Budapesti Közlöny, 1932. július (66. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-01 / 146. szám

A kamatot fizessen, mert a perben meghallgatott szakértők véleménye alapján megállapítást nyert, hogy a burgonya az átvételkor fel nem ismerhető hibában (pestis) szenvedett, aminek folytán emberi táplálkozásra teljesen alkalmat­lanná vált. E per jogerős befejezte után most már Csizi Testvérek cég a kaposvári kir. törvényszéknél 1925. évi november hó 17-én P. 4.779/1925. szám alatt gróf Erdődy Rudolf alperes ellen folyamatba tett perben utóbbitól mint saját el­adójától igényelte teljes kárának megtérítését, amit 42.458.042 K-ban számított fel. Ebben a perben az alperes elsősorban azzal védekezett, hogy a felperes kereseti joga a K. T. 349. §-a szerint elévült, mert az elévülést a szavazási perbehivás meg nem akasztja. A kir. törvényszék az 1926. évi március hó 19-én P. 4.779/8. 1925. szám alatt hozott ítéle­tével az alperest elmarasztalta, mert a jelen esetben az alperes úgy a minőségi hiányról, mint az ennek alapján folyamatba tett perről kellő időben értesítést kapott, a minélfogva ezen értesítés mellett a felperes joga a korábbi per folyama alatt nyugodott s igy az el nem évült. A pécsi kir. Ítélőtábla az 1926. évi június hó 19-én P. IV. 1.074/13. 1926. szám alatt kelt ítéletével a keresetet elutasította, mert a felperes az árut 1924. évi szeptemberben vette át, kere­setét azonban csak 1925. évi november hó 17-én, tehát a K. T. 349. §-ának második be­kezdésében meghatározott hat hó elteltével adta be az alperes ellen, már pedig az elévülést csak a kereset beadása szakítja meg, de nem szakítja meg az, ha a vevő a más által ugyan­ezen áru iránt indított perben az eladót szava­­zásként perbe idézte. A kir. Kúria 1927. évi május hó 20. napján P. VII. 6.404/17. 1926. szám alatt kelt ítéletével a felülvizsgálati kérelmet elutasította, mert a bírói gyakorlat szerint a szavalásként történt perbevonás a keresetnek a törvényben meg­szabott határidő alatt való beadását nem pótolja és az elévülést meg nem szakítja. Az ezekben az ítéletekben kifejezésre jutó állásponttól eltérő álláspontot foglalt el a kir. Kúria a következő esetben. 3. Schillinger és Diamant budapesti cég Hor­váth József alsóhangonyi lakosnak eladott egy szivógázmotort 140 mm. búzáért, melyből 30 mm. búza árában Horváth József neki egy gőz­­lokom­obilt adott át fizetés gyanánt. Schillinger és Diamant cég ezt a gőzlokomobilt 14.000.000 K-ért eladta Hering Mihály és neje ceglédi lakosoknak, akik azonban ezt a közvetlenül nekik szállított lokomobilt rendelkezésre bocsá­tották, mert a szakértői vizsgálat megállapí­totta, hogy az hasznavehetetlen. Ebből folyóan a Schillinger és Diamant cég kérelmére a Hering Mihály és neje ellen kibo­csátott váltófizetési meghagyást a bíróság hatá­lyon kívül helyezte s a vonatkozó perben az említett céget perköltségben marasztalta, egy­úttal Hering Mihály és neje pert indítottak Schillinger és Diamant cég ellen 9,500.000 K vé­telár visszafizetése s 18,000.000 K kártérítés iránt. Ezekben a perekben Schillinger és Diamant cég Horváth Józsefet perbe hívta, ez utóbbi azonban a perbe nem avatkozott. Schillinger és Diamant cég a perek elvesz­tése után a miskolci kir. törvényszéknél 1926. évi október hó 22-én P. G.668/1926. szám alatt keresetet indított Horváth József ellen kárának megtérítése címén 27.400.000 K iránt. Ebben a perben az alperes többek közt azzal is védeke­zett, hogy az ügyletet a felperes kereskedelmi üzletének körében kötötte s igy keresete a K. T. 349. §-a értelmében elévült. A kir. törvényszék az 1927. évi november hó 21. napján P. G.668/13. 1926. szám alatt hozott végítéletével a felperes keresetének részben he­lyet adott s az alperest 413 , 70 fillér tőkében és járulékaiban elmarasztalta. Indokolása sze­rint a követelés nem évült el. A debreceni kir. ítélőtábla az 1928. évi már­cius hó 6-án P. NI. 169/18. 1928. szám alatt kelt végítéletével az első biróság ítéletének megvál­toztatása mellett a felperest keresetével egész­ben elutasította. A kir. ítélőtábla ítéletének in­dokolásában az elévülésre alapított kifogást ille­tően a következők foglaltatnak. „A K. T. 349. §-ának második bekezdésében meghatározott 6 hónapi elévülési időt az e tekintetben állan­dóan követett bírói gyakorlat értelmében csak is a közvetlen jogviszonyban álló felek közül a vevő által az eladó ellen a minőségi hiányokra alapított kereset megindítása szakíthatja félbe és err­e nem tekinthető alkalmasnak az a kere­set, amelyet az esetleges új vevő a régi vevő, az ő eladója ellen tesz a jelzett címen folyamatba, nem pedig akkor sem, ha az eredeti eladót az ő vevője abban a perben szavatosként perbe is hívta.“ A m. kir. Kúria az 1929. évi február hó 20-án P. IV. 3.562/21. 1928. szám alatt hozott ítéleté­vel a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasí­totta. Az ítéletnek indokolása az elvi kérdésre vonatkozóan a következőket tartalmazza : „Bár az irányadó anyagi jogszabály szerint a perbehívás a szavatossági hiány miatt tá­masztható követelések elévülését félbeszakítja annak a pernek befejezéséig, amelynek során a perbehívás történt , annak azonban, hogy a perbehívás e hatást gyakorolhassa, szükség­képen való előfeltétele, hogy maga a per­behívás még a K. T. 349. §. második bekezdésében megszabott jogenyésztő határidőn belül tör­ténjék.“ Mivel pedig az adott esetben a fel­peres a peres gén átvételétől számított hat hó­nap eltelte után hivta az ő vevőjével keletkezett perek során az alperest perbe, a perbehivásnak az elévülést félbeszakító joghatály nem tulajdo­nítható. . . II. ■­­ A most ismertetett ítéletek szerint a m. kir. Kúria ellentétes elvi alapon nyugvó határoza­tokat hozott abban a kérdésben, hogy a perbehivás félbeszakitja-e az elévülést. A m. kir. Kúria­ elnöke a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását jövőre szük­ségesnek találván, azt a Ppé. 70. §-a első be­kezdésének 2. pontja és az 59.200/1912. I. M. szám­i rendelet 1. §-a első bekezdésének 2. pontja értelmében a­­ jogegységi tanács elé utalta. . . . III. Az eldöntendő elvi kérdés,szempontjából ez­úttal a perbehívásnak ,a Pp. 89. §-ában emlí­tett azzal az esetével, kellett foglalkozni, amikor a perbehívás azért történik,­­ mert a fél per­vesztés esetére harmadik személy, ellen szava­tossági vagy kártérítési követelést vél érvénye­síthetni. . . . . Erre az esetre vonatkozóan kellett eldönteni azt a kérdést, hogy félb­eszakítja-e a perbehívás annak a követelésnek az elévülését, amelyet a fél a per elvesztése esetére kíván a perbehivott ellen támasztani. A perbehivásnak a Pp. 89. §-ában említett másik két esete tehát, a­mikor t. i. a perbehívó pervesztés esetére a perbehivott követelésétől tart, vagy amikor a perbehivott a per tárgyát a maga részére igényli, — az eldöntendő elvi kérdés szempontjából nem jön figyelembe. Az elvi kérdés eldöntésénél előre kell bocsá­tani, hogy a régi magyar jogi felfogás az el­évülésnek a hitelező részéről való megszakítá­sát nagyon megkönnyítette. A régebbi magyar jognak a Hármaskönyv I. rész 78. és 79. címén s főkép az 1729 : XXXVII. törvénycikken alapuló álláspontja ugyanis az volt, hogy az elévülést a hitelező részéről nem­csak a kereset indítása, hanem a magánúton intézett barátságos felszólítás is félbeszakítja (Frank Ignác : „A Közigazság törvénye Ma­gyarhonban“ II. köt. 650. lap, Ökrös Bálint „Polgári magánjog“ 1867. évi kiadás, 328. lap. é­s ugyanígy a Legfőbb itélőszék elvi hatá­rozatai közé felvett 1870. évi november hó 5-én kelt 607. szám­i határozat). Utóbb azonban az osztrák polgári törvény­­könyv hatása alatt az a felfogás nyilatkozott meg úgy a jogirodalomban, mint a joggyakor­latban (Kúria 1882. évi szeptember hó 27-én 363. számú, 1889. évi május hó 23-án 1.578. számú, I. G. 7/1896. szám), hogy az elévülést csak a hitelező részéről az illetékes bíróság előtt megindított kereset szakítja félbe, s a kereset­­indítással egyenlő joghatályának csupán a törvényben ilyennek, illetve az elévülés félbe­szakítására alkalmasnak nyilvánított jog­­cselekményeket (pl. az 1876: XXVII. t.-cikk 87. §-a, az 1881 : XVII. t.-cikk 15. §-a, az 1893: XIX. t.-cikk 7. §-a, jelenleg a Pp. 594. §-a) lehet tekinteni. De emellett fokozatosan utat tört az a fel­fogás, hogy az elévülés félbeszakítására nem­csak a kereset indítása, hanem a jogosítottnak a per megindításával kapcsolatos egyéb tényke­dései is alkalmasak (igy a kir. Kúria 1899. évi február hó 22-én kelt I. G. 573/1898. szám­i ítélete). Sőt vannak joggyakorlatunkban olyan bírói határozatok is, amelyek a perbehivásnak is elévülést félbeszakító hatályt tulajdonítanak (így a győri kir. ítélőtábla felülvizsgálati taná­csának 82/1897. számú, a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsának 124/1907. számú, s a m. kir. Kúriának 1.107/1912. V. számú határozata). Kiemelendő továbbá, hogy már a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezetének 1900-ban megjelent első szövege az 1.340. §-ban a hitelezőnek a keresetindítással egyenlő hatályú cselekménye gyanánt említi meg töb­bek közt a perbehívást abban a perben, amely­nek kimenetelétől a követelés függ. Ugyanezt a rendelkezést tartalmazza a Polgári Törvény­­könyv javaslatának a képviselőház kiküldött külön bizottsága által 1915-ben megállapított szövege (1.064. §.) s ugyanígy szabályozza a kérdést a Magyarország Magánjogi Törvény­­könyvének 1928-ban az országgyűlés elé ter­jesztett törvényjavaslata is 1.298. §-ában. A régi magyar jognak az a szabálya, hogy az elévülést a kereset mellett a magánúton történt megintés is félbeszakítja, elavultnak tekint­hető. A jogegységi tanács arra való tekintettel, hogy joggyakorlatunk a keresetindítással ha­sonló hatályú jogcselekménynek a perbehívást ismételten elismerte , a továbbiakban méltatott szempontokat is figyelembe véve a rendelkező részben foglalt álláspontot tette a magáévá. Ha a perbehivónak a perbehívott elleni kö­vetelése annak a pernek a kimenetelétől függ, amelyben a perbehivás történt, ebben az eset­ben azért kell a perbehivásnak az elévülést félbeszakító hatályt tulajdonítani, mert a per­behivónak a perbehívott ellen szavatosság vagy kártérítés címén támasztható követelése gyak­ran rövid elévülési határidő alá esik, s ennek következtében ez a követelés, amelynek el­évülése a perbehívás idején már folyik, elévü­l­­het az alatt, mialatt az a per, amelyben a perbe­hívás történt befejezést nyer. A gyakorlatban is sűrűn előforduló ilyen eset az, amikor az áru továbbeladása esetén a második vevő minőségi hiány miatt pert indít az eladója ellen, amiből folyóan utóbbi per­vesztés esetére a saját eladója ellen kíván a K. T. 348. §-a alapján szavatosság, vagy kártérítés címén követelést támasztani, amely követelés a K. T. 349. §-ának második bekezdése, értel­mében már az áru átvételétől számított 6 hó alatt elévül. Gyakori eset az is, amikor az el­adó, akit a vevő a teljesítés helyére szállított áruban mutatkozó hiány miatt perel, pervesz­tessége esetére a szállítmányozó, vagy a fuva­rozó ellen a K. T. 385., illetve 398. §-a értelmé­ben kártérítési követelést kíván érvényesíteni, amely a K. T. 390. §. első bekezdése, illetve 410. §. harmadik bekezdése szerint az áru ki­szolgáltatásától számított egy évi elévülés alá esik. Sűrűn előfordul az az eset is, hogy a szállítmányozó, akit a szállítmányozásból eredő kár címén perelnek, azt a fuvarozót vagy köz­vetett szállítmányozót hívja perbe, akivel a szállítást lebonyolította. Ha ekként az a követelés, amelyet a perbe­hívó a per elvesztése esetén a perbehívott ellen érvényesíteni kíván s amelyre nézve a perbe­hívás idején az elévülés már folyik, vagy a per folyamán kezdetét veszi, a perbehívó ellen fo­lyamatba tett per kimenetelétől függ, akkor nyilván visszás volna a perbehívótól azt kí­vánni, hogy a per folyama alatt a perbehvá­­son felül a perbehivott ellen keresetet is nyújt­son be pusztán azért, hogy ezzel magát az el­évülés ellen megóvja. Visszás volna ez azért, mert a perbehivott ellen támasztható követelés a már folyamatba BUDAPESTI KÖZLÖNY 1932 julius 1.

Next