Budapesti Napló, 1902. június (7. évfolyam, 148-177. szám)
1902-06-12 / 159. szám
159. számi Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1902. június 12. — Igalfy ezredes öngyilkossága. Bécsből a Z. W. T. révén jelenti tudósítónk, hogy Igalfy Gusztáv ezredes ma pillanatnyi elmezavarában a helyő régi kórház fogadótermében főbe lőtte magát és meghalt. Igalfy legutóbb a 11. dragonyos ezrednek volt arancsnoka, de két év előtt nyugdíjazták súlyos fogbaja miatt, amely úgy támadt, hogy a daliás ezedes lóversenyeken többször esett le lováról és többzör megsérült. Igalty 52 éves és nős ember volt. Így öccse őrnagy a magyar testőrségnél. Versenyszállót is tartott és híres volt vakmerőségéről. Egydőben a bécsújhelyi katonai akadémia vivótanára, majd később parancsnoka volt. — Szélhámos hírlapíró. A Budapesti Újságírók Egyesülete csak nemrég foglalkozott azzal a kérdéssel, miként lehetne véget vetni azoknak a visszaéléseknek, amelyeket egyes kereskedelmi utazók követnek, illetéktelenül kiadván magukat hírlapíróknak. A kérdésnek pertraktálása a közönség színe előtt folyt , és a nyilvánosságnak ki is szolgáltatták néhány szélhámos nevét, aki a hírlapírói jelleggel visszaélt annál csudálatosabb, hogy ezeknek egyike, Tirki (Tali) Ferenc, aki ebben az ügyben már szerepelt,smét akadt a vidéken több hiszékeny emberre, aki neki felült. Ma két előfizetőnktől kaptunk levelet, amelyben panaszkodik, hogy csalásnak esett áldozatit Megjelent náluk egy úr, aki a következő névjegyet adta le: Taly Ferenc Lajos székesfővárosi hírlapíró. Az idegen nagy svádával előadta, hogy mint hazafi hazafias érzelmeikre appellál, fizessenek elő a Remekírók Könyvtárára, amelyet a Wodiáner-cég ad ki úgy, hogy a tiszta jövedelem a Hírlapírók Nyugdíjintézetét és a Budapesti Újságírók Egyesületét illeti, hozzátette, hogy ő, mint újságíró, csak a humánus cél érdekében utazik és ezért semmiféle fizetést vagy százalékot nem kap. Azonfelül еду I. osztályú szabad■egygyel igazolta magát, amelyen mint hírlapíró szerepel Az illetők előfizettek, de annál nagyobb volt az álmékodásuk, amikor a számlát Herzig Miksa bécsi könyvkereskedőtől kapták és belátták, hogy jóhiszeműségükkel visszaéltek. Ezek után pedig kérdik, hogy kitevők legyenek ? Miután több, mint valószínű, hogy 37 a szélhámos ismét sok áldozatra tett szert, a nyilvánosság előtt adjuk meg a választ. Türki (Tali) Ferenc Lajos úr nem újságíró, hanem utazó, aki tisztán cége és a maga zsebére dolgozik, a Hírlapírók Nyugdíjintézete és a Budapesti Újságírók Egyesülete nevével pedig becsapási szándékból visszaél. A. I. osztályú szabadjegyhez, amelyen mint hírlapíró szerepel, csakis visszaélés útján juthatott és pediglen valószínűleg kapzsi kiadója segedelmével. Az újságírói szindikátus, amely januárban a szabadjegyek kiosztásánál véleményt adott, már akkor is visszautasította a jelentkező Türki Ferencet, akit újságírónak soha el nem ismert. Ezennel figyelmessé teszszük a kereskedelmi minisztériumot, hogy az a szélhámos visszaélés útján I. osztályú szabadjegyhez jutott, amelyet hírlapírói igazolványnak használ fel. A MÁV konduktorát, ahol érik, kobozzák el ettől az úrtól a szabadjegyet, melyhez joga nincsen. A közönség pedig vegye tudomásul, hogy minden üzlet, amelyre Türki (Tali) Ferenc Lajos úr ilyen csalárd módon csábította, semmis. Tagadja meg a fizetést, mert nincs az a bíróság, amely a követelést megítélné. —■ Esernyő-telep. Szemesnek áll a világ és aki mer, még az esőből is pénzt csinálhat. Egy debreczeni kereskedő, akit Komáromi Józsefnek hívnak, az esőből akar hasznot kifacsarni. A Komáromi József terve tudniillik az, hogy esernyő-telepet csinál. Az amerikai izó terv a következő: „ A város minden részén, minden trafikban, vendéglőben, kocsmában, üzletben, a legkisebb utcában is lesz, a terv szerint. Komáromi-féle esernyőtelep, amely a közönséget szolgálja. Éspedig szolgálja a következő módon. Aki biztosítani akarja magát arról, hogy a zuhogó nyári zápor elegáns ruháját, új kalapját, vagy éppen a bőrét ne áztassa össze, elmegy Komáromi Józsefhez és megszabott árért esernyő-bérletet vált. Kap egy kis füzetet, amelynek birtokában vígan járhatja az egész várost. Ha a zápor előfogja, bemegy a Komáromiféle esernyő-telepre és megkapja a maga esernyőjét, és még csak el sem tulajdoníthatja, mert a neve fel van jegyezve a telepen és az ő bérletfüzetébe is bevezetik az esernyő kiadásának dátumát. Ha újat ,akar kérni, azt csak abban az esetben fog kapni, ha bérletfüzetében valamelyik esernyő-telepes már bejegyezte, hogy az előbbit átvette, így aztán nem fog Debreczenben elázni senki, hacsak maga Komáromi József nem. (x) Lawn-tennis felszerelések Kertész Tódornál. ‘ -Y- Leeveq. Valahol távol, idegenbe, messze Ma hetven éves lett egy öreg úr. Nem akad erre jobb rím sem, keresve, Mint a megszokott rím: trubadúr. Nótáit zengi széles e világon Varróleány és szerelmes diák S keresztül csengnek időn és határon A bűbájos, édes melódiák. Körültem zengték már gyermekkoromba’ Angol asszonynak csattogó dalát... Én vénülök ... De ifjan száll a nóta Ma is egy uj kornak lelkébe át S életre kel víg ritmusban lebegve Egy tarka-barka operett-sereg, Kacagva libben szívekből szívekbe Sajkáról, mint gyöngy, színes dal pereg És valahol virágos, régi kertben Egy öreg úr ül tán ma egy magán, Körülé zúgó szellő szárnya lebben, Feje fölött dalt sír a csalogány. Már hetven éves . . . Vájjon hova leltek A múlt időknek boldog álmai... Ti vidám hangú, pajkos, operettek Miért kellett néktek elszállani ? ... És szeméből titkon egy bús köny pereg le És kebeléből sóhajtás ár fakad ... De egyszerre csak felpillant figyelve, *'* A szél felé hoz vidám hangokat... Szeme izzó lesz ... Lent a kertek alján Egy ifjú pár megy át a bokrokon, S vidáman csendül a leányka ajkán. — „Halaskora korában díszíti csarnokom...“ II. Tízéves találkozó. — Jelenet. — (Történik egy vendéglő külön termében.) Egy úr: Nekem sört hozzon. Egy másik: Nekem is. Az étvágyat csinál. Mikor vacsorázunk végre ? Az egyik: Pont nyolcra rendeltük a vacsorát, de az igazgató úr még nincs itt. A másik: Majd megjön. Hát hogy mint van, kedves . . . kedves . . . Az egyik: Bauer. A másik: Ja igen. Bauer úr. Hogy van? Az egyik: Köszönöm, lassan. Azt ugye tudja, hogy Lemeky agyonlőtte magát? A másik: Ne mondja. Csutoráéról nem tud semmit ? Az egyik: Irnokoskodik. Scheibingerből orvos lett, Pozdorjayból ügyvéd és azt tudja, hogy Rekettyés már képviselő. A kormánypárton őt tartják a legtehetségesebb embernek. A másik: Nini... Az egyik: Mi az? A másik: Az igazgató úr! Éljen az igazgató úr! Mind: Éljen ! Éljen! Az igazgató úr! Adjon isten hát együtt vagyunk ? Az egyik: Óh, kedves igazgató úr ... nagyszerű színben van! Fiatalabb, mint tíz év előtti Az igazgató úr: Bizony, bizony. Rekettyés már itt van? Az egyik: Ott beszélget... A másik: No de milyen furcsa is az igazgató urat látni ! Emlékszik, mikor a negyedik osztályban egyszer a harmóniumra ültünk és ön rajtakapott... Az igazgató. Hogyne emlékezném ! Mintha tegnap történt volna. Ön, ugye Pozdorjay? Az egyik: Nem. Bauer vagyok. Az igazgató: Persze, persze, Bauer! Bauer Pista! Az egyik: Sándor. Az igazgató: Vagy Sándor. Tudja, az ember annyi nevet hall. Én már húsz éve tanítok, és ezalatt ... Az egyik: Persze, persze. Az igazgató: Itt van Rekettyés? Az egyik: Még nem jött meg. És önre, igazgató úr, nem tesz különös hatást, hogy ezen az érettségi találkozón viszontlátja egykori növendékeit? Az igazgató: Hogyne, hogyne. Csakhogy tudja, én minden évben részt veszek az ilyen találkozókon, már húsz év óta. Az ember elvégre is belefásul. Rekettyés még nem jött meg ? Az egyik: Még nem. Óh, boldog régi idők! Emlékszik, igazgató úr, amikor . .. Az igazgató: Hogyne. Mintha tegnap történt volna... (Odább sétál.) yo u I FŐVÁROS. (*) A főváros közgyűlése. Budapest törvényhatósági bizottsága ma délután közgyűlést tartott Márkus József főpolgármester elnöklete alatt. Interpellációk elintézése után több jelentékeny ügyet tárgyaltak, de előzetesen Eberling József bizottsági tag helyére, aki lemondott és Gebhardt József bizottsági tag helyére, akinek haláláról a főpolgármester fájdalommal emlékezett meg Déri Izidor és Árkövy József kerülnek. Halmos János polgármester válaszolt Vázsonyinak a múltkor tett arra az interpellációjára, hogy a VI. kerületi Mohács utca egyik telkét olyan módon zárták el a tulajdonosok állványokkal, hogy a közlekedést megakadályozzák. Dezsényinek minapi interpellációjára a polgármester kijelentette, hogy a csatornázás javítására vonatkozó terveket a mérnöki hivatal már készíti s ha a csatornák készek lesznek, akkor a nagy esőzésen nem veszélyeztetik majd a budapesti lakásokat. Folényi Gézának az eskütéri hídra vonatkozólag tett interpellációjára felelvén, Halmos János polgármester elmondta, hogy az adatokat a kereskedelemügyi minisztérium bocsátotta készséggel a rendelkezésére s ismételte, hogy olyan intézkedések történtek, amelyek a veszedelmet minden tekintetben kizárják, de bármilyen csekély esetleges változásokra a miniszter újra elrendeli a szakértői szemlét. A szakértők nézete alapján a miniszter azt is kijelentette, hogy a híd 1903. őszén okvetetlenül át lesz adható a forgalomnak. A híd környékén levő telkek adómentességének prolongálása ellen sem lesz akadály a kormány részéről. Ezt a részét a válasznak tudomásul vette Polónyi, de erősen kifogásolta megint, hogy a fővárost a tárgyalásokra nem hívták meg, mert az . ..szaktanácsa volt. Ez komikus és sértő. A fővárosnak sok kitűnő szakereje van, akiknek a véleményére lehetne adni. Az adómentesség dolgában sürgős törvényhozási intézkedést vár, amit a polgármester meg is ígért. A választ a közgyűlés tudomásul vette. Szalay Mihálynak azt válaszolta a polgármester, hogy az automobilszabályrendelet már készül. A közgyűlés azután egyhangúlag hozzájárult tízalap indítványához, hogy Kossuth Lajos születése napjának századik évfordulójának megünneplésében a székesfőváros méltóan vegyen részt. Általános helyesléssel fogadták Heltai Ferencnek indítványát, hogy Lampl Hugó főszámvevőt, a szolgálatának negyvenedik évfordulója alkalmából a főváros törvényhatósági bizottsága üdvözölje s a küldöttség vezetésére a főpolgármestert kérje föl. Rózsavölgyi Manó, sürgeti a vízvezeték-ügyben a vizsgálat megindítását s kéri a közgyűlést, utasítsa a polgármestert, hogy a vízvezetéki helyettes igazgató ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot rendelje el. (Helyeslés.) Márkus József főpolgármester javasolja, hogy az ügyet a jövő szerdán, rendkívüli közgyűlésen tárgyalják, amikorra Halmos polgármester sokszorosított jelentését a bizottsági tagoknak helyes tájékozódás végett kézbesíteni lehet. A közgyűlés a javaslathoz hozzájárul. Stern József kéri a polgármestert, a Táborhegyen a minap történt földcsuszamlás alkalmából, hogy szándékozik-e annak a vidéknek az élet- és vagyonbiztossága felől, sürgős intézkedésekkel gondoskodni. Az interpellációt kiadták a polgármesternek. A napirend során Bárczy István tanácsos előadta a tandíjszabályzat módosítására vonatkozó tanácsi előterjesztést. Heltai Ferenc azzal a megokolással, hogy a főváros népességének rossz anyagi viszonyai közepette nem lenne helyes dolog, ha éppen a tandíjak emelését hoznák be, azt indítványozza, hogy az ügyet az őszi évszakban tárgyalják. A többség nem járult hozzá s a tárgyalást megkezdte. Kassics Péter a tandíjemelés ellen szól azzal, hogy a tanács új előterjesztésében az általános I 9 Egy másik: Pompás szinben van, igazgató úr! Az igazgató: Hát megvagyok, kérem. De ön is... meghízott. A másik: Sőt ellenkezőleg. Mikor érettségi után lumpolni mentünk, lumpolás után megmértem magamat a gőzfürdőben. Akkor nyolcvanhat kiló voltam. Most ötven kiló vagyok. Nagyon lesoványodtam. Az igazgató: Bizony, bizony. A másik: Csak azt csodálom, hogy igazgató úr annyi ezer növendékének tudja a nevét... Az igazgató: Hehehe. Hát a memória, kérem... A másik: Emlékszik, igazgató úr ... Az igazgató: Hogyne. Mintha tegnap történt volna. Egy harmadik: A harmóniumra is emlékszik még, igazgató úr? Az igazgató: Hogyne ... épp most mondta el... izé ... izé ... ejnye ez az Elemér... A harmadik: Jó színben van, igazgató úr. Az igazgató: Itt van Rekettyés? A harmadik: Most jött. Épp erre jön ... Az igazgató: Van szerencsém, képviselő úr, alázatos szolgája... .Rekettyés: Ah! Jó estét, tanár úr! Kiáltások: Vacsorához! Asztalhoz! Az igazgató: Jövünk. (Karonfogja a képviselőt): Nézze, kedves képviselő úr, mielőtt asztalhoz ülnénk ... én egy kérvényt nyújtottam be a miniszter úr ő excellenciájához ... —..—