemi s átalában iskolai építkezések megkezdése előtt, több szakértő, különösen pedig az építkezések vezetésével megbízott, felelősséggel tartozó építészek, s a felügyeletet teljesítő állammérnökök, az építkezési munkálatok kiadásának módja iránt meghallgattatván, egyhangúlag oda nyilatkoztak, miszerint az általános árlejtés kizárásával az ajánlati (offert) tárgyalás és eljárás alkalmaztassák, mely szerint több, teljesen megbízható, hitelt érdemlő vállalkozó felszólíttatik a feltételek közlése mellett ajánlatának beadására, s ezek között a legjutányosabban vállalkozónak adatik ki a munka. A ministérium ezen módot alkalmazta eddig mindennemű építkezési munkálatok kiadásánál alkalmazta; főkép azért, mert ez által a nyilvános árlejtéseknél előforduló viszszaélések elkerültetnek, melyeknél ritka kivétellel összebeszélés és összejátszás folytán vagy drágábban adatik, ki a munka, mint egyébként, vagy pedig mivel ezen eljárásnál minden egyéb tekintet mellőzésével csak ez által biztosítva látta magát, hogy teljesen megbízható ismeretes vállalkozó kezébe adja a munkálatot, akik tapasztalás szerint nyilvános, átalános árlejtéseknél ritkán szoktak részt venni, hanem támaszkodva hírnevükre különös felhívást várnak; — de az olcsóbb ajánlat dönt, — a munka ismeretlen, meg nem bizható egyén kezébe kerülvén oly rosszul teljesittetik, hogy az államnak kára van belőle, mely eshetőségnek azonban nyilvános, kivált pedig oly épületeket kitenni nem szabad, melyek felállításánál és czélszerű berendezésénél különös jártasság is kívántatik, melyet a mindennapi tapasztalás szerint mindenkinél feltenni nem lehet. Ez volt oka annak, hogy a pénzügyministérium az új vámház, a kereskedelmi ministérium s a postaház felállításánál is ezen eljárást követte. Ezen eljárás lett alkalmazva a f. hó 3-án tartott árlejtésnél is, mely alkalommal az egyetemi könyvtári épületben szükségelt asztalos munkák adattak ki. Alkalmaztatott pedig ezen eljárás főkép itt a famunkálatok kiadásánál azért, mert ezek közül kivántatik a legnagyobb óvatosság, minthogy arra nézve, hogy valóban jó száraz fa alkalmaztatik, leginkább csak a vállalkozó ismert becsületessége és soliditása szolgál biztosítékul. Ajánlatok beadására az építéssel megbízott felelős építész ajánlatára felszólíttattak: Schütz Ede , asztalos, Wanner és Dolánszky asztalosok, Gregersen G. fagyártulajdonos, Keuschlos J. fiai fagyártulajdonosok, a sugárúti építőtársaság és Paulik Frigyes asztalos, kik az utóbbinak kivételével mindnyájan adtak be ajánlatokat. Az ezen ajánlatok tárgyalására kitűzött napon, évi január 3-án a nevezetteken kívül megjelent a pesti faipar társulatnak (magán után vett értesítés szerint áll 4 speculánsból és egy asztalosból) két megbízottja is, és szintén adott be ajánlatot, melyet azonban az ajánlatok felbontására kiküldött bizottság fel nem bontott, mert e társulat nem volt ajánlat beadására felszólítva, hanem az ajánlati tárgyalás egyébkénti eredményével elembe terjesztett elhatározás végett azon véleménynyel, hogy miután az építés vezetésével megbízott építésznek s az állammérnöknek ezen társulat fenállásáról tudomása nincsen s az előttük teljesen ismeretlen, a miért is kivált famunkálatok körüli legkényesebb kérdésben e társulat irányában a felelősséget el nem vállalhatják, mely oknál fogva fel sem vették azok közé, kik ajánlat beadására felhivandóknak jeleztettek, miután továbbá a ministérium kebelében fenálló nagy építési bizottmány,melynek a főváros legtekintélyesebb építészei is tagjai, szabályul mondta ki azt, és eddigelé ezen eljárásnál másutt is szorosan megtartatott, hogy azoknak ajánlatai, kik a tárgyalásra fel nem hivattak, figyelembe nem vétethetnek, mert ez által ezen eljárás épen főselegét veszítené, előnyei koczkáztatnának s előállanának mindazon veszélyek, melyek az általános árlejtéssel szoktak járni; — az ismeretlen faipar társulatnak ajánlata ne vétessék figyelembe, hanem az egyetemi könyvtár körüli asztalosmunkák Gregersen G. fagyár tulajdonosnak, mint a többi ajánlatra felszólítottak közül legolcsóbban vállalkozónak — ki a költségvetésileg megállapított összegből 17 ,« 0»-ot engedett le — adassanak át. Ezen véleményt én határozattá emelem, miután még privatim magamnak értesítést szereztem, hogy Gregersen ajánlata jutányos, s hogy az új ajánlattevő társulat a munka soliditása iránt is nyújt annyi garantiát, mint Gregersen. Az előadottak szerint az eljárás teljesen szabályszerű lévén, nincs ok, hogy Majoros képviselő úr kívánságára uj árlejtés tartassék. Kelt Budán, 1874. január 26-án. Mészáros. Ez a tényállás, és kérem a t. házat, nem elnézést vagy kegyességet kérek, hanem egyszerűen azt, hogy méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Felkiáltások: Tudomásul veszszük.) Majoros István kijelenti, hogy a válaszszal nincs megelégedve, amennyiben az ajánlati rendszert nem tartja elfogadhatónak. E rendszer mellett megtörténik az, hogy a miniszter egyik kedves emberét, aminő pl. Skalnitzky, felszólítja, ki azután ismét értesíti barátait a Gregersenokat és Keuschlossokat, kik egymás között összebeszélve kicsinálják maguk között, mennyi százalékot engedjenek, így azután sokkal nagyobb visszaélés követtetik el, mint amilyen a miniszter szerint a nyilvános hirdetésnél előfordulhat. Különben beismeri, hogy adatai tévesek voltak, azonban amit mondott, azok minden középítkezés körül követett eljárásra reáillenek. A ház a választ tudomásul veszi. A napirend szerint következett volna a kérvények tárgyalása. Szlávi József miniszterelnök: T. ház ! Az eddigi gyakorlat szerint szombaton mindig a kérvények szoktak tárgyaltatni, a t. ház előtt ismeretes 204