Budapesti Napló, 1899. március (4. évfolyam, 60-89. szám)

1899-03-01 / 60. szám

2 Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1899. március 1.­60. számi tétovázást és szilárd léptekkel haladt a ne­hezen elérhető cél felé. Nem bíbelődött a tünettel, hanem a kórság szülő oka felé for­dult orvosló szándékával. Éles eszével meg­­látta előre az akadályokat, de nemes erélye nem rettent vissza előlük. Úgy ment neki feladatának, ahogy csak nagy arányú férfiak tudnak felkészülődni: edzett akarattal, rop­pant kitartással és rendíthetetlen elszántság­gal. Alkotnia és küzdenie kellett egyszerre. Az egyik kezével megvédelmezni azt, amit a másikkal teremtett. Ügyessége bámulatot, erélye tiszteletet gerjeszt. Körülötte a durva erőszak dohogott és a sunyi fondorkodás settenkedett; előtte ij meg uj akadályok tor­nyosultak, mögötte pedig zúgva forrongott egy felzaklatott ország keserű türelmetlensége. Ilyen viszonyok közt csak hideg fővel és meleg szívvel lehet megállani. Benne meg­volt a józanság nyugalma és a kénesedésnek szép hevülete. Sikere teljes, érdeme nagy, jutalmul pedig az ország lelkes hálája árad feléje. Hősies küzdelme vívmányainak védel­mére sietnek vissza a disszidensek a régi pártkötelékbe. A kötelességtudás e bajnokai odaállanak a kibontott zászló alá, amely az uj kormány első nagy sikerét s ezzel együtt az ő törekvéseiknek helyességét is hirdeti. Az uj politika talán nem lesz kitéve megtá­­madtatásoknak a többség egy s más árnya­lata részéről. Reméljük, hogy akik nem fo­gadták örömmel a kibontakozás politikájának hatalmas előrenyomulását, azok is tartalékta­­lanul bele fognak nyugodni annak immár végle­ges, megdönthetetlen diadalába. Ami a dissziden­­seket Széll Kálmán mellé szólítja, az tehát nem a bizalmatlanság a levert harci párt irányában, ha­nem az a morális kötelesség, hogy a legteljesebb közösséget vállalják az uj politikával, amely tartós békét igér az országnak s e békét hasznos munkára kívánja kihasználni. Meg­győződésük egész erejével, őszinte lojalitással ajánlják fel a szabadelvű pártba visszatérők az új miniszterelnöknek lelkes támogatásukat. Önérzetük, tehetségük, népszerűségük s az a hatalmas erő, amelyet szívós elvi szigoruk rejt magában, gyarapítani fogja a kormánynak alkotó erejét és restaurálni a szabadelvű pártnak tekintélyét. Széll Kálmán poli­tikája tetterős és őszinte híveket nyert azok­ban a férfiakban, akik máig disszidensek lelkierő pedig — úgy mint minden erő — nem nyugvó, hanem cselekvő állapotában válik szembe­szökővé. Az a nyugvó erő, mely az erénynek posztu­­látuma, a látszatra dolgozó hiúságra nézve rendesen kárba vész. De az a cselekvő erő, mely a bűnben magasra tornyosul, bőségesen kamatozik. Gyakran bámulatba ejti az embert és a jog, igazság és méltányosság rovására hihetetlen kon­cessziókat csikar ki a megtévesztett ítélettől egy­­egy szerelmes asszony vagy férfi szenvedélyes vívódása. Miért ? Mert lábbal tapos mindent, ami útjában áll. Fontolgatás nélkül hajítja ki lelkéből azokat az érzéseket, melyek céljának ellentmondanak. Minden melléktekintetet kizáró szenvedélyességgel rohan az egyetlen cél után. A cél csak egy: bírni azt, akit bensőjének minden izomszálával és agyának minden gondolatával imád. Kétségtelen, hogy a nagy szerelem a léleknek minden erejét egy célban koncentrálja. Ez által az életinger fogékonysága egy irányban eléri a szuperlativuszt és minden más irányra nézve pang vagy­­ meghal. Medea szétvagdalja kis testvérének testét és szerteszét hajigálja részeit, hogy az üldöző apa időt veszítsen, mig a szétroncsolt tagokat összeszedi s ezalatt időt nyerjen a két szökevény: Jázon és Medea. Mert Medea lelkében meg van halva minden, egyedül csak Jázon él benne. És a Medeáéhoz hasonló érzelmek, akár férfi, akár nő szívében lobognak, rendesen meg­vesztegetik az ítélkezést, bitorolják a csodálatot és elaltatják az igazságérzetet. A heroizmus az igazságérzetnek eszkamo­­táló bűvésze, mestersége: szemfényvesztés­ voltak s holnaptól fogva ismét elfoglalják régi helyüket a szabadelvű táborban, amely­nek egységét az elmúlt kormányzatnak vég­zetes hibái megbontották, de amely most ismét egybe forrad az új politikának megtisz­tult törekvéseiben. * '''' Ezzel a herosztmussal fogjuk szembesíteni az egységes morált. BELFÖLD: Emmer Kornél és választói. Dr. Emmer Kornél, aki a disszidensek közt elsőnek fejtette ki a szabad­elvű pártból történt kilépése okait, most újra válasz­tóihoz fordult, arra kérve választ, várjon helyesel­nék-e, ha visszatérne a szabadelvű pártba. A nagy­­szombati választók képviselőjük e felszólítására tegnap gyűlést tartottak, amelyben egyhangúlag határozatba foglalták képviselőjük iránt érzett változatlan ragasz­kodásukat és szeretetüket. Egyúttal kijelentették fel­iratukban, hogy képviselőjük úgy eddigi politikai magatartásával, mint mostani álláspontjával teljesen egyetértenek. Búcsú és beköszöntő. — A Budapesti Napló tudósítójától. — Budapest, február 28. A Széll-kormány mutatkozott be a szabadelvű pártnak és az ország közvéleményének is. Széll Kálmán nagyszabású beszéddel felelt báró Pod­maniczk­y Frigyes pártelnök üdvözlésére és az or­szág egész közvéleményének tapsai fogják hol­nap megadni a visszhangját annak a zugó taps­viharnak, amely erre a beköszöntőre megreszket­­tette a Lloyd-klubnak felfrissült levegőjét. Ezt a grandiózus manifesztációt más helyen méltatjuk érdeme szerint. E nagy esemény köré csoporto­sulnak a mai mozgalmas napnak egyéb epizódjai, amelyek közül nem egy külön-külön is elég ne­vezetes volna arra, hogy kiemelje a mai napot a politikai hétköznapok sorából. Délelőtt búcsúzott el a szabadelvű párt báró Bánffy Dezső volt miniszterelnöktől, aki azután a miniszterelnökség tisztikarának búcsutisztelgé­­sét fogadta. És búcsúztak a többi távozó minisz­terek is:­ báró Dániel Ernő, Erdély Sándor és Perczel Dezső. És elfoglalta helyét minisztériuma élén a SzDsZ-kormánynak két új minisztere, Hege­dűs Sándor és Plósz Sándor. Az új igazságügyminiszter székfoglalója ter­mészetesen rövidebb volt, hiszen Plósz Sándor nem új ember az igazságügyminisztériumban, amelynek vezetésében eddig is első munkatársa volt elődjének. Az ő munkás két keze erős nyo­mokat hagyott eddig is már annak a miniszté­riumnak a működésében, amelynek törvényelőké­szítő munkájában Plósz Sándor mély jogtudása egyik elsőrangú tényező volt. A nádor­ utcai palotá­ban nem volt tehát ma bemutatkozás, csak tisztelegtek az új miniszternél az ő régi bajtársai, akiknek most első vezére lett, akik között veze­tett, akik között első volt eddig is. Nagyobb a jelentősége Hegedűs Sándor ke­reskedelemügyi miniszter székfoglalásának. Az új kereskedelemügyi miniszter, midőn átvette a szokott szolennis módon tárcájának vezetését, hosszabb beszédet intézett az előtte tisztelgő tisztviselőkarhoz, és ez a beszéd messze el fog hangzani, túl a minisztérium szürke falain és erős meggyőződésre váltja azoknak a reményke­dését, akik Hegedűs Sándor államférfim egyénisé­gétől új korszakát várják a magyar közgazdasági politikának. Ez a minden izében előkelő, tartal­mas és lendületes egyéniség frappánsul jelentke­zik Hegedűs beköszöntő beszédében. Az ilyen alkalmakkor sablonokhoz szokott fülünket szokatlanul friss hangja üti meg a tett­erőnek, az alkotás vágyának, a kötelesség ne­mesen szigorú felfogásának. És csak jelzi bár, de elég érthetően tudtunkra adja ez a beszéd, hogy aki elmondta, az nagy koncepciókkal, ön­tudatosan átgondolt, biztos kézzel felépített pro­grammal foglalja el tevékenységének új, szélesebb terrénumát. Ezt a programmot természetesen más alkalommal fogjuk meghallani. De hogy a megvalósításához Hegedűs Sándor hozzálát már holnap, az egészen bizonyos. Bizonyossá teszi ezt minden beszéd nélkül Hegedűs Sándor egyéni­sége, amely a gyors elhatározásokban, folytonos. A Széll-kormány a Loyd-klubban. — A szabadelvű párt értekezlete. — A Lloyd-klub termei ma este igazi fényes ünnepet láttak. Fényes és fölemelő ünnepet, amely gazdag, meleg színekben mutatta a parlamenti többségnek hirtelen mrdujkodását. Uj lélek köl­tözött be ebbe a pártba és ez uj életet jelent a magyar politikában. Az átváltozás szinte csodás volt, csodás a gyorsasága, csodás az intenzitása. Nem lehet ráismerni arra a sokadalomra, amely a fényes termekben nyüzsgött, zsibongott ma. Ez nem a nehéz, lusta tömeg, amely gé­piesen cammogott a hatalom után; cselekvésre, alkotó munkára kész seregnek látszik ez, amely lelkesedéssel kész követni az új vezért, aki lel­ket öntött belé. A zsúfolt termekben riadó éljenzés köszön­tötte Széll Kálmánt és minisztertársait. Az ősz Podmaniczk­y ünnepi csendben nyitotta meg az értekezletet, néhány szíves szóval üdvözölve az új kormányt. És azután még nagyobb lett a csend és egyre feszültebb a figyelem, mikor Széll Kálmán kezdett szólani. Szavait eleinte tiszte­letteljes csend fogadta csupán, csak gyéren hang­zott éljenzés, egyszerre azonban mintha elektromos áram gyújtott volna lángot a lelkekben, úgy zúgott fel a tetszés moraja, erősen, hatalmasan, mint a vihar orgonája. És a tetszés moraja egyre foko­zódott és olyan ovációvá nőtt, amilyenre alig volt példa még a szabadelvű párt huszonnégyéves történetében. Leírhatatlan hatása volt ennek a beszédnek, s ebben a hatásban rész jutott bizonyára a szó­noklat szépségének is, amely igazán bámu­latos. Bevezetésképpen igazi lovagias gyön­gédséggel és tapintattal emlékezett meg Széll Kálmán elődjéről, azután tömören, világosan­ ismertette a kompromisszum megállapodásait és a végén hatalmas lendülettel aposztrofálta a pártot, amely szinte mámoros lelkesedéssel adta meg a visszhangot vezérének szavára. Ám a szónoki szépségek mellett is legfőbb tényezője volt ennek a csodás hatásnak az az erkölcsi diadal, amelylyel Széll Kálmán kormány­zata kezdődik. A kibontakozás politikájának, a tiszta erkölcsök politikájának nagyszerű diadala volt a mai fényes, zajos ünneplés igazi exponense. Hogy ez így van, azt leginkább mutatta két beszéd, amely a Széll Kálmánéra következett: gróf Tisza Istvánnak és Pulszky Ágostonnak a beszédje. Ebben a két beszédben a harcias po­litika végképpen meghódolt a békének jegyében megszületett új rezsim előtt; a harcias elemek­nek két legszélső képviselője deferált minden fenntartás nélkül Széll Kálmán békés, bölcs és erős vezetésének. Az új miniszterelnök még egyszer felszó­lalt azután, megköszönve a párt szimpátiájának igazán impozáns megnyilatkozását és végül, meg­újuló dörgő éljenzés közben jelentette be az el­nök a disszidensek visszacsatlakozását. Ez volt a mai nagyszerű ünnep legméltóbb befejezése. A konferencia lefolyásáról következő részle­tes tudósításunk számol be: Az országgyűlési szabadelvű párt ma este hét órakor báró Podmaniczk­y Frigyes elnöklete alatt értekezletet tartott, amely következőleg folyt le. Báró Podmaniczky Frigyes elnök: Tisztelt értekezlet! Miután a mai napon van először szeren­csénk Széll Kálmán­­ excellenciáját (Éljenzés), az új miniszterelnököt mint pártvezérünket tisztelhetni, azt hiszem méltó hazánk, hogy szíves üdvözletet mond­junk neki. Éljen Széll Kálmán! (Lelkes éljenzés.) A mai értekezletnek első tárgya: pártvezérünknek, Széll Kálmán miniszterelnöknek felszólalása. (Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Igen tisztelt értekezlet! A császári és apostoli királyi felsége kegyességéből és parancsából miniszterelnökké gyümölcsöző munkában nőtt meg és emelkedett a magyar politikai élet legelsői közé. A mai nap változatos képét kiegészítik az ellenzéki pártok­ értekezletei, amelyeken minden párt külön megadta a szankcióját a békedelegál­tak működésének. A kompromisszum ezzel vált forma szerint is befejezetté; holnaptól kezdve következik az effektuálása. A mai nap eseményeiről a következőkben számolunk be:

Next