Budapesti Közlöny, 1881. július (15. évfolyam, 147-173. szám)
1881-07-01 / 147. szám
Das nach Massgabe dieser allgemeinen Bestimmungen abgeschlossene Zollkartell enthält die Anlage B). Bür Grenzgewässer und für solche Grenzstrecken, wo die Gebiete der Tertragschlissenden Theile mit fremden Staaten Zusammentreffen, werden die zur gegenseitiger Unterstützung beim Ueberwachungsdienste verabredeten Massregeln aufrecht erhalten. Artikel 11. Jeder der beiden vertragscbliessenden Theile wird die Seehandelsschiffe des anderen und deren Ladungen unter denselben Bedingungen und gegen dieselben Abgaben, wie die eigenen Seehandelsschiffe, zulassen. Dieses gilt auch für die Küstenschiffahrt. Die Staatsangehörigkeit der Schiffe jedes der vertragscbliessenden Theile ist nach der Gesetzgebung ihrer Heimath zu beurtheilen. Zur Nachweisung über die Ladungsfähigkeit der Seehandelsschiffe sollen bei Feststellung von Schiffahrts- und Hafenabgaben die nach der Gesetzgebung ihrer Heimath gütigen Messbriefe genügen und wird eine Reduktion der Schiffsmasse insolange nicht stattfinden, als die im Jahre 1872. durch Notenwechsel zwischen den vertragschliessenden Theilen getroffenen Vereinbarungen über die gegenseitige Gleichstellung der Messbriefe in Kraft bleiben. Artikel 12. Von Schiffen des einen der vertragschlissenden Theile, welche in Unglücks- oder Nothfällen in die Seehäfen des anderen einlaufen, sollen, wenn nicht der Aufenthalt unnöthig verlängert oder zum Handelsverkehr benutzt wird, Schiffarts- oder Hafenabgaben nicht erhoben werden. Von Havarie- und Strandgütern, welche in das Schiff eines der vertragschliessenden Theile verladen waren, soll von dem anderen, unter Vorbehalt des etwaigen Bergelohns, eine Abgabe nur dann erhoben werden, wenn dieselben in den Verbrauch übergehen. Artikel 13. Zur Befahrung aller natürlichen und künstlichen Wasserstrassen in •den Gebieten der vertragschliessenden Theile sollen Schiffsführer und Fahrzeuge, welche einem derselben angehören, unter denselben Bedingungen •und gegen dieselben Abgaben von Schiff oder Ladung zugelassen werden, •wie Schiffsführer und Fahrzeuge des eigenen Landes. Artikel 14. Die Benutzung der Chausseen und sonstigen Strassen, Kanäle, Schleusen, Fähren, Brücken und Brückenöffnungen, der Häfen und Landungsplätze, der Bezeichnung und Beleuchtung des Fahrwassers, des Lootsenwesens, der Krahne und Waageanstalten, der Niederlagen und Anstalten zur Rettung und Bergung von Schiffsgütern und dergleichen mehr, insoweit die Anlagen oder Anstalten für den öffentlichen Verkehr bestimmt sind, soll, gleichviel ob dieselben vom Staate oder von Privatberechtigten •verwaltet werden, den Angehörigen des andern vertragschliessenden Theils unter gleichen Bedingungen und gegen gleiche Gebühren, wie den Angehörigen des eigenen Staates gestattet werden. Gebühren dürfen, vorbehaltlich der beim Seebeleuchtungs- und Seelootsenwesen zulässigen abweichenden Bestimmungen, nur bei wirklicher Benutzung solcher Anlagen oder Anstalten erhoben werden. Wegegelder für einen die Landesgrenze überschreitenden Verkehr •dürfen auf Strassen, welche zur Verbindung der Gebiete der vertragschliessenden Theile unter sich oder mit dem Auslande dienen, nach Verhältniss der Streckenlenge nicht höher sein, als für den auf das eigene ^Staatsgebiet beschränkten Verkehr. Artikel 15. Auf Eisenbahnen soll sowohl hinsichtlich der Beförderungspreise •als der Zeit und Art der Abfertigung kein Unterschied zwischen den Bewohnern der Gebiete der vertragschliessenden Theile gemacht werden. Namentlich sollen die aus der Gebieten des einen Theils in das Gebiet des anderen Theils übergehenden oder das letztere transitirenden Transporte weder in Bezug auf die Abfertigung, noch rücksichtlich der Beförderungspreise ungünstiger behandelt werden, als die aus dem Gebiete der “betreffenden Theils abgehenden oder darin verbleibenden Transporte. Für den Personen- und Güterverkehr, welcher zwischen Eisenbahnstationen, die in den Gebieten des einen vertragschliessenden Theiles gelegen sind, innerhalb dieser Gebiete mittelst ununterbrochener Bahnverbindung stattfindet, sollen die Tarife in der gesetzlichen Landeswährung dieser Gebiete auch in dem Falle aufgestellt werden, wenn die für den Verkehr benutzte Bahnverbindung ganz oder theilweise in Betriebe einer Bahnanstalt steht, welche in den Gebieten des anderen Theiles ihren Sitz hat. Auf Anschlussstrecken und insoweit es sich lediglich um den Verkehr zwischen den zunächst der Grenze gelegenen, beiderseitigen Stationen handelt, soll bei Einhebung der im Personen- und Güterverkehr zu entrichtenden Gebühren auch in dem Falle, wenn der Tarif nicht auf die gesetzliche Landeswährung der Einhebungsstelle lautet, die Annahme der nach den Gesetzen des Landes, in welchem die Einhebungsstelle gelegen ist, zulässigen Zahlungsmittel mit Berücksichtigung des jeweiligen Kurswerthes /.nicht verweigert werden. Die hier geregelte Annahme von Zahlungsmitteln soll den Vereinbarungen der betheiligten Eisenbahnverwaltungen über die Abrechnung in keiner Weise vorgreifen. Artikel 16. Die vertragschliessenden Theile werden dahin wirken, dass der gegenseitige Eisenbahnverkehr in ihren Gebieten durch Herstellung unmittelbarer Schienenverbindungen zwischen den an einem Orte zusammentreffenden Bahnen und durch Ueberführung der Transportmittel von einer Bahn auf die andere möglichst erleichtert werde. Az ezen általános határozmányok szerint megkötött vámkartellt a B) melléklet tartalmazza. Határszéli vizekre és oly határszéli területrészekre nézve, hol a szerződő felek területei idegen államokkal határosak, az őrködési szolgálatnál a kölcsönös gyámolitás végett megállapított szabályok fentartatnak. 11. czikk. Mindegyik szerződő fél a másik fél tengeri hajóit s azok rakmányait, ugyanazon feltételek alatt s ugyanazon illetékek mellett bocsátandja be, mint saját tengeri hajóit. Ez áll a tengerparti hajózásra nézve is. Mindenik szerződő fél hajóinak állami illetősége hazájuk törvényei szerint ítélendő meg. A tengeri kereskedelmi hajók teherképességének igazolására a hazájukbeli törvények szerint érvényes mérőlevelek hajózási- és kikötő-illetékek megállapításánál elégségesek, és a hajómértékek átszámítása mindaddig nem fog alkalmaztatni, mig a mérőlevelek kölcsönös egyenlősítése tekintetében a szerződő felek közt jegyzékváltás által 1872-ben megállapított egyezmény hatályban marad. 12. czikk. A szerződő felek egyikének azon hajóitól, melyek szerencsétlenség vagy szükség eseteiben a másik fél kikötőibe futnak be, ha csak a tartózkodás szükségtelenül meg nem hosszabbittatik, vagy kereskedelmi forgalomra nem használtatik, hajózási vagy kikötő illetékek nem szedhetők. Oly megsérült vagy partra vetett áruktól, melyek az egyik szerződő fél hajójára voltak rakva, a másik fél, fentartva egyedül a netaláni mentődijt, csak akkor szedhet illetéket, ha fogyasztás alá kerülnek. 13. czikk. A szerződő felek területein levő minden természetes és mesterséges vizi utakon, a hajózás az azok egyikéhez tartozó hajósoknak és jármüveknek ugyanazon feltételek alatt s a hajó vagy rakmánytól fizetendő ugyanazon illetékek mellett fog megengedtetni, mint az a saját hajósoknak és jármüveknek engedtetik. 14. czikk. Az országos és egyéb utak, csatornák, zsilipek, kompok, hidak és hidnyilások, kikötők és kiszálló helyeknek, a hajózható viz megjelölésének és világításának, a réven kalauzolás, a darucsigák és mérlegintézetek, a lerakó helyek, a hajó-áruk megmentésére és biztonságba helyezésére szolgáló intézeteknek s több efféléknek használata, a mennyiben az építmények vagy intézetek közforgalomra szánvák, akár az állam, akár magános jogosítottak által kezeltessenek, a másik államhoz tartozóknak, hasonló feltételek és illetékek mellett engedendő meg, mint a saját államhoz tartozóknak. Hletékek a tengervilágitás- és hajókalauzolásnál megengedhető eltérő határozatok fentartása mellett, csak az ily építmények vagy intézetek valóságos használatánál szedethetnek be. Az ország határain áthaladó forgalomra vetett utivámok oly országutakon, melyek közvetlenül vagy közvetve a szerződő felek területeinek egymásközti vagy a külfölddel való összeköttetésére szolgálnak, az ut hoszszához mérve a saját állami területre szorítkozó forgalomért járókat meg nem haladják. 15. czikk. Vasutakon a két szerződő fél területeinek lakói közt sem a viteldijakra, sem a kezelés idejére és módjára nézve különbség nem fog tétetni. Névszerint az egyik fél területéről a másik fél területére menő, vagy ez utóbbin keresztülmenő szállítmányok sem a kezelésre sem a viteldijakra nézve kedvezőtlenebb bánásmód alá nem fognak esni, mint az illető fél területéből elmenő, vagy az abban maradó szállítmányok. Az egyik szerződő fél területén fekvő vasúti állomások közt közvetlen vasúti összeköttetés által fentartott személy- és áruforgalom számára a tarifák ezen terület törvényes pénzértékében állapitandók meg még az esetben is, ha az ezen forgalomban használt vasúti összeköttetés egészen vagy részben oly vasúti intézet kezelése alatt áll is, melynek székhelye a másik fél területén fekszik. Csatlakozási vonalokon és a mennyiben egyedül a határhoz legközelebb fekvő mindkét részbeli állomások közti forgalomról van szó; a személy- és árúforgalomban fizetendő illetékek beszedésénél még azon esetben is, ha a tarifa nem a beszedő helyen érvényes pénzértékben szól, a beszedő helyen érvényes törvények szerint megengedett fizetési eszközöknek elfogadása — az idő szerinti árfolyam számbavételével — meg nem tagadható. A fizetési eszközöknek igy szabályzott elfogadása a leszámolás tekintetében érdekelt vasúti igazgatóságok közti megállapodást semmi tekintetben nem gátolja. 16. czikk. A szerződő felek azon lesznek, hogy területeikben a vasúti áruszállítás az egy helyen összetalálkozó pályák közti közvetlen sinösszeköttetések előállítása és a szállító eszközöknek egyik pályáról a másikra átvitele által lehetőleg megkönnyittessék. 4