Budapesti Közlöny, 1920. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-01 / 26. szám

Budapest, 1920. 26. szám Vasárnap, február 1 BUDAPESTI KÖZLÖNY HIVATALOS LAP. Szerkesztőség: VII. kerület, Rákóczi-út 54. száza.­­Telefon : József 20 21. Kiadóhivatal: VII., Rákóc­ZI-T0 54. Athenanum-épület. Telefon: József 13—91. Hivatalos hirdetések: Az első 10 szóért 1 K 80 f., minden további 10 vagy kevesebb szóért 60 fillér. Ezenfelül beküldendő az esetleges nyugtabélyeg és az esetleg megküldendő lappéldány ára, egyenkint 1 K. Az iktatandó hirdetmények díja em­legesen küldendő be. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos nonparen­te sor (azaz annak térfogata) egyszer beiktatva 1 K 60 f. Kétszer vagy többször beiktatva 10«/» engedmény. Előfizetési árak: Egész évre..................... ISO korona. Félévre................ 90 korona. Negyedévre 45 korona. Egyes szám ára ......... 1 korona. HIVATALOS RÉSZ. A minisztérium a Phöbus Villamos Vállalatok Részvénytársasága budapesti bel. cég 5.000.000 korona összegű alaptőkéjének 5.000.000 korona névértékű részvény kibocsátásával 10.000.000 koronára leendő felemelését a minisztérium 3.780/1918. M. E. számú rendeletének 1. §-a alapján engedélyezte. A magyar minisztériumnafe 384/1920. H.E. számú rendelete a só (konyhasó, kristálysó, marhasó és iparsó) árának újabb megállapítása és ezzel kapcsolatos tennivalók tárgyában. A magyar minisztériumnak a só (konyhasó, kristálysó, marhasó és iparsó) árának megálla­pítása tárgyában 1919. évi szeptember hó 10-én kelt 4.123/1919. M. E. számú rendelete hatá­lyát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek: 1. §• Az étkezésre használatos közönséges konyhasó (főtt só, darabos só vagy őrölt só) ára papír­zacskóval együtt kilogrammonként 6 korona. A Lucullus kristálysó ára 750 grammot tartal­mazó dobozonként 10 korona. 2. §• A denaturált marhasó ára sajtolva vagy por­alakban papírzacskóval együtt kilogrammonként 3 K, az ilyennek hiányában állattenyésztési célokra kiszolgáltatott darabos kősó ára kilo­grammonként 4 K. 3. §. A technikai célokra szolgáló és emberi élve­zetre nem alkalmas denaturált vagy tisztátalan iparsó ára kilogrammonként 1 K 50 f, a tiszta iparsdé kilogrammonként 2 K 50 f az igény­jogosult ipari üzemek részére. Oly ipari üzemek­nek, melyeknél a só nyersanyagként kerül feldol­gozásra, valamint más indokolt esetben a pénz­ügyminiszter a Sóelosztó Bizottság javaslatára az iparsó fenti árából engedményt adhat. 4­ §• Az 1., 2- és 3. §-ban megjelölt árak közvet­lenül a fogyasztók (állattulajd­onos, ipartelep stb.) részére történő eladás esetére az elosztó szerv telepén, üzlethelyiségében vagy raktárában átvéve értendők. A só átvételével, elszállításával és szétosztásá­val felmerülő költségek fejében az elosztó szer­veknek­­ járó megtérítés összegét a Sóelosztó Bizottság javaslatára a pénzügyminiszter álla­pítja meg. A só csomagolásához szükséges zsákról az átvevő köteles gondoskodni. Ha a zsákot kivételesen az eladó szolgáltatja és adja használatba a vevőnek, kopásdíjat, ha pedig a zsák elvész, kártérítést is számíthat fel. Az e címeken felszámítható tételeket a Zsák­bizottsággal egyetértőleg a Sóelosztó Bizottság állapítja meg. 5. §. A vámvonalon át behozott sóért a kilogram­monként 2 fillérben megállapított s ez idő sze­rint a 200°/6-os fejpénzzel együtt 6 fillért kitevő vámtételen felül kilogrammonként 3 K 50 f engedélyilleték fizetendő. 6. §. Mindazok az egyének, jogi személyek és cégek, akiknek birtokában a jelen rendelet életbelépésé­nek napján konyhasóból 50, marhasóból 100, denaturált vagy tisztátalan iparsóból pedig 200 kilogrammot meghaladó készlet van, kötelesek a készletet, valamint annak tárolási helyét Buda­pesten és a Budapest Környéki Közellátási Bizottság hatáskörébe tartozó helyeken a Só­elosztó Bizottságnál (Budapest, Váczi-körút 32.), egyéb helyeken pedig a készlet tárolási helyére illetékes pénzügyőri szakasznál a jelen rendelet életbelépésének napjától számítandó nyolc napon­ belül bejelenteni és a készlet után az eddigi és a jelen rendeletben megállapított ár között mutatkozó különbözetet a kincstárnak meg­fizetni. A sókészletek bejelentése és megállapítása, valamint az árkülönbözetek lerovása tekinteté­ben szükséges további rendelkezéseket a pénz­ügyminiszter saját hatáskörében teszi meg. 7­ §• Aki a jelen rendeletben megszabott áraknál magasabb árt követel vagy fogad el, vagy a jelen rendeletben foglalt rendelkezéseket egyéb­ként megszegi vagy kijátssza, az — amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — kihágást követ el s hat hónapig ter­jedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha megállapítható annak a nyereségnek az összege, melyet a tettes cselekményével illeték­telenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetés kétezer koronán felül a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összegig terjedhet. Ha e kihágás miatt oly egyén ítéltetett el jogerősen, aki sóárusítással iparszerűen foglal­kozik, azt a Sóelosztó Bizottság a sóárusításból kizárja. Ama sókészlet tekintetében, amelyre nézve a kihágást elkövették, az eljárás során a törvény értelmében elkobzásnak van helye. Az elkob­zott készlet értékének egyötöde a feljelentőt, a többi része pedig a felmerült költségek levoná­sával a hadirokkantak segélyalapját illeti. E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, az államrendőrség működési területén pedig az államrendőrségnek hatáskörébe tartozik. 8. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1920. évi január hó 17-én. Huszár Károly s. k., miniszterelnök. A magyar pénzügyminiszter 1919. évi 74 017. szintű rendelte valamennyi pénzügyigazgatósághoz és pénzügyi közeghez, valamint a Sóelosztó Bizottsághoz. A magyar kormánynak egyidejűleg kell és közzétett 1920. évi 384 M. E. számú ren­delete a só árát újból szabályozván, ezzel kapcsolatban a pénzügyi hatóságok és közegek részére a követ­kezőket közlöm, illetve rendelem: Miután az idézett kormányrendeletben meg­állapított árak közvetlenül a fogyasztók (állat­tulajdonos, ipartelep stb.) részére történő eladás esetére az elosztó szerv telepén, üzlethelyiségében vagy raktárában átvéve értendők, ezért a só átvételével, elszállításával és szétosztásával fel­merülő költségek fejében az elosztó szerveknek emez árakból — elszámolás kötelezettsége mel­lett — megtérítés adandó. Eme megtérítés nagysága és módozatai tekin­tetében a jelenleg érvényben levő rendelkezése­ket továbbra is fenntartom. Ezek szerint az esetre, ha a só átvevője nem maga a közvetlen fogyasztó, akkor jár megtérítés fejében­­. helyi elosztó szerveknek (fűszerkereskedők, fogyasztási szövetkezetek, beszerzési csoportok, hatóságilag elismert más alakulatok) kilogram­monként .............................................. 40 fillér. 2. Budapest kivételével a sóhivatal vagy rak­tár székhelyén kívül lakó bármely átvevő ré­szére kilogrammonként .................... 70 fillér. 3. Budapestről a Budapesti Környék Közeli o­­tási Bizottság körzetébe tartozó helyekre történő kiszolgáltatás esetén kilogrammonként 70 fillér. 4. Budapestről távolabbi vidékre történő ki­szolgáltatás esetére kilogrammonként 90 fillér. A sóhivatalok, melyeknek készleteiből a só­kiutalásokat továbbra is a Sóelosztó Bizottság fogja eszközölni, valamint e Bizottság rendel­kezése alá tartozó egyéb sóraktárak a kiszol­gáltatásra kerülő sómennyiségek árából a fentiek szerint adandó megtérítést leszámítani, illetve a sót oly áron kiszolgáltatni tartoznak, melyet a Sóelosztó Bizottság az általa kiadandó utalvá­nyokban megjelöl. A Sóelosztó Bizottság köte­lessége gondoskodni arról, hogy kiadandó só­utalványaiban a fentiek szerint járó megtérítés helyes alkalmazásával a beszedendő ár minden­kor helyesen jelöltessék meg. Ugyancsak gondoskodni tartozik a Sóelosztó Bizottság a megtérítési összegeknek az általa megállapított módozatok mellett való elszámo­lásáról. A lábsó árát a közönséges konyhasó árának 50°/o-ában, vagyis kilogrammonként 3 koronában állapítom meg, megjegyezvén, hogy a fentebbiek szerint járó megtérítés a lábsó kiszolgáltatásá­nál is alkalmazandó. A só csomagolásához szük­séges zsákok tekintetében szintén érvényben marad a jelenleg érvényben levő amaz intézke­dés, mely szerint az esetben, ha a Sóelosztó Bizottság utasítása alapján a sóhivatal vagy só raktár a vevőnek zsákot ad, zsákonként 20 K kötbér szedendő és a zsákoknak használható állapotban 6 héten belül való visszaszolgálta­tása esetén ez a kötbér 2 K kopási díj levoná­sával visszafizetendő. A vámhivataloknak kötelességükké teszem, hogy a behozott konyhasómennyiségek után beszedett vám- és engedélyilletékekről minden­kor a kezelés havát követő hó 15. napjáig küldjenek be számvevőségem jövedéki csoportjá­hoz részletes kimutatást, melyben az engedély számának, az engedélyesnek, továbbá a só minő­ségének, mennyiségének és származási helyének megjelölése mellett időbeli sorrendben részletesen feltüntetendők az e címen beszedett összegek. Az 1919. évi július 1-je óta jelen rendeletem keltéig felmerült ily adatok e rendelet keltétől számítandó 30 napon belül beküldendők neve­zett számvevőségi csoporthoz. A vámhivatalok figyelmét külön felhívom arra, hogy a szóban levő kormányrendelet életbe­lépése után kezelésre kerülő sóküldemények után, habár azok korábbi keletű engedélyek alapján érkeztek is be, a kormányrendeletben megálla­pított magasabb engedélyilleték szedendő be. Az idézett kormányrendelet életbelépésének napján meglevő sok­szí­nek bejelentésének és az árukülönbözetek befizetésére a kormányrendelet 6 % ában előírt kötelezettség foganatosítása tekintetében Budapesten és a Budapesti Környék Közellátási Bizottság hatáskörébe tartozó helye­ken a Sóelosztó Bizottság saját hatáskörében

Next