Budapesti Napló, 1902. június (7. évfolyam, 148-177. szám)

1902-06-12 / 159. szám

159. számi Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1902. június 12. — Igalfy ezredes öngyilkossága. Bécsből a Z. W. T. révén jelenti tudósítónk, hogy Igalfy Guszt­áv ezredes ma pillanatnyi elmezavarában a helyő r­­égi kórház fogadótermében főbe lőtte magát és meg­­halt. Igalfy legutóbb a 11. dragonyos ezrednek volt arancsnoka, de két év előtt nyugdíjazták súlyos fogbaja miatt, amely úgy támadt, hogy a daliás ez­­edes lóversenyeken többször esett le lováról és több­­zör megsérült. Igalty 52 éves és nős ember volt. Így öccse őrnagy a magyar testőrségnél. Verseny­­szállót is tartott és híres volt vakmerőségéről. Egy­­dőben a bécsújhelyi katonai akadémia vivótanára, majd később parancsnoka volt. — Szélhámos hírlapíró. A Budapesti Újságírók Egyesülete csak nemrég foglalkozott azzal a kérdéssel, miként lehetne véget vetni azoknak a visszaélések­­nek, amelyeket egyes kereskedelmi utazók követnek­­, illetéktelenül kiadván magukat hírlapíróknak. A kérdésnek pertraktálása a közönség színe előtt folyt , és a nyilvánosságnak ki is szolgáltatták néhány szélhámos nevét, aki a hírlapírói jelleggel visszaélt annál csudálatosabb, hogy ezeknek egyike, Ti­rki (Tali) Ferenc, aki ebben az ügyben már szerepelt,­smét akadt a vidéken több hiszékeny emberre, aki neki felült. Ma két előfizetőnktől kaptunk levelet, amelyben panaszkodik, hogy csalásnak esett áldoza­tit Megjelent náluk egy úr, aki a következő név­­jegyet adta le:­­ Taly Ferenc Lajos székesfővárosi hírlapíró. Az idegen nagy svádával előadta, hogy mint hazafi hazafias érzelmeikre appellál, fizessenek elő a Remekírók Könyvtárára, amelyet a Wodiáner-cég ad ki úgy, hogy a tiszta jövedelem a Hírlapírók Nyugdíjintézetét és a Budapesti Újságírók Egyesületét illeti, hozzátette, hogy ő, mint újságíró, csak a humánus cél érdekében utazik és ezért semmiféle fizetést vagy százalékot nem kap. Azonfelül еду I. osztályú szabad­­■egygyel igazolta magát, amelyen mint hírlapíró szerepel Az illetők előfizettek, de annál nagyobb volt az álmék­­­odásuk, amikor a számlát Herzig Miksa bécsi könyv­­kereskedőtől kapták és belátták, hogy jóhiszeműsé­gükkel visszaéltek. Ezek után pedig kérdik, hogy kitevők legyenek ? Miután több, mint valószínű, hogy 37 a szélhámos ismét sok áldozatra tett szert, a nyil­vánosság előtt adjuk meg a választ. Türki (Tali) Fe­renc Lajos úr nem újságíró, hanem utazó, aki tisztán cége és a maga zsebére dolgozik, a Hírlapírók Nyugdíj­intézete és a Budapesti Újságírók Egyesülete nevével pedig becsapási szándékból visszaél. A.­ I. osztályú szabadjegyhez, amelyen mint hírlapíró szerepel, csakis visszaélés útján juthatott és pediglen valószínűleg kapzsi kiadója segedelmével. Az újságírói szindikátus, amely január­ban a szabadjegyek kiosztásánál véleményt adott, már akkor is visszautasította a jelentkező Türki Fe­rencet, akit újságírónak soha el nem ismert. Ezennel figyelmessé teszszük a kereskedelmi minisztériumot, hogy az a szélhámos visszaélés útján I. osztályú szabadjegyhez ju­tott, amelyet hírlapírói igazolványnak használ fel. A MÁV­ konduktorát, ahol érik, kobozzák el ettől az úrtól a szabadjegyet, melyhez joga nincsen. A közönség pedig vegye tudomásul, hogy minden üzlet, amelyre Türki (Tali) Ferenc Lajos úr ilyen csalárd módon csábította, semmis. Tagadja meg a fizetést, mert nincs az a bíróság, amely a követelést megítélné. —■ Esernyő-telep. Szemesnek áll a világ és aki mer, még az esőből is pénzt csinálhat. Egy debre­­czeni kereskedő, akit Komáromi Józsefnek hívnak, az esőből akar hasznot kifacsarni. A Komáromi József terve tudniillik az, hogy esernyő-telepet csinál. Az amerikai izó terv a következő: „ A város minden részén, minden trafikban, ven­déglőben, kocsmában, üzletben, a legkisebb utcában is lesz, a terv szerint. Komáromi-féle esernyőtelep, amely a közönséget szolgálja. És­pedig szolgálja a következő módon. Aki biztosítani akarja magát arról, hogy a zuhogó nyári zápor elegáns ruháját, új kalapját, vagy éppen a bőrét ne áztassa össze, elmegy Komáromi Józsefhez és megszabott árért esernyő-bérletet vált. Kap egy kis füzetet, amelynek birtokában vígan járhatja az egész várost. Ha a zápor előfogja, bemegy a Komáromi­­féle esernyő-telepre és megkapja a maga esernyő­jét, és még csak el sem tulajdoníthatja, mert a neve fel van jegyezve a telepen é­s az ő bérletfüzetébe is bevezetik az esernyő kiadásának dátumát. Ha újat ,akar kérni, azt csak abban az esetben fog kapni, ha bérletfüzetében valamelyik esernyő-telepes már be­jegyezte, hogy az előbbit átvette, így aztán nem fog Debreczenben elázni senki, hacsak maga Komáromi József nem. (x) Lawn-tennis felszerelések Kertész Tódornál. ‘ -Y- Leeveq. Valahol távol, idegenbe, messze Ma hetven éves lett egy öreg úr. Nem akad erre jobb rím sem, keresve, Mint a megszokott rím: trubadúr. Nótáit zengi széles e világon Varróleány és szerelmes diák S keresztül csengnek időn és határon A bűbájos, édes melódiák. Körültem zengték már gyermekkoromba’ Angol asszonynak csattogó dalát... Én vénülök ... De ifjan száll a nóta Ma is egy uj kornak lelkébe át S életre kel víg ritmusban lebegve Egy tarka-barka operett-sereg, Kacagva libben szívekből szívekbe S­ajkáról, mint gyöngy, színes dal pereg És valahol virágos, régi kertben Egy öreg úr ül tán ma egy magán, Körülé zúgó szellő szárnya lebben, Feje fölött dalt sír a csalogány. Már hetven éves . . . Vájjon hova leltek A múlt időknek boldog álmai... Ti vidám hangú, pajkos, operettek Miért kellett néktek elszállani ? ... És szeméből titkon egy bús köny pereg le És kebeléből sóhajtás ár fakad ... De egyszerre csak felpillant figyelve, *'* A szél felé hoz vidám hangokat... Szeme izzó lesz ... Lent a kertek alján Egy ifjú pár megy át a bokrokon, S vidáman csendül a leányka ajkán. — „Halaskora korában díszíti csarnokom...“ II. Tízéves találkozó. — Jelenet. — (Történik egy vendéglő külön termében.) Egy úr: Nekem sört hozzon. Egy másik: Nekem is. Az étvágyat csinál. Mikor vacsorázunk végre ? Az egyik: Pont nyolcra rendeltük a vacsorát, de az igazgató úr még nincs itt. A másik: Majd megjön. Hát hogy mint van, ked­ves . . . kedves . . . Az egyik: Bauer. A másik: Ja igen. Bauer úr. Hogy van? Az egyik: Köszönöm, lassan. Azt ugy­e tudja, hogy Lem­eky agyonlőtte magát? A másik: Ne mondja. Csutoráéról nem tud semmit ? Az egyik: Irnokoskodik. Scheibingerből orvos lett, Pozdorjayból ügyvéd és azt tudja, hogy Re­­kettyés már képviselő. A kormánypárton őt tartják a legtehetségesebb embernek. A másik: Nini... Az egyik: Mi az? A másik: Az igazgató úr! Éljen az igaz­gató úr! Mind: Éljen ! Éljen! Az igazgató úr! Adjon isten hát együtt vagyunk ? Az egyik: Óh, kedves igazgató úr ..­­. nagy­szerű színben van! Fiatalabb, mint tíz év előtti Az igazgató úr: Bizony, bizony. Rekettyés már itt van? Az egyik: Ott beszélget... A másik: No de milyen furcsa is az igazgató urat látni ! Emlékszik, mikor a negyedik osztályban egyszer a harmóniumra ültünk és ön rajtakapott... Az igazgató­. Hogyne emlékezném ! Mintha tegnap történt volna. Ön, ugy­e Pozdorjay? Az egyik: Nem. Bauer vagyok. Az igazgató: Persze, persze, Bauer! Bauer Pista! Az egyik: Sándor. Az igazgató: Vagy Sándor. Tudja, az ember annyi nevet hall. Én már húsz éve tanítok, és ezalatt ... Az egyik: Persze, persze. Az igazgató: Itt van Rekettyés? Az egyik: Még nem jött meg. És önre, igazgató úr, nem tesz különös hatást, hogy ezen az érettségi találkozón viszontlátja egykori növendékeit? Az igazgató: Hogyne, hogyne. Csakhogy tudja, én minden évben részt veszek az ilyen találkozókon, már húsz év óta. Az ember elvégre is belefásul. Rekettyés még nem jött meg ? Az egyik: Még nem. Óh, boldog régi idők! Em­lékszik, igazgató úr, amikor . .. Az igazgató: Hogyne. Mintha tegnap történt volna... (Odább sétál.) yo u I FŐVÁROS. (*) A főváros közgyűlése. Budapest törvény­­hatósági bizottsága ma délután közgyűlést tartott Márkus József főpolgármester elnöklete alatt. Inter­pellációk elintézése után több jelentékeny ügyet tár­gyaltak, de előzetesen Eberling József bizottsági tag helyére, aki lemondott és Gebhardt József bizottsági tag helyére, akinek haláláról a főpolgármester fájda­lommal emlékezett meg Déri Izidor és Árkövy József kerülnek. Halmos János polgármester válaszolt Vázsonyi­­nak a múltkor tett arra az interpellációjára, hogy a VI. kerületi Mohács­ utca egyik telkét olyan módon zárták el a tulajdonosok állványokkal, hogy a közlekedést megakadályozzák. Dezsényinek minapi in­terpellációjára a polgármester kijelentette, hogy a csatornázás javítására vonatkozó terveket a mérnöki hivatal már készíti s ha a csatornák készek lesznek, akkor a nagy esőzésen nem veszélyeztetik majd a budapesti lakásokat. Folényi Gézának az eskütéri hídra vonatkozólag tett interpellációjára felelvén, Halmos János polgármester elmondta, hogy az adato­kat a kereskedelemügyi minisztérium bocsátotta kész­séggel a rendelkezésére s ismételte, hogy olyan intézkedések történtek, amelyek a veszedelmet minden tekintetben kizárják, de bármilyen csekély esetleges változásokra a miniszter újra elrendeli a szakértői szemlét. A szakértők nézete alapján a miniszter azt is kijelentette, hogy a híd 1903. őszén okvetetle­­nül át lesz adható a forgalomnak. A híd környé­kén levő telkek adómentességének prolongálása ellen sem lesz akadály a kormány részéről. Ezt a részét a válasznak tudomásul vette Polónyi, de erő­sen kifogásolta megint, hogy a fővárost a tárgyalá­sokra nem hívták meg, mert az . ..szaktanácsa volt. Ez komikus és sértő. A fővárosnak sok kitűnő szak­ereje van, akiknek a véleményére lehetne adni. Az adómentesség dolgában sürgős törvényhozási intéz­kedést vár, amit a polgármester meg is ígért. A vá­laszt a közgyűlés tudomásul vette. Szalay Mihálynak azt válaszolta a polgármester, hogy az automobil­­szabályrendelet már készül. A közgyűlés azután egyhangúlag hozzájárult tízalap indítványához, hogy Kossuth Lajos születése napjának századik év­fordulójának megünneplésében a székesfőváros méltóan vegyen részt. Általános helyesléssel fogadták Heltai Ferencnek indítványát, hogy Lampl Hugó főszámvevőt, a szol­gálatának negyvenedik évfordulója alkalmából a fő­város törvényhatósági bizottsága üdvözölje s a küldöttség vezetésére a főpolgármestert kérje föl. Rózsavölgyi Manó, sürgeti a vízvezeték-ügyben a vizs­gálat megindítását s kéri a közgyűlést, utasítsa a polgármestert, hogy a vízvezetéki helyettes igazgató ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot ren­delje el. (Helyeslés.) Márkus József főpolgármester javasolja, hogy az ügyet a jövő szerdán, rendkívüli közgyűlésen tárgyalják, amikorra Halmos polgármes­ter sokszorosított jelentését a bizottsági tagoknak helyes tájékozódás végett kézbesíteni lehet. A köz­gyűlés a javaslathoz hozzájárul. Stern József kéri a polgármestert, a Táborhegyen a minap történt föld­csuszamlás alkalmából, hogy szándékozik-e annak a vidéknek az élet- és vagyonbiztossága felől, sürgős intézkedésekkel gondoskodni. Az inter­pellációt kiadták a polgármesternek. A napirend során Bárczy István tanácsos előadta a tandíj­­szabályzat módosítására vonatkozó tanácsi előterjesz­tést. Heltai Ferenc azzal a megokolással, hogy a főváros népességének rossz anyagi viszonyai közepette nem lenne helyes dolog, ha éppen a tandíjak emelését hoznák be, azt indítványozza, hogy az ügyet az őszi évszakban tárgyalják. A többség nem járult hozzá s a tárgyalást megkezdte. Kassics Péter a tandíjemelés ellen szól azzal, hogy a tanács új előterjesztésében az általános I 9 Egy másik: Pompás szinben van, igazgató úr! Az igazgató: Hát megvagyok, kérem. De ön is... meghízott. A másik: Sőt ellenkezőleg. Mikor érettségi után lumpolni mentünk, lumpolás után megmértem maga­mat a gőzfürdőben. Akkor nyolcvanhat kiló voltam. Most ötven kiló vagyok. Nagyon lesoványodtam. Az igazgató: Bizony, bizony. A másik: Csak azt csodálom, hogy igazgató úr annyi ezer növendékének tudja a nevét... Az igazgató: Hehehe. Hát a memória, kérem... A másik: Emlékszik, igazgató úr ... Az igazgató: Hogyne. Mintha tegnap történt volna. Egy harmadik: A harmóniumra is emlékszik még, igazgató úr? Az igazgató: Hogyne ... épp most mondta el... izé ... izé ... ejnye ez az Elemér... A harmadik: Jó színben van, igazgató úr. Az igazgató: Itt van Rekettyés? A harmadik: Most jött. Épp erre jön ... Az igazgató: Van szerencsém, képviselő úr, alá­zatos szolgája... .Rekettyés: Ah! Jó estét, tanár úr! Kiáltások: Vacsorához! Asztalhoz! Az igazgató: Jövünk. (Karonfogja a képviselőt): Nézze, kedves képviselő úr, mielőtt asztalhoz ül­nénk ... én egy kérvényt nyújtottam be a miniszter úr ő excellenciájához ... —..—

Next