Budapesti Napló, 1902. november (7. évfolyam, 300-329. szám)

1902-11-23 / 322. szám

1. . Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1902. november 23. 322. számi ,■ ** A Népszínház újdonságai. A Népszínház premierjeinek sorozatában négy magyar darab került egymásután színre s most a műsor változatossága érdekében gyors egymásutánban két külföldi újdon­ság fog következni: Paul Fechir énekes bohózata Az anyós (Ma belle mere) Komor Gyula fordításában s ezután Weinberger Károly operettje, a Hector kisasszony, amely jelentékeny sikert aratott Pécsben és Berlinben is. A legközelebbi újdonság Az anyós, egy szellemes francia bohózat. A Népszínház összes komikusai részt vesznek az előadásban és pedig Kovács Mihály, Nyarai Antal, Németh és Solymosi. Főszerepe van a darabban Szirmainak s játszanak ezenkívül még Tajvári, Házmán Ferenc, Kiss Mihály, Délit Henrik és Rózsa S. A fő női szerepek Ledojszky Gizella, Láng Etel és Dőry Margit kezeiben vannak. Rózsa Miklósnak új irány­zatú népszínműve, A hit, a bemutatókat megelőzőleg­­betölti a jövő hét műsorának legnagyobb részét. ** A zeneakadémia magyarsága. Mihálovics: Ödön miniszteri tanácsos, az orsz. zeneakadémia igazgatója, a következő sorok közlésére kéri fel lapunkat г Berlinből visszatérve, csak most értesültem arról a kirohanásról, melyet a Budapesti Hírlap (.. a.) alá­írással intézett a zeneakadémia ellen, germanizálással vádolván azt abból az alkalomból, hogy Ábrányiné német szöveggel énekelt,és hogy fia Emil német szö­vegre írt dalokat. A zeneakadémiának egyik esethez sincs semmi köze. Ábrányi Emil többé nem növen­déke az intézetnek, tehát sem fegyelmi, sem művészi ellenőrzésünk alatt nem áll, ennélfogva ez az oldal­támadás a zeneakadémia ellen még az aktualitás jel­legét is nélkülözi. A Zeneakadémiában a zenetanítás ugyanazon álalánosan elfogadott és egyedül helyes alapokon tör­ténik, melyek az egész műveit világ zenei tanintéze­teiben­ mérvadók; ezektől a szabályoktól eltérnünk nem szabad, ha intézetünket azon a magaslaton fenn akarjuk tartani, amelyen hasonló külföldi intézetek állanak; ha meg akarjuk gátolni azt, hogy ifjaink alapos kiműveltetésük céljából külföldi tanulmányokra kényszerittetve, hazájuktól elszakadjanak s igy éppen amitől féltjük őket, a germanizmus örvényébe annál biztosabban belesodortassanak. Hogy intézetünk ezen általános elvek mellett a nemzeti és speciálisan magyar tekinteteket sem hanyagolja el, ezt az a körülmény bizo­nyítja, hogy a magyar zene érdekében többet teszünk, mint bármely más külföldi zeneintézet tesz a maga nemzeti zenéje érdekében, amennyiben zeneakadé­miánkon a magyar zene elmélete, a magyar zenetör­ténet, a magyar irodalom története s a magyar köl­tészet és verstan ismertetése is külön tantárgyakként foglalnak helyet; azon növendékek pedig, akik a zeneszerzési tanszak művészi oklevelére pályáznak, kötelesek a két bemutatandó mű egyikét magyar stí­lusban megírni. Tizenöt évi igazgatói működésem alatt egyetlen idegen ajkú tanárt nem alkalmaztam, a luvó tanszakok előadóinak kivételével, akiknek tan­székei, sajnos­ egyelőre magyar ajkúakkal egyáltalán nem tölthetők be. A zeneszerzési tanszak növendékeit minden év­ben arra buzdítom — s ebben buzgón támogat eme főtanszak vezető tanára is,­­ hogy magyar tárgyit és stilü műveket írjanak; erről a növendékek maguk tanúskodhatnak. Ami pedig a magam zeneszerzői működését illeti, kénytelen vagyok ezúttal, — bár­mennyire nehezemre is esik erről nyilvánosan szóla­nom, — magyar tárgyú és jellegű munkáimra utalni: írtam Gyászhangokat Deák Ferenc és megdicsőült királynénk halálára és egy magyar király-himnuszt; mind a háromban a magyar ritmus szólal meg. Gyulai Pál „Seller­-je s Reviczky Gyula I­.Pán halála“ symphonikus zeneköltemények szerzésére buzdítottak. Endrődi Sándor kuruc dalait meg­zenésítettem és Toldi szerelmére operát írtam. Nincs terem itt arra, hogy egyúttal felsoroljam mindama nagyszámú magyar irányú zeneműveket, amelyeket a zeneakadémia többi tanárai itteni működésük alatt szerzettek. Tehát ki az az elfogult vagy rosszakaratú, aki az elmondottak alapján akár engem, akár az igaz­gatásom alatt álló intézetet a germanizálás vádjával jogosan illetheti? Akad minden esztendőben legalább egyszer egy jó hazafi, aki ezt a dajkamesét a nyilvá­nossággal el akarja hitetni, csakhogy a nyilvánosság sokkal okosabb, egyszerűen nem hisz benne. Sajnos, hogy a mai viszonyok között legtöbbször épp azok­­­­na­k kell védekezniük a hazafiatlanság vádja ellen, akik csendben, külső lárma nélkül, tettekkel szolgál­ják a hazát. Visszautasítom tehát mind a két gyak­asítást és követni fogom ezentúl is azt az irányt, amelyet a hazai ifjúság alapos és szakszerű tanítása szempont­jából, éppen a magyar nemzeti zene jól felfogott érde­kében, legjobb meggyőződésem szerint eddig is kö­vettem s amelytől sem „k. a.“, sem mások alaptalan s igaztalan támadásai nem fognak elterelni. Végül idézem Beöthy Zsolt szavait, amelyekkel Wesselényi törekvéseit oly szépen jellemezte : „igyekezünk minél európaiabbakká válni s minél magyarabbaknak ma­­radni.“ Mihálovich Ödön. ■r ** Egy énekesnő titokzatos halála. Parisból jelentik. Az itteni orosz kolónia nagy érdeklődéssel viselkedik Bidzensky orosz énekes sorsa iránt, akit — smint ismeretes — elfogtak, minthogy őt gyanúsítják Gere Ellen amerikai énekesnő meggyilkolásával. Teg­nap önként több orosz előkelőség jelentkezett a vizs­­gá­lbírónál, többek között Schlichting Vazul orosz követségi tanácsos is, a köztársasági elnök egy segéd­tisztje kíséretében, hogy kedvező vallomást tegyen a vádlott előéletét illetőleg. Az orvosi vizsgálat, a lövési csatorna fekvése és természete, továbbá a szakértők véleménye szerint az ifjú orosz vallomása valószínű­nek látszik, aki iránt különben az egész sajtóban nagy rokonszenv mutatkozik. A lövési csatorna alul­ról fölfelé megy, ami megfelel a gyanúsított ember vallomásának, amely szerint a revolver földre esett, magától elsütt és halálosan megsebezte a fiatal höl­gyet, aki szörnyet halt. Másrészről az amerikai kolónia is mozgolódik, hogy az igazság kiderítésén közre­működjék. ** Hangversenyek. Ysaye Jenő a jelenkor leg­híresebb hegedűművésze, ki a legközelebbi filharmóniai hangverseny vendége lesz. pénteken, december hó 5-én a Royal-teremben egyetlen magánhangversenyt rendez, amelyen Fábián Felicitas zongoraművésznő,­­Shoman tanár egyik zseniális tanítványa is közreműködik. Jegyek mától kezdve kizárólag kaphatók Méry Béla zeneműkereskedésében. Andrássy­ út 12. — Grossi Félix hegedűművész ma érkezett fővárosunkba Frank­furtból, ahol a legutóbbi filharmóniai hangversenyen a Brahms versenynyel nagy sikert aratott. Grossi hangversenyét holnap, hétfőn tartja meg a Royal­­teremben, Bárdossy Irén énekesnő közreműködése mellett. A Ripper Alice zongoraművésznő zon­goraestélye, mely igen érdekesnek ígérkezik pén­teken, november 28-án este 7tya órakor lesz a Royal-szálló termében; jegyek a Harmonia“ zene­mű- és zongorakereskedésben, Váczi­ utca 20. sz., kaphatók. — A Grünfeld-Bürg­er-féle társaság ill­ik hangversenye vasárnap, e hó 23-án délután 4 ha órakor lesz a Royal termében Polonyi Elemér tanár, zongora­művész közreműködésével. Műsora a következő: 1. Siklós vonósnégyes (új), 2. Saint-Saens zongora­ötös ; zongorán: Polonyi. 3. Mendelssohn nyolcas; Il­ ik vonósnégyes: Herzl, Janda, Jaulus és Schütz operazenekari tagok.­­ A Hubay-Popper-Kemény- Szerémi vonósnégyes-társulat második kamaraestélye, mely szerdán, november hó 26-án este 7 h­ órakor lesz a Royal-szálló termében Kunwald Ella bécsi dalénekesnő közreműködésével igen érdekesnek ígér­kezik. Előadásra kerül Bruckner remek vo­nósötöse, F-dúr (első előadás), amelyben a má­sodik mélyhegedűt Kőszeghy J. játszsza, to­vábbá Mozart D-dúr vonósnégyese, Kunwald Ella pedig dalokat Grieg, Popper, Schubert és Schu­­manntól fog énekelni. Jegyek a Harmónia zenem­ű- és zonggorakereskedésben. Váczi­ utca 20. kaphatók. — Sauer Emil zongoraművész egyetlen zongoraestélye december 11-ikén este fél nyolc órakor lesz a Vigadó nagytermében. Sauer erre az estélyre olyan érdekes és változatos műsort választott, amilyent eddig egyik hangversenyében sem volt alkalmunk hallani és főleg új, eddig Budapesten még elő nem adott műveket fog játszani. Jegyek erre a zongoraestélyre a Harmonia zenemű- és zongorakereskedésében, Váczi-utca 20. sz. kaphatók. MŰVÉSZET váb. □ A Paál-kiállitást. A Paál-kiállitás ша megnyílt a sajtó képviselő számára. Elismerés illeti érte dr. Lázár Bélát, kinek fáradozásai folytán teljes képet kaphatunk e szerencsétlen végű festő művészetéről, melyet a műértő külföld talán nagyobbra tart, mint mi magunk, és elis­merés illeti a Nemzeti Szalon igazgatóját, Ernst Lajost, ki fáradhatatlanul buzgólkodott e kiállítás méltó, intim hangulatú rendezésén. Sajnáljuk, hogy a múzeumi két Paál-kép nincs a gyűjte­ményben kiállítva,, mert az­ egyik, a kisebb, a legigazibb Paál. A művésznek legihlettelje­­sebb korából való, s a legkevésbé árulja el a Diaz- és Rousseau-benyomásokat. A gyűj­teményben vannak ifjúkori kísérletek, meg­lehetős naiv dolgok s vitatkozni lehetne a fölött, hogy ezeket is célszerű-e kiállítani; van­nak alkotások a bécsi, düsseldorfi időszakból, itt-ott az olevanoi német művész-kolónia elavult receptjei szerint s vannak remekek a párisi idő­szakból, mikor a barbizoniak hatása őt is megter­mékenyítette, mint ahogy Munkácsyt is ki táj­képeiben szintén nem menekülhetett Diaz modo­rától. Mindvalahány képe van itt, mind csupa borongás, nehéz őszi alkonyat, eső utáni mély hangulatok, amelyből az ellentét törvényeinél fogva az következik, hogy Paál László túlcsa­­pongó kedvű ember volt, igazi művész, akit azonban bizonyos szomorú meghatottság fog el, mikor alkotni kezd. S ilyenkor az elhagyatott faluvégeket, erdők homályát keresi s heroikusan tornyosuló komor felhők a kedvencei. Mint emlí­tik, több ifjúkori műve is ki van állítva. A 45. számú nyers szinü szénakaszálás, logikátlan egymásra halmozása a spenótnak, a 43. és 44. számuak pedig merő borzalmak. Legszebbek a 18. számú (Falu vége), mélységes alkonyatával melyen sokkal több az aprólékos részlet és az utólagos retouche, mint első pillanatra gondolná az ember; továbbá a 19. (Erdőtanuolmány mely, azonban szinte csöpög a sok lazurtól) a 39., 41. és 42. Ez utóbbi kettő (mind a kettő Erdőrészlet) a gyűjteménynek gyöngyei. Négy-öt olyan darab van a gyűjteményben, mely Paolinak legnagyobb művészeink közt biztosít helyet. Rendkívül finom érzés, hatalmas pasteuse technika, mélységes han­gulat. De csak Diaz ne lett volna a világon, mert­­ egy elhunyt nagy művészünknek a szuverén ön­­állóságát és eredetiségét nem merjük feszegetni. Pedig ez az, ami után a művészetben legjobban lehe­tünk.­­ Berzeviczy Albert előadása. Berzeviczy Al­bert ma délután előkelő és nagy közönség jelenlété­ben a Népszerű főiskolai tanfolyamon nagyérdekű elő­adást tartott a cinqecento fesztészetéről és szobrá­szatáról. Jellemezte mindenekelőtt II. Gyula pápát, kinek hatalmas elke, melynek a maga elhatározásai kivi­telére olyan művészi erők állottak rendelkezésére mint Bramante, Michel-Angelo. Rafael teremtette meg a renaissance-művészet tulajdonképpeni aranykorát. Részletesen ismertette az előadó Michel-Angelo fest­ményeit a Sixtina kápolna menyezetén, melyek a ma­gát inkább szobrásznak mint festőnek valló művész leg­teljesebb, legegységesebb, legbefejezettebb alkotásainak tekinthetők. Szólott a pápai síremlék számára ké­szült szoboralakokról, a két rabszolgáról és a Mózes ülő alakjáról. Azután áttért a Michel Angelónál nyolc évvel ifjabb Rafael pályájának kezdetére, a Perugia befolyása alatt készült első műveire, különösen a Mária férjhezmenetelére (Sporalizio). Rafael florenci korszakának jellemzésénél méltatta a rá nagy befo­lyást gyakorolt Fra Bartolomeo művészetének jelentő­ségét a Cinquecento festészetének fejlődésében s aztán érintve a Rafael első arcképfestéseit, jellemezte florenci időszakának Madonnáit, különösen azoknak két alaptípusát: a Madonna del Granducát és a Ma­donna de Cardelfinót, melyekkel ő megteremtette a női szépség keresztény ideálját, a pogány szépség ideál mellé. Az illusztris felolvasó nagyérdekű előadását a hallgatóság lelkes tapsokkal köszönte meg. Berze­viczy jövő előadása, melyet ismét szombaton, folyó hó 29-én esti 6­/5 órakor tart az egyetem központi épületében, egészen a Rafael római működésének lesz szentelve. nyititér: HEMOPATIA Ezen új eredeti gyógymód rendki­vülis sikerrel lesz alkalmazva kösrmény, aszhma, szív-, vese-, gyomor- bél- és hóslyagbántalmaknál, súlyos ideg-, vér- és bőrbajoknál. Biztos védelem ezért isidom és elmezavar ellen. 14 év óta ki lett próbálva és most évente száz meg száz teljes gyógyulással számol be. E gyógymód megalapítójának és egeredül! képviselőjének n« вй ífti'ífy A V egyet. oPToetmak (Hemopata) JLPI a KiHJ W JEL4JIN­ rendelőintézete van Budapest, V. ker., Váci­ Körút 18. szám alatt. RenflElÉs naponta 9—l-lp és З-6-lo. Díjazott levőre válaszoL Betegeket intézeten kívül is kezel. — Nehéz betegeknek legbiztosabb gyógymódja. Bizonyos Iritz Mór, ki jogtalanul a »Kugel“ nevet is használja, cégünk nevével több ízben viszsaélt. Kijelentjük, hogy mi ezen egyénnel semmi néven nevezendő érint­kezésben sem voltunk, sem vagyunk vagy leszünk. Kugel testvérek. TÉLI-PÜ­RO - Iá V 11 A. Természetes forró­­meze» Kénes forrá- No fi­No­sok, iszapfürdőit, iszapborogtatások, Zahany-maeange. Vizgyógyintézet, zih­any-fényfürdök stb. Olcsó és gondos diétás. Csuz, köszvény, idős­ borbajok és téli fürdőkora felöl kime­rítő prospectust kiad ing­yen a Szt-Lukácsfürdő igazgatósága, Budán. THE MUTUAL new-yorki életbiztosító-társaság.­­A társaság­ vagyona: 1898. dec. 31-én 1,437,913,603 frank 1899. „ 31-én 1,563,961,000 „ 1,687,840,168 „ 1,828,181,200 1900 1901. » » 31-én 31-én» Magy­arországi vezérigazgatóság, Budapest, IV. Károly­ körút 26.

Next