Budapesti Közlöny, 1874. április (8. évfolyam, 74-98. szám)

1874-04-22 / 91. szám

forduló s ennélfogva a társulatra nézve érzékeny megterheltetéssel épen nem járó — esetekben, a midőn valaki hatósági megbízó levél előmutatása mellett, lelencz hazahozása végett való urázásra jelentkezik, úgy ezen kísérő számára az oda- és visszautazásra, valamint­ a legfölebb 11 éves korát még be nem töltött lelencz-gyermek hazaszállí­tására esetről esetre ingyen-jegyet szolgáltasson ki. Budapesten, 1874. évi február hó 12-én. Gr. Zichíy József, s. k. A vallás és közoktatási m. kir. minister 9312. sz. a. kiadott körrendelete. Az iskolák, különösen az iskolai osztályok sza­porodásával mindinkább érezhetővé válik a ta­nítók hiánya már­is találtatnak oly megyék, me­lyeknek kebelében több iskolából hiányzik a ta­nító, s úgy látszik, hogy e baj évről évre foko­zódik. .Népnevelésünk ügyét fenyegető e főbaj létezé­sére és orvoslására kívánom figyelmét nem­csak felhívni, hanem egyszersmind tisztelettel fel is kérni, hogy hatósági körében kövessen el mindent a hiány kipótlására, szorgalmazza, buzdítsa a né­pet a tanítói fizetések javítására, mindenek felett pedig a megállapított díjak idejében való pontos befizetésére; másfelől kövessen el mindent, hogy a felügyelete és kormányzása alatt álló tanító-, avagy tanítónőképezdékbe elegendő számú nö­vendékek lépjenek be tanulás végett; mozdítsa elő az oly egyének tanítóvá tehetését, kik nem futottak ugyan rendes képezdei pályát, hanem hivatástól ösztönöztetve tanítóképesítő vizsgálatra szándékoznak; nyújtson vagy nyújtasson mind a tanítónövendékek megélhetésére, mind a tanítóvá lenni akarók előhaladására lehető anyagi segélyt. Mindenek felett terjessze ki figyelmét a már­is nagy számmal készülő és jelentkező tanítónőkre és azok alkalmazására. Alig lehet reményleni, hogy az iskolák és kü­lönösen azok osztályai szaporodásával arányosan szaporodjanak a férfitanítók, holott minden jel oda mutat, hogy a tanítónők oly számmal lépnek ma már a tanítói pályára, melyből biztos reményt lehet táplálni arra nézve, miszerint a férfitanítók­­ban mutatkozó hiányt a nőtanítók fogják idővel s már a közelebbi időben kipótolni. A tapasztalás mutatta ezt meg más államok­ban ; nálunk is egy pár év alatt annyi tény mu­tatja, hogy a nőtanítók a gyermekek tanítása és nevelése körül nemcsak egyenlő eredményeket képesek a férfitanítók munkásságával egybevetve felmutatni, hanem ezeket a leányok és kisebb gyermekek nevelésében és tanításában majdnem felülmúlják. A főváros leányiskoláiban ma már ki­­válólag nőtanítók működnek, meglepő sikerrel. Európa minden műveltebb országaiban szerfelett terjed a nőtanítók alkalmazása,­ az amerikai egyesült státusok iskolái majdnem mind nőtanítók vezetése alatt állanak; elegendő figyelmeztetések és biztos tapasztalatok, hogy a fennforgó veszé­lyek elhárítására mi is e biztos útra térjünk és iskoláinkban hiányzó tanítóinkat nőtanitókkal pó­toljuk. A nőtanitók képzésében némely hitfelekezet ré­gibb idő óta tesz kísérleteket; — az 1368. évi XXXVIII. t. sz. létrejötte óta az állam négy tani­­tónőképezdét tart fenn, melyekből már is 80 —100 kész tanítónő lép ki és nyer alkalmazást. Meggyőzvén engem el a tapasztalás arról, hogy a nőnem­­kiváló előszeretettel lép a tanítói pá­lyára, s hogy az e pályára lépni kívánók száma sokkal nagyobb, mint a­mennyit a létező tanítónő­­képezdék befogadni képesek, elhatároztam, hogy a közelebbi évben még két tanítónőképezdét fogok felállítani, s a tanítók hiányából támadó bajnak ez úton elejét venni. Feladataim közé soroztam, hogy a tanítói kar szellemi és erkölcsi mivelésén és emelésén felül azok anyagi állapota javításán is minden erővel munkáljak ; a­mennyiben ez utóbbi a községektől függ, oda hassak, hogy úgy a felekezeti, mint a polgári hatóságok e czélra közreműködését foly­tonosan élesztgessem s fokozzam, és e mellett a leg­közelebb indítványozandó országos nyugdíjinté­zet életbeléptetésével a tanítók anyagi jövőjét részben biztosítsam. Midőn mindezek életbeléptetésére törekszem, — felhívom .... is, hogy a hatósága alatt álló 728 körökben is hasonló buzgóságot fejtsen ki e nagy és nehéz feladat megoldásában. — Mindenek felett felkérem, hogy a községeket kiváltképen világo­sítsa fel a nőtanitók hasznos voltáról s azoknak alkalmazására hívja fel tevékeny figyelmüket, s hasson oda, hogy a leánynövendékek, különösen kisebb fiu­gyermekek tanítására kiválólag nő­ta­­nitók alkalmaztassanak, s az eddig ily növendékek mellett működött férfitanítók pedig a hivatásuknak inkább megfelelő nagyobb fiú­gyermekek nevelé­sével és tanításával bízassanak meg. Így bizton lehet reményleni, hogy nem csak a tanítókban mutatkozó hiány fog megszűnni, hanem a nevelés- és oktatásügyi bensőségben is nagyban fog előre­haladni s biztosan gyarapodni. Az e téren teendő munkálkodásáról s annak eredményéről időnkinti tudósításait bizton el­várom. Budapesten, 1874. évi április hó 2-án. Trefort Ágoston, s. k. A közmunka- és közlekedési magy. kir. minister 3484. szám alatt kiadott rendelete valamennyi vasúttársuláshoz . Az esedékes elsőbbségi részletkötvények kisor­solásánál a kormányt, főfelügyeleti jogának gya­­korolhatása tekintetéből, jövőre mindenkor az il­lető miniszeri biztos fogja képviselni. Utasítom ennélfogva a vasúttársulatot, misze­rint jövőre a kisorsolás határidejét, nem mint az eddig gyakorlatban volt, hozzám jelentse fel, ha­nem mindenkor közvetlenül az illető ministeri biztossal közölje. A közmunka- és közlekedési magy. kir. minister 1579. szám alatt kiadott körrendelete valamennyi magy. kir. mérnöki és folyammérnöki hivatalhoz. Miután az államutak kezelésével megbízva volt és kegyellátásra igényt tartható egyének folya­modványai a mérnöki hivatalok részéről többnyire elkésve szoktak felterjesztetni, — tekintettel ezen személyzet jogosult igényeire és többnyire szánandó anyagi helyzetére,utasítom a mérnöki hivatalt, hogy az ily kérelmeket az e tekintetben 1872. évi 17.574.­­ sz. a. kiadott körrendeletben megjelölt okmányok­­­­kal és az előirt ellátási táblázattal felszerelve,­­ mindig a legrövidebb idő alatt hozzám terjesz­­sze fel.­­ Ezen rendeletemnek pontos megtartásáért a mérnöki hivatal vezetőjét személyesen felelőssé­­teszem A közmunka- és közlekedési magy. kir. minister­­ 3604. szám alatt kiadott rendelete valamennyi vas­­­­uttársulath­oz. „ Hogy a vasúti és gőzhajózási vállalatoknál al­­­­kalmazott tartalékos és szabadságos katonáknak,­­ valamint honvédeknek tényleges szolgálatra való­­ behívásából az üzlet vezetésénél bekövetkezhető hátrányok kikerültessenek, a m. kir. honvédelmi­­ minister úr a birodalmi tanácsban képviselt or­szágok és királyságok honvédelmi miniszerével­­ egyetértőleg akkér intézkedett, hogy a törvény­­­­hatóságok katonai nyilvántartási közegei jövőj­­ ben, a vasúti üzleti szolgálatban álló tartalékos vagy szabadságos katonáknak és honvédeknek tényleges szolgálatra leendő behívása alkalmával a közvetlenül érdekelt üzleti elöljárót mindenkor előlegesen oly módon tartozzanak értesíteni, mi­szerint a következő behívás folytán netalán szük­ségessé vált helyettesítés eszközölhetésére ele­gendő idő maradjon. Mivel a t. társulatot múlt évi június hó 17 -én 1902. szám alatt kell itteni rendelet kapcsán tu­domás végett ezennel értesítem. NEMIN­VATÁSOS RÉSZ. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjait Ő Felsége tegnap d­r. 1 órakor a lapunk tegnapi számában közlött szertartás sze­rint fogadta, kik Gorovc István elnök vezetése alatt a kitűzött időben vezettettek a trónterembe, hová azután a főkamarás jelentésére 0 Felsége is belépett s a trónszék előtt a lépcsőzetre állt. Gorove István elnök a következő beszédet in­tézte Ő Felségéhez: »A magyar országgyűlés által kiküldött közös­ügyi bizottság, mielőtt a törvények által kijelölt mű­ködését megkezdené, Felségednek mint koronás ki­rályának kegyes szine előtt megjelenve, siet leg­benső érzelményeiből fakadó mély hódolatát be­mutatni, s tanúságot nyújtani ama határtalan tisz­teletről, melylyel Felséged mint alkotmányos fe­jedelme iránt viseltetik, és kifejezést adni ama hő ragaszkodásnak, melyet mint népének atyja iránt érez. A hódolat és ragaszkodás e kifejezésén felül mi e bizottságot Felséged királyi széke elé vezeti, az, hogy háláját fejezze ki aziránt, hogy Felséged atyai gonddal vilaszt népeinek békéje felett sza­kadatlanul. Felséged a velünk született őszinteségnek lesz kegyes tulajdonítani, ha atyai és bizonyára velünk érző szive előtt fölemlítjük az ország megnehezült anyagi viszonyait. Ezek között a magyar közösügyi bizottságnak mellőzhetlen kötelessége kell hogy le­gyen a takarékosság; de másfelől szándéka nem lehet, hogy megállapodásai folytán a mo­narchia védereje szenvedjen, vagy a külügyek ve­zetése elé akadályok gördíttessenek, s ilyetén el­járásában Felséged legmagasb szándékaival vél találkozhatni. Engedje meg ezután Felséged, hogy magas királyi kegyelmét és atyai kegyes indulatát a nemzet és a bizottság számára a legőszintébb ben­­sőséggel kérhessük.« Erre Ő Felsége következőleg válaszolt: »Ha ragaszkodásuk kifejezését élénk megelégedéssel fogadom, s Őszinte köszö­nettel viszonzom. A monarchiának a külhatalmakh­oz való örvendetes viszonya most is változatlanul fennáll, sőt megnyugvással mondhatom, hogy a béke eddigi kezességei újabb be­cses biztosítékokkal gyarapodtak. Népeimnek a béke áldásait megóvni, ezentúl is kormányom legfőbb feladata marad. Hiszem, hogy kormányom előterjeszté­seiben a monarchia pénzügyi helyzetének számbavétele és a­­legközvetlenebb szük­ségre szorított igények az önök méltány­­latával fognak találkozni. Midőn azon hazafias buzgalomnak, mely­lyel önök feladataikat mindenha felkarol­ták, most is teljes bizalommal nézek elébe, a legszívesebben üdvözlöm önöket.« Miután a ministerelnök a delegatio egyes tag­jait bemutatta, Ő Felsége kegyesen elbocsátá azo­kat s belső szobáiba vonult vissza. Az osztrák delegátió fogadtatása déli 12 órakor történt. Rechbauer elnök­­ Felségéhez a követ­kező beszédet intézte: »Hazafias kötelességérzettel engedelmeskedvén Felséged felhívásának működéseink újra megkez­dése iránt, az osztrák birodalmi tanács delegatioja Felséged trónjának lépcsőihez közeledik, hogy itt tiszteletteljesen kifejezést adjon a változhatlan állampolgári hűség s a Felséged iránti odaadás érzelmeinek.­­ Ama jogok és kötelesség teljes tudatában, melyeket az alkotmány szab eléje, a delegáció a Felséged kormánya által beadott előterjesztményeket azon egész lelkiismeretes­séggel s komolysággal reendi bírálata alá, melyeket, az ügy fontossága megkíván s e tárgy­ban államférfim belátással törekedni fog igazságot szolgáltatni ama kivánalmaknak, melyeket a bi­rodalom épsége és biztonsága, nagysága és mél­tósága elutasithatlanul állitnak fel.

Next