Budapesti Közlöny, 1921. április (55. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-22 / 86. szám

4 Budapesti Közlöny i1­i április 11. OSZTRÁK-MAGYAR BANK. Magyar üzletvitel. 1921. évi március hó 15-én. Követelések, firckészlet: Koronaértékbeli aranyérmét­, továbbá aranyrudak, külföldi és kereske­delmi érmék, finom kilogrammonként 8.278 koronával számítva Külföldi piacokra szóló aranyváltók és külföldi jegyek..... 5272 Ezüstért­ék- és váltópénz __________________________... 1S8­884-08­­Magyar államjegyek.. ... ... ................_ ... ........................ ......................... Leszámítolt váltók, közraktári zálogjegyek (warrants)­.és értékpapírok Kölcsönök kézizálogra... _ ................._ ... ................................. Értékpapírok ............ ... ... .. ......................... _ _ _ “ .' " ~ ~ " “ Osztrák-magyar bank »Felszámolási tömeg«, átvitel az 1980."évről .1 _ Egyéb követelések .......................... Tartozások. Bankjegyforgalom ..................................................... tők­ekövetelések és egyéb azonnal lejáró tartozások Az Osztrák-m­­agyar bank »Felszámolási tömeg« követelése__ Egyéb tartozások ________ .............. Bécs, 1921. évi április hó 10-én. Libert, az Osztrák-magyar bank főkönyvelője. 11 & ütuö nénzpgypiimi'^ériinfi le­bélyegzési közlései szerint. Az 1921. évi Biárei- h­ó 7-iki állomány­ óta felmerült változások. Korona Korona 1 188.936-76 644-88 976,857-839-— 4­2.224.098-— 13.212.013.795-— 5.104.031-— 163.278.100--+ 769.000-— 3.677.849-95 211.794-38 7.274.864.784.64— 144,332.129-32+ 32.220.194-55 21.775,713.384-66 * 15.910.227.240 —+ 46,441.990-— 5.333.961.238 07+ 110,556.665-82 27,624.350-22+ 3.760 67978 503.900.556-37 120,654450-65 21.770,718.384 66­ ­ katonával erőszakkal behatolt a sértett laká­sába, amelyből a sértett bútorait az udvarra kirakatta­, a lakást másnak átadta, a sértet­tet tehát ellenállatlan erőszakkal kivonu­lásra kényszerítette. A­ bűntetté való minő­sítés indoka a következő: »A kir. törvény­szék továbbá bizonyítva látja azt a ténykö­­rülményt, hogy a vádlott közhivatalnoki mi­nőség színlelésével követte el a cselekményt, mert a lakásbizottság megbízottjaként szere­pelt»; 6­ Az egri kir. törvényszék B. 93/1020—3. szám­ú jogerős ítéletével, a vádlottakat, mint bűnsegédeket, azért ítélte el a Btk. 350. §ában meghatározott és a 353­ §. 2. p.§szerint minősülő­­zsarolás büntette helyett a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán annak vétsé­géért, mert egy a forradalmi törvényszék vádbiztosa által elrendelt, más által fogana­tosított, pénz és egyéb ingók elvételével be­fejezett házkutatásnál, mint kirendelt fegy­veres őrök, jelen voltak, ezzel a közhivatal­noki minőséget színlelték, a hatósági köze­gek hatalmi jogkörét bitorolták, s egész ma­gatartásukkal a bűncselekmény elkövetését előrmozdították. Az elvi döntést ezek szerint az ismertetett ítéletekben a Btk. 353. §-ának 2. pontjára vo­natkozó minősítés tekintetében támadt ellen­tétes ,jogi felfogás teszi szükségessé. A felvetett elvi kérdés megoldásának ki­indulási pontja, hogy lehetőleg pontosan tudjuk azt, hogy a Btk. 461. Fának rendelke­zései­ értelmében ki tekinthető közhivatal­noknak, mert ha ez tisztán áll előttünk, meg­állapíthatjuk azt a következményt is, hogy mikor van meg a közhivatalnoki minőség színlelése, s mikor tekinthető ez kizártnak. A kir. Kúria jogegységi tanácsa B. I. 3409. 1920. szám­ú határozatában a közhivatalnoki minőség létrejöttére vonatkozóan azt mond­ja :­­»A kényszerítő erővel (imperiummal) rendelkező vagy a csak gondozó jellegű köz­hivatalnoki minőség — származzék az akár kinevezésből, akár választásból, akár külö­nös megbízatásból — a magyar alkotmányjog értelmében joghatályosan csak akkor jön létre, ha az a törvény által megjelölt közjogi forrásból eredt, vagyis ha azt a törvény által arra rendelt tényező előírt módon ruházza a törvényesen képesítettre, aki a kinevezést, választást, megbízást elvállalja a végből, hogy a magyar állam akaratát a törvény által megszabott hatáskörében és eszközök­kel végrehajtsa.­ A második kérdés az, hogy ki színleli a közhivatalnoki minőséget ? Színte lehetl jogellenes kiterjesztés formá­jában a tényleges közhivatalnok is, ha ha­táskörét kifejezetten túllépve törvényellene­sen él hivatali hatalmával a zsarolás fogalmi körében és célja végett, színlelheti a tény­leges közhivatalnok az őt megillető hatás­körben is, ha a Btk. 475. §-ában körülírt tény­­álladékot az ebből hiányzó jogtalan vagyoni haszon célzata végett valósítja meg. Végül színlelheti teljes mértékben a nem közhiva­talnok bárki, aki úgy viselkedik, olyan esz­közökkel él, olyan látszatokat teremt, vagy aknáz ki, olyan tények erejét használja föl, szóval olyan magatartást tanúsít, mintha ők a fönt körülírt közhivatalnoki minőség az abból folyó jogokkal, hatalmi erővel együtt törvényesen megilletné s ennek következté­ben másoktól engedelmességet, teljesítést, tű­rést vagy elhagyást követelhetne. Szóval a közhivatalnoki minőség különösen utóbbi színlelője kiadja magát közhivatal­noknak, holott nem az, színlelésével téve­désbe ejti a megtámadottat . ravasz fondor­lat eszközeivel valótlan tényeket valók gya­nánt elhitet Ennyiben ez az eljárás a cselek­ményt a csalás körébe utalja. Zsarolássá csak akkor lesz, ha a sikeres színlelés okozta megtévesztéshez hozzájárul a jogellenesen kiaknázott közhivatali hatalomnak a sér­tettre háramló­ kényszerítése a végből, hogy a zsarolás minden fogalmi kelléke létesüljön. Ezen a gyakorlat által is kiforrasztott és követett elméleti keretben vizsgáljuk először az adott esetek vádlottjainak magatartását és azután a hatalmuk terhét viselő, tűrő sér­tettek helyzetét. Kétségtelen, hogy az adott esetek vádlott­jainál és egyáltalában a proletárdiktatúra, szervei, közegei, biztosai és egyéb alkalma- s­zofetáán­ál a fent meghat­ár­ozott közhivatal-­­ noki minőségnek alkotmányjogi kellékei tel­jesen hiányzanak, mert ők megbízatásukat­­egy a magyar alkotmányt és az egyéb ma­gyar állami törvényeket félretévő és az egész állami jogrendet felborító erőszakos, forra­dalmi alakulattól nyerték. S mint annak ön­kéntes eszközei ténykedésekkel és magatar­tásával az alkotmányon és a törvényes ren­den kívül helyezték magukat. Ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy a vádlottak esetleg egy a törvényes rend idejéből származó hivatali szervezet körében helyezkedtek el és itt-ott a régi szabályokkal éltek , mert mind­ezek csak eszközök, amelyeknek a hatályos jog, a minden irányban érvényesülő állami alkotmány ad életet és törvényes erőt. Nem lehet tehát ezek szerint vitás az, hogy az adott esetek vádlottjai és a velők egy körbe tartozó proletárdiktatúrás szervek, al­kalmazottak a Btk. 461. §-a értelmében nem közhivatalnokok. De ezek a vádlottak és hasonló gondolko­­zásu­ társaik a magyar közhivatalnoki minő­séget nem is keresték, maguk részére nem követelték s­ ilyen szerepben feltűnni nem is törekedtek. Tőlük távol állott minden igye­kezet arra nézve­, hogy magyar alkotmányos közhivatalnokoknak látszassanak. Fáradsá­got egyáltalában nem fordítanak a közhiva­talnoki minőség színlelésére. Sem szóval, sem tettel nem igyekeznek a magyar közhivatal­noki minőséggel járó hatalom birtokosainak, vagy a magyar alkotmányos állam akarata végrehajtóinak látszani Ellenkezőleg, a vádlottak és sok ezer tár­suk tüntetőleg nyíltan, erőszakos egyértel­műséggel és félreérthetetlen durvasággal a­ tanácsköztársaság közegeiként viselkedtek, annak uralmi lényéből származtatták bito­rolt hatalmukat s annak a jogrendet meg­szüntető erőszakos alakulatnak akaratát kép­viselték és valósították meg. Cselekményük­ben, maguk tartásában a szinlel­ésnek nyoma sincs, annyival kevésbé, mert hiszen ők a magyar alkotmányos közhivatalnoki minőség színlelése helyett inkább mindenütt és min­denkor arra törekedtek, hogy azt kiirtsák, sőt annak még az emlékét is elfelejtessék. Ami pedig az ő durva hazamaskodásuk szenvedő alanyait, a sértetteket illeti, azok­nak sem volt halvány kétségük sem a tekin­tetben, kikkel van dolguk, kik veszélyeztetik életüket, testi épségüket, személyes szabad­ságukat kik dúlnak javaikban, kik azok, akik a jogrend helyett a durva önkényural­mat, az alkotmány helyett a proletárdikta­túrát hozták be az ország és polgárai romlá­sára. A sértettek nem is állítják, hogy ők az illetőket magyar közhaivatalnokoknak hitték, vagy hogy azok valamit is tettek volna ily­nemű hit felkeltésére. A sértettek minden­kor jól tudták, hogy rajtuk nem a magyar alkotmányos rend közhivatalnoka önkényke­­dik, hanem a forradalmi erőszak által felve­tett hatalombitorlók. A­ sértettek tűrése, tevése és elhagyása egy­általában nem a színlelés eredménye, hanem a minden vonásában ismert ellenállhatatlan forradalmi kényszer következménye. A cselekvő és szenvedő alanyok helyzetét a színlelés és megtévesztés tehát nem színezi. Itt nem volt színleléssel tévesztő és nem volt félrevezetett megtévesztett. Mindezeknél fogva a vádlottak és hasonló működésű társaik zsarolási cselekményeit a közhivatalnoki minőség színlelése ormán bűntetté minősíteni nem lehet. Fölvetődik azonban ezzel a megállapítás­­sal szemben az az állítás, hogy ha a vád­lottak s társaik nem színlelték, hát bitorol­ták a közhivatalnoki minőséget. Minthogy pedig a bitorlás még több, mint a színlelés, ennélfogva a többen a kevesebb is benn© van, s így a Btk. 353. §-ának 2. pontja az adott esetben mégis alkalmazható. Ezzel szemben a valóság az, hogy a bitor­lás és közhivatalnoki minőség színlelése nem hozható egymással olyan viszonyba, mintha azok egy fogalomnak különböző fokozatai volnának , mert más a bitorlás és más a színlelés. A bitorlás a többféle eszközzel megszerez­hető hatalomnak tényleges birtoklása, gya­korlása, , •" “ A közhivatalnoki minőség színlelése pedig ép úgy, mint az erőszak és a fenyegetés eszköze a hatalom megszerzésének. Ilyen értelemben a közhivatalnoki minő­séget színlelő az ily módon megszerzett ha­talmat épen úgy bitorolja, mint az, aki nyílt erőszakkal,­­vagy fenyegetéssel szerezte azt meg. A bitorlást teh­át a színlelés fogalmával azonosítani nem lehet, mert az egyik eszköz nem egyenlő a többféle eszközzel ,elérhető eredménynyel. Végül az itt kifejtett eszmekörbe tartozik annak a felfogásnak a megvizsgálása, hogy vájjon a Btk. 353. §-ának valóban hiánya-e az, hogy a veszélyesebb eszközökkel elkövet­hető zsarolások sorát ki nem meríti ? A kir. Kúria jogegységi tanácsa az eddigi bírói gyakorlat szellemében úgy találja, hogy helyes törvényértelmezés mellett az a fel­fogás a jogosult, amely szerint a Btk. 353. Váriak 1. pontja a zsarolás súlyosabb eseteit nem is akarja kimerítően elősorolni, hanem csak tájékoztató példákat nyújt arra nézve, hogy bűntettként kell büntetni mindazokat a súlyos eseteket, amelyekben a kényszerí­tést előidéző eszközök, a fenyegetés olyan mértékű, mint a törvénybe fölvett tájékoz­tató példákban. Minthogy pedig a proletár­diktatúra közegei által elkövetett zsarolások legtöbbje — amint arra e határozatnak indo­kai, de a 6. sz. döntvény indokolása is már rámutatnak — olyan természetű, hogy azok­nál a sértettek élete, testi épsége, szabadsága s már legfőbb java volt komolyan veszélyez­tetve, ennélfogva ezeket, az eseteket legtöbb­ször a Btk. 353. / 1. pontja szerint lehet minősíteni és bűntett gyanánt büntetni. Az adott tényeknek gondos bírói értékelése mel­lett megtehető ez a törvénynek erőszakos ki-

Next