Budapesti Napló, 1904. május (9. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-11 / 131. szám

131. szám.­­Budapest, szerda BUDAPESTI NAPLÓ 1904. május 11. 9 gyerek már nem is olyan ragyogó hangú, ami­lyen volt, mert néhány évvel ezelőtt több gége­operáción kellett átmennie. Conried direktor így azután rájött arra, hogy Amerikában a szar nagyobb ar az igazgatónál is. — Helyi hajózás. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság igazgatósága közhírré teszi, hogy Budapest—Visegrád és Dömös között május hó 15-től kezdve — pén­tek kivételével — naponként két járatot fog fenntartani. A menetrend e szerint a követ­kező : Felfelé: Indulás Budapestről reggel 8 óra 30 perckor és délután 2 óra 20 perckor. Érkezés Dömösre délután 12 óra 40 perckor és este 6 óra 20 perckor. Lefelé: Indulás Dömös­­ről reggel 4 óra 45 perckor és este 6 óra 5 perckor. Érkezés Budapestre reggel 7 óra 45 perckor és este 9 óra 5 perckor.­­ Az igazgatóság május 12-én külön kirán­duló-gőzöst indít Budapestről a Kisdunán át Visegrád—Dömösre és vissza. A gőzös az összes kisdunai állomások érintésével reggel nyolc órakor indul Budapestről (Eötvös­ téri állomás) és déli tizenkét órakor érkezik Dömösre, honnan délután hat órakor indulva,­ este kilenc óra körül érkezik vissza Budapestre. A külön menetre a rendes díjszabású menetdijak ese­dékesek.­­ — Megszökött fegyenc. Kecskemétről Ír­ják : Neboda Pál hat évre elitélt 37 éves fe­gyenc a törvényszéki fogház épületének tetején keresztül ma délelőtt megszökött és ezideig még nem sikerült elfogni. Neboda ezelőtt három ■évvel a váczi fegyházból is megszökött. — A Beketow-cirkusz. A Beketow-cir­­kusz eddigi előadásai naponta zsúfolt ház előtt előtt folynak le. Holnap, csütörtökön két elő­adást tartanak, délután négy órakor és este fél nyolc órakor. A délutáni előadáshoz, mely­ben az esti programmal teljesen azonos műsort adnak elő, gyermekek csak fél árakat fizetnek. — Rendőri hírek. A rendőrség letartóz­tatta Wellesz Dezső elektrotechnikust, aki hu­szártiszthelyettesi egyenruhában különféle csa­lásokat követett el . Tegnap Jókai temetésén letartóztata a rendőrség Pál János, Kurus Mór és Schwartz Dezső rovott múltú zsebtolvajokat, akit nei tetten értek.­­ ' ; ' Udvari bál. Budapest, május 10. Hosszú idő óta, egy teljes esztendő óta megint udvari bál Budavárában! Máskor télen is van mindig egy-egy ilyen ragyogó ünnepség a király házában. Legutóbb ez a telente szokásos udvari bál elmaradt — a zavaros politikai viszonyoknak miatta. Borús égbolt alatt, cikkázó villámok közepette s a mennydörgés rengése közben nincs majális. Olyankor azt el szokás halasztani kedve­zőbb idő beálltáig. Most beállt a kedvezőbb idő. És megkapta Budapest is az udvari bálját. Az egyiket. Az idén az egyetlent.­­- Annyi közönsége volt ennek a mai ud­vari bálnak, mintha kettőért akarna számí­tani. Számított is kettőért. Olyan zsúfoltság még tán sohasem uralkodott a márványfalu bálteremben, mint a mai estén. Ott volt az egész udvarképes világ. A fővárosból is, a vidékről is. Még a püspöki kar is, amely máskor csak egy-két képviselőjét küldi, csaknem teljes számban együtt volt ma este. Jóformán csak az aszkéta életű her­cegprímás hiányzott. Az esztergomi bibor­­nokot nem is igen látta még a király bál­terme. Sokan kíváncsian lesték, ott lesz-e Apponyi Albert is. Hát ott volt. Amin so­kan csudálkoztak. Talán kissé ő maga is. Denikre nem lehetett semmi kétség, a meggyszinti mentéből csakugyan Apponyi Albert élesmetszésű profilja emelkedett ki. Most már — az eszmetársulás révén — azt nézegették, eljön-e Bánffy Dezső is. Hát nem jött. A volt főudvar­mester Szegeden jár — ahogy a politi­kai terminológia mondja — csinálja a maga választását. Itt tehát nem találkoztak Apponyi és Bánffy, akik egymásnak természetes antagonistái s mint ellenzéki fegyvertár­sak furcsán festenének egymás mellett. Ám volt ott valaki, akit rég nem láttak a poli­tika parkettjén: Széll Kálmán. A rátóti föl­­desúr, úgy látszik, sikerrel élvezi azt az irigy­lendő állapotot, amelyet a latin költő igy jel­lemez : otium cum dignitate. Arca pirospozsgás, tekintete vidám, egész alakjáról a jól telje­sített kötelességnek s a boldog szívvel él­vezett nyugalomnak derűje sugárzik. A töb­biről nincs mit szólni. A többi mind ott volt. S haki hiányzott, az csak olyan le­hetett, hogy senki nem kerésse. A mi májusi udvari báljaink speciális vonása: a bécsi diplomatakar jelenléte. Együtt voltak valamennyien a nagykövetek és követek, tanácsnokaikkal, titkárjaikkal és attaséikkal,­­ épp úgy, mint tavaly ilyenkor. De két nagy változás volt tavalyhoz, sőt eddighez képest. Az egyik az, hogy az udvar egy órával később — kilenckor — vonult be. A másik újításról később leszen szó. Volt tulajdonképp egy harmadik újítás is. A báli zenekar — a Berkes cigányban­dája — eddig a bálterembe kiszökellő emel­vényen volt elhelyezve. Ma a muzsikusok két oszlopsor közt vonultak meg szerényen. Az udvar és persze a diplomaták is a belső termekből pont kilenckor vonultak be. Elől a király Mária Jozefa főhercegasszony­­nyal a karján, mögötte Kóburg Fülöp herceg vezette Izabella főhercegasszonyt, Frigyes főherceg feleségét. A két főherceg­nőn kívül még Izabella főhercegnő leg­­kisebbik lánya volt csak jelen. Udvari bál­jaink magas vendégeinek sorába mostanság fájdalmas hézagot vágott egy haláleset: családi gyászuk miatt távolmaradtak József főhercegnek családtagjai. Tavaly ilyenkor szerencsénk volt itt láthatni Ferenc Ferdi­­ná­ndot, Ottót, Frigyest. Ma csak Frigyes főherceg jött el. Az udvar tehát gyé­rebb számban volt képviselve. De a diplomatakar teljes számban jelent meg. Itt volt az is, akiről ma reggelig még azt híresztelték, hogy politikai okokból fog távolmaradni: Avarna herceg, az olasz nagykövet. Az olasz kormány, úgy lát­szik mégsem vette olyan nagyon a szívére a fiumei vámbírságot, amelylyel hatóságaink egy marsalai borküldeményt sújtottak. Itt volt aztán a két érdekes pen­dant is: az orosz nagykövet és a japán követ Gróf Kapnist, a cár nagykövete még min­dig az a délceg óriás, aki tavaly volt. A kelet-ázsiai kudarcok csak a lelkét érinthették, a testi mivoltát nem. Most egy éve a legnagyobb európai hatalmassághoz méltó önérzettel társalgott Ferenc Ferdinánd­­dal csaknem órahosszat. Az idén Ferenc Ferdinánd nem volt sehol, de gróf Kapnist önérzete sem volt sehol. Tekintete mintha bágyadtabb volna, a tábornoki süvegét mintha idegesebb kézzel forgatná. És mintha magas és domború homlokán végigsuhanna Petropavlovszk­, Feng-Vang-Höng, Niu-Csvang árnya. Ellenben a japán követ éppen olyan fürge, éppen olyan szerény és éppen olyan groteszk, mint tavaly ilyenkor. Testét megint ugyanaz a sötétzöld kaftánforma fedi, amelynek hátára és mellére barna­­vörös selyemmel furcsa ákombákomok van­nak hímezve. És sárgásbarna arcán még mindig ott villog az idomtalanul nagy pápa­szem, ugyanazzal a fekete csontfoglalattal. Csakhogy e pápaszem mögül mintha mégis valamivel emelkedettebb lelkiállapotot tük­­röztetne az ide-oda tipegő diplomata te­kintete. Az udvar bevonulása után a szokásos programra. Ő felsége eerc­ehez fog, a fő­hercegasszonyok emelvényeiken helyet fog­lalnak. Aspponyi Lajos udvarnagy pálcájá­nak egy felére csárdásra gyújt a Berkes bandája. A csárdást sokan nézik, de sajna kevesen táncolják. Az idegen diplomaták gyönyörködve szemlélik festői szépségű nemzeti táncunkat. Közöttük az új nuncius is, aki legalább testi mivoltában merő el­lentéte elődjének. Talliani jól táplált, göm­­bölyded pap volt, amolyan római Göndöcs Benedek. Ellenben utódja magas, szikár alak, nagyon érdekes fej, villogó sasszemek és merész hajlású sasorr, egy leberetvált gróf Apponyi Albert. A király cercléje alig nyújt nevezetesebb momentumot. Megszó­lítja természetesen minisztereit, de igen ke­gyesen társalog két volt miniszterével is: Széll Kálmánnal, aki jókedvűen adja a szót s a felséges ur­ajkára is mosolyt csal, és báró Fehérváry Gézát, akivel komolyabb beszédbe elegyedik. A miniszterek mellett ott áll Perezd Dezső, a képviselőház jelenlegi elnöke. Ő felsége alighogy megpillantja, azonnal hozzá is lép és igen kegyesen szól hozzája. Gróf Apponyi Albert, a tavalyi házelnök az ab­lak mellől épp akkor tekint oda s kissé csodálkozik : rajta tavaly egészen más dolgok estek meg. Hogy Apponyi cso­dálkozik, azon bizony senki sem csodál­kozik. Az emberek legfeljebb azon csodál­koznak, hogy idejött csodálkozni. Még a jó öreg Konkoly-Thege Miklóst, az ó­gyallai csillagászt is megszólítja a király. Nem a csillagok járását kérdezi tőle, hanem csak azt, hogy télen is Ó-Gyallán vizsgálta-e a csillagokat. Konkoly-Thege azt felelte, hogy hol Ó-Gyallán a csillagokat, hol Buda­pesten a fellegeket. Politikai időjóslat egyéb­iránt nem történt. Tízkor a bálteremben cotillon, egye­bekben pedig buffet-nyitás. És itt teszszük szóvá a másik újítást. Az idén a régiekhez kaptunk új buffet­ termet is, szellőset, tága­sat — és ideiglenest, mert télire már ren­delkezésre fog állani a legnagyobb buffet­­terem, az igazi, amelynek hatvanhárom méter lesz a hosszúsága. No de azért ebben a kisebbikben is pezsgett a hangulat és hangulatot csinált a pezsgő. Pártkülönbség nélkül jó étvágy és jó kedv uralkodott. A társaság pedig egy szívvel egy lélekkel áhította a következő újítást: a jövő évre már megnyíló dohánytermeket. FŐVÁROS (*) A békéltető bizottságok. A kereske­delmi miniszter leiratot küldött a tanácsnak, amelyben fölhívja, hogy vigyázzon arra, hogy a békéltető­ bizottságokba csak arra illetékes emberek jussanak. Többször tapasztaltam, — írja a minisz­ter — hogy tömeges munkabeszüntetések al­kalmával, ama szerep következményeképp, amely igen gyakran a sztrájkok kitörésénél az izgatásnak jut, az ipartörvény 163. szakaszában rendelt békéltető eljárásnál a sztrájkoló mun­kások megbízottai gyanánt a megzavart munkaviszonyon kívü­l álló egyének vesz­nek részt. A törvény szerint pedig a bé­kéltető-bizottságban csak hat önálló iparos, illetőleg munkaadó és hat segéd, illetőleg mun­kás vehet részt. A törvény tehát kizárja, hogy akár a munkaadó, akár a munkás helyett idt- I£éMmsz-zsirt I-rendű orth. rtXH-el ellátva szállít­ott ebenwurzel Sámuel 5 kilós postabödönyben legolcsóbban viszontelárusitóknak orth. kóser szalámigyáros Bpest, VI., Landon­a, 8/a. bérmentve K. 6’1Q.

Next