Budapesti Napló, 1903. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1903-11-17 / 315. szám

, Budapest, kedd BUDAPESTI NAPLÓ 1901.­ november 17. 3151 szám» Vendrei biztosították már, hogy a Csodagyermekei még sokszor fogják játszani. A Vígszínház következő újdon­sága Garault Fü­rt nagyság és Molnár Ferenc Józsi című darabjai lesznek. Ezeknek a bemutatóját azon­ban még nem állapították meg. ** Senki. Balla Miklós, Ny­árai és Barna Ily című nagy operettje e héten minden este színre kerül. A rokokó-világban játszó, romantikus cselekményű, szép­­zenéjű operett a bemutató szereposztásával megy egész héten át. Lisettet a provanszi lánykát esténkint Kü­ry Klára, a címszerepet Nyarai, az álmárkit Szirmai játszsza. Egyik érdekessége a darabnak a második felvonásbeli virágtánc, amelyet a balletkar lejt. ** Krecsányi üdvözlése. Krecsányi Ignác szín­igazgatót harmincéves színigazgatói jubileuma alkal­mából gróf Tisza István miniszterelnök, belügyminisz­ter mint a színművészet legfőbb vezetője, a következő levélben üdvözölte: * Tekintetes igazgató úr! A hazai színészet szolgáltában kifejtett műkö­désének harmincadik évfordulója alkalmából fogadja legmelegebb üdvözletemet és szerencsekívánataimat. Vidéki színészetünk fokozatos fejlődésében nagy része van igazgató úrnak, aki mint a hazai kultúrának lel­kes harcosa mindig az első sorban küzdött, odaadó munkásságával követésre méltó példát nyújtva. Mint a színművészetek ezidőszerinti legfőbb vezetője tel­jesen méltányolom e tevékenységének fontosságát és becsét s annak a várakozásomnak adok kifejezést, hogy működését az eddigi irányban folytatva, a ma­gyar színművészetnek még sok hasznos és becses szolgálatot tegyen. Budapesten, 1903. évi november 13-ikán. Tisza István. *’ Menyecskék. Blaha Lujza, a Nemzeti Szín­ház örökös tagja Somló Sándor igazgató engedelmé­vel legközelebb új szerepet fog kreálni a Népszínház­ban. Verő György, ki már a Népszínházban nem egy diadalt aratott, három egyfelvonásos népszínművet írta a nagy művésznő számára, amelyek Menyecskék gyűjtőcím alatt fognak színre kerülni. ** Burcian egyezkedik. A hőstenor, aki annyi perpatvar hőse, Burrian Károly egyezkedik a Magyar Királyi Operaház igazgatójával. Ismeretes egyik leg­érdekesebb sikere: a szerződésszegéssel való távozása Budapestről. A bíróság nem méltányolta a hirtelen elhatározás gyors kivitelét, a külföldre való elvonulást és Burriant jelentékeny bírság fizetésében marasztalta el, így állván a dolog, Burrian most egyezségi tár­gyalásokba bocsátkozott az Opera vezetőségével és, hír szerint, ajánlatot is tett, hogy az összeg kiegyen­lítésére esetleg több estére terjedő vendégszereplésre vállalkozik. Szóval, lesz alkalom egy új szerződés kötésére a szerződési fő tételekben megedzett hős­tenorral. ** Népszínház Csongrádon, Csongrádon a ta­nítói, hivatalnoki és iparososztály tagjaiból egy mű­kedvelő- és daloskor alakult, amelynek célja elősegí­teni társadalmi uton a fejlődő magyar város elöljáró­ságának ama tervét, hogy Csongrádon egy tágas szín­pad épüljön, amely a Justh Zsigmond eszméjét megvalósítva, olcsó helyárak mellett a magyar népet a művészeti törekvéseknek is megnyerje A színkör 50.000 koronába kerülne. ** Vecsey Ferenc kitüntetése. Berlinből táv­­iratozzák. Ma nyújtotta át Joachim Vecsey Ferencnek, a tízéves hegedűművésznek a német császárné aján­dékát, egy értékes brilliánstát. Az ajándékkal a csá­szárné azért a hangversenyért jutalmazta Vecseyt, amelyet a kis művész a potsdami palotában tartott a császárné születésnapján. Vecsey Ferenc november 27-én Budapesten tart hangversenyt. ** Kamarazene. A Hubay-Poposz-Kemény-Sze­­rémi társaság második kamara zeneestélyén, mely pénteken, november 20-án lesz, érdekes vendég mű­ködik közre. Ripper Alice kisasszony, a külföldön is ünnepelt budapesti zongoraművésznő, f a nagy Menter Zsófia asszony tanítványt. A fiatal, bájos megjelenésű művésznő csak a minap játszott Berlinben és a lipcsei Gewandhaus­ban, ahol viharos ovációk tárgya volt. A kisasszony a négyes társasággal Schumann Es-dur ötösét fogja előadni. ** A Magyar Színház bemutatója. A Magyar Színház új eredeti operettje, A kis kofa, melynek be­mutatója szombaton lesz, teljes erővel foglalkoztatja a színház egész személyzetét. Az újdonság egyik érde­kessége egy eredeti és újszerű zenei tréfa, az úgynevezett expressz-opera, amely öt percig tart csupán és az operai stílust parodizálja. Az express­­operát, amelynek rövidsége dacára is befejezett a cselekménye — Sztojanovics Jenő népszerű és klasszikus melódiákból állította össze és sváb zene­karra hangszerelte, amely a színpadon kíséri a kis darabot. ** A vidéki színészet közgyűlési. Abból az alkalomból, hogy a Színész Egyesület redkívüli köz­gyűlésre hívta össze tagjait, igen mozgalmas volt m­a délelőtt a Baross-téren álló Színészház környéke. Tö­mérdek színész s vidéki színigazgató érkezett a fő­­városba. A vidéki színigazgatók ma délelőtt kezdték meg gyűlésüket a színészpalota nagytermében, hogy megalakítsák a Vidéki Színigazgatók Országos Egyesületét. Este 6 órakor ismerkedési estély lesz, s holnap meg­kezdődik a közgyűlés, mely három napot vesz majd igénybe. ** Filharmónia. Holnapután, szerdán este fél 8 órakor lesz a Ill­ik filharmóniai hangverseny Kerner István vezénylete alatt, Báró Emil tanár, a M. Kir. Opera első versenymestere közreműködésével. Mű­sora: 1. Schubert H-moll szimfónia; 2 Csajkovszkij hegedű­verseny, előadja Báró Emil; 3. Rékay ,,Kuruc­­nyitány“ (kézirat, először); 4. Massenet „Scenes pitto­­resques. Ezen művet, mely Franciaországban óriási népszerűséggel bír, most először adják elő filharmó­­kusaink. ** Vidéki színészet. Székesfejérvárott — mint tudósítónk írja — e hó 21-én, szombaton kezdi meg Micsey F. György színigazgató a vidék legjobb erői­ből összeválogatott színtársulatával Virágvasárnapig terjedő színiszezonját. A színház műsorán a budapesti színházak újdonságai szerepelnek. A társulat elsőrendű tagjai: M. Bácskay Julcsa, Ragányi Iza, Tomory Melissza, Jakabfy Jolán, Bár­lay A Margit, Sz. Pozsonyi Lenke, Székely René, Polgár Hana, Vécsey Ilona, Haraszty Miki, Tordai Etel, Nagy Mari, Konkoly-Thege Alina, Baranyay Ferenc, Szi­get­hy Andor, Nagy Jenő, Bay László, Csolnokossy Gyula, Gulyás Menyhért, Szalóky Dezső, Dóri Béla, Sarlay Kornél, Kovács Andor, Erdős Károly stb. Karnagy: Tömbor Aladár. A színházban a székesfehérvári honvédzenekar fog játszani. A nagyváradi Szigligeti-színházban sikeres sze­zonja van­­somogyi Károly társulatának. Legközelebb bemutatóra kerül Dankó Pista Cigányélete a vidéki cigányzenekarok versenyével kapcsolatban. Az el­múlt héten a Nagymamában egy sokat igérő fiatal ta­lentum , Sima Antónia mutatkozott be a nagyváradi színpadon. Mártát játszotta bájos közvetlenséggel és sok finomsággal. A közönség rokonszenves tetszéssel fogadta az ifjú művésznőt. ** Jótékonycélú hangverseny. A dombóvári protestáns imaház-alap javára leányokból alakult műkedvelő-társaság e hő 25-ikén hangversenyt ren­dez. A hangversenyen közreműködnek: Gyenis An­­talné, Nagy Istvánná, dr. Neumann Jónás, Singer Gizella, Singer Ilonka, Bausch Istvánná, Kanitzer Julis, Hamulyák Böske, Faris Gizella, Lekréter Kinki, Vancsa Rózsika, Lató János, Hirschfeld Imre, Ke­mény Ignác, Kántor László, Csery Kálmán, Horváth János és Szegedi György. ** Francia színház New­ Yorkban. Wiehe Sarolta, az ismert francia színművésznő vezetése alatt, francia színház nyílt meg. A színház énekes bohózatokat és zenés némajátékokat ad elő. ** Farsifal ellen. Ismeretes, hogy a newyorki Metropolitan­ Opera, Wagner Cosima asszony tiltakozása ellenére is előadja Wagner Rikárd Parsifal című dal­művét. Egy newyorki távirat azt jelenti, hogy néhány lelkész mozgalmat indított, melynek az a célja, hogy megakadályozzák a Parsifal előadását. A tisztelendő urak ugyanis abban a nézetben vannak, hogy a Wagner dalmű istenkáromló és szentségtelen dolgokat tartalmaz. TUDOMÁNY, IRODALOM , Magyar Nyelvtudományi Társaság. A Ma­gyar Tudományos Akadémia I-fő osztályának nyelv­­tudományi bizottsága néhány szakember bevonásával felhívást bocsátott ki egy Magyar Nyelvtudományi Tár­saság alapítására. Ma, midőn az Akadémia keretein kívül már csaknem minden tudományágnak külön társaságot alapítottak, szinte élhetetlen, hogy a leg­nemzetibb tudományágnak eddig miért nem támadt külön tudományos testülete. A terv egy ízben fel­merült már, de abban maradt. A nyelvészek újabban is mozgalmat indítottak s már évek óta tanácskoztak azon, hogy a tervvel miként lehetne kockázat nélkül a magyar társadalom előtt nyilvánosan megjelenni. A mozgalom vezetői ezúttal Szily Kálmán akadémiai főtitkár, a Természettudományi Társulat nagynevű meg­alapítója, Simonyi Zsigmond egyetemi tanár, a Nyelvőr szerkesztője, Szinnyei József, az Akadémia nyelvtudo­mányi osztályának elnöke s Herman Ottó voltak. E vezető férfiak megny­ervén a magyar nyelvtudomány összes erőinek támogatását, megszerkesztették s tár­saikkal egyesülve kibocsátották a következő felhívást: Minden nemzetnek féltett kincse és védőpajzsa a nyelve. Nekünk is, magyaroknak, hazafias köteles­ségünk, hogy vállvetve munkáljunk nyelvünk erejé­nek és fényének gyarapításán, hogy megóvjuk a külső térveszteségtől s a belső romlástól, hogy nap­fényre hozzuk kincseit az évszázadok irodalmából és népünk öröklött hagyományaiból. Nyelvünk meg­őrizte a magyar nép ősfoglalkozásainak és fejlődő műveltségének emlékeit, azonkívül föltárja a néplélek­nek számtalan jellemző vonását. Mindezeket a kin­cseket kiaknázni s a nemzeti művelődés javára érté­kesíteni csak közös törekvéssel s csak nemzedé­kek munkájával sikerülhet. Minden tudománynak, sőt minden segédtudománynak van nálunk messze kiterjedő társas szervezete, csak a magyar nyelv­nek nincs, amely mindnyájunkat leginkább érdekel. Pedig a magyar nyelvtudománynak már dicső múltja van, vannak hosszú időre terjedő hagyományai, küzdel­mei, diadalai. Ez a tudomány minden tárgyával, mind­eddig eredményeivel érdemet szerzett rá, hogy szabadon működő, állandó, és széleskörű társulással szolgáljuk további fejlődését. Az Akadémia, mely elsősorban nyelvművelő társaság volt tevékenységét — éppen a nemzet tudományos művelődése érdekében — kiter­jesztette valamennyi tudományszakra s azért nem for­díthat annyi gondot minden szaknak részleteire és előkészítő munkálataira, mint ahogy külön oly cé­lokra alakult tudományos egyesületek tehetik. A Kisfaludy-Társaság nagy munkásságot fejt ki nép­költésünk gyűjtésében, de ebben nem nyelvtu­dományi, hanem eszthetikai szempontok vezérlik. Annak a társaságnak ellenben, amelynek megal­kotásáról van szó, az lesz a feladata hogy ma­gát a társadalmat hívja segítségül, kizárólag a nyelvtudományi tudományok előmozdítására. Azt akarjuk, hogy mindenki hozzáférhessen s a maga módja szerint hozzájárulhasson a nyelvtudomány és nyelvművelés munkájához, hogy közös igyekezettel megmentsük nyelvünk lappangó és veszni indult kin­cseit. E végre elhatároztuk, hogy lelkes közönségünk támogatásával megalakítjuk a magyar Nyelvtudományi Társaságot. Ezzel olyan intézmény alapját rakjuk le, m­ely felölelhet mindent, ami a magyar nyelvnek tör­ténetével, szellemével és tudományos megismerésével kapcsolatos. Társaságunknak az lesz a törekvése, hogy lehetőleg kielégítse minden műveit magyar embernek nyelvünk iránt való érdeklődését, s hogy minden­kinek irányt adjon és utat mutasson, hogyan lehet segítségünkre nyelvünk és nyelvészetünk művelésé­ben. Közre fogunk működni régibb s újabb irodalmi szókincsünk összegyűjtésében, gyűjteni fogjuk vala­mennyi magyar vidék tájszavait, helyneveit, szólásait, közmondásait, nyelvtani és stílusbeli sajátosságait és népköltését. Mihelyt erőnk engedi, ki fogunk adni ilyen tartalmú monográfiákat, nyelvjárási, nyelvtörté­neti és szófejtő értekezéseket és népszerű nyelvészeti munkákat. A gyűjtéseket mind szélesebb alapon s folyvást fejlődő munkaosztással kívánjuk szervezni s a gyűjtőket erőnkhöz képest erkölcsi és anyagi támoga­tásban részesíteni. Jól tudjuk, hogy nem oldhatunk meg mindent, amit célunkul kitűzünk, de mi, s akik közénk állanak, dolgozni és küzdeni fogunk, hogy azok, akik utánunk jönnek, hathatósabb eszközökkel megvalósi­­tassák céljainkat. Társaságunk már kezdettől fogva mindent el fog követni, hogy nemzeti nyelvünk tár­házát mennél tökéletesebbé tegye s hogy ami jót és szépet alkotott népünk nyelve s ami jóval és széppel megajándékozták nyelvünket nagy írómű­vészeink, az feledésbe ne veszszen, ne romoljon, hanem neveljen és gyönyörködtessen bennünket nemzedékről nemze­dékre! Úgy tervezzük, hogy társaságunk tagja lehet mindenki, aki tagsági díj fejében évi tíz koronát vagy alapítványképp egyszer s mindenkorra legalább 200 koronát fizet. Ennek fejében kap­ják a tagok a Magyar Tud. Akadémia megbízásából kiadott Magyar Nyelv­őrt, a társaság kiadványait pedig kedvezményes áron.­­ Akik hajlandók tagjaink sorába állni, közöljék szándékukat akármelyik alákirattal, vagy pe­dig a Magyar Nyelvőr szerkesztőségével (Budapest, IV., Ferenc József-rakpart 27.) Mihelyt kellőszámú jelentkezés érkezik, megtartjuk alakuló gyűlésünket: Asbóth Oszkár, Balassa József, Bánóczi József, Beöthy Zsolt Csenged János, Frecskay János, Gombócz Zol­­tán, Gyomlay Gyula, Gyulai Pál, Heinrich Gusztáv, Herman Ottó, Joannovics György, Katona Lajos, Kunos Ignác, gróf Kuun Géza, Melich János, Négyesy László, Munkácsi Bernát, Petz Gedeon, Riedl Frigyes, Sebestyén Gyula, dr. Simonyi Zsigmond, Széchy Ká­roly, Szilády Áron, Szilasi Móric, Szily Kálmán, Szinnyei József, P. Thewrewk Emil, Tolnai Vilmos, Vikár Béla, Zolnai Gyula.­­ Norvég utazó felolvasása az Urániában. Ma Borchgrevink Carsten norvég utazó felolvasást tar­tott az Uránia-színházban a déli sarkon végzett tudo­mányos kutatásáról. Bevezetésül az 1896-ben tett első útját ismerteti, melynek eredményeit a hatodik nem­zetközi földrajzi kongresszus nagy méltánylással fo­­gadta. Újabb expedíciójának terve azonban nem kel­tett visszhangot és csak egy norvég könyvkiadó áldo­zatkészsége tette lehetővé annak végrehajtását. Borch­grevink 1898-ban a Southern Cross hajón kelt útra harminc norvég, angol és lapp szárma­zású matrózzal. 1899. február közepén Kap-Adarzban szállott partra és tíz társával itt töltötte a telet, míg a hajó Új-Zélandba tért pihenőre. A nyár beálltával a Southern Cross ismét megjelent Kap-Adarzban. Borch­grevink és társai fölszálltak erre a hajóra és a déli szélesség 75,35 fokáig nyomultak. Innen a vakmerő norvég utazó szánon folytatta útját és eljutott a 78,50 fokig. Ez a legdélibb pont, ahol ember megfordult. 1900 márciusában az expedíció ismét visszatért Új- Zélandba. Borchgrevink vetített képekkel illusztrálta érdekes előadását.­­Megismertette a hajót, annak le­génységét, amint előrehatol a végtelen jégmező­kön, majd a hajó fülkéiben, amint kipiheni a nehéz út fáradalmait. Bemutatta a déli sark változatos pano­rámáját és érdekes képet adott a délsarki jégsáncról, továbbá az ottani állat- és növényvilágról. A felolva­sás után banker volt, melyet geográfusok rendeztek a tudós felolvasó tiszteletére. Az első tesztet dr. Erődy Béla, a Földrajzi Társaság elnöke mondotta, méltatva a fölolvasás tudományos becsét. Még Molnár Viktor, az Uránia elnöke és Habasy Sándor felsőleányiskolai igazgató üdvözölték Borchgrevinket, aki meghatottan mondott köszönetet a meleg fogadtatásért.­­ A Magyar Tudományos Akadémia III. Osz­tálya ma délután 2 K­án Károly elnöklete alatt ülést tartott. Réthy Mór rendes tag Újabb megjegyzések Ostwald elvéről cím alatt értekezett, Lenhossék Mi­hály rendes tag pedig bemutatta Árkövy József egyetemi tanárnak dolgozatát ily cimen: Néhány eddig ismeretlen redukciós jelenségről a fogakon. A szaktudo­mány szempontjából értékes dolgozat az Akadémia értesítőjében fog megjelenni.­­ Népszerű felolvasások. A Magyar Néprajzi Társaság legutóbb tartott ülésén Szalay Imre elnök

Next