Budapesti Közlöny, 1921. április (55. évfolyam, 69-93. szám)
1921-04-22 / 86. szám
4 Budapesti Közlöny i1i április 11. OSZTRÁK-MAGYAR BANK. Magyar üzletvitel. 1921. évi március hó 15-én. Követelések, firckészlet: Koronaértékbeli aranyérmét, továbbá aranyrudak, külföldi és kereskedelmi érmék, finom kilogrammonként 8.278 koronával számítva Külföldi piacokra szóló aranyváltók és külföldi jegyek..... 5272 Ezüstérték- és váltópénz __________________________... 1S8884-08Magyar államjegyek.. ... ... ................_ ... ........................ ......................... Leszámítolt váltók, közraktári zálogjegyek (warrants).és értékpapírok Kölcsönök kézizálogra... _ ................._ ... ................................. Értékpapírok ............ ... ... .. ......................... _ _ _ “ .' " ~ ~ " “ Osztrák-magyar bank »Felszámolási tömeg«, átvitel az 1980."évről .1 _ Egyéb követelések .......................... Tartozások. Bankjegyforgalom ..................................................... tőkekövetelések és egyéb azonnal lejáró tartozások Az Osztrák-magyar bank »Felszámolási tömeg« követelése__ Egyéb tartozások ________ .............. Bécs, 1921. évi április hó 10-én. Libert, az Osztrák-magyar bank főkönyvelője. 11 & ütuö nénzpgypiimi'^ériinfi lebélyegzési közlései szerint. Az 1921. évi Biárei- hó 7-iki állomány óta felmerült változások. Korona Korona 1 188.936-76 644-88 976,857-839-— 42.224.098-— 13.212.013.795-— 5.104.031-— 163.278.100--+ 769.000-— 3.677.849-95 211.794-38 7.274.864.784.64— 144,332.129-32+ 32.220.194-55 21.775,713.384-66 * 15.910.227.240 —+ 46,441.990-— 5.333.961.238 07+ 110,556.665-82 27,624.350-22+ 3.760 67978 503.900.556-37 120,654450-65 21.770,718.384 66 katonával erőszakkal behatolt a sértett lakásába, amelyből a sértett bútorait az udvarra kirakatta, a lakást másnak átadta, a sértettet tehát ellenállatlan erőszakkal kivonulásra kényszerítette. A bűntetté való minősítés indoka a következő: »A kir. törvényszék továbbá bizonyítva látja azt a ténykörülményt, hogy a vádlott közhivatalnoki minőség színlelésével követte el a cselekményt, mert a lakásbizottság megbízottjaként szerepelt»; 6 Az egri kir. törvényszék B. 93/1020—3. számú jogerős ítéletével, a vádlottakat, mint bűnsegédeket, azért ítélte el a Btk. 350. §ában meghatározott és a 353 §. 2. p.§szerint minősülőzsarolás büntette helyett a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán annak vétségéért, mert egy a forradalmi törvényszék vádbiztosa által elrendelt, más által foganatosított, pénz és egyéb ingók elvételével befejezett házkutatásnál, mint kirendelt fegyveres őrök, jelen voltak, ezzel a közhivatalnoki minőséget színlelték, a hatósági közegek hatalmi jogkörét bitorolták, s egész magatartásukkal a bűncselekmény elkövetését előrmozdították. Az elvi döntést ezek szerint az ismertetett ítéletekben a Btk. 353. §-ának 2. pontjára vonatkozó minősítés tekintetében támadt ellentétes ,jogi felfogás teszi szükségessé. A felvetett elvi kérdés megoldásának kiindulási pontja, hogy lehetőleg pontosan tudjuk azt, hogy a Btk. 461. Fának rendelkezései értelmében ki tekinthető közhivatalnoknak, mert ha ez tisztán áll előttünk, megállapíthatjuk azt a következményt is, hogy mikor van meg a közhivatalnoki minőség színlelése, s mikor tekinthető ez kizártnak. A kir. Kúria jogegységi tanácsa B. I. 3409. 1920. számú határozatában a közhivatalnoki minőség létrejöttére vonatkozóan azt mondja :»A kényszerítő erővel (imperiummal) rendelkező vagy a csak gondozó jellegű közhivatalnoki minőség — származzék az akár kinevezésből, akár választásból, akár különös megbízatásból — a magyar alkotmányjog értelmében joghatályosan csak akkor jön létre, ha az a törvény által megjelölt közjogi forrásból eredt, vagyis ha azt a törvény által arra rendelt tényező előírt módon ruházza a törvényesen képesítettre, aki a kinevezést, választást, megbízást elvállalja a végből, hogy a magyar állam akaratát a törvény által megszabott hatáskörében és eszközökkel végrehajtsa. A második kérdés az, hogy ki színleli a közhivatalnoki minőséget ? Színte lehetl jogellenes kiterjesztés formájában a tényleges közhivatalnok is, ha hatáskörét kifejezetten túllépve törvényellenesen él hivatali hatalmával a zsarolás fogalmi körében és célja végett, színlelheti a tényleges közhivatalnok az őt megillető hatáskörben is, ha a Btk. 475. §-ában körülírt tényálladékot az ebből hiányzó jogtalan vagyoni haszon célzata végett valósítja meg. Végül színlelheti teljes mértékben a nem közhivatalnok bárki, aki úgy viselkedik, olyan eszközökkel él, olyan látszatokat teremt, vagy aknáz ki, olyan tények erejét használja föl, szóval olyan magatartást tanúsít, mintha ők a fönt körülírt közhivatalnoki minőség az abból folyó jogokkal, hatalmi erővel együtt törvényesen megilletné s ennek következtében másoktól engedelmességet, teljesítést, tűrést vagy elhagyást követelhetne. Szóval a közhivatalnoki minőség különösen utóbbi színlelője kiadja magát közhivatalnoknak, holott nem az, színlelésével tévedésbe ejti a megtámadottat . ravasz fondorlat eszközeivel valótlan tényeket valók gyanánt elhitet Ennyiben ez az eljárás a cselekményt a csalás körébe utalja. Zsarolássá csak akkor lesz, ha a sikeres színlelés okozta megtévesztéshez hozzájárul a jogellenesen kiaknázott közhivatali hatalomnak a sértettre háramló kényszerítése a végből, hogy a zsarolás minden fogalmi kelléke létesüljön. Ezen a gyakorlat által is kiforrasztott és követett elméleti keretben vizsgáljuk először az adott esetek vádlottjainak magatartását és azután a hatalmuk terhét viselő, tűrő sértettek helyzetét. Kétségtelen, hogy az adott esetek vádlottjainál és egyáltalában a proletárdiktatúra, szervei, közegei, biztosai és egyéb alkalma- szofetáánál a fent meghatározott közhivatal- noki minőségnek alkotmányjogi kellékei teljesen hiányzanak, mert ők megbízatásukategy a magyar alkotmányt és az egyéb magyar állami törvényeket félretévő és az egész állami jogrendet felborító erőszakos, forradalmi alakulattól nyerték. S mint annak önkéntes eszközei ténykedésekkel és magatartásával az alkotmányon és a törvényes renden kívül helyezték magukat. Ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy a vádlottak esetleg egy a törvényes rend idejéből származó hivatali szervezet körében helyezkedtek el és itt-ott a régi szabályokkal éltek , mert mindezek csak eszközök, amelyeknek a hatályos jog, a minden irányban érvényesülő állami alkotmány ad életet és törvényes erőt. Nem lehet tehát ezek szerint vitás az, hogy az adott esetek vádlottjai és a velők egy körbe tartozó proletárdiktatúrás szervek, alkalmazottak a Btk. 461. §-a értelmében nem közhivatalnokok. De ezek a vádlottak és hasonló gondolkozásu társaik a magyar közhivatalnoki minőséget nem is keresték, maguk részére nem követelték s ilyen szerepben feltűnni nem is törekedtek. Tőlük távol állott minden igyekezet arra nézve, hogy magyar alkotmányos közhivatalnokoknak látszassanak. Fáradságot egyáltalában nem fordítanak a közhivatalnoki minőség színlelésére. Sem szóval, sem tettel nem igyekeznek a magyar közhivatalnoki minőséggel járó hatalom birtokosainak, vagy a magyar alkotmányos állam akarata végrehajtóinak látszani Ellenkezőleg, a vádlottak és sok ezer társuk tüntetőleg nyíltan, erőszakos egyértelműséggel és félreérthetetlen durvasággal a tanácsköztársaság közegeiként viselkedtek, annak uralmi lényéből származtatták bitorolt hatalmukat s annak a jogrendet megszüntető erőszakos alakulatnak akaratát képviselték és valósították meg. Cselekményükben, maguk tartásában a szinlelésnek nyoma sincs, annyival kevésbé, mert hiszen ők a magyar alkotmányos közhivatalnoki minőség színlelése helyett inkább mindenütt és mindenkor arra törekedtek, hogy azt kiirtsák, sőt annak még az emlékét is elfelejtessék. Ami pedig az ő durva hazamaskodásuk szenvedő alanyait, a sértetteket illeti, azoknak sem volt halvány kétségük sem a tekintetben, kikkel van dolguk, kik veszélyeztetik életüket, testi épségüket, személyes szabadságukat kik dúlnak javaikban, kik azok, akik a jogrend helyett a durva önkényuralmat, az alkotmány helyett a proletárdiktatúrát hozták be az ország és polgárai romlására. A sértettek nem is állítják, hogy ők az illetőket magyar közhaivatalnokoknak hitték, vagy hogy azok valamit is tettek volna ilynemű hit felkeltésére. A sértettek mindenkor jól tudták, hogy rajtuk nem a magyar alkotmányos rend közhivatalnoka önkénykedik, hanem a forradalmi erőszak által felvetett hatalombitorlók. A sértettek tűrése, tevése és elhagyása egyáltalában nem a színlelés eredménye, hanem a minden vonásában ismert ellenállhatatlan forradalmi kényszer következménye. A cselekvő és szenvedő alanyok helyzetét a színlelés és megtévesztés tehát nem színezi. Itt nem volt színleléssel tévesztő és nem volt félrevezetett megtévesztett. Mindezeknél fogva a vádlottak és hasonló működésű társaik zsarolási cselekményeit a közhivatalnoki minőség színlelése ormán bűntetté minősíteni nem lehet. Fölvetődik azonban ezzel a megállapítással szemben az az állítás, hogy ha a vádlottak s társaik nem színlelték, hát bitorolták a közhivatalnoki minőséget. Minthogy pedig a bitorlás még több, mint a színlelés, ennélfogva a többen a kevesebb is benn© van, s így a Btk. 353. §-ának 2. pontja az adott esetben mégis alkalmazható. Ezzel szemben a valóság az, hogy a bitorlás és közhivatalnoki minőség színlelése nem hozható egymással olyan viszonyba, mintha azok egy fogalomnak különböző fokozatai volnának , mert más a bitorlás és más a színlelés. A bitorlás a többféle eszközzel megszerezhető hatalomnak tényleges birtoklása, gyakorlása, , •" “ A közhivatalnoki minőség színlelése pedig ép úgy, mint az erőszak és a fenyegetés eszköze a hatalom megszerzésének. Ilyen értelemben a közhivatalnoki minőséget színlelő az ily módon megszerzett hatalmat épen úgy bitorolja, mint az, aki nyílt erőszakkal,vagy fenyegetéssel szerezte azt meg. A bitorlást tehát a színlelés fogalmával azonosítani nem lehet, mert az egyik eszköz nem egyenlő a többféle eszközzel ,elérhető eredménynyel. Végül az itt kifejtett eszmekörbe tartozik annak a felfogásnak a megvizsgálása, hogy vájjon a Btk. 353. §-ának valóban hiánya-e az, hogy a veszélyesebb eszközökkel elkövethető zsarolások sorát ki nem meríti ? A kir. Kúria jogegységi tanácsa az eddigi bírói gyakorlat szellemében úgy találja, hogy helyes törvényértelmezés mellett az a felfogás a jogosult, amely szerint a Btk. 353. Váriak 1. pontja a zsarolás súlyosabb eseteit nem is akarja kimerítően elősorolni, hanem csak tájékoztató példákat nyújt arra nézve, hogy bűntettként kell büntetni mindazokat a súlyos eseteket, amelyekben a kényszerítést előidéző eszközök, a fenyegetés olyan mértékű, mint a törvénybe fölvett tájékoztató példákban. Minthogy pedig a proletárdiktatúra közegei által elkövetett zsarolások legtöbbje — amint arra e határozatnak indokai, de a 6. sz. döntvény indokolása is már rámutatnak — olyan természetű, hogy azoknál a sértettek élete, testi épsége, szabadsága s már legfőbb java volt komolyan veszélyeztetve, ennélfogva ezeket, az eseteket legtöbbször a Btk. 353. / 1. pontja szerint lehet minősíteni és bűntett gyanánt büntetni. Az adott tényeknek gondos bírói értékelése mellett megtehető ez a törvénynek erőszakos ki-