Budapesti Napló, 1904. május (9. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-11 / 131. szám
131. szám.Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1904. május 11. 9 gyerek már nem is olyan ragyogó hangú, amilyen volt, mert néhány évvel ezelőtt több gégeoperáción kellett átmennie. Conried direktor így azután rájött arra, hogy Amerikában a szar nagyobb ar az igazgatónál is. — Helyi hajózás. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság igazgatósága közhírré teszi, hogy Budapest—Visegrád és Dömös között május hó 15-től kezdve — péntek kivételével — naponként két járatot fog fenntartani. A menetrend e szerint a következő : Felfelé: Indulás Budapestről reggel 8 óra 30 perckor és délután 2 óra 20 perckor. Érkezés Dömösre délután 12 óra 40 perckor és este 6 óra 20 perckor. Lefelé: Indulás Dömösről reggel 4 óra 45 perckor és este 6 óra 5 perckor. Érkezés Budapestre reggel 7 óra 45 perckor és este 9 óra 5 perckor. Az igazgatóság május 12-én külön kiránduló-gőzöst indít Budapestről a Kisdunán át Visegrád—Dömösre és vissza. A gőzös az összes kisdunai állomások érintésével reggel nyolc órakor indul Budapestről (Eötvös téri állomás) és déli tizenkét órakor érkezik Dömösre, honnan délután hat órakor indulva, este kilenc óra körül érkezik vissza Budapestre. A külön menetre a rendes díjszabású menetdijak esedékesek. — Megszökött fegyenc. Kecskemétről Írják : Neboda Pál hat évre elitélt 37 éves fegyenc a törvényszéki fogház épületének tetején keresztül ma délelőtt megszökött és ezideig még nem sikerült elfogni. Neboda ezelőtt három ■évvel a váczi fegyházból is megszökött. — A Beketow-cirkusz. A Beketow-cirkusz eddigi előadásai naponta zsúfolt ház előtt előtt folynak le. Holnap, csütörtökön két előadást tartanak, délután négy órakor és este fél nyolc órakor. A délutáni előadáshoz, melyben az esti programmal teljesen azonos műsort adnak elő, gyermekek csak fél árakat fizetnek. — Rendőri hírek. A rendőrség letartóztatta Wellesz Dezső elektrotechnikust, aki huszártiszthelyettesi egyenruhában különféle csalásokat követett el . Tegnap Jókai temetésén letartóztata a rendőrség Pál János, Kurus Mór és Schwartz Dezső rovott múltú zsebtolvajokat, akit nei tetten értek. ' ; ' Udvari bál. Budapest, május 10. Hosszú idő óta, egy teljes esztendő óta megint udvari bál Budavárában! Máskor télen is van mindig egy-egy ilyen ragyogó ünnepség a király házában. Legutóbb ez a telente szokásos udvari bál elmaradt — a zavaros politikai viszonyoknak miatta. Borús égbolt alatt, cikkázó villámok közepette s a mennydörgés rengése közben nincs majális. Olyankor azt el szokás halasztani kedvezőbb idő beálltáig. Most beállt a kedvezőbb idő. És megkapta Budapest is az udvari bálját. Az egyiket. Az idén az egyetlent.- Annyi közönsége volt ennek a mai udvari bálnak, mintha kettőért akarna számítani. Számított is kettőért. Olyan zsúfoltság még tán sohasem uralkodott a márványfalu bálteremben, mint a mai estén. Ott volt az egész udvarképes világ. A fővárosból is, a vidékről is. Még a püspöki kar is, amely máskor csak egy-két képviselőjét küldi, csaknem teljes számban együtt volt ma este. Jóformán csak az aszkéta életű hercegprímás hiányzott. Az esztergomi bibornokot nem is igen látta még a király bálterme. Sokan kíváncsian lesték, ott lesz-e Apponyi Albert is. Hát ott volt. Amin sokan csudálkoztak. Talán kissé ő maga is. Denikre nem lehetett semmi kétség, a meggyszinti mentéből csakugyan Apponyi Albert élesmetszésű profilja emelkedett ki. Most már — az eszmetársulás révén — azt nézegették, eljön-e Bánffy Dezső is. Hát nem jött. A volt főudvarmester Szegeden jár — ahogy a politikai terminológia mondja — csinálja a maga választását. Itt tehát nem találkoztak Apponyi és Bánffy, akik egymásnak természetes antagonistái s mint ellenzéki fegyvertársak furcsán festenének egymás mellett. Ám volt ott valaki, akit rég nem láttak a politika parkettjén: Széll Kálmán. A rátóti földesúr, úgy látszik, sikerrel élvezi azt az irigylendő állapotot, amelyet a latin költő igy jellemez : otium cum dignitate. Arca pirospozsgás, tekintete vidám, egész alakjáról a jól teljesített kötelességnek s a boldog szívvel élvezett nyugalomnak derűje sugárzik. A többiről nincs mit szólni. A többi mind ott volt. S haki hiányzott, az csak olyan lehetett, hogy senki nem kerésse. A mi májusi udvari báljaink speciális vonása: a bécsi diplomatakar jelenléte. Együtt voltak valamennyien a nagykövetek és követek, tanácsnokaikkal, titkárjaikkal és attaséikkal, épp úgy, mint tavaly ilyenkor. De két nagy változás volt tavalyhoz, sőt eddighez képest. Az egyik az, hogy az udvar egy órával később — kilenckor — vonult be. A másik újításról később leszen szó. Volt tulajdonképp egy harmadik újítás is. A báli zenekar — a Berkes cigánybandája — eddig a bálterembe kiszökellő emelvényen volt elhelyezve. Ma a muzsikusok két oszlopsor közt vonultak meg szerényen. Az udvar és persze a diplomaták is a belső termekből pont kilenckor vonultak be. Elől a király Mária Jozefa főhercegasszonynyal a karján, mögötte Kóburg Fülöp herceg vezette Izabella főhercegasszonyt, Frigyes főherceg feleségét. A két főhercegnőn kívül még Izabella főhercegnő legkisebbik lánya volt csak jelen. Udvari báljaink magas vendégeinek sorába mostanság fájdalmas hézagot vágott egy haláleset: családi gyászuk miatt távolmaradtak József főhercegnek családtagjai. Tavaly ilyenkor szerencsénk volt itt láthatni Ferenc Ferdinándot, Ottót, Frigyest. Ma csak Frigyes főherceg jött el. Az udvar tehát gyérebb számban volt képviselve. De a diplomatakar teljes számban jelent meg. Itt volt az is, akiről ma reggelig még azt híresztelték, hogy politikai okokból fog távolmaradni: Avarna herceg, az olasz nagykövet. Az olasz kormány, úgy látszik mégsem vette olyan nagyon a szívére a fiumei vámbírságot, amelylyel hatóságaink egy marsalai borküldeményt sújtottak. Itt volt aztán a két érdekes pendant is: az orosz nagykövet és a japán követ Gróf Kapnist, a cár nagykövete még mindig az a délceg óriás, aki tavaly volt. A kelet-ázsiai kudarcok csak a lelkét érinthették, a testi mivoltát nem. Most egy éve a legnagyobb európai hatalmassághoz méltó önérzettel társalgott Ferenc Ferdinánddal csaknem órahosszat. Az idén Ferenc Ferdinánd nem volt sehol, de gróf Kapnist önérzete sem volt sehol. Tekintete mintha bágyadtabb volna, a tábornoki süvegét mintha idegesebb kézzel forgatná. És mintha magas és domború homlokán végigsuhanna Petropavlovszk, Feng-Vang-Höng, Niu-Csvang árnya. Ellenben a japán követ éppen olyan fürge, éppen olyan szerény és éppen olyan groteszk, mint tavaly ilyenkor. Testét megint ugyanaz a sötétzöld kaftánforma fedi, amelynek hátára és mellére barnavörös selyemmel furcsa ákombákomok vannak hímezve. És sárgásbarna arcán még mindig ott villog az idomtalanul nagy pápaszem, ugyanazzal a fekete csontfoglalattal. Csakhogy e pápaszem mögül mintha mégis valamivel emelkedettebb lelkiállapotot tükröztetne az ide-oda tipegő diplomata tekintete. Az udvar bevonulása után a szokásos programra. Ő felsége eercehez fog, a főhercegasszonyok emelvényeiken helyet foglalnak. Aspponyi Lajos udvarnagy pálcájának egy felére csárdásra gyújt a Berkes bandája. A csárdást sokan nézik, de sajna kevesen táncolják. Az idegen diplomaták gyönyörködve szemlélik festői szépségű nemzeti táncunkat. Közöttük az új nuncius is, aki legalább testi mivoltában merő ellentéte elődjének. Talliani jól táplált, gömbölyded pap volt, amolyan római Göndöcs Benedek. Ellenben utódja magas, szikár alak, nagyon érdekes fej, villogó sasszemek és merész hajlású sasorr, egy leberetvált gróf Apponyi Albert. A király cercléje alig nyújt nevezetesebb momentumot. Megszólítja természetesen minisztereit, de igen kegyesen társalog két volt miniszterével is: Széll Kálmánnal, aki jókedvűen adja a szót s a felséges urajkára is mosolyt csal, és báró Fehérváry Gézát, akivel komolyabb beszédbe elegyedik. A miniszterek mellett ott áll Perezd Dezső, a képviselőház jelenlegi elnöke. Ő felsége alighogy megpillantja, azonnal hozzá is lép és igen kegyesen szól hozzája. Gróf Apponyi Albert, a tavalyi házelnök az ablak mellől épp akkor tekint oda s kissé csodálkozik : rajta tavaly egészen más dolgok estek meg. Hogy Apponyi csodálkozik, azon bizony senki sem csodálkozik. Az emberek legfeljebb azon csodálkoznak, hogy idejött csodálkozni. Még a jó öreg Konkoly-Thege Miklóst, az ógyallai csillagászt is megszólítja a király. Nem a csillagok járását kérdezi tőle, hanem csak azt, hogy télen is Ó-Gyallán vizsgálta-e a csillagokat. Konkoly-Thege azt felelte, hogy hol Ó-Gyallán a csillagokat, hol Budapesten a fellegeket. Politikai időjóslat egyébiránt nem történt. Tízkor a bálteremben cotillon, egyebekben pedig buffet-nyitás. És itt teszszük szóvá a másik újítást. Az idén a régiekhez kaptunk új buffet termet is, szellőset, tágasat — és ideiglenest, mert télire már rendelkezésre fog állani a legnagyobb buffetterem, az igazi, amelynek hatvanhárom méter lesz a hosszúsága. No de azért ebben a kisebbikben is pezsgett a hangulat és hangulatot csinált a pezsgő. Pártkülönbség nélkül jó étvágy és jó kedv uralkodott. A társaság pedig egy szívvel egy lélekkel áhította a következő újítást: a jövő évre már megnyíló dohánytermeket. FŐVÁROS (*) A békéltető bizottságok. A kereskedelmi miniszter leiratot küldött a tanácsnak, amelyben fölhívja, hogy vigyázzon arra, hogy a békéltető bizottságokba csak arra illetékes emberek jussanak. Többször tapasztaltam, — írja a miniszter — hogy tömeges munkabeszüntetések alkalmával, ama szerep következményeképp, amely igen gyakran a sztrájkok kitörésénél az izgatásnak jut, az ipartörvény 163. szakaszában rendelt békéltető eljárásnál a sztrájkoló munkások megbízottai gyanánt a megzavart munkaviszonyon kívül álló egyének vesznek részt. A törvény szerint pedig a békéltető-bizottságban csak hat önálló iparos, illetőleg munkaadó és hat segéd, illetőleg munkás vehet részt. A törvény tehát kizárja, hogy akár a munkaadó, akár a munkás helyett idt- I£éMmsz-zsirt I-rendű orth. rtXH-el ellátva szállított ebenwurzel Sámuel 5 kilós postabödönyben legolcsóbban viszontelárusitóknak orth. kóser szalámigyáros Bpest, VI., Landona, 8/a. bérmentve K. 6’1Q.