Budapesti Közlöny, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1874-10-14 / 234. szám

erők szaporítása volt szükséges. Hogy ezen áthe­lyezés csak septemberben foganatosíttatott, ennek oka csupán a hivatal-utód előbbeni foglalkozásá­nak lebonyolításában keresendő. — Ezen ügy­osztályban B. ur mint alárendelt hivatalnok mű­ködik, — a hivatalfőnök és alfőnök állomásainak vagy teendőinek B. úrra való ruházása se nem szándékoltatott, se nem történt. 4. Havi husz forintos részletekbeni törlesztés te­hát sem a kárt viselő által nem ajánltatott, sem pedig az igazgatóság által el nem rendeltetett, de nem is rendeltethetett, mert ily nagymérvű megtérítés esetében — ha levonás útján megtérítés általában engedélyeztetik, — a fennálló utasítá­sok értelmében az illetőnek 300 írton felüli min­den fizetése, tehát ez esetben havi 125 írt volna letartóztatandó. 5. Hogy az igazgatóság ez ügyet befejezettnek és kiegyenlítettnek nem tekintő, azt a mondottakon kívül azon körülmény is világosan bizonyítja, hogy az egész ügyet igazgató­tanácsa elé terjesztő, mely a további intézkedések s az államkincstár érde­keinek megóvása iránt határozott. Ezek után a fennidézett czikk alaposságának megítélését a t. olvasó­közönségre bízom, és ma­gam részéről ez ügyet a hírlap-irodalom terén be­fejezettnek nyilvánítom. Tolnay Lajos s. k., a m. k. államvasutak igazgatója, HORVÁT ORSZÁGGYŰLÉS. Az oktober 11-ei ülésben a politikai közigazga­tás reformjáról szóló törvényjavaslat fölötti vitá­ban csak kevés képviselő vett részt. Miután az elnök az ülést 10 órakor megnyitá, s a jegyző fölolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetett, Voncsina emelt szót. Beszédében fölemlítette, hogy a kor­mány már a múlt évi költségvetés tárgyalása al­kalmával utasíttatott, miszerint a tanulmányi alaphoz tartozó Kutjevo jószág pénzügyi viszo­nyairól tegyen jelentést, a­mi mindeddig nem tör­tént meg, pedig nagyon szükséges volna, hogy le­hetne az országgyűlés tisztában, váljon e jószágot eladja-e, vagy az állam kezelésében meghagyván, minő módon igazgassa azt. A jószág több millió forintnyi értéket képvisel,­­ még­sem hoz semmi jövedelmet, sőt az államnak minden évben több ezer forintnyi deficitet kell fizetnie. Ezek alapján következő interpellác­iót intézi a kormányhoz: Egyetért-e a kormány azzal a tervvel, hogy a kut­­jevoi jószág eladassék ? Ha igen, e czélból minő előmunkálatokat tett, s átalában mikor szándéko­zik az egész ügyről jelentést tenni ? Érkezett-e a kormányhoz ajánlat bármely oldalról is a neve­zett jószág megvétele iránt, s ha igen, mit tett az ajánlattal. Az interpelláció a bánnak adatott át. Ezután a ház napirendre tér át, melyen a poli­tikai administráció reformjáról szóló törvényja­vaslat harmadik fölolvasása állott. A­ javaslat nagy többséggel elfogadtatott. Következett az első folyamodású törvényszékek­­szervezéséről szóló tvjavaslat tárgyalása. Dr. Derencsin bizottsági előadó utal az épen most elfogadott törvényjavaslatra, mely szerint a közigazgatás ezután kizárólag politikai hivatalno­kokra bizatik, továbbá a bírói hatalom gyakorlá­sáról szóló, már megalkotott törvényre, s kiemeli, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a bűn­ügyi igazságszolgáltatást a bűntényekre és vétsé­gekre nézve társas bíróságokra, a kihágásokra nézve pedig egyes bíróságokra ruházza. Ezentúl az igazságszolgáltatás minden törvényszéknél Ő Felsége nevében fog gyakoroltatni, a törvényható­sági törvényszékek megszűnnek, s helyükbe lép­nek a királyi törvényszékek. A codifikationális bizottságban két elv hangoztatott, az egyik a pol­gári igazságszolgáltatást a társas bíróságokra kí­vánt­a ruházni, a másik pedig a nevezett bíróságok­hoz az kivételesen óhajtotta a polgári ügyeket utasítani, rendesen pedig az egyes bíróságok ha­táskörébe osztotta be.Ez utóbbi elvet is fogadta­tott és pedig különböző okokból. A társas bíróság ugyan nagyobb garantiát nyújt egy jó és pártat­lan igazságszolgáltatásra nézve, de nálunk épen úgy, mint más nemzeteknél, ez elvet pénzügyi szempontból nem lehet keresztülvinni. Az egyes bíróságok szervezése a törvényszékeket hozzáfér­hetőbbekké teszi a népre nézve s az országban mindenütt könnyen figyelemmel lehet kisérni az ingatlan jószág viszonyának minden változá­sát a telekkönyvből és most már a népnek nem kell oly messze utaznia, hogy az igazságot keresse. A kormány előterjesztése megszüntetni javasolta a kö­rösi, fiumei, pozsegai és vukovári törvényszékeket, de a kodifikáló bizottság a két utóbbi törvényszék föntartását indítványozta s ezzel egyetértett a kormány is. A megyei törvényszékeknek ezután fő feladatuk lesz a bűnügyi igazságszolgáltatás, s mivel a körösi és fiumei törvényszékek előtt elő­forduló bűnesetek nem nagy számmal vannak, e törvényszékek megszüntetése az egyes bíróságok hatáskörének kibővítése mellett lehetséges volt és semmi által nem indokolható pazarlás lett volna, e törvényszékeket a szükséges nagy személyzettel hiába ellátni. Kiszámíttatott, hogy a fiumei tör­vényszéknél minden végtárgyalás 1000 forintba kerülne. Hanem mivel a fiumei törvényszék előtt több váltóügy fordul elő, ezek elintézése is az egyes bíróságokra ruháztatott. Miután még szóló a törvényjavaslatot minden oldalról kritizálja s előnyeit kiemeli, a háznak elfogadásra ajánlotta. Az erre megkezdett átalános vitában először is a kormány képviselője, Stankovics osztályfőnök beszélt s mindenek előtt ismerteti az igazságszol­gáltatásnak különböző fázisait a múlt évtizedek­ben. Már 1850-ben a törvényszékek szervezésénél alapul vétetett az az elv, hogy a bírói hatóság a pol­gári hatóságtól különválasztassék. Ez elv az 1854. bekövetkezett végleges szervezésnél keresztül is vi­tetett. Később azonban az októberi diploma által helyreállított megyék megkapták a törvényszékeket is, s ezeket bírják máig is. Szóló ismerteti a mostani bírósági rendszert , fejtegeti a természetellenesen összekötött igazságügy és közigazgatás szétválasz­tásának elkerülhetlen szükségességét, a­mint ezt az idei 1. és 2. törvényczikk ki is mondotta. Ha a kormánynak lehetséges lett volna előterjesztésé­ben a tudomány és theória követelményeinek meg­­felelőleg eljárni, akkor az egész igazságszolgál­tatást a társas bíróságokhoz utasította volna, de a konkrét viszonyokat is tekintetbe kellett venni,­­ különösen a mai világban mindenben nagyon mérvadó a pénzügyi szempont. Ha az összes igaz­ságszolgáltatást a társas bíróságokhoz utasította volna a kormány, akkor legalább is 30 törvény­széket kellett volna fölállítani, melyek mindenike 30,000 frt szükséglettel bírván,az igazságszolgálta­tási összes költség 900,000 írtra rúgott volna. Eh­hez jönne még a báni tábla 88,000 írttal, a hétsze­mélyes tábla 52,000 írttal,­­­­gy 1 millió forinton, tehát az összes állami kiadások egyharmadán felül fordíttatott volna az igazságügyre, mi absolute lehetetlen. Azonkívül a kormány még abba a baj­ba is esnék, hogy nem rendelkeznék a szükséges személyzettel, s alig találna 30 olyan helyi­séget, melybe a törvényszékeket el lehetne he­lyezni. Az országgyűlés a bírói hatalomról s a fegyel­mi eljárásról szóló törvényczikkek által már kije­lölte a kormánynak az utat, melyen haladva kell az első folyamodású törvényszékek szervezését ki­dolgozni, és az előterjesztés meg is felel a nép szükségletének, főleg abból az indokból, mivel a dologi bíróság többé nem lesz koncentrálva a megyei törvényszékeknél, hanem könnyen hozzá­férhetővé tétetik a köznépnek, s különösen a te­lekkönyvekbe való betekintés nem lesz ezután nagy feladat. Idővesztegetés és gyakran nagyobb költ­ségek miatt nem volt mindig lehetséges a telek­könyvekbe betekinteni, kisebb változtatások nem is jegyeztettek be, szóval a telekkönyv nem volt rendesen vezetve, és így nem volt tiszta tükre a tényleges vagyon­viszonynak. A­z újonnan felállí­tandó kerületi törvényszékek 240,000 forintba ke­rülnek, de ez összeg kiadása nem volna igazolható, ha a törvényszékek csak az eddigi módon működ­nének, s a népnek nagy javára nem válnának.­­ Ezután az igazságszolgáltatás 700,000 írtba fog kerülni, tehát 200.000 írttal többe, mint eddig, de azért e többlet a politikai közigazgatásnál meg­­takaríttatik. Noha a törvényszékek száma keves­bettetett, azért nem lesznek nagy igazságszolgál­tatási kerületek, még oly nagyok sem, mint az austriaiak. A kodifikáló bizottság abban a nézet­ben volt, hogy a pozsegai és vukovári törvényszé­kek a rosz­közlekedési eszközökre való tekintetből megtartassanak, s a kormány ez indítványban nem látván elvi kérdést, hozzájárult. Mivel pedig min­den intézmény a módtól függ, melylyel keresztül­vitetik, a kormány igyekezni fog jó és tehetséges hivatalnokokat keresni, hogy az előterjesztésben fölemlített gyors, olcsó és lelkiismeretes igazság­szolgáltatás valósággá váljék. (Éljenzés.) Szavazásra kerülvén a sor, a törvényjavaslat nagy többséggel elfogadtatott a részletes tárgya­lás alapjául. A részletes tárgyalásnál Svilicsics és Smaics módosítványokat nyújtanak be a körösi és fiumei törvényszékek föntartása tárgyában. Mind­két módosítvány azonban elvettetett, noha Smaics melegen védelmezte módosítványát, melyet Fiume érdekében tett, hivatkozott az országgyűlés ha­­zafiságára, s félt, hogy a fiumeiek elmondják, mi­szerint a jelenlegi kormány elveszi tőlük azt, mit a korábbi kormány megadott. Több kisebb módo­sítvány elvettetett, s úgy e törvényjavaslat, vala­mint a hivatalnokok fizetéséről szóló majdnem egyhangúlag elfogadtatott. Hétfőn a büntető eljárás novellája tárgyal­­tatik. Zágráb, october 12. A horvát országos egye­tem megnyitására a pesti, kolozsvári, prágai, mo­­denai és leydeni egyetemek, valamint a kir. Jó­­zsef-műegyetem is küldenek képviselőket. — A kodifikáló bizottság az országgyűlés elé terjesz­tette javaslatát az egészségügyi törvényről. Buba­­novics körösi képviselő, képviselői állásáról le­mondott. A kormány fölszólittatott, hogy az uj vá­lasztást rendelje el. 1882 BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. O cs. és Ap kir. Felsége f. hó 11-én reggel Gödöllőről Schönbrunnba érkezett. A »Wien. Ztg.« október hó 11-ről kelt kö­vetkező császári rendeletet közöl: »Az 1873. május 13-ról kelt császári rendelet, melylyel a nemzeti bank felhatalmaztatott arra, hogy alapszabályszerüleg váltókat leszámítolhas­son, vagy értékpapírokat alapszabályszerüleg bocsáthasson ki, a nélkül, hogy az ezekért kiadott jegyösszegek tekintetében a bankalapszabályok 14. §-a 2-ik szakaszában megállapított összeghez lenne kötve,­ hatályon kívül helyeztetik. A jelen rendeletnek tüstént hatályba kell lépnie. Lehön­­brunn, 1874. október 11-én. Ferencz József, s. k.« (Következnek a ministerek aláírásai.) Ő cs. és Ap. kir. Felsége f. é. oct. 10-től kelt legf. elhatározással a cseh királyság helytartójá­nak, ebenhofi b. Weber Fülöp tit. tanácsosnak a Ferencz József-rend nagykeresztjét, a prágai ke­reskedelmi és iparkamra elnöke, lovag Dotzauer Richardnak a Ferencz József-rend középkereszt­jét,­­ a prágai polgármester Hulesch Józsefnek, Tróján Ferencz helytartósági tanácsos és a pil­­seni kerületi főnökség vezetőjének, valamint dr. Tedesco Lajos és dr. Waldert Antal tartományi bizottmányi ülnököknek a 3 ad osztályú vaskoro­­narendet díjmentesen legkegyelmesebben ado­mányozni méltóztatott; ezen kívül még számos csehországi polgármester s községi elöljáró része­sült kitüntetésekben. Mint Prágából jelentik, Hans püspök holttesté­nek beszentelése f. hó 12-én ment végbe Chrast­­ban Pruc­a fölszentelt püspök által; erre a holt­test Königgratzbe fog szállíttatni, hol szerdán lesz a temetés, a budweissi és leitmeritzi püspökök segédlete mellett. — Bor vadász-társaság és Deák Ferencz. Az apatinigájai erdőrészekben egy kis társaság vadá­szott s azt határozta, hogy az elejtendő legnemesebb vadat Deák Ferensznek küldi meg gyöngéd tisztelete jeléül. A szerencse kedvezett a vadászoknak s lőttek egy 3­1 éves őzet, mely el is küldetett nagy hazánk­fiának. — HÁZASSÁG. Mint a »Főv. Lap.« irja, a nemzeti színház operájának igazgató-karnagya , Richter János eljegyzi a fővárosi körök egyik legmiveltebb fiatal ur­­hölgyét: Szitányi Mariska kisasszonyt, özv. Szitányi Vilmosné urhölgy bájos leányát.

Next