Budapesti Napló, 1898. augusztus (3. évfolyam, 211-239. szám)
1898-08-01 / 211. szám
4 Budapest, hétfő BUDAPESTI NAPLÓ 1898. augusztus 1. 211. szám. Ismeretes, és mai lapunkban már elmondtuk a Lucca fotográfiák történetét, de kevésbé ismert az a levél, amelyet Bismarck a maga mentségére irt egy lelkész barátjához, amikor a dolgot már nagyon sokat feszegették. A levél így szól: Kedves André! A Lucca fotográfiáról ön nem ítélne olyan szigorúan, ha tudná, hogy milyen véletlenségtől keletkezett. Aztán Rhadenné asszony, ha énekesnő is, mégis olyan asszony, akiről éppen úgy, mint rólam nem lehet azt mondani, hogy tiltott viszonyt folytat. Mégis, ha tudtam volna, hogy oly sok hű barátom annyira bosszankodik e tréfán, kikerültem volna a felénk irányított lencsét. Már abból is, hogy oly körülményesen világosítom föl önt, láthatja, hogy levelének jóhiszeműségében nem kételkedem és hogy egyáltalában nem negligálom azoknak a véleményét, akik rólam is jóhiszeműséget tételeznek föl. Az ön barátságától és keresztényi fölfogásától elvárom azonban, hogy jövőben óvatosságot és kíméletet ajánl majd azoknak, akik ezt a dolgot szóvá teszik; mindnyájunknak van ezekre szükségünk. BELFÖLD: Enyedy Lukács Dorozsmán. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, július 31. Enyedy Lukács ma beszámolt dorozsmai választói előtt az országgyűlés működéséről és a politikai helyzet fejtegetése közben csaknem kizárólag a kiegyezés válságával foglalkozott. Beszéde már politikai egyéniségénél fogva is érdeklődésre számíthat, de figyelemreméltó azért is, mert a vámsorompók felállításával kapcsolatban a szabadelvű párt egy tagja veti föl Ausztriával való gazdasági közösségünk teljes megszakításának szükségét. Sajnálatára, úgymond, nem számolhat be az országgyűlés oly tevékenységéről, amely kellő arányban állana az országnak számos és égető szükségleteivel. Nagy reformokat várt az ország a jelen országgyűléstől, nagy feladatoknak a megoldása háramlott reá és az az út, amelyet eddig ezen feladatok megoldása felé tehetett, sajnos, nem áll egészen kellő arányban maguknak a feladatoknak a nagyságával és sürgősségével. Ólomsúlylyal nehezedett rá közéletünkre — úgymond — az a körülmény, hogy a gazdasági viszony Ausztria és Magyarország közt oly hosszú idő óta rendezetlen. És éppen a legutóbbi napokban történt Ausztriában olyan fordulat, amely után nem lehet többé remélni, hogy Magyarország közgazdasági viszonya Ausztriához a régi alakban megúyittassék. A Reichsrathot berekesztették és a kiegyezésre vonatkozó törvényjavaslatok ezzel úgy tekint,hetők, mintha azokat visszavonták volna. Az osztrák kormány kísérletet fog tenni, hogy provizórium alakjában nyitsa meg Magyarországgal azt a gazdasági politikai viszonyt, amelyből eddig is rendkívüli nagy előnyök háramoltak országaira. A lajtántúli kormány most a tizennegyedik paragrafusra támaszkodik, ámde a szóló kizártnak tartja, annak a lehetőségét, hogy a magunk részéről ilyen alkotmányellenes gyakorlatot kövessünk azokra a fontos intézkedésekre nézve, amelyek a gazdasági szövetség egészét alkotják. Teljesen ki van zárva annak a gondolata is, hogy újabb provizórium útján rendezzük gazdasági viszonyainkat Ausztriához, sőt egy újabb provizóriumot oly káros hatásúnak tekinti öszszes gazdasági és pénzügyi helyzetünkre, hogy ilyen újabb provizórium létesítését a leghatározottabban ellenezné. Mindenkor az volt a meggyőződése, hogy a gazdasági önállóság Magyarország érdekeit sokkal jobban szolgálja, mint bármely más viszony, amely kigondolható, vagy kitalálható. Sokan azt hiszik, hogy Ausztriával egy kereskedelmi szerződés alakjában lehetne rendezni gazdasági érdekeinket, amely szerződésnek a tartalma talán a formában igen, de lényegében alig térne el a mostanig fennállott vámszövetségi szerződés tartalmától. Kontempláltatnék így az önálló rendelkezés formája az önálló rendelkezés valódi tartalma nélkül, vagyis volna önálló vámterület, vámsorompók nélkül, igazi fából vaskarika. Az ilyen kereskedelmi szerződés tulajdonképpen nem volna semmi egyéb, mint az eddigi vámszövetség, vagyis vámunió az 1867 : XII. törvénycikk alkotmányjogi garanciái nélkül. Azok, akik a kereskedelmi szerződés megkötését Ausztriával úgy kontemplálják, hogy abban csak elméletileg álljunk mi az önálló vámterület alapján, anélkül azonban, hogy magunkat Ausztriától gazdaságilag függetlenítsük, vámsorompók által különválaszszuk és ezen gazdasági elkülönítést a többi okozatilag összefüggő intézményeinkre is konzekvensen alkalmazzuk, azok tulajdonképpen nem kereskedelmi és vámszerződést akarnaklétrehozni Ausztriával, hanem azok egy kereskedelmi és vámszerződés formája és ürügye alatt provizóriumot akarnak és pedig provizóriumot hosszú időtartammal, talán 1903-ig, amikor a nemzetközi kereskedelmi szerződések lejárnak. Ezt a megoldást szóló nem tartja őszintének, sőt nem tartja megengedhetőnek, mert ez egy rejtett, egy elpalástolt provizórium, amelyet még rosszabbnak és az országra károsabbnak tart, mint egy nyíltan és őszintén bevallott rövidebb provizóriumot. Igaz ugyan, hogy Ausztriában az ilyen kereskedelmi szerződést életbe léptethetnék a 14-ik szakasz hatálya alatt. Az alkotmányosság és a népszabadság érdekében szóló az efféle 14-ik szakaszok alkalmazását kárhoztatná minden országban, de különösen kell, hogy kárhoztassa egy olyan országban, amelylyel olyan szoros viszonyban állunk századok óta és állunk még most is, mint Ausztriával. Azután tisztába kell jönnünk magunkkal arra nézve, váljon tanácsos-e nemzetiségünk, szabadságunk és saját alkotmányunk veszélyeztetése nélkül továbbra is az eddigi szoros viszonyban maradni oly állammal, amely saját alkotmányával ily merész játékot űz, mely szláv többségű nemzetiségekre készül szétbomlani, és amelynek, mint Ausztriában, a nemzetiségei oly gyengéknek bizonyultak, saját alkotmányuk, saját szabadságuk megvédelmezésére és fenntartására. Nekünk most keresnünk kell az utat, amely az új alakulás felé vezet. Ezt az utat maga az 1867: XII. törvénycikk világosan kijelöli és kijelölte magának a közvélemény tekintélyes része is, amely azt tartja, hogy Magyarországnak közgazdaságát önálló intézkedések szerint kell berendezni és amely az intézkedések komplexumát összefoglalta a „gazdasági önállóság“ neve alatt. Enyedy azon a nézeten van, hogy mielőtt a provizóriumot rendező törvény hatálya lejár, a magyar törvényhozásnak önállóan az 1867: XII. törvénycikk nemcsak betűjének, de szellemének is megfelelőleg, olyan törvényt kell hozni, amelyben a kormány záros határidő kitűzésével, amely záros határidőnek 1900. december 31-ikén túl, nézete szerint, kinyúlnia nem szükséges,s arra utasíttatik, hogy gondoskodjék: 1. a magyar hiteligények kielégítéséről az önálló magyar bank felállítása által; 2. az önálló magyar jegybank kapcsolatával önállóan rendezze a valutát, egészen a készfizetések felvételét; 3. terjeszsze elő törvényjavaslatait az úgynevezett fogyasztási adók rendszerének önálló megállapítása iránt; 4. állítson fel az ország határain vámsorompókat és lépjen érintkezésbe az osztrák kormánynyal egy tarifális vámszerződés megkötése iránt. Gazdasági életünk legérzékenyebb oldala hiteléletünk. Enyedy nem hiszi, hogy Ausztria hitelezői hatalmukat velünk szemben nagy sikerrel érvényesíthetnék.Itt túl sötéten színezik a fenyegető veszélyeket. Magyarországnak (részvényekre alapított) állami jegybankra van szüksége. Ez a jegybank nem lesz inferior az osztrák-magyar jegybankkal, akkoron már esetleg csak osztrák bankkal szemben. Nem lesz inferior, mert amennyiben s amíg Ausztria nem rendezné valutáját velünk egyidejűleg, az osztrák jegybank papírpénze kényszerforgalmi papírpénz lesz, ellenben a készfizető magyar jegybank a forgalomba bocsátott bankjegyeit köteles lesz mindenkor kívánatra törvényes ércpénzzel beváltani. A magyar banknak a jegyeit tehát az osztrák banknak a jegyeivel szemben magasabban fogják értékelni. De honnan veszszük a tőkét, amelyből a magyar jegybankot fölállíthatnék ? Köztudomású dolog, hogy az 1892-iki nagy konverzióból az elért kamat megtakarítás tőkésítéséből a pénzügyminiszter rendelkezik még 48 millió aranyforintnyi 4 százalékos aranyjáradék-kötvényekkel. Ezen kötvények eladatvan, ellenértékük arányban kifizettetvén, minden nehézség nélkül és igen rövid idő alatt oly összeg lesz beszerezhető, ami több, mint elég a magyar jegybank tőkéjének a megalapítására. A bank- és a valutaügy rendezésével párhuzamosan foglalkozni kellene az önálló vámterület tényleges létesítése előtt a fogyasztási adóknak olyan rendezésével, amely érdekeinknek megfelel. Csakk az előkészítő intézkedések után lehetne a vámterületi különválást tényleg végrehajtani. Ausztriával vámszerződést kellene kötnünk és itt az Ausztria iparának nyújtandó előnyökben elmenne a legvégső határokig. Tenné ezt azért, hogy legalább 1903-ig mezőgazdasági termelésünknek megtartsuk az osztrák fogyasztási területeket. És 1903-ig Magyarország berendezkedhetik az új viszonyokra , nevelheti iparát és az eddiginél több külföldi piacot szerezhet. Ilyen szerződést köthetünk az osztrák kormánynyal akkor is, ha az osztrák alkotmány szünetel. És mind e nagy gazdasági reformok keresztülvitele 1900. december 31-ig kellően előkészíthető. A választók pártkülönbség nélkül zajos lelkesedéssel fogadták Enyedy beszámolóját és a pártgyűlés elnöke mondott érte köszönetet.onban szénrakodó állomások átengedése iránt való követelésre, nem érinti a békefeltételek semmiféle lényeges pontját. Gambon nagykövet közölte a tanácskozás eredményét jóváhagyás végett a madridi kormánynyal. Washington, július 31. A kabinettanács ülése éjfélutáni 1 óráig tartott. A Filippini-szigetek ügyében elhatározták, hogy azt függőben tartják és később fogják spanyol-amerikai bizottság útján rendezni. Az alatt Manila és környéke fölött az amerikaiak fogják a juriszdikciót gyakorolni. A többi kérdéseket illetőleg, amelyeket a béketárgyalások előleges alapvonalaiba belevontak, a kabinettanács véglegesen megállapította a következő feltételeket: 1. Az összes nyugat-indiai spanyol szigetek átengedése Kuba kivételével. 2. A spanyol szuverenitás feladása Kuba szigetén, amely az amerikaiak ellenőrzése alatt fog állani mindaddig, míg állandó kormányt szerveznek. 3. A Ladrones-szigetek egyikének átengedése szénrakodó állomásul és esetleg még egy másik szénrakodó állomás átengedése a Karolinákon. 4. Az amerikaiak nem vállalják el Kuba és Portoriko államadósságait. 5. Az amerikaiak nem kérnek hadikárpótlást. 6. Amerikai-spanyol bizottságot küldenek ki a békefeltételek megállapítására, azzal a kikötéssel, hogy haladéktalanul vonják vissza a spanyol csapatokat Kubából és Portorikoból. Az Egyesült Államok később fogják megállapítani, hogy a Ladrones-szigetek melyikét óhajtják annektálni. A spanyol jegyzékre vonatkozó válaszban az Egyesült Államok kijelentik, hogy a spanyol szuverenitásnak Nyugat-Indiában való feladása és a Ladrones-szigetek egyikének átengedése oly feltételek, amelyek fölött további diskussziónak nincs helye. Kötelező ígéretet arra nézve, hogy az Egyesült Államok mit fognak tenni Kuba szigetével, a kormány nem tett. A miniszterek tanácskozása folyamán Deweytől távirat érkezett, amely lényegesen hozzájárult a Filippini szigetekre vonatkozó pontok megállapításához. A távirat azt mondja, hogy attól lehet tartani, hogy az amerikaiak kénytelenek lesznek harcba szállani a felkelőkkel. Ebben az esetben 150.000 emberre lesz szükség, hogy a felkelőkkel a különböző szigeteken szembe szállhassanak. Washington, július 31. Dewey tengernagy távirata szerint Aguinaldo felkelővezér agresszív, kihívó magatartást kezd tanúsítani az amerikaiakkal szemben. Jelentékeny csapatokra van szükségük az Egyesült Államoknak, hogy az felkelőket alávessék. Washington, július 31. Shafter tábornok tegnap érkezett jelentése szerint seregében a betegek száma e hónap 28-án 4279 volt, közöttük 3406 lázbeteg; a lázban legújabban megbetegedtek száma 687, meggyógyult 590. Megint fordult elő egy haláleset. Sternberg vezérorvos, az egészségügyi szolgálat vezetője igen komolynak tartja a helyzetet; újból sürgősen küldenek orvosokat és ápolónőket a floridai csapatokhoz. Mimaiban, ahol 7500 önkéntes táboroz, számos hagymázbetegedés fordult elő. A helyzet oly komoly Miamiban, hogy Alger hadügyminiszter elrendelte, hogy az ott állomásozó csapatok vonuljanak Jacksonvillebe. KÜLFÖLD. Amerika feltételei. A Budapesti Napló táviratai.• Washington, július 31. Mac Kinley elnök, Day külügyminiszter és Gambon francia nagykövet tegnapi tanácskozása rendkívül nagy fontosságú volt, minthogy megállapították a békekötés alapfeltételeit, amely már csak Spanyolország ratifikációjára vár. Minthogy Gambon nagyon fontos okokat hozott fel, Mac Kinley és Day hozzájárultak az amerikai békefeltételek egy pontjának, amely még ismeretlen, a módosításhoz. Ez a módosítás nem vonatkozik sem a Kuba feltétlen függetlensége, sem a Portoriko átengedése, sem a Csendes-ece HÍREK. Budapest, július 31. — BUDAPESTI NAPLÓ. Július 31-én új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. — Személyi hírek. Báró Fejérváry honvédelmi miniszter tegnap este Gasteinba érkezett. — Dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter ma nejével Berlinbe utazott. Külföldi tartózkodása alatt, amely legfölebb három hétig tart, a minisztérium vezetésével Zsilinszky államtitkárt bizta meg. — Dr. Kanti Gyula bankkormányzó családjával Balatonfüreden tölti a nyarat. — Báró Dániel Ernőné Balatonfüredről, ahol hoszszabb ideig tartózkodott, visszatért a fővárosba.