Budapesti Közlöny, 1932. július (66. évfolyam, 146-172. szám)
1932-07-01 / 146. szám
A kamatot fizessen, mert a perben meghallgatott szakértők véleménye alapján megállapítást nyert, hogy a burgonya az átvételkor fel nem ismerhető hibában (pestis) szenvedett, aminek folytán emberi táplálkozásra teljesen alkalmatlanná vált. E per jogerős befejezte után most már Csizi Testvérek cég a kaposvári kir. törvényszéknél 1925. évi november hó 17-én P. 4.779/1925. szám alatt gróf Erdődy Rudolf alperes ellen folyamatba tett perben utóbbitól mint saját eladójától igényelte teljes kárának megtérítését, amit 42.458.042 K-ban számított fel. Ebben a perben az alperes elsősorban azzal védekezett, hogy a felperes kereseti joga a K. T. 349. §-a szerint elévült, mert az elévülést a szavazási perbehivás meg nem akasztja. A kir. törvényszék az 1926. évi március hó 19-én P. 4.779/8. 1925. szám alatt hozott ítéletével az alperest elmarasztalta, mert a jelen esetben az alperes úgy a minőségi hiányról, mint az ennek alapján folyamatba tett perről kellő időben értesítést kapott, a minélfogva ezen értesítés mellett a felperes joga a korábbi per folyama alatt nyugodott s igy az el nem évült. A pécsi kir. Ítélőtábla az 1926. évi június hó 19-én P. IV. 1.074/13. 1926. szám alatt kelt ítéletével a keresetet elutasította, mert a felperes az árut 1924. évi szeptemberben vette át, keresetét azonban csak 1925. évi november hó 17-én, tehát a K. T. 349. §-ának második bekezdésében meghatározott hat hó elteltével adta be az alperes ellen, már pedig az elévülést csak a kereset beadása szakítja meg, de nem szakítja meg az, ha a vevő a más által ugyanezen áru iránt indított perben az eladót szavazásként perbe idézte. A kir. Kúria 1927. évi május hó 20. napján P. VII. 6.404/17. 1926. szám alatt kelt ítéletével a felülvizsgálati kérelmet elutasította, mert a bírói gyakorlat szerint a szavalásként történt perbevonás a keresetnek a törvényben megszabott határidő alatt való beadását nem pótolja és az elévülést meg nem szakítja. Az ezekben az ítéletekben kifejezésre jutó állásponttól eltérő álláspontot foglalt el a kir. Kúria a következő esetben. 3. Schillinger és Diamant budapesti cég Horváth József alsóhangonyi lakosnak eladott egy szivógázmotort 140 mm. búzáért, melyből 30 mm. búza árában Horváth József neki egy gőzlokomobilt adott át fizetés gyanánt. Schillinger és Diamant cég ezt a gőzlokomobilt 14.000.000 K-ért eladta Hering Mihály és neje ceglédi lakosoknak, akik azonban ezt a közvetlenül nekik szállított lokomobilt rendelkezésre bocsátották, mert a szakértői vizsgálat megállapította, hogy az hasznavehetetlen. Ebből folyóan a Schillinger és Diamant cég kérelmére a Hering Mihály és neje ellen kibocsátott váltófizetési meghagyást a bíróság hatályon kívül helyezte s a vonatkozó perben az említett céget perköltségben marasztalta, egyúttal Hering Mihály és neje pert indítottak Schillinger és Diamant cég ellen 9,500.000 K vételár visszafizetése s 18,000.000 K kártérítés iránt. Ezekben a perekben Schillinger és Diamant cég Horváth Józsefet perbe hívta, ez utóbbi azonban a perbe nem avatkozott. Schillinger és Diamant cég a perek elvesztése után a miskolci kir. törvényszéknél 1926. évi október hó 22-én P. G.668/1926. szám alatt keresetet indított Horváth József ellen kárának megtérítése címén 27.400.000 K iránt. Ebben a perben az alperes többek közt azzal is védekezett, hogy az ügyletet a felperes kereskedelmi üzletének körében kötötte s igy keresete a K. T. 349. §-a értelmében elévült. A kir. törvényszék az 1927. évi november hó 21. napján P. G.668/13. 1926. szám alatt hozott végítéletével a felperes keresetének részben helyet adott s az alperest 413 , 70 fillér tőkében és járulékaiban elmarasztalta. Indokolása szerint a követelés nem évült el. A debreceni kir. ítélőtábla az 1928. évi március hó 6-án P. NI. 169/18. 1928. szám alatt kelt végítéletével az első biróság ítéletének megváltoztatása mellett a felperest keresetével egészben elutasította. A kir. ítélőtábla ítéletének indokolásában az elévülésre alapított kifogást illetően a következők foglaltatnak. „A K. T. 349. §-ának második bekezdésében meghatározott 6 hónapi elévülési időt az e tekintetben állandóan követett bírói gyakorlat értelmében csak is a közvetlen jogviszonyban álló felek közül a vevő által az eladó ellen a minőségi hiányokra alapított kereset megindítása szakíthatja félbe és erre nem tekinthető alkalmasnak az a kereset, amelyet az esetleges új vevő a régi vevő, az ő eladója ellen tesz a jelzett címen folyamatba, nem pedig akkor sem, ha az eredeti eladót az ő vevője abban a perben szavatosként perbe is hívta.“ A m. kir. Kúria az 1929. évi február hó 20-án P. IV. 3.562/21. 1928. szám alatt hozott ítéletével a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. Az ítéletnek indokolása az elvi kérdésre vonatkozóan a következőket tartalmazza : „Bár az irányadó anyagi jogszabály szerint a perbehívás a szavatossági hiány miatt támasztható követelések elévülését félbeszakítja annak a pernek befejezéséig, amelynek során a perbehívás történt , annak azonban, hogy a perbehívás e hatást gyakorolhassa, szükségképen való előfeltétele, hogy maga a perbehívás még a K. T. 349. §. második bekezdésében megszabott jogenyésztő határidőn belül történjék.“ Mivel pedig az adott esetben a felperes a peres gén átvételétől számított hat hónap eltelte után hivta az ő vevőjével keletkezett perek során az alperest perbe, a perbehivásnak az elévülést félbeszakító joghatály nem tulajdonítható. . . II. ■ A most ismertetett ítéletek szerint a m. kir. Kúria ellentétes elvi alapon nyugvó határozatokat hozott abban a kérdésben, hogy a perbehivás félbeszakitja-e az elévülést. A m. kir. Kúria elnöke a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását jövőre szükségesnek találván, azt a Ppé. 70. §-a első bekezdésének 2. pontja és az 59.200/1912. I. M. számi rendelet 1. §-a első bekezdésének 2. pontja értelmében a jogegységi tanács elé utalta. . . . III. Az eldöntendő elvi kérdés,szempontjából ezúttal a perbehívásnak ,a Pp. 89. §-ában említett azzal az esetével, kellett foglalkozni, amikor a perbehívás azért történik, mert a fél pervesztés esetére harmadik személy, ellen szavatossági vagy kártérítési követelést vél érvényesíthetni. . . . . Erre az esetre vonatkozóan kellett eldönteni azt a kérdést, hogy félbeszakítja-e a perbehívás annak a követelésnek az elévülését, amelyet a fél a per elvesztése esetére kíván a perbehivott ellen támasztani. A perbehivásnak a Pp. 89. §-ában említett másik két esete tehát, amikor t. i. a perbehívó pervesztés esetére a perbehivott követelésétől tart, vagy amikor a perbehivott a per tárgyát a maga részére igényli, — az eldöntendő elvi kérdés szempontjából nem jön figyelembe. Az elvi kérdés eldöntésénél előre kell bocsátani, hogy a régi magyar jogi felfogás az elévülésnek a hitelező részéről való megszakítását nagyon megkönnyítette. A régebbi magyar jognak a Hármaskönyv I. rész 78. és 79. címén s főkép az 1729 : XXXVII. törvénycikken alapuló álláspontja ugyanis az volt, hogy az elévülést a hitelező részéről nemcsak a kereset indítása, hanem a magánúton intézett barátságos felszólítás is félbeszakítja (Frank Ignác : „A Közigazság törvénye Magyarhonban“ II. köt. 650. lap, Ökrös Bálint „Polgári magánjog“ 1867. évi kiadás, 328. lap. és ugyanígy a Legfőbb itélőszék elvi határozatai közé felvett 1870. évi november hó 5-én kelt 607. számi határozat). Utóbb azonban az osztrák polgári törvénykönyv hatása alatt az a felfogás nyilatkozott meg úgy a jogirodalomban, mint a joggyakorlatban (Kúria 1882. évi szeptember hó 27-én 363. számú, 1889. évi május hó 23-án 1.578. számú, I. G. 7/1896. szám), hogy az elévülést csak a hitelező részéről az illetékes bíróság előtt megindított kereset szakítja félbe, s a keresetindítással egyenlő joghatályának csupán a törvényben ilyennek, illetve az elévülés félbeszakítására alkalmasnak nyilvánított jogcselekményeket (pl. az 1876: XXVII. t.-cikk 87. §-a, az 1881 : XVII. t.-cikk 15. §-a, az 1893: XIX. t.-cikk 7. §-a, jelenleg a Pp. 594. §-a) lehet tekinteni. De emellett fokozatosan utat tört az a felfogás, hogy az elévülés félbeszakítására nemcsak a kereset indítása, hanem a jogosítottnak a per megindításával kapcsolatos egyéb ténykedései is alkalmasak (igy a kir. Kúria 1899. évi február hó 22-én kelt I. G. 573/1898. számi ítélete). Sőt vannak joggyakorlatunkban olyan bírói határozatok is, amelyek a perbehivásnak is elévülést félbeszakító hatályt tulajdonítanak (így a győri kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsának 82/1897. számú, a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsának 124/1907. számú, s a m. kir. Kúriának 1.107/1912. V. számú határozata). Kiemelendő továbbá, hogy már a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv Tervezetének 1900-ban megjelent első szövege az 1.340. §-ban a hitelezőnek a keresetindítással egyenlő hatályú cselekménye gyanánt említi meg többek közt a perbehívást abban a perben, amelynek kimenetelétől a követelés függ. Ugyanezt a rendelkezést tartalmazza a Polgári Törvénykönyv javaslatának a képviselőház kiküldött külön bizottsága által 1915-ben megállapított szövege (1.064. §.) s ugyanígy szabályozza a kérdést a Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének 1928-ban az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslata is 1.298. §-ában. A régi magyar jognak az a szabálya, hogy az elévülést a kereset mellett a magánúton történt megintés is félbeszakítja, elavultnak tekinthető. A jogegységi tanács arra való tekintettel, hogy joggyakorlatunk a keresetindítással hasonló hatályú jogcselekménynek a perbehívást ismételten elismerte , a továbbiakban méltatott szempontokat is figyelembe véve a rendelkező részben foglalt álláspontot tette a magáévá. Ha a perbehivónak a perbehívott elleni követelése annak a pernek a kimenetelétől függ, amelyben a perbehivás történt, ebben az esetben azért kell a perbehivásnak az elévülést félbeszakító hatályt tulajdonítani, mert a perbehivónak a perbehívott ellen szavatosság vagy kártérítés címén támasztható követelése gyakran rövid elévülési határidő alá esik, s ennek következtében ez a követelés, amelynek elévülése a perbehívás idején már folyik, elévülhet az alatt, mialatt az a per, amelyben a perbehívás történt befejezést nyer. A gyakorlatban is sűrűn előforduló ilyen eset az, amikor az áru továbbeladása esetén a második vevő minőségi hiány miatt pert indít az eladója ellen, amiből folyóan utóbbi pervesztés esetére a saját eladója ellen kíván a K. T. 348. §-a alapján szavatosság, vagy kártérítés címén követelést támasztani, amely követelés a K. T. 349. §-ának második bekezdése, értelmében már az áru átvételétől számított 6 hó alatt elévül. Gyakori eset az is, amikor az eladó, akit a vevő a teljesítés helyére szállított áruban mutatkozó hiány miatt perel, pervesztessége esetére a szállítmányozó, vagy a fuvarozó ellen a K. T. 385., illetve 398. §-a értelmében kártérítési követelést kíván érvényesíteni, amely a K. T. 390. §. első bekezdése, illetve 410. §. harmadik bekezdése szerint az áru kiszolgáltatásától számított egy évi elévülés alá esik. Sűrűn előfordul az az eset is, hogy a szállítmányozó, akit a szállítmányozásból eredő kár címén perelnek, azt a fuvarozót vagy közvetett szállítmányozót hívja perbe, akivel a szállítást lebonyolította. Ha ekként az a követelés, amelyet a perbehívó a per elvesztése esetén a perbehívott ellen érvényesíteni kíván s amelyre nézve a perbehívás idején az elévülés már folyik, vagy a per folyamán kezdetét veszi, a perbehívó ellen folyamatba tett per kimenetelétől függ, akkor nyilván visszás volna a perbehívótól azt kívánni, hogy a per folyama alatt a perbehváson felül a perbehivott ellen keresetet is nyújtson be pusztán azért, hogy ezzel magát az elévülés ellen megóvja. Visszás volna ez azért, mert a perbehivott ellen támasztható követelés a már folyamatba BUDAPESTI KÖZLÖNY 1932 julius 1.