Budapesti Közlöny, 1920. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1920-02-01 / 26. szám
Budapest, 1920. 26. szám Vasárnap, február 1 BUDAPESTI KÖZLÖNY HIVATALOS LAP. Szerkesztőség: VII. kerület, Rákóczi-út 54. száza.Telefon : József 20 21. Kiadóhivatal: VII., RákócZI-T0 54. Athenanum-épület. Telefon: József 13—91. Hivatalos hirdetések: Az első 10 szóért 1 K 80 f., minden további 10 vagy kevesebb szóért 60 fillér. Ezenfelül beküldendő az esetleges nyugtabélyeg és az esetleg megküldendő lappéldány ára, egyenkint 1 K. Az iktatandó hirdetmények díja emlegesen küldendő be. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos nonparente sor (azaz annak térfogata) egyszer beiktatva 1 K 60 f. Kétszer vagy többször beiktatva 10«/» engedmény. Előfizetési árak: Egész évre..................... ISO korona. Félévre................ 90 korona. Negyedévre 45 korona. Egyes szám ára ......... 1 korona. HIVATALOS RÉSZ. A minisztérium a Phöbus Villamos Vállalatok Részvénytársasága budapesti bel. cég 5.000.000 korona összegű alaptőkéjének 5.000.000 korona névértékű részvény kibocsátásával 10.000.000 koronára leendő felemelését a minisztérium 3.780/1918. M. E. számú rendeletének 1. §-a alapján engedélyezte. A magyar minisztériumnafe 384/1920. H.E. számú rendelete a só (konyhasó, kristálysó, marhasó és iparsó) árának újabb megállapítása és ezzel kapcsolatos tennivalók tárgyában. A magyar minisztériumnak a só (konyhasó, kristálysó, marhasó és iparsó) árának megállapítása tárgyában 1919. évi szeptember hó 10-én kelt 4.123/1919. M. E. számú rendelete hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek: 1. §• Az étkezésre használatos közönséges konyhasó (főtt só, darabos só vagy őrölt só) ára papírzacskóval együtt kilogrammonként 6 korona. A Lucullus kristálysó ára 750 grammot tartalmazó dobozonként 10 korona. 2. §• A denaturált marhasó ára sajtolva vagy poralakban papírzacskóval együtt kilogrammonként 3 K, az ilyennek hiányában állattenyésztési célokra kiszolgáltatott darabos kősó ára kilogrammonként 4 K. 3. §. A technikai célokra szolgáló és emberi élvezetre nem alkalmas denaturált vagy tisztátalan iparsó ára kilogrammonként 1 K 50 f, a tiszta iparsdé kilogrammonként 2 K 50 f az igényjogosult ipari üzemek részére. Oly ipari üzemeknek, melyeknél a só nyersanyagként kerül feldolgozásra, valamint más indokolt esetben a pénzügyminiszter a Sóelosztó Bizottság javaslatára az iparsó fenti árából engedményt adhat. 4 §• Az 1., 2- és 3. §-ban megjelölt árak közvetlenül a fogyasztók (állattulajdonos, ipartelep stb.) részére történő eladás esetére az elosztó szerv telepén, üzlethelyiségében vagy raktárában átvéve értendők. A só átvételével, elszállításával és szétosztásával felmerülő költségek fejében az elosztó szerveknek járó megtérítés összegét a Sóelosztó Bizottság javaslatára a pénzügyminiszter állapítja meg. A só csomagolásához szükséges zsákról az átvevő köteles gondoskodni. Ha a zsákot kivételesen az eladó szolgáltatja és adja használatba a vevőnek, kopásdíjat, ha pedig a zsák elvész, kártérítést is számíthat fel. Az e címeken felszámítható tételeket a Zsákbizottsággal egyetértőleg a Sóelosztó Bizottság állapítja meg. 5. §. A vámvonalon át behozott sóért a kilogrammonként 2 fillérben megállapított s ez idő szerint a 200°/6-os fejpénzzel együtt 6 fillért kitevő vámtételen felül kilogrammonként 3 K 50 f engedélyilleték fizetendő. 6. §. Mindazok az egyének, jogi személyek és cégek, akiknek birtokában a jelen rendelet életbelépésének napján konyhasóból 50, marhasóból 100, denaturált vagy tisztátalan iparsóból pedig 200 kilogrammot meghaladó készlet van, kötelesek a készletet, valamint annak tárolási helyét Budapesten és a Budapest Környéki Közellátási Bizottság hatáskörébe tartozó helyeken a Sóelosztó Bizottságnál (Budapest, Váczi-körút 32.), egyéb helyeken pedig a készlet tárolási helyére illetékes pénzügyőri szakasznál a jelen rendelet életbelépésének napjától számítandó nyolc napon belül bejelenteni és a készlet után az eddigi és a jelen rendeletben megállapított ár között mutatkozó különbözetet a kincstárnak megfizetni. A sókészletek bejelentése és megállapítása, valamint az árkülönbözetek lerovása tekintetében szükséges további rendelkezéseket a pénzügyminiszter saját hatáskörében teszi meg. 7 §• Aki a jelen rendeletben megszabott áraknál magasabb árt követel vagy fogad el, vagy a jelen rendeletben foglalt rendelkezéseket egyébként megszegi vagy kijátssza, az — amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — kihágást követ el s hat hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha megállapítható annak a nyereségnek az összege, melyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetés kétezer koronán felül a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összegig terjedhet. Ha e kihágás miatt oly egyén ítéltetett el jogerősen, aki sóárusítással iparszerűen foglalkozik, azt a Sóelosztó Bizottság a sóárusításból kizárja. Ama sókészlet tekintetében, amelyre nézve a kihágást elkövették, az eljárás során a törvény értelmében elkobzásnak van helye. Az elkobzott készlet értékének egyötöde a feljelentőt, a többi része pedig a felmerült költségek levonásával a hadirokkantak segélyalapját illeti. E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, az államrendőrség működési területén pedig az államrendőrségnek hatáskörébe tartozik. 8. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1920. évi január hó 17-én. Huszár Károly s. k., miniszterelnök. A magyar pénzügyminiszter 1919. évi 74 017. szintű rendelte valamennyi pénzügyigazgatósághoz és pénzügyi közeghez, valamint a Sóelosztó Bizottsághoz. A magyar kormánynak egyidejűleg kell és közzétett 1920. évi 384 M. E. számú rendelete a só árát újból szabályozván, ezzel kapcsolatban a pénzügyi hatóságok és közegek részére a következőket közlöm, illetve rendelem: Miután az idézett kormányrendeletben megállapított árak közvetlenül a fogyasztók (állattulajdonos, ipartelep stb.) részére történő eladás esetére az elosztó szerv telepén, üzlethelyiségében vagy raktárában átvéve értendők, ezért a só átvételével, elszállításával és szétosztásával felmerülő költségek fejében az elosztó szerveknek emez árakból — elszámolás kötelezettsége mellett — megtérítés adandó. Eme megtérítés nagysága és módozatai tekintetében a jelenleg érvényben levő rendelkezéseket továbbra is fenntartom. Ezek szerint az esetre, ha a só átvevője nem maga a közvetlen fogyasztó, akkor jár megtérítés fejében. helyi elosztó szerveknek (fűszerkereskedők, fogyasztási szövetkezetek, beszerzési csoportok, hatóságilag elismert más alakulatok) kilogrammonként .............................................. 40 fillér. 2. Budapest kivételével a sóhivatal vagy raktár székhelyén kívül lakó bármely átvevő részére kilogrammonként .................... 70 fillér. 3. Budapestről a Budapesti Környék Közeli otási Bizottság körzetébe tartozó helyekre történő kiszolgáltatás esetén kilogrammonként 70 fillér. 4. Budapestről távolabbi vidékre történő kiszolgáltatás esetére kilogrammonként 90 fillér. A sóhivatalok, melyeknek készleteiből a sókiutalásokat továbbra is a Sóelosztó Bizottság fogja eszközölni, valamint e Bizottság rendelkezése alá tartozó egyéb sóraktárak a kiszolgáltatásra kerülő sómennyiségek árából a fentiek szerint adandó megtérítést leszámítani, illetve a sót oly áron kiszolgáltatni tartoznak, melyet a Sóelosztó Bizottság az általa kiadandó utalványokban megjelöl. A Sóelosztó Bizottság kötelessége gondoskodni arról, hogy kiadandó sóutalványaiban a fentiek szerint járó megtérítés helyes alkalmazásával a beszedendő ár mindenkor helyesen jelöltessék meg. Ugyancsak gondoskodni tartozik a Sóelosztó Bizottság a megtérítési összegeknek az általa megállapított módozatok mellett való elszámolásáról. A lábsó árát a közönséges konyhasó árának 50°/o-ában, vagyis kilogrammonként 3 koronában állapítom meg, megjegyezvén, hogy a fentebbiek szerint járó megtérítés a lábsó kiszolgáltatásánál is alkalmazandó. A só csomagolásához szükséges zsákok tekintetében szintén érvényben marad a jelenleg érvényben levő amaz intézkedés, mely szerint az esetben, ha a Sóelosztó Bizottság utasítása alapján a sóhivatal vagy só raktár a vevőnek zsákot ad, zsákonként 20 K kötbér szedendő és a zsákoknak használható állapotban 6 héten belül való visszaszolgáltatása esetén ez a kötbér 2 K kopási díj levonásával visszafizetendő. A vámhivataloknak kötelességükké teszem, hogy a behozott konyhasómennyiségek után beszedett vám- és engedélyilletékekről mindenkor a kezelés havát követő hó 15. napjáig küldjenek be számvevőségem jövedéki csoportjához részletes kimutatást, melyben az engedély számának, az engedélyesnek, továbbá a só minőségének, mennyiségének és származási helyének megjelölése mellett időbeli sorrendben részletesen feltüntetendők az e címen beszedett összegek. Az 1919. évi július 1-je óta jelen rendeletem keltéig felmerült ily adatok e rendelet keltétől számítandó 30 napon belül beküldendők nevezett számvevőségi csoporthoz. A vámhivatalok figyelmét külön felhívom arra, hogy a szóban levő kormányrendelet életbelépése után kezelésre kerülő sóküldemények után, habár azok korábbi keletű engedélyek alapján érkeztek is be, a kormányrendeletben megállapított magasabb engedélyilleték szedendő be. Az idézett kormányrendelet életbelépésének napján meglevő sokszínek bejelentésének és az árukülönbözetek befizetésére a kormányrendelet 6 % ában előírt kötelezettség foganatosítása tekintetében Budapesten és a Budapesti Környék Közellátási Bizottság hatáskörébe tartozó helyeken a Sóelosztó Bizottság saját hatáskörében