Budapesti Közlöny, 1921. augusztus (55. évfolyam, 170-193. szám)
1921-08-02 / 170. szám
vető 5 év alatt teljesen kifogástalan erkölcsi magaviseletet nem tanúsítottak. Súlyosabb természetű árdrágító, illetve jövedéki kihágások alatt a törvény szempontjából azokat a kihágási eseteket kell érteni, amelyek tettese (részese) a törvényellenes cselekménynél és elkövetésének körülményeinél fogva teljesen megbízhatatlannak tekinthető. 2. azoknak, akik ellen olyan tények merülnek fel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az engedélyt tiltott játék, orgazdaság, erkölcstelenség vagy uzsora, továbbá állam- és társadalomellenes tanok terjesztésére, illetve ilyen irányú izgatásoknak üzleti helyiségükben való lehetővé tételére fogják felhasználni ; 3. azoknak, akiktől az engedély olyan cselekmények elkövetése miatt vonatott el, amelyek fenforgása esetében a törvény az engedélyt »elvonandó«-nak mondja ki (L. törvény 17. §-ának 1—4. pontjait és 33. §-ának második bekezdését.) ; 4. azoknak, akik másnak engedélyét haszonbérbe vették, vagy másnak engedélyét ellenérték fejében vagy anélkül megszerezték ; 5. azoknak, akik üzletüknek hivatalosan történt beszüntetése dacára az engedély nélkül való kimérést (italelárusítást) tovább folytatták, illetve újból megkezdték ; 6. azoknak, akiknek velük közös háztartásban élő: házastársuk, egyenes ágbeli rokonuk, elsőizbeni oldalrokonuk, illetve sógorukkal szemben a fenti 1—5. pontokban felsorolt kizárási esetek valamelyike, fentorog. Ez a rendelkezés különösen azt célozza, hogy a törvényes előfeltételek birtokában nem lévő és ebből az okból engedélyben nem részesíthető egyének hozzátartozóik szmleges előtérbe helyezése, illetve az engedélynek azok részére való megszerzése útján italmérési (elárusítási) üzletekben el ne helyezkedhessenek. A fenti 2—5. pontokban említettek közül a 3., 4. és 5. pontok alá eső személyek azonban szintén részesíthetők engedélyben, ha az engedély megadását kizáró cselekmény elkövetésétől számított 5 év alatt ugyancsak teljesen kifogástalan erkölcsi magaviseletet tanúsítottak és ha a törvényben előírt feltételeknek egyébként is megfelelnek. A 6. pontban említett kizárási esetek a közös háztartásban élés megszűnésével önként érthetőleg megszűnnek, de ha a szóban forgó rendelkezés által kiküszöbölni szándékolt visszaélés esete mégis fenforogna, az engedély kiadását meg kell tagadni. A fenti 1—6. pontok önként érthetőleg nem ölelhetik fel a gyakorlati életben felmerülhető mindazokat a különleges eseteket, amelyek az engedélyért folyamodó személy megbízhatatlanságának ismérvei gyanánt volnának beállíthatók. Ennélfogva különös gondot kell fordítani arra, hogy engedélyben az olyan személyek se részesíttessenek, akik — bár a fenti 1—6. pontokban foglaltak szempontjából egyébként kifogástalanok — előéletüknél fogva teljesen megbízhatóknak meg sem tekinthetők. III. Engedélyt rendszerint csak önjogú személy (jogi személy) nyerhet. Kiskorúak, valamint gondnokság alatt álló egyének, törvényes képviselőjük kérelmére csak a gyámhatóság beleegyezésével és csak az alatt a feltétel alatt nyerhetnek engedélyt, ha oly üzletvezetőt állítanak, aki önjoga és azoknak a feltételeknek, amelyek a fentiek szerint az engedélyes személyét illetőleg megkívántatnak, szintén megfelel. Jogi személyek szintén kötelesek ily üzletvezetőt állítani. Az üzletvezető az illető üzletet személyesen tartozik vezetni. Az üzletvezető állítására kötelezett engedélyeseken kívül minden más engedélyes az üzletet személyesen és saját felelősségére tartozik vezetni, kivéve, ha az üzlet személyes vezetésében tőle egyáltalán nem függő és el nem hárítható akadály (pl. súlyos betegség, katonai szolgálat stb.) gátolja, amely esetben akadályoztatásának tartamára a pénzügyi hatóság kivételesen üzletvezető alkalmazását is megengedheti. A pénzügyi közegeknek ilyen esetekben megfelelő időközönként elenőrizniök kell azt, hogy engedélyes akadályoztatása fennáll-e még, s annak megszűntével a pénzügyigazgatósághoz jelentést kell tenniök. Az üzletvezető a törvények és a törvényes szabályok betartásáért felelős és az előforduló szabályellenességért vagy kihágásért őt kell pénzbüntetéssel sújtani. Amennyiben azonban eme pénzbüntetés az üzletvezetőtől behajthatatlan volna, azt az engedélyesnek kell megfizetnie. IV. Engedélyesek a kimérésben (italelárusításban) való segédkezés céljából üzletükben, saját felügyeletük és felelősségük mellett, megbízottat alkalmazhatnak, kötelesek azonban ezt a körülményt az alkalmazni szándékolt megbízott teljes megbízhatóságának, feddhetlen előéletének és magyar állampolgárságának igazolása mellett az illetékes pénzügyőri biztosi kerületvezető útján a pénzügyigazgatóságnak bejelenteni. Ezt a bejelentést a pénzügyigazgatóság abban az esetben, ha a megbízott személye ellen kifogásai támadnának, nem veszi tudomásul és erről engedélyest írásban értesíti. Ez ellen az értesítés ellen engedélyes annak kézhezvételétől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez előterjesztéssel élhet. Az engedélyest ideiglenes távolléte vagy akadályoztatása alatt, saját felelősségének fentartásával, a vele egy háztartásban élő családtagjai helyettesíthetik, s ezt az ideiglenes helyettesítést az illetékes pénzügyőri biztosi kerületvezető útján a pénzügyigazgatóságnak csak abban az esetben kell bejelenteni, ha a helyettesítés időtartama 60 napot meghalad. A kimérési (elárusítási) üzlet kizárólag az engedélyes számlájára vezethető. Az üzletvezető vagy megbízott magyar állampolgárságát a 8. §, I. 1. b) pontjában előírt, módon kell igazolni. V. Hajókon, vasutakon, a vasutak állomásépületeiben és a fürdőtelepeken lévő vendéglőkben, valamint az ipartelepeken, nagyobb építkezések, illetve munkálatok telepein, hidak és révek mellett, pusztai birtokokon (tanyákon), nemkülönben katonai laktanyákban, várerődökben és gyakorlóhelyeken (táborokban) gyakorolható italmérésre, vagy italárusítási engedélyt — ha egyébként a fenti általános feltételeknek meg is felelnek — csak azok nyerhetnek, akiket az illető vállalat, tulajdonos, illetőleg katonai parancsnokság erre a célra kijelöl. (T. 3. §-a.) 4. §. Tényleges szolgálatban álló állami, törvényhatósági és községi tisztviselők és egyéb közszolgálati alkalmazottak (ideértve a tényleges szolgálatban álló katonákat is), továbbá lelkészek, tanítók, (ideértve a tanárokat is) és a gyakorló szülésznők — amenynyiben a szolgálati viszonyaikat szabályozó törvényes rendelkezések ezt el nem tiltják — feletteshatóságaik beleegyezésével, családtagjaik pedig minden ilyen korlátozás nélkül, csakis sajáttermésű boraik (zárt palackokban) kismértékben való elárusítására nyerhetnek engedélyt, ellenben azok a közszolgálati alkalmazottak és ezek családtagjai, akiknek az engedélyek kiadására vagy a kimérési (elárusítási) üzletek felügyeletére, illetve ellenőrzésére befolyásuk van, még ilyen engedélyt sem nyerhetnek. Jelen szakasz rendelkezései a tényleges szolgálatban már nem álló közszolgálati alkalmazottakra, továbbá a hivatásszerű foglalkozásukat már nem űző lelkészekre, tanítókra és szülésznőkre, valamint mindezek családtagjaira — önként érthetőleg —* nem vonatkoznak (T. 4. §-a.) 5. §. I. A szeszes italok kimérésére, kismértékben való elárusítására, valamint az égetett szeszes italok nagyban való eladására szóló engedély csak meghatározott helyiségre illetőleg alkalomra adható. II. A korlátlan kimérés és kizárólagos pálinkamérés céljaira szolgáló helyiségeknek templomoktól, iskoláktól, kórházaktól, gyermekgondozó-intézetektől és temetőktől lehetőleg távol, abban az esetben pedig, ha megelőzőleg kimérési célokra nem használt újonnan nyitott üzleti helyiségekről van szó — és ha az illető község fekvésénél és, kis területénél fogva az akadályokba nem ütközik — legalább 200 méter távolságban kell feküdniük. Ezt a távolságot rendszerint ajtóbejárattól ajtóbejáratig és légvonalban kell számítani, hacsak az épületek különös elhelyezése avagy beosztása, illetve annak a célnak az elérése, hogy a kimérési üzlet zaja --------------------------------------------------------—-^ zavarólag ne hathasson, nem teszi szükségessé azt, hogy a távolság ajtóbejárattól épült létig, vagy üzleti helyiségtől épületig (illetőleg ha temetőről van szó, a temető legközelebbi sarkáig, avagy kerítéséig) számíttassék. Ha azonban a szóban forgó középület (temető) nem volna a kimérési üzleti helyiséggel ugyanazon útvonalban és ha köztük a kimérési üzlet zaját felfogó épület (épület* tömb) is volna, a távolság nem légvonalban,, hanem útvonalban számítandó. . . Az 1899. év óta megszakítás nélkül kimérési célokra használt, fogadóval kapcsolatos vendéglőkre és községi, közbirtokossági, egyházközségi, vagy kincstári tulajdonban lévő korcsma (vendéglő) épületekre az engedély — egyéb törvényes előfeltételek fenforgása esetében — a fent említett középületek (temető) közelsége dacára is kiadható, ha az üzletelőd engedélye a pénzügyminiszternek a belügyminiszterrel egyetértőleg adott előzetes felhatalmazása alapján szolgáltatták tett ki. III. A korlátlan és korlátolt kimérési, üzletek csak oly helyiségekben engedélyezhetők, amelyeknek fekvése, építésmódja és berendezése a közegészség követelményeinek megfelel, a rendőri és jövedéki felügyeletet meg nem nehezíti, s amelyek kimérési célokra alkalmasak. Pincehelyiségre kimérési engedély csak a legkivételesebb esetekben és csakis akkor adható, ha a községi (kerületi) elöljáróság bizonylatával igazoltatik az, hogy a szóban forgó helyiség az építésügyi szabályzatban előírt követelményeknek minden tekintetben megfelel. Egyes utcákról, vagy terekről a korlátlan, kimérési és kizárólagos pálinkamérési üzletek teljesen ki is zárhatók. Az iránt, hogy, mely utcákról és terekről zárhatók ki teljesen az ilyen üzletek, — a törvény 5. §-a értelmében — a belügyminiszter által a pénzügy- miniszter előzetes meghallgatása mellettjóváhagyandó törvényhatósági szabályren- deletek alkotandók. Tánciskolákra szeszes italok kimérésére (elárusítására) jogosító engedély nem ad- ható, valamint nyilvános házakra (bordély-, házakra), kéjnőtelepekre és találkahelyekre sem. IV. Ha valamely korlátlan, vagy korlátolt kimérési üzletnek más helyiségbe való áthelyezése közrendészeti, közegészségügyi tekintetekből, a jövedéki ellenőrzés szempont- jából, vagy más közérdekből szükségesnek mutatkozik, a pénzügyigazgatóság, a rendőri (közigazgatási) hatósággal egyetértőleg, jogosítva van az engedélyest az üzletnek, a helyi viszonyok szerint kitűzendő záros határidő alatt, más alkalmas helyiségbe teendői áthelyezésére felhívni. Engedélyes az ily felhívás ellen, a felhívás kézhezvételétől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez birtokon belül fellebbezéssel élhet. (T. 5. §-a.) 1 6. §. Korlátlan kimérési engedély — a törvény 13. §-ának 1., ,2. és 5. pontjaiban felsorolt esetek kivételével — csakis vendéglő, vagy korcsmaüzletekre adható. Az eddig sörház, sörmérés, bormérés vagy söntés néven ismert korlátlan kimérési üzletek korcsmáknak, ha azonban vendéglői iparengedélylyel vannak ellátva, vendéglőknek tekintendők és a törvény rendelkezései szempotjából kizárólag ilyen üzletek gyanánt kezelendők (tehát még a »sörház«, stb. felírást sem használhatják). Amennyiben az előbb felsorolt (sörház, stb.) üzletek szesz és abból készült közönséges pálinka kimérésének jogosítványával eddig nem voltak ellátva, ezzel a jogosítvánnyal csak s,, legkivételesebb esetekben, vagyis csak akkor láthatók el, ha ezt a közszükségleti szempontok okvetlenül megkívánják. ■ 1: A bar néven szereplő üzletek helyiségei közül korlátlan kimérési engedélyével csak azok a helyiségek láthatók el, amelyek kizárólag vendéglői jelleggel bírnak, akávéházi (vagy u. n. caffe-restaurant) jelleggel. bíró helyiségekre azonban csak a törvény 7. §-ának 4. pontjában felsorolt jogosítványokat tartalmazó korlátolt kimérési engedély adható ki. A korlátlan kimérési engedélyek bor és sör kimérésének, vagy legalább is ezek egyikének engedélyezése nélkül ki nem szolgáltathatók. Azok a korlátlan kimérési üzletek, amelyek csupán égetett szeszes italok kiméré Budapesti Közlöm* 1921 augusztus2.