Budapesti Közlöny, 1901. május (35. évfolyam, 100-124. szám)

1901-05-31 / 124. szám

alkalmazásánál kit illet meg a kijelölés és kit a vála­sztás joga? Határozat: Ha az iránt, hogy a községekben rendszeresí­tett segéd és kezelő személyzet alkalmazásánál kit illet meg a kijelölés és kit a választás joga, szabályrendelet nem intézkedik, a kijelölés jogát a képviselőtestület s a választás jogát a vá­lasztó­közönség gyakorolja. A körjegyzőségeknél rendszeresített segéd és kezelő hivatali állásokra vonatkozólag a kijelölés jogát minden esetben a tisztújítószék elnöke, a választás jogát pedig a szövetkezeti községek képviselőtestületeinek egyeteme gyakorolja. Indokok: A rendezett tanácsú városokban rendszeresített segéd- és kezelőhivatali állások betöltésére nézve az 1886. évi XXII. törvényczikk minden félre­értést kizáró határozottsággal intézkedik, midőn 68. és 77. §§-aiban rendeli, hogy azok a kijelölő választmány kijelölése mellett a képviselőtestület által választassanak. Ezzel szemben a községekben s a körjegyző­ségeknél rendszeresített segéd és kezelő személy­zet alkalmazására vonatkozólag mindössze annyi van törvényileg kimondva, hogy azok a tiszt­­újítószéken viszonylagos szótöbbséggel választan­dók (72. és 81. §§-ok). Arra nézve tehát, hogy alkalmazásuknál kit illet a kijelölés és kit a választás joga, kielégítő rendelkezés nem foglal­tatik a törvényben. Mert igaz ugyan, hogy az 1886. évi XXII. törvényczikk 77. §-ának első bekezdése általában kimondja, hogy minden vá­rosi és községi elöljárói segéd- és kezelőhivatal­noki állás betöltésénél kijelölésnek van helye s a szakasz további rendelkezése szerint kis- és nagyközségekben csak a bírói, továbbá a köz­ségi és körjegyzői, végre a községi és kör­orvosi állásokra nézve ruházza a kijelö­lés jogát a tisztújító szék elnökére, míg a többi állásokra nézve azt rendeli, hogy a kije­lölést a tisztújítószék elnökének vezetése alatt a képviselő-testület gyakorolja, ámde arra nézve, hogy kit illet a választás joga, határozottan nem intézkedik. Ennek folyománya, hogy a körjegyzőségeknél rendszeresített segéd- és kezelőszemélyzet alkal­mazásánál a törvény 77. §-a nem jöhet alkal­mazásba, mert ezek képviselő-testületeinek van ugyan egyetemes gyűlése, mely a kijelölést gya­korolhatná, nincs azonban választó közönségeik­nek egyetemes gyűlése, úgy, hogy a választás jogát is csak ugyanaz a testület gyakorolhatná, mely a kijelölést teljesítette. Ezért fejlődött ki atalán az a gyakorlat, hogy körjegyzőségeknél alkalmazott segéd- és kezelő­­személyzetre nézve a tisztújítószék elnöke gya­korolja a kijelölés s a körzethez tartozó közsé­gek képviselő-testületeinek egyetemes gyűlése a választás jogát. A törvény minden kétséget kizáró intézkedé­seinek hiánya folytán fejlődött ki továbbá áta­­lánosabban az a gyakorlat is, hogy nem csak a körjegyzőségekre nézve, hanem a községekre nézve is a legfelső közigazgatási hatóság jóvá­hagyásával megyei és községi szabályrendeletek aként rendelkeznek, hogy a kijelölés jogát a tisztújítószék elnöke s a választás jogát a köz­ségi képviselőtestület gyakorolja. Számolva ezekkel a viszonyokkal s különösen avval, hogy az 1886. évi XXII. törvényczikk életbe lépte óta a megyei és községi szabályren­deletek határozmányaira alapított s a jogorvos­latok ''igénybe vétele alkalmával az illetékes fel­sőbb hatóságok elbírálásánál is követett az a joggyakorlat fejlődött ki átalánosabban, hogy a­mennyiben szabályrendeletek külön intézkedéseket foglalnak magukban, a kijelölés és választásra nézve első­sorban ezek intézkedései tekintettek irányadóknak, a bíróságnak is ezt az álláspontot kellett elfoglalnia. Ezt az álláspontot kellett a bíróságnak elfog­lalnia különösen azért, mert a törvény nem eléggé kimerítő intézkedései folytán a szükséges­ség hatása alatt, hosszabb idő folyamán a köz­reműködésre hivatott tényezők egyetértő eljárá­sával s a felsőbb hatóságok, jelesül a törvény­­hatóságok és a belügyminiszer hozzájárulásával fejlődött ki ez a joggyakorlat. Ennek megfelelőleg mondja ki a határozati rész, hogy az iránt, hogy a községekben rend­szeresített segéd és kezelő­ személyzet alkalmazá­sánál kit illet meg a kijelölés és választás joga, az irányelveket tartalmazó vármegyei szabály­­rendelet útmutatása szerint vagy ilyennek hijában a község által saját kezdeményezéséből alkotott községi szervezési szabályrendelet intézkedései irányadók. Ellenben ha ily szervezési szabályren­delet nincsen, a kijelölésre nézve az 1886. évi XXII. törvényczikk 77. §-ának az az általános rendelkezése alkalmazandó, hogy a kijelölés joga a képviselő-testületet s a választás joga, miután a kijelölést és választást ugyanaz a szerv oksze­rűen nem gyakorolhatja, a választó­közönséget illeti. A közjegyzőségeknél alkalmazott segéd- és kezelő­személyzet alkalmazásánál, mivel a fentebb kifejtettek szerint ezeknek a körhöz tartozó köz­ségek képviselő-testületeinek egyetemes gyűlésén kívül más közös választó szervek nincsen, s mivel ezek közösen szabályrendeleteket sem al­kothatnak, a segéd- és kezelő­személyzet válasz­tására hivatott közegül a képviselő-testületek egyetemes gyűlését lehetett csak kijelölni, s ugyancsak annak az elvnek szemmel tartása mellett, hogy a kijelölést és választást ugyanaz a szerv okszerűen nem gyakorolhatja, a törvény­nek arra a rendelkezésére való tekintettel, hogy az ugyanezen gyűlés által választott közjegyzőre nézve a kijelölés joga a tisztújítószék elnökét illeti, úgy a joghasonlatosságnál, valamint az átalán kifejlődött gyakorlatnál fogva a tisztújító­szék elnökét kellett olyanul megállapítani, mint a kit a kijelölés joga megillet. Kelt a m. kir. közigazgatási bíróságnak 1901. évi február hó 18-án tartott osztályülséből. Hitelesíttetett a m. kir. közigazgatási bíróság­nak 1901. évi május hó 23-án tartott osztályi ülésében. A nagyváradi m. kir. posta- és távirdaigazga­­tóság közhírré teszi, hogy a Szilágy vármegyébe kebelezett Nagy-Rajtolcs községet a csúcsai távirdahivatal kézbesítő köréből, folyó évi június hó 1-étől kezdődő érvénynyel, a zilahi távirda­hivatal kézbesítő körébe kebelezi át. A nagyváradi m. kir. posta- és távirdaigazga­­tóság közhírré teszi, hogy a Bihar vármegye Végleges felmutatás a magyar korona országainak szesztermeléséről és szeszforgalmáról 1901. évi április havában és 1900. évi szeptember hó 1-től bezárólag 1901. április végéig terjedő idő alatt. Kezdőleges szeszkészlet az 1900/1901. termelési időszak kezdetén (1900. szeptember 1-én) a kisebbik adótétel alá eső 91.948 hl. 40 1. a nagyobbik « « « 43.507 hl. 91 1. Utólagos helyesbítése fentartva. Fenmaradt szeszkészlet az 1900/1901. termelési időszak II. negyedének végén 213.124 hl. — 1. Budapest, 1901. évi május hó 29-én. A m. kir. pénzügyministeri számvevőség szeszadóügyi csoportja, 1901. április havában 1900. szept. 1-től bezárólag 1901. ápr. végéig. hektoliter fokonként a fogyasz­tási adó hektoliter fokonként a fogyasz­tási adó kisebbik nagyobbik Összesen kisebbik nagyobbik Összesen tétel alá eső tétel alá eső tiszta alkohol mennyiség I. Termelési adó. Hl. 1. Hl. 1. Hl. 1. Hl. 1. Hl. 1. Hl.­ 1. Termelési adó alá eső szeszfőzdék által terme­lésre bejelentetett ................................................... 802— — — 802— 32.010— — —— 32.010— II. Fogyasztási adó. 2. Termeltetett szeszfőzdékben ............. ................... ._— — 95.717 61— — — — 772 922— .3. Bevételeztetett fogyasztási adóval terhelten szesz szabadraktárakká nyilvánított szeszfinomítókban és szeszszabadraktárakban: 44.864— 1.454— 46.318— 369.257— 12.293— 381.550— 4. Elszállittatott a fent említett vállalatokból: a) a fogyasztási adó lefizetése mellett .............. 61.838— 454— 62.292— 522.704— 3.551— 526.255— b) a fogyasztási adóval terhelten ......................— — — — — — — — — — — — aa) a magyar korona országaiban levő vállala­tok részére ................................................... 44.491— 1.515— 46.006— 374.646— 12.177— 386.823— bb) a vámvonalon át való kivitelre ..............— — 2.506— 2.506— — — 31.220— 31.220— cc) másnemű adómentes felhasználásra.......... 4.039— 4.993— 9.032— 32.269— 35.576— 67.845— * 3

Next