Budapesti Közlöny, 1892. április (26. évfolyam, 75-99. szám)
1892-04-01 / 75. szám
Budapest, 1892 75. szám. Péntek, április 1. HIVATALOS LAP. . _ --------------------------------------------------------- . . ^ BatBRESZTősáni Iboda , IV. kerület, Idpót-utcza 19. szám. Kusimmi L: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. Előfizetési Árak : naponkénti postai szétküldéssel, vagy helyben házhoz hordva ! Egész évre . . . . . . 20 frt Félévre ....... 10 » Negyedévre ...... 1 » Egry teljes Up ára 30 ki. AHivatalos Értesítő“-be iktatandó hirdetések dijjai előlegesen beküldendők, még pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100—200- szóig 2 frt, 200—300 szóig 3 frt és igy tovább.— Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr. bélyegdij, az esedékes nyugtabélyeg és az esetleg kért lappéldányok ára 30 krajcárjával is megküldendő. Hivatalos hirdetések: szlagánhirdetések: Egy hatodhasábos petitsor (illetőleg annak térfogata) egyszeri beiktatásnál 19 kr, hétszernél 16 kr, s három vagy többszöri beiktatásnál 18 krajczárba kerül minden egyes megjelenésért. A bélyegdíj minden beiktatás után külön 30 kr. affinSárt , ■................................... A m. kir. pénzügyminiszer, Korchmáros Sándor győri I. oszt. adóhivatali ellenőrt, a letenyei kir. adóhivatalhoz III. oszt. adótárnokká nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister: Hermann Miksa vinkovcei V. oszt. adótisztet, a rumai kir. adóhivatalhoz IV. oszt. adótisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister: Klein Ferencz máramaros-szigeti V. oszt. adótisztet, a nagyszebeni kir. adóhivatalhoz IV. oszt. adótisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister: Varga Ödön V. oszt. adótisztet, a deési kir. adóhivatalhoz IV. oszt. adótisztté, Kohn Izidor adóhivatali gyakornokot pedig az ungvári kir. adóhivatalhoz VI. oszt. adótisztté nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister, Bánóczy István adóhivatali dijnokot, a pápai kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségű VI. oszt. adótisztté nevezte ki. A debreczeni kir. ítélőtábla elnöke, Kosztáczky Sándor végzett joghallgatót és máramarosszigeti kir. ügyészségi dijnokot, a vezetése alatt lévő kir. ítélőtábla kerületébe segélydíjas joggyakornokká nevezte ki. A győri kir. ítélőtábla elnöke, Eckensberger Károly végzett jogászt, a győri ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká nevezte ki. A veszprémi m. kir. pénzügyigazgatóság, Krizsanits Mátyás pénzügyőri fővigyázót, a pápai kir. adóhivatalhoz II. oszt. hivatalszolgává nevezte ki. HIVATALOS RÉSZ: A császári és apostoli királyi Felsége: szmrecsányi és daróczi Szmrecsányi István 11. sz. huszárezredben hadnagynak, gróf Szécsényi Antal 9. sz. huszárezredbeli hadnagynak, hernád-vécsei és hajnácskeői báró Vecsey István 6. sz. m. kir. honvéd-huszárezredbeli tart. főhadnagynak, valamint gróf Bossi-Fedrigotti Móricz 7. sz. dragonyosezredbeli hadnagynak — a kamarási méltóságot díjmentesen legk. adományozni méltóztatott. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, Bécsy Márton kaposvári állami főgymnasiumi rom. kath. rendes hittanárt, rendes tanári minőségében végleg megerősitette. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, Molnár Albert makói polgári iskolai igazgatót, jelen állásában végleg megerősítette. A m. kir. belügyminister f. évi 5616. szám alatt a következő körrendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz. Az utóbbi időben országszerte felmerült különböző nemű, de különösen a roncsoló-toroklob járvány alkalmával számos oly jelenséget észleltem, mely arra indít, hogy a törvényhatóságok figyelmét a következőkre hívjam fel: Az orvosi zárjelentésekből megállapítható tapasztalat az, hogy a gyermekek egészségére való felügyeletre kötelezett szülők, gyámok, vagy azok, kik ezen kötelezettséget magukra vállalták, a járványos és ragályos kórokban megbetegedett gyermekek gyógyításával az 1876: XIV. t.-czikk 20. és különösen 82. §-ai ellenére számos ízben nemcsak idejekorán nem gondoskodnak, hanem az orvosi segélyt vagy egyáltalán nem, vagy csak olyankor veszik igénybe, midőn a fenyegető életveszélyt maguk is belátva, a gyermekek gyógykezelés nélkül történt elhalálozása miatt reájuk háromolható büntetést iparkodnak elkerülni. Nemkülönben igen gyakori azon eset is, hogy az orvos, többnyire a hatóságok útján értesítve, kellő időben látta és gyógykezelés alá vette ugyan a megbetegedett gyermeket, utasításait azonban a szülők csak lanyhán, vagy épen nem teljesítik. Ismerem a nehézségeket, melyek népünk még nagy részénél tapasztalható ezen indolenciának legyőzése ellen emelkednek. Annál inkább kötelességének ismerje minden törvényhatóság, fáradhatlan felügyelet gyakorlása mellett figyelmessé tenni a lakosságot ezen törvényszabta kötelességére, egyszersmind emlékezetébe hozva, hogy a kihágásokról szóló 1879: XL. t.-czikk 99. §-a alapján a mulasztók egész 300 írtig terjedhető birsággal büntethetők, eltekintve attól, hogy az 1876: XIV. t.-czikk 82. §-a értelmében ragályos járványoknál a kényszergyógyitás is elrendelhető. Igen sok esetben hiányos még a községek és illetőleg a törvényhatóságok részéről nyújtott orvosi segélyezés szervezése is, pedig az idézett törvény 22., 81. és 140. §-ai határozottan kötelezik a községeket és illetőleg a törvényhatóságokat, hogy a szegény betegekről és általában a szükséges segélyről gondoskodjanak. El nem fogadható számos törvényhatóságnak azon mentsége, hogy elegendő orvosi személyzete nincs, mert a többször hivatott 1876: XIV. t.-czikk 84. §-a felhatalmazza a törvényhatóságokat, hogy szükség szerint járványorvosokat alkalmazzanak, mely czélból utolsó sorban még az állam segélyét is igénybe vehetik. Az pedig, hogy esetleg veszélyes járvány által ellepett községbe hetenkint egyszer, vagy netán kétszer látogasson el a járási vagy körorvos, oly visszás állapot, melyet a törvényhatóságoknak, különösen heveny ragályos járványoknál, figyelmeztetés nélkül sem lenne szabad eltűrniük. A népnek nagy része még mindig nem hiszi, hogy a vörheny, a roncsoló-torokláb stb. ragályozó betegségek és hogy gyors terjedésekre a közvetett vagy közvetlen érintkezés a legalkalmasabb mód. E tekintetben tehát a lelkészek, tanítók stb. mindenütt felkérendők, hogy a törvényhatóságoknak azon igyekezetében, hogy ezt a néppel megértessék, minden kínálkozó alkalommal segítségére legyenek. Ugyanilye ki tanítás szükséges az iránt, hogy a járványok alkalmával az egészséges, vagy egészségeseknek látszó gyermekek is szorgosabban megfigyeltessenek, hogy igy az orvosi segély lehetőleg jókor érkezéséhez az alkalom megadassák, amint e tekintetben különben már az 1873. évi 18.053. szám alatt kelt körrendeletben is adatott utasítás. Meghagyandó szigorúan az is, hogy a ragályos kórokban elhaltak hullái mielőbb — és pedig kocsin — a temetőbe, esetleg a járvány uralgása alatt ideiglenesen felállítandó hullaházba szállíttassanak. A legtöbb ragályos kórnak okozó mikroorganismusai hetekig, sőt hónapokig is megtartván ragályozó képességüket, okvetlenül szükséges a ragály terjedésének meggátlására az is, hogy a betegek által használva volt közhasználati tárgyak (evő- és íróeszközök, ruha- és ágyneműek stb.), úgyszintén a szobák alaposan fertőzteleníttessenek, az ágynemű értéktelenebb részei, mint a szalmazsák, esetleg a pelyhek elégettessenek, stb. De erre nézve az egyszerű meghagyás korántsem elegendő, mert attól, tapasztalat szerint, eredményt várni nem lehet; azért is gondoskodjanak a törvényhatóságok, hogy ezen fertőtlenítések, hatósági megbízottak ellenőrzése mellett, orvos utasításai szerint, legczélszerűbben pedig betanított és begyakorlott hatósági fertőtlenítők által eszközöltessenek. A fertőtlenítéshez szükséges anyagokról, az 1876: XIV. t.-czikk 140. §-a szellemében szegények számára ugyancsak a községek kötelessége gondoskodni, valamint a törvényhatóság intézkedjék az iránt, hogy az elrendelt áv- és gyógyintézkedések mindenki által pontosan betartassanak. Ismételve jutott tudomásomra oly eset, hogy magánosok, de elöljáróságok is, valamely ragályos kórnak előfordult egyes, szórványos eseteit eléggé figyelemre nem méltatva, sem a kellő évrendszabályokat nem alkalmazták, sem az eseteket a törvényhatóságok tudomására nem hozták; úgy, hogy ez utóbbiak csak a járvány fellobbanásakor nyertek értesülést az előzőleg előfordult szórványos esetekről, oly járványoknál, melyek az óvintézkedések kellő időben történt alkalmazása által, valószínűleg elkerülhetők lettek volna. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságokat, hogy a szóban lévő bejelentési kötelezettséget ismételve az alantas hatóságoknak szigorúan hagyják meg és azok pontos megtételét ellenőrizzék is. Nagy hiányt képez továbbá az, hogy a kellő elkülönithetésről legnagyobbrészt gondoskodva nincsen. Pedig már az 1876. évi 18.053. szám alatt kelt körrendelet hangsúlyozza a járvány- vagy szükségkórházak felállításának fontosságát, mint oly intézkedést, mely a ragályozó és fertőző kórok csírájában elfojtására, illetőleg tovaterjedésük lehető meggátlására a képzelhető legczélszerűbb és tekintve az általa elérhető pozitív előnyt, bátran állítható, a legolcsóbb is. Ha tekintetbe veszem egyrészt, hogy kedvező anyagi viszonyok között lévő törvényhatóságok sem gondoskodtak mindenhol ily járványkórházak felállításáról, másrészt, hogy az esetek nagy többségében mily kevés leleményesség és jóakarat szükségeltetik ezen intézmények legalább ideiglenes kiviteléhez, de nagy fogyatkozás tényleges tételét nem tulajdoníthatom másnak, mint hogy azon törvényhatóságok ezen nagyfontosságú kérdést mindeddig kellő megfontolás tángjává nem tették. És ezért figyelmüket újból felhíva ezen nagy horderejű tárgyra, elvárom, hogy szakközegeik meghallgatása után, a szükségeseket saját hatáskörükben mielőbb meg- Lapunk mai számához negyed ív melléklet, s egy és egynegyed ív «Hivatalos Értesítő» van csatolva.