Budapesti Közlöny, 1913. január (47. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-01 / 1. szám

4 1912. évi LXV. TÖRVÉNYCIKK az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról. ^Szentesítést nyert 1912. évi december hó 28-án. — Kihirdettetett az »Országos Törvénytár «-ban 1912. évi december hó 31-én.) MI ELSŐ FERENCE JÓZSEF ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR, CSEHORSZÁG KIRÁLYA STB. ÉS MAGYARORSZÁG APOSTOLI KIRÁLYA. Kedvelt Magyarországunk és társorszá­gai hű Főrendei és képviselői közös egyet­értéssel a következő törvénycikket ter­jesztették szentesítés végett Felségünk elé: I. FEJEZET. Általános határozmányok. 1­ §• A jelen törvényben megkívánt feltételek fenn­forgása esetén, az itt szabályozott ellátásokra tart­hatnak igényt: a) a törvény értelmében rendszeresített állásokra, állandó évi fizetés (évi bér, évi zsold) mellett alkal­mazott állami tisztviselők, altisztek és szolgák ; b) a nem rendszeres évi fizetés (évi bér, évi zsold) mellett állandóan alkalmazott állami altisztek és szolgák s az ezekkel egy tekintet alá eső egyéb alkal­mazottak ; c) az állami hivataloknál, intézeteknél és válla­latoknál állandóan alkalmazva volt napszámosok és munkások s az ezekkel egy tekintet alá eső egyéb alkalmazottak, feltéve,hogy magyar állampolgárok; d) az a) és b) pontok alá tartozó alkalmazottak­nak özvegyei és árvái. Azt, hogy milyen alkalmazottak tartoznak a b) és c) pontok alatt említett egyéb alkalmazottak közé, a ministérium rendeleti úton állapítja meg. Az alkalmazásnak számfeletti minősége az el­látásra való igényt nem érinti. 2­ §• A jelen törvény határozmányai szempontjából az állami tisztviselőkkel egyenlők : 1. az országgyűlés mindkét házánál alkalmazott tisztviselők ; 2. a Budapest székesfővárosi közmunkák taná­csánál alkalmazott tisztviselők; 3. a kormány kezelése alatt álló közalapoknál és közalapítványoknál alkalmazott tisztviselők; 4. az állami intézeteknél, valamint a kormány kezelése alatt álló közalapokból és közalapítvá­nyokból fenntartott intézeteknél alkalmazott tanitó­­személyzetnek tagjai, amennyiben ellátás szem­pontjából nem tartoznak az 1875. évi XXXII. tör­vénycikkel alkotott o­szágos tanítói nyugdíj- és gyám­intézet kötelékébe, amely nyugdíj- és gyám­­intézet kötelékéből az állami felső nép- és polgári iskoláknál, valamint az állami gyógypedagógiai intézeteknél alkalmazotttanító-személyzetnek tagjai a jelen törvény hatálybalépésének napjával ki­vétetnek. 3. §. A jelen törvény határozmányai szempontjából az állami altisztekkel, szolgákkal, napszámosokkal és munkásokkal egyenlők : 1. az országgyűlés m­indkét házánál, 2. a Budapest székesfővárosi közmunkák taná­csánál, 3. a kormány kezelése alatt álló közalapoknál és közalapítvány­oknál, 4. a kormány kezelése alatt álló közalapokból és közalapítványokból fenntartott intézeteknél alkalmazott altisztek, szolgák, napszámosok és munkások; 5. a m. kir. csendőrségnek rangosztályba nem sorozott havidíjasai és legénységének tagjai. 4­ §• A fizetéstelen vagy tiszteletbeli minőségben alkal­mazott tisztviselő, altiszt és szolga, az évi segélydíj élvezetében nem álló gyakornok, továbbá a vala­mely állásnak címével és jellegével vagy csak cí­mével felruházott olyan tisztviselő, altiszt és szolga, aki egyidejűleg nem tölt be beszámítható javadal­mazás élvezetével egybekötött állást, ellátásra úgy maga, mint özvegye vagy árvái részére csak akkor tarthat igényt, ha a fentebb említett alkal­mazását közvetlenül megelőzőleg, beszámítható javadalmazás élvezetével egybekötött olyan álláson volt alkalmazva, amely után a jelen törvény el­látást biztosít. Az évi segélydíj élvezetében álló gyakornok a jelen törvény h­atározmányai szempontjából az ideiglenes minőségben alkalmazott tisztviselővel esik egy tekintet alá. 5. §: A felmondás feltétele mellett alkalmazott olyan egyén, aki nem tartozik az 1. szakasz c) pontja alá, továbbá az az egyén, aki kifejezetten csak bizonyos meghatározott időre, vagy csak átmeneti szolgálat­­tételre, vagy csak valamely munkálatnak befe­jezéséig nyert alkalmazást, valamint az olyan alkal­mazott, akinek illetményei külön szerződéssel álla­píttattak meg, ez után az alkalmazása után sem maga, sem özvegye vagy árvái részére a jelen tör­vénynyel szabályozott ellátásokra igényt nem tarthat. Az 1. szakasz b) vagy c) pontja alá tartozó olyan alkalmazott, aki tagja valamely szerzetes­rendnek, ellátásra igényt egyáltalán nem tarthat. 6. §. Ellátásra igényt nem tarthat az olyan alkal­mazott : 1. aki magyar állampolgárságát elvesztette, 2. aki a miniszernek (állami számvevőszék elnö­kének) előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lépett, 3. aki állásáról írásbeli nyilatkozatban önként lemondott, 4. áld állását önként elhagyva, arra felhívás dacára, a felhívásban megszabott határidő alatt nem tért vissza, 5. akit a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesz­tésre, vagy viselt hivatalának vagy állásának el­vesztésére ítélt, illetőleg akit a bíróság olyan bün­tetendő cselekmény miatt ítélt el jogerősen sza­badságvesztés-büntetésre, amelylyel a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve, 6. aki jogerős fegyelmi határozat alapján a szol­gálat kötelékéből elbocsáttatott, 7. aki olyan cselekményt követett el, amely alapul szolgálhatott volna arra, hogy a szolgálat kötelé­kéből elbocsáttassék, akit azonban e cselekményért megszökés miatt vagy bármely más okból bűnvádi vagy fegyelmi eljárás útján felelősségre vonni nem lehet. Nem tarthat igényt ellátásra az 1.,3. és 5.-7. pontok alatt, továbbá — amennyiben nem eltűnt tisztviselőről, altisztről vagy szolgáról van szó — a 4. pont alatt felsorolt, valai­zint az olyan tiszt­viselőnek, altisztnek és szolgának özvegye vagy árvája sem, aki nyugdíját a 43. szakasz értelmében megváltotta. Lemondásnak nem lehet tekinteni az olyan nyi­latkozatot, amelyben a tisztviselő, altiszt vagy szolga az állásától való felmentését az ellátás meg­­állapíthatása végett vagy pedig olyan más állásra történt átlépése folytán kéri, amely álláson töltött szolgálati idő a jelen törvény értelmében az ellá­tások megállapításánál beszámítható. A 7. pontban említett esetben az ellátásra való igénynek elvesztését a fegyelmi hatóság a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondja ki. 7­ §• A 6. szakasznak 5., 6 és 7. pontjaiban említett esetekben — méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetén és ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják, — a miniszer (állami számvevőszék elnöke) — annak az elsőfokú fegyelmi hatóságnak a javaslatára, amelynek illetékessége alá a tiszt­viselő, altiszt vagy szolga a tényleges szolgálatban utoljára tartozott s a pénzügyminiszer előzetes hozzájárulásával,­­ a tisztviselő, altiszt vagy szolga, illetőleg annak özvegye és árvái részére el­látást engedé­lezhet. Ez az ellátás annak az el­látásnak megfelelő hányadában, vagy egész kivé­telesen annak egészében állapítandó meg, amely a tisztviselőt, altisztet vagy szolgát, illetőleg annak özvegyét és árváit a jelen törvény értelmében meg­illetné abban az esetben, ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga, szolgálatának a 6. szakasz 5., 6. és 7. pontjaiban említett okokból való megszűnésekor, szolgálatképtelenné vált volna. A 6. szakasz 5. pontjában említett esetben, ha a bíróság ítéletében szabadságvesztés-büntetést is megállapít , ha a tisztviselő, altiszt vagy szolga nőtelen és gyermektelen, vagy ha nejének és gyer­mekének a jelen törvény értelmében egyébként sincsen igénye állandó ellátásra, a miniszer (állami számvevőszék elnöke) által a fentiek szerint enge­délyezett állandó ellátást csak a szabadságvesztés - büntetés végrehajtásának befejezését követő hó elsejétől kezdve lehet folyósítani, ha azonban a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának állandó ellátásra egyébként igénynyel bíró neje vagy gyer­meke van, a részére engedélyezett állandó ellátást a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának tar­tama alatt a nő vagy a gyermek, illetőleg annak gyámja vagy gondnoka kezeihez kell folyósítani. A jelen szakasz alapján engedélyezett állandó ellátás a 43. és 57. szakaszokban szabályozott meg­váltás tárgya nem lehet. A jelen szakasznak határozmányai a napszá­mosokra és a munkásokra nem terjednek ki. 8. §: A jelen törvény alapján járó ellátások állandóak vagy egyszersmindenkorra szólóak. Állandó ellátás : a tisztviselőt, altisztet és szol­gát megillető nyugdíj és lakbérnyugdíj, a napszá­most és a munkást megillető nyugbér, az özvegyi nyugdíj, a gyermekek nevelési járuléka és a 76. szakasz alapján engedélyezett életjáradék. Egyszersmindenkorra szóló ellátás : a végki­elégítés és a temetési járulék. 9. §. A tisztviselőt, altisztet és szolgát megillető állandó vagy egyszersmindenkorra szóló ellátás megállapításánál a tisztviselőnek, altisztnek vagy szolgának beszámítható szolgálati ideje és a tény­leges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazása szolgál alapul. 10. §. Beszámítható szolgálati idő az az időtartam,, amelyet a tisztviselő, altiszt vagy szolga az 1., 2. és 3. szakaszokban megjelölt hivataloknál és állá­sokban, a szolgálat tényleges megkezdésének nap­jától kezdve megszakítás nélkül egyhuzamban tényleges szolgálatban annak a hónapnak a végéig töltött, amely hónapban a szolgálat köteléke alól felmentetett. Ha nem bizonyítható, hogy a tisztviselő, altiszt vagy szolga a tényleges szolgálatot korábban kez­dette meg, a szolgálat tényleges megkezdésének napjául az első hivatali eskü letételének napját kell tekinteni. A régebbi időkben szokásban volt titoktartási­­eskü vagy hivatalos fogadalom a hivatali esküvel egy tekintet alá esik. 11. §. A szolgálati idő tartamát a polgári időszámítás szerint kell meghatározni. Annál a tisztviselőnél azonban, akinek tudo­mányegyetemen, műegyetemen vagy jogakadémián szerzett főiskolai képzettsége van s aki főiskolai tanulmányait a jelen törvény értelmében beszámít­ható tényleges szolgálatba történt belépését meg­előző időpontban fejezte be, az állami vagy a 2. sza­kasz szerint az államival egyenlőnek tekintendő, vagy a 16. szakaszban említett törvényhatósági szolgálatban töltött időnek minden teljes hét hó­napját nyolc hónapnak kell számítani. Hasonló elbírálás alá esik az a tisztviselő, aki — az 1883. évi I. törvénycikk hatálybalépését megelőző időben — jogi tanulmányainak teljes befejezése előtt, de a jogi vagy államtudományi államvizsgák egyikének sikeres letétele után lépett a jelen törvény értelmé­ben beszámítható tényleges szolgálatba ; továbbá az a tisztviselő, akinek a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémián szerzett képzettsége van s aki akadémiai tanulmányait a jelen törvény értel­mében beszámítható tényleges szolgálatba tör­tént belépését megelőző időpontban fejezte be ; valamint az a tisztviselő, akinek gazdasági akadé­mián szerzett képzettsége van s aki akár az aka- Budapesti Közlöny 1913. január 1.

Next