Budapesti Napló, 1899. március (4. évfolyam, 60-89. szám)
1899-03-01 / 60. szám
2 Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1899. március 1.60. számi tétovázást és szilárd léptekkel haladt a nehezen elérhető cél felé. Nem bíbelődött a tünettel, hanem a kórság szülő oka felé fordult orvosló szándékával. Éles eszével meglátta előre az akadályokat, de nemes erélye nem rettent vissza előlük. Úgy ment neki feladatának, ahogy csak nagy arányú férfiak tudnak felkészülődni: edzett akarattal, roppant kitartással és rendíthetetlen elszántsággal. Alkotnia és küzdenie kellett egyszerre. Az egyik kezével megvédelmezni azt, amit a másikkal teremtett. Ügyessége bámulatot, erélye tiszteletet gerjeszt. Körülötte a durva erőszak dohogott és a sunyi fondorkodás settenkedett; előtte ij meg uj akadályok tornyosultak, mögötte pedig zúgva forrongott egy felzaklatott ország keserű türelmetlensége. Ilyen viszonyok közt csak hideg fővel és meleg szívvel lehet megállani. Benne megvolt a józanság nyugalma és a kénesedésnek szép hevülete. Sikere teljes, érdeme nagy, jutalmul pedig az ország lelkes hálája árad feléje. Hősies küzdelme vívmányainak védelmére sietnek vissza a disszidensek a régi pártkötelékbe. A kötelességtudás e bajnokai odaállanak a kibontott zászló alá, amely az uj kormány első nagy sikerét s ezzel együtt az ő törekvéseiknek helyességét is hirdeti. Az uj politika talán nem lesz kitéve megtámadtatásoknak a többség egy s más árnyalata részéről. Reméljük, hogy akik nem fogadták örömmel a kibontakozás politikájának hatalmas előrenyomulását, azok is tartaléktalanul bele fognak nyugodni annak immár végleges, megdönthetetlen diadalába. Ami a disszidenseket Széll Kálmán mellé szólítja, az tehát nem a bizalmatlanság a levert harci párt irányában, hanem az a morális kötelesség, hogy a legteljesebb közösséget vállalják az uj politikával, amely tartós békét igér az országnak s e békét hasznos munkára kívánja kihasználni. Meggyőződésük egész erejével, őszinte lojalitással ajánlják fel a szabadelvű pártba visszatérők az új miniszterelnöknek lelkes támogatásukat. Önérzetük, tehetségük, népszerűségük s az a hatalmas erő, amelyet szívós elvi szigoruk rejt magában, gyarapítani fogja a kormánynak alkotó erejét és restaurálni a szabadelvű pártnak tekintélyét. Széll Kálmán politikája tetterős és őszinte híveket nyert azokban a férfiakban, akik máig disszidensek lelkierő pedig — úgy mint minden erő — nem nyugvó, hanem cselekvő állapotában válik szembeszökővé. Az a nyugvó erő, mely az erénynek posztulátuma, a látszatra dolgozó hiúságra nézve rendesen kárba vész. De az a cselekvő erő, mely a bűnben magasra tornyosul, bőségesen kamatozik. Gyakran bámulatba ejti az embert és a jog, igazság és méltányosság rovására hihetetlen koncessziókat csikar ki a megtévesztett ítélettől egyegy szerelmes asszony vagy férfi szenvedélyes vívódása. Miért ? Mert lábbal tapos mindent, ami útjában áll. Fontolgatás nélkül hajítja ki lelkéből azokat az érzéseket, melyek céljának ellentmondanak. Minden melléktekintetet kizáró szenvedélyességgel rohan az egyetlen cél után. A cél csak egy: bírni azt, akit bensőjének minden izomszálával és agyának minden gondolatával imád. Kétségtelen, hogy a nagy szerelem a léleknek minden erejét egy célban koncentrálja. Ez által az életinger fogékonysága egy irányban eléri a szuperlativuszt és minden más irányra nézve pang vagy meghal. Medea szétvagdalja kis testvérének testét és szerteszét hajigálja részeit, hogy az üldöző apa időt veszítsen, mig a szétroncsolt tagokat összeszedi s ezalatt időt nyerjen a két szökevény: Jázon és Medea. Mert Medea lelkében meg van halva minden, egyedül csak Jázon él benne. És a Medeáéhoz hasonló érzelmek, akár férfi, akár nő szívében lobognak, rendesen megvesztegetik az ítélkezést, bitorolják a csodálatot és elaltatják az igazságérzetet. A heroizmus az igazságérzetnek eszkamotáló bűvésze, mestersége: szemfényvesztés voltak s holnaptól fogva ismét elfoglalják régi helyüket a szabadelvű táborban, amelynek egységét az elmúlt kormányzatnak végzetes hibái megbontották, de amely most ismét egybe forrad az új politikának megtisztult törekvéseiben. * '''' Ezzel a herosztmussal fogjuk szembesíteni az egységes morált. BELFÖLD: Emmer Kornél és választói. Dr. Emmer Kornél, aki a disszidensek közt elsőnek fejtette ki a szabadelvű pártból történt kilépése okait, most újra választóihoz fordult, arra kérve választ, várjon helyeselnék-e, ha visszatérne a szabadelvű pártba. A nagyszombati választók képviselőjük e felszólítására tegnap gyűlést tartottak, amelyben egyhangúlag határozatba foglalták képviselőjük iránt érzett változatlan ragaszkodásukat és szeretetüket. Egyúttal kijelentették feliratukban, hogy képviselőjük úgy eddigi politikai magatartásával, mint mostani álláspontjával teljesen egyetértenek. Búcsú és beköszöntő. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, február 28. A Széll-kormány mutatkozott be a szabadelvű pártnak és az ország közvéleményének is. Széll Kálmán nagyszabású beszéddel felelt báró Podmaniczky Frigyes pártelnök üdvözlésére és az ország egész közvéleményének tapsai fogják holnap megadni a visszhangját annak a zugó tapsviharnak, amely erre a beköszöntőre megreszkettette a Lloyd-klubnak felfrissült levegőjét. Ezt a grandiózus manifesztációt más helyen méltatjuk érdeme szerint. E nagy esemény köré csoportosulnak a mai mozgalmas napnak egyéb epizódjai, amelyek közül nem egy külön-külön is elég nevezetes volna arra, hogy kiemelje a mai napot a politikai hétköznapok sorából. Délelőtt búcsúzott el a szabadelvű párt báró Bánffy Dezső volt miniszterelnöktől, aki azután a miniszterelnökség tisztikarának búcsutisztelgését fogadta. És búcsúztak a többi távozó miniszterek is: báró Dániel Ernő, Erdély Sándor és Perczel Dezső. És elfoglalta helyét minisztériuma élén a SzDsZ-kormánynak két új minisztere, Hegedűs Sándor és Plósz Sándor. Az új igazságügyminiszter székfoglalója természetesen rövidebb volt, hiszen Plósz Sándor nem új ember az igazságügyminisztériumban, amelynek vezetésében eddig is első munkatársa volt elődjének. Az ő munkás két keze erős nyomokat hagyott eddig is már annak a minisztériumnak a működésében, amelynek törvényelőkészítő munkájában Plósz Sándor mély jogtudása egyik elsőrangú tényező volt. A nádor utcai palotában nem volt tehát ma bemutatkozás, csak tisztelegtek az új miniszternél az ő régi bajtársai, akiknek most első vezére lett, akik között vezetett, akik között első volt eddig is. Nagyobb a jelentősége Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter székfoglalásának. Az új kereskedelemügyi miniszter, midőn átvette a szokott szolennis módon tárcájának vezetését, hosszabb beszédet intézett az előtte tisztelgő tisztviselőkarhoz, és ez a beszéd messze el fog hangzani, túl a minisztérium szürke falain és erős meggyőződésre váltja azoknak a reménykedését, akik Hegedűs Sándor államférfim egyéniségétől új korszakát várják a magyar közgazdasági politikának. Ez a minden izében előkelő, tartalmas és lendületes egyéniség frappánsul jelentkezik Hegedűs beköszöntő beszédében. Az ilyen alkalmakkor sablonokhoz szokott fülünket szokatlanul friss hangja üti meg a tetterőnek, az alkotás vágyának, a kötelesség nemesen szigorú felfogásának. És csak jelzi bár, de elég érthetően tudtunkra adja ez a beszéd, hogy aki elmondta, az nagy koncepciókkal, öntudatosan átgondolt, biztos kézzel felépített programmal foglalja el tevékenységének új, szélesebb terrénumát. Ezt a programmot természetesen más alkalommal fogjuk meghallani. De hogy a megvalósításához Hegedűs Sándor hozzálát már holnap, az egészen bizonyos. Bizonyossá teszi ezt minden beszéd nélkül Hegedűs Sándor egyénisége, amely a gyors elhatározásokban, folytonos. A Széll-kormány a Loyd-klubban. — A szabadelvű párt értekezlete. — A Lloyd-klub termei ma este igazi fényes ünnepet láttak. Fényes és fölemelő ünnepet, amely gazdag, meleg színekben mutatta a parlamenti többségnek hirtelen mrdujkodását. Uj lélek költözött be ebbe a pártba és ez uj életet jelent a magyar politikában. Az átváltozás szinte csodás volt, csodás a gyorsasága, csodás az intenzitása. Nem lehet ráismerni arra a sokadalomra, amely a fényes termekben nyüzsgött, zsibongott ma. Ez nem a nehéz, lusta tömeg, amely gépiesen cammogott a hatalom után; cselekvésre, alkotó munkára kész seregnek látszik ez, amely lelkesedéssel kész követni az új vezért, aki lelket öntött belé. A zsúfolt termekben riadó éljenzés köszöntötte Széll Kálmánt és minisztertársait. Az ősz Podmaniczky ünnepi csendben nyitotta meg az értekezletet, néhány szíves szóval üdvözölve az új kormányt. És azután még nagyobb lett a csend és egyre feszültebb a figyelem, mikor Széll Kálmán kezdett szólani. Szavait eleinte tiszteletteljes csend fogadta csupán, csak gyéren hangzott éljenzés, egyszerre azonban mintha elektromos áram gyújtott volna lángot a lelkekben, úgy zúgott fel a tetszés moraja, erősen, hatalmasan, mint a vihar orgonája. És a tetszés moraja egyre fokozódott és olyan ovációvá nőtt, amilyenre alig volt példa még a szabadelvű párt huszonnégyéves történetében. Leírhatatlan hatása volt ennek a beszédnek, s ebben a hatásban rész jutott bizonyára a szónoklat szépségének is, amely igazán bámulatos. Bevezetésképpen igazi lovagias gyöngédséggel és tapintattal emlékezett meg Széll Kálmán elődjéről, azután tömören, világosan ismertette a kompromisszum megállapodásait és a végén hatalmas lendülettel aposztrofálta a pártot, amely szinte mámoros lelkesedéssel adta meg a visszhangot vezérének szavára. Ám a szónoki szépségek mellett is legfőbb tényezője volt ennek a csodás hatásnak az az erkölcsi diadal, amelylyel Széll Kálmán kormányzata kezdődik. A kibontakozás politikájának, a tiszta erkölcsök politikájának nagyszerű diadala volt a mai fényes, zajos ünneplés igazi exponense. Hogy ez így van, azt leginkább mutatta két beszéd, amely a Széll Kálmánéra következett: gróf Tisza Istvánnak és Pulszky Ágostonnak a beszédje. Ebben a két beszédben a harcias politika végképpen meghódolt a békének jegyében megszületett új rezsim előtt; a harcias elemeknek két legszélső képviselője deferált minden fenntartás nélkül Széll Kálmán békés, bölcs és erős vezetésének. Az új miniszterelnök még egyszer felszólalt azután, megköszönve a párt szimpátiájának igazán impozáns megnyilatkozását és végül, megújuló dörgő éljenzés közben jelentette be az elnök a disszidensek visszacsatlakozását. Ez volt a mai nagyszerű ünnep legméltóbb befejezése. A konferencia lefolyásáról következő részletes tudósításunk számol be: Az országgyűlési szabadelvű párt ma este hét órakor báró Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt értekezletet tartott, amely következőleg folyt le. Báró Podmaniczky Frigyes elnök: Tisztelt értekezlet! Miután a mai napon van először szerencsénk Széll Kálmán excellenciáját (Éljenzés), az új miniszterelnököt mint pártvezérünket tisztelhetni, azt hiszem méltó hazánk, hogy szíves üdvözletet mondjunk neki. Éljen Széll Kálmán! (Lelkes éljenzés.) A mai értekezletnek első tárgya: pártvezérünknek, Széll Kálmán miniszterelnöknek felszólalása. (Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Igen tisztelt értekezlet! A császári és apostoli királyi felsége kegyességéből és parancsából miniszterelnökké gyümölcsöző munkában nőtt meg és emelkedett a magyar politikai élet legelsői közé. A mai nap változatos képét kiegészítik az ellenzéki pártok értekezletei, amelyeken minden párt külön megadta a szankcióját a békedelegáltak működésének. A kompromisszum ezzel vált forma szerint is befejezetté; holnaptól kezdve következik az effektuálása. A mai nap eseményeiről a következőkben számolunk be: