Budapesti Napló, 1898. augusztus (3. évfolyam, 211-239. szám)

1898-08-01 / 211. szám

4 Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1898. augusztus 1. 211. szám. Ismeretes, és mai lapunkban már elmondtuk a Lucca fotográfiák történetét, de kevésbé ismert az a levél, amelyet Bismarck a maga mentségére irt egy lelkész barátjához, amikor a dolgot már nagyon sokat feszegették. A levél így szól: Kedves André! A Lucca fotográfiáról ön nem ítélne olyan szigorúan, ha tudná, hogy mi­lyen véletlenségtől keletkezett. Aztán Rhadenné asszony, ha énekesnő is, mégis olyan asszony, akiről éppen úgy, mint rólam nem lehet azt mon­dani, hogy tiltott viszonyt folytat. Mégis, ha tud­tam volna, hogy oly sok hű barátom annyira bosszankodik e tréfán, kikerültem volna a felénk irányított lencsét. Már abból is, hogy oly körül­ményesen világosítom föl önt, láthatja, hogy leve­lének jóhiszeműségében nem kételkedem és hogy egyáltalában nem negligálom azoknak a vélemé­nyét, akik rólam is jóhiszeműséget tételeznek föl. Az ön barátságától és keresztényi fölfogásá­tól elvárom azonban, hogy jövőben óvatosságot és kíméletet ajánl majd azoknak, akik ezt a dolgot szóvá teszik; mindnyájunknak van ezekre szük­ségünk. BELFÖLD: Enyedy Lukács Dorozsmán. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, július 31. Enyedy Lukács ma beszámolt dorozsmai vá­lasztói előtt az országgyűlés működéséről és a poli­tikai helyzet fejtegetése közben csaknem kizárólag a kiegyezés válságával foglalkozott. Beszéde már politikai egyéniségénél fogva is érdeklődésre szá­míthat, de figyelemreméltó azért is, mert a vámso­rompók felállításával kapcsolatban a szabadelvű párt egy tagja veti föl Ausztriával való gazdasági közös­ségünk teljes megszakításának szükségét. Sajnálatára, úgymond, nem számolhat be az országgyűlés oly tevékenységéről, amely kellő arány­ban állana az országnak számos és égető szükség­leteivel. Nagy reformokat várt az ország a jelen or­szággyűléstől, nagy feladatoknak a megoldása há­ramlott reá és az az út, amelyet eddig ezen feladatok megoldása felé tehetett, sajnos, nem áll egészen kellő arányban maguknak a feladatoknak a nagysá­gával és sürgősségével. Ólomsúlylyal nehezedett rá közéletünkre — úgymond — az a körülmény, hogy a gazdasági vi­szony Ausztria és Magyarország közt oly hosszú idő óta rendezetlen. És éppen a legutóbbi napokban történt Ausztriában olyan fordulat, amely után nem lehet többé remélni, hogy Magyarország közgazda­­sági viszonya Ausztriához a régi alakban megúyit­­tassék. A Reichsrathot berekesztették és a kiegye­zésre vonatkozó törvényjavaslatok ezzel úgy tekint­,­hetők, mintha azokat visszavonták volna. Az osztrák kormány kísérletet fog tenni, hogy provizórium alak­jában nyitsa meg Magyarországgal azt a gazdasági politikai viszonyt, amelyből eddig is rendkívüli nagy előnyök háramoltak országaira. A lajtántúli kormány most a tizennegyedik pa­ragrafusra támaszkodik, ámde a szóló kizártnak tartja, annak a lehetőségét, hogy a magunk részéről ilyen alkotmányellenes gyakorlatot kövessünk azokra a fontos intézkedésekre nézve, amelyek a gazdasági szövetség egészét alkotják. Teljesen ki van zárva annak a gondolata is, hogy újabb provizórium útján rendezzük gazdasági viszonyainkat Ausztriához, sőt egy újabb provizóriumot oly káros hatásúnak tekinti ösz­­szes gazdasági és pénzügyi helyzetünkre, hogy ilyen újabb provizórium létesítését a leghatározottabban ellenezné. Mindenkor az volt a meggyőződése, hogy a gazdasági önállóság Magyarország érdekeit sokkal jobban szolgálja, mint bármely más viszony, amely kigondolható, vagy kitalálható. Sokan azt hiszik, hogy Ausztriával egy kereskedelmi szerződés alakjában lehetne rendezni gazdasági érdekeinket, amely szer­ződésnek a tartalma talán a formában igen, de lé­nyegében alig térne el a mostanig fennállott vám­szövetségi szerződés tartalmától. Kontempláltatnék így az önálló rendelkezés formája az önálló rendelkezés valódi tartalma nélkül, vagyis volna önálló vámterület, vám­sorompók nélkül, igazi fából vaskarika. Az ilyen kereskedelmi szerződés tulajdonképpen nem volna semmi egyéb, mint az eddigi vámszövet­ség, vagyis vámunió az 1867 : XII. törvénycikk al­kotmányjogi garanciái nélkül. Azok, akik a kereske­delmi szerződés megkötését Ausztriával úgy kon­­templálják, hogy abban csak elméletileg álljunk mi az önálló vámterület alapján, a­nélkül azonban, hogy magunkat Ausztriától gazdaságilag függetlenítsük, vámsorompók által különválaszszuk és ezen gazdasági elkülönítést a többi okozatilag összefüggő intézménye­inkre is konzekvensen alkalmazzuk, azok tulajdonkép­pen nem kereskedelmi és vámszerződést akarnak­­létre­hozni Ausztriával, hanem azok egy kereskedelmi és vám­szerződés formája és ürügye alatt provizóriumot akarnak és pedig provizóriumot hosszú időtartammal, talán 1903-ig, amikor a nemzetközi kereskedelmi szerződések lejár­nak. Ezt a megoldást szóló nem tartja őszintének, sőt nem tartja megengedhetőnek, mert ez egy rejtett, egy elpalástolt provizórium, amelyet még rosszabb­nak és az országra károsabbnak tart, mint egy nyíl­tan és őszintén bevallott rövidebb provizóriumot. Igaz ugyan, hogy Ausztriában az ilyen kereskedelmi szer­ződést életbe léptethetnék a 14-ik szakasz hatálya alatt. Az alkotmányosság és a népszabadság érdeké­ben szóló az efféle 14-ik szakaszok alkalmazását kár­hoztatná minden országban, de különösen kell, hogy kárhoztassa egy olyan országban, amelylyel olyan szoros viszonyban állunk századok óta és állunk még most is, mint Ausztriával. Azután tisztába kell jönnünk magunkkal arra nézve, váljon tanácsos-e nemzetiségünk, szabadsá­gunk és saját alkotmányunk veszélyeztetése nélkül továbbra is az eddigi szoros viszonyban maradni oly állammal, amely saját alkotmányával ily merész játékot űz, mely szláv többségű nemzetiségekre ké­szül szétbomlani, és amelynek, mint Ausztriában, a nemzetiségei oly gyengéknek bizonyultak, saját alkot­mányuk, saját szabadságuk megvédelmezésére és fenntartására. Nekünk most keresnünk kell az utat, amely az új alakulás felé vezet. Ezt az utat maga az 1867: XII. törvénycikk világosan kijelöli és kije­lölte magának a közvélemény tekintélyes része is, amely azt tartja, hogy Magyarországnak közgazda­ságát önálló intézkedések szerint kell berendezni és amely az intézkedések komplexumát összefoglalta a „gazdasági önállóság“ neve alatt. Enyedy azon a nézeten van, hogy mielőtt a provizóriumot rendező törvény hatálya lejár, a magyar törvényhozásnak önállóan az 1867: XII. törvénycikk nemcsak betűjének, de szellemének is megfelelőleg, olyan törvényt kell hozni, amelyben a kormány záros ha­táridő kitűzésével, amely záros határidőnek 1900. de­cember 31-ikén túl, nézete szerint, kinyúlnia nem szükséges,s arra utasíttatik, hogy gondoskodjék:­­ 1. a magyar hiteligények kielégítéséről az önálló magyar bank felállítása által; 2. az önálló magyar jegybank kapcsolatával önállóan rendezze a valutát, egészen a készfizeté­sek felvételét; 3. terjeszsze elő törvényjavaslatait az úgy­nevezett fogyasztási adók rendszerének önálló megállapítása iránt; 4. állítson fel az ország határain vámsorompókat és lépjen érintkezésbe az osztrák kormánynyal egy tarifális vámszerződés megkötése iránt. Gazdasági életünk legérzékenyebb oldala hitel­életünk. Enyedy nem hiszi, hogy Ausztria hitelezői hatalmukat velünk szemben nagy sikerrel érvénye­síthetnék.­Itt túl sötéten színezik a fenyegető veszélye­ket. Magyaror­szágnak (részvényekre alapított) állami jegybankra van szüksége. Ez a jegybank nem lesz inferior az osztrák-magyar jegybankkal, akkoron már esetleg csak osztrák bankkal szemben. Nem lesz inferior, mert amennyiben s amíg Ausztria nem rendezné valutáját velünk egyidejűleg, az osztrák jegybank papírpénze kényszerforgalmi papírpénz lesz, ellenben a készfizető magyar jegybank a forga­lomba bocsátott bankjegyeit köteles lesz mindenkor kívánatra törvényes ércpénzzel beváltani. A magyar banknak a jegyeit tehát az osztrák banknak a jegyei­vel szemben magasabban fogják értékelni. De honnan veszszük a tőkét, amelyből a ma­gyar jegybankot fölállíthatnék ? Köztudomású dolog, hogy az 1892-iki nagy konverzióból az elért kamat megtakarítás tőkésítéséből a pénzügyminiszter ren­delkezik még 48 millió aranyforintnyi 4 százalékos aranyjáradék-kötvényekkel. Ezen kötvények eladat­van, ellenértékük arányban kifizettetvén, minden nehézség nélkül és igen rövid idő alatt oly összeg lesz beszerezhető, ami több, mint elég a magyar jegybank tőkéjének a megalapítására. A bank- és a valutaügy rendezésével pár­huzamosan foglalkozni kellene az önálló vám­terület tényleges létesítése előtt a fogyasztási adók­nak olyan rendezésével, amely érdekeinknek meg­felel. Csakk az előkészítő intézkedések után lehetne a vámterületi különválást tényleg végrehajtani. Ausztriával vámszerződést kellene kötnünk és itt az Ausztria iparának nyújtandó előnyökben elmenne a legvégső határokig. Tenné ezt azért, hogy legalább 1903-ig mezőgazdasági termelésünknek megtartsuk az osztrák fogyasztási területeket. És 1903-ig Magyarország berendezkedhetik az új viszonyokra , nevelheti ipa­rát és az eddiginél több külföldi piacot szerezhet. Ilyen szerződést köthetünk az osztrák kormánynyal akkor is, ha az osztrák alkotmány szünetel. És mind e nagy gazdasági reformok keresztülvitele 1900. de­cember 31-ig kellően előkészíthető. A választók pártkülönbség nélkül zajos lelke­sedéssel fogadták Enyedy beszámolóját és a párt­­gyűlés elnöke mondott érte köszönetet.­onban szénrakodó állomások átengedése iránt való követelésre, nem érinti a békefeltételek sem­miféle lényeges pontját. Gambon nagykövet kö­zölte a tanácskozás eredményét jóváhagyás vé­gett a madridi kormánynyal. Washington, július 31. A kabinettanács ülése éjfélutáni 1 óráig tartott. A Filippini-szigetek ügyében elhatároz­ták, hogy azt függőben tartják és később fogják spanyol-amerikai bizottság útján rendezni. Az alatt Manila és környéke fölött az amerikaiak fogják a juriszdikciót gyakorolni. A többi kér­déseket illetőleg, amelyeket a béketárgyalá­sok előleges alapvonalaiba belevontak, a kabi­nettanács véglegesen megállapította a következő feltételeket: 1. Az összes nyugat-indiai spanyol szigetek átengedése Kuba kivételével. 2. A spanyol szuverenitás feladása Kuba szigetén, amely az amerikaiak ellenőrzése alatt fog állani mindaddig, míg állandó kormányt szer­veznek. 3. A Ladrones-szigetek egyikének átenge­dése szénrakodó állomásul és esetleg még egy másik szénrakodó állomás átengedése a Karoli­nákon. 4. Az amerikaiak nem vállalják el Kuba és Portoriko államadósságait. 5. Az amerikaiak nem kérnek hadikár­pótlást. 6. Amerikai-spanyol bizottságot küldenek ki a békefeltételek megállapítására, azzal a ki­kötéssel, hogy haladéktalanul vonják vissza a spanyol csapatokat Kubából és Portorikoból. Az Egyesült Államok később fogják megállapí­tani, hogy a Ladrones-szigetek melyikét óhajtják annektálni. A spanyol jegyzékre vonatkozó válaszban az Egyesült Államok kijelentik, hogy a spanyol szuverenitásnak Nyugat-Indiában való feladása és a Ladrones-szigetek egyikének átengedése oly feltételek, amelyek fölött további diskussziónak nincs helye. Kötelező ígéretet arra nézve, hogy az Egyesült Államok mit fognak tenni Kuba szigetével, a kormány nem tett. A miniszterek tanácskozása folyamán Dewey­­től távirat érkezett, amely lényegesen hozzájárult a Filippini szigetekre vonatkozó pontok megálla­pításához. A távirat azt mondja, hogy attól lehet tartani, hogy az amerikaiak kénytelenek lesznek harcba szállani a felkelőkkel. Ebben az esetben 150.000 emberre lesz szükség, hogy a felkelőkkel a különböző szigeteken szembe szállhassanak. Washington, július 31. Dewey tengernagy távirata szerint Aguinaldo felkelővezér agresszív, kihívó magatartást kezd tanúsítani az amerikaiakkal szemben. Jelenté­keny csapatokra van szükségük az Egyesült­ Álla­moknak, hogy az felkelőket alávessék. Washington, július 31. Shafter tábornok tegnap érkezett jelentése sze­rint seregében a betegek száma e hónap 28-án 4279 volt, közöttük 3406 lázbeteg; a lázban legújabban megbetegedtek száma 687, meggyógyult 590. Megint fordult elő egy haláleset. Sternberg vezérorvos, az egészségügyi szolgálat vezetője igen komolynak tartja a helyzetet; újból sürgősen küldenek orvoso­kat és ápolónőket a floridai csapatokhoz. Mimaiban, ahol 7500 önkéntes táboroz, számos hagymázbetege­­dés fordult elő. A helyzet oly komoly Miamiban, hogy Alger hadügyminiszter elrendelte, hogy az ott állomásozó csapatok vonuljanak Jacksonvillebe. KÜLFÖLD. Amerika feltételei. A Budapesti Napló táviratai.­­• Washington, július 31. Mac Kinley elnök, Day külügyminiszter és Gambon francia nagykövet tegnapi tanácskozása rendkívül nagy fontosságú volt, minthogy meg­állapították a békekötés alapfeltételeit, amely már csak Spanyolország ratifikációjára vár. Minthogy Gambon nagyon fontos okokat hozott fel, Mac Kinley és Day hozzájárultak az ameri­kai békefeltételek egy pontjának, amely még ismeretlen, a módosításhoz. Ez a módosítás nem vonatkozik sem a Kuba feltétlen függetlensége, sem a Portoriko átengedése, sem a Csendes-ece­ HÍREK. Budapest, július 31. — BUDAPESTI NAPLÓ. Július 31-én új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azo­kat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytala­nul küldhessük tovább. — Személyi hírek. Báró Fejérváry honvédelmi miniszter tegnap este Gasteinba érkezett. — Dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter ma nejével Berlinbe utazott. Külföldi tartózkodása alatt, amely legfölebb három hétig tart, a minisztérium vezetésé­vel Zsilinszky államtitkárt bizta meg. — Dr. Kanti Gyula bankkormányzó családjával Balatonfüreden tölti a nyarat. — Báró Dániel Ernőné Balatonfüred­­ről, ahol hoszszabb ideig tartózkodott, visszatért a fő­­városba.

Next