Budapesti Napló, 1904. május (9. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-06 / 126. szám
6 Budapest, péntek __________-----------------------------------------------------------------------BUDAPESTI NAPLÓ 1904. május 6. ISO. szám Este felé a köhögés erősebb lett. Az oldódás terjedt és ennélfogva a köpet valamivel bővebbé vált. A szörtyögés állandóan tartott. Az ütérlökés és légzés, amely már a déli órákban némi szaporodást mutatott, még szaporább lett. A hörgés nehezebb, a beteg arckifejezése bágyadtabb. Nyolc órakor este Korányi tanár dr. Striekener újabb mellkasi vizsgálatot végzett, amely a beteg lankadtsága miatt nehézségekbe ütközött. A vizsgálat a beállott rosszabbulás okául egy rohamosan fejlődött mellhártyaizzadmányt mutatott ki ugyancsak a jobboldalon, amelyen a tüdőgyuladás lefolyt volt. A gyengülés fokrólfokra növekedett s a nyújtott erős bor- és konyakadagok sem tudták útját állani. Csökkenteni a gyengülést az alkalmazott bőraláfecskendezés és bőrizgatók sem tudták. Korányi tanár kilenc óra felé szív,bénulást konstatált. A katasztrófa előtt. Hetedfél órától nyolc óráig, Korányi tanár megérkezéséig a beteg nyugtalansága nőttön-nőtt. Még estefelé azt kérte volt, hogy fektessék a baloldalára. A fekvés e változtatása már megokolta volna a lélegzés némi gyorsulását, de sajnos, a lélekzetvétel olyan nagy mértékben gyorsult meg, hogy semmiképpen sem lehetett csupán a fekvés változtatásának tulajdonítani. Az utolsó konzílium előtt ismételten orvosságot nyújtott Jókainak a felesége. Máskor ilyen alkalommal a betegnek mindig volt egy-egy gyöngéd szava hitveséhez. Elbeszélte lázálmait vagy egyegy szeretetreméltó lovagias megjegyzést rebegett ajka. Most már némán fogadta az orvosságot s éppen csak az ő két végtelenül gyöngéd kék szemével vetett kimondhatatlanul bensőséges pillantást gondoskodó élettársára. Az ajka remegett a láztól, de a nyögését erős akarattal visszafojtotta, nehogy aggodalmat keltsen felesége lelkében. Aztán megjött Korányi tanár és megtartották az utolsó konzíliumot. De megelőzőleg meg kellett vetni az ágyát s aztán még egy figyelmes kérdése akadt a bágyadtan fekvő nagy betegnek. A körülötte foglalatoskodó ápolónőre irányította a tekintetét s ezt mondta: — Mi a neve ? 5. Hadd tudjam, hogyan szólítsam. — Mészáros Hermina vagyok — fellelte az ápolónő. Jókai bólintott s aztán igy szólt: —• Most aludni akarok. És akkor kezdődött az az álma, amelyből nem ébredt fel többé. Dr. Stricker Korányinak elreferálta részletesen mindazokat az észleleteket, amelyeket napközben tett, és az összes kórtani felvételeket, s rögtön maga is jelezte aggodalmát a komplikáció veszedelmességére nézve. A vizsgálat már az első pillanatban kiderítette, hogy az aggodalom, fájdalom, nagyon jogos volt. Nem a tüdőgyulladás terjedt, hanem a betegséggel rendszerint velejáró bonyodalom, a mellhártyagyulladás. A vizsgálat alatt az érvelés és a lélegzés nem mutatta a katasztrófa közelségét. Szaporább volt, de számlálni lehetett, azonban úgy Korányi tanár, mint dr. Stricker a legrosszabbra voltak már akkor elkészülve, mikor konstatálták a mellhártyagyulladást, mert tartottak attól, hogy az annyira elgyöngült szív nem bírja ki már ezt a válságot. Ennek a vélekedésnek aztán váratlanul rohamosan adtak igazat az események. A vizsgálat körülbelül kilenc óráig tartott. Az arra következő húsz percben már végzett az enyészet azzal a hatalmas és dicső szervezettel. Mikor kilenc órakor a halál pillanata közeledett, Korányi professzor dr. Strickerrel kísérleteket tett még percekig, hogy visszakényszerítsék a nagy ember testébe az elröppenő életet. De hiábavaló, reménytelen volt minden erőfeszítés. Mesterséges légzéssel, fecskendezésekkel, külső erős bőringerekkel próbálkoztak. A család, amely a végsőkig megfeszült lélekkel állotta körül a halódó lángész ágyát, egy - egy pillanatra érezte még felcsillanni magában a reménységet, mikor Korányi tanár a sztethoszkóppal Jókai szíve fölé hajolt, hogy nem kezd-e verni újra a szív, amelynek dobogását azon a betegszobán túl harmadnapja egy egész nemzet imádkozva leste. S mintha a tudós tanár arcán is egy pillanatra halvány reménysugár jelent volna meg. De csak egy pillanatra, hogy aztán újra eltűnjön megint ez az utolsó felvillanó sugár is. Még megtapogatta Korányi tanár azt a drága testet és aztán csüggedten hajtotta le a fejét, a halál meredtsége kezdett beállani. És az addig óriás erőfeszítéssel visszatartott fájdalom, hirtelen felszabadulva, szívszaggató zokogással tört ki a gyászbaborult családból. Az éjjel sötét siralommal múlik. A hirtelen leszakadt gyász e nehéz perceiben a család felkérésére Vészi József támogatja a nagy halott elárvult hozzátartozóit. A halál. Kilenc óra husz perckor halt meg Jókai Mór, abban a kis utcai szobában, amely a dolgozószoba és a szalon között van. Fehér patyolat-ágyon dagadó párnákon nyugodott a költő, a sápadtságnak alig észrevehető fuvallatával az arcán s hófehér szakállával, mely betegségének utolsó napjaiban bosszúra nőtt, most, midőn alig kihűlt tetemét hófehér takaróval nyakig elfedték, olyan volt, mint Munkácsy Honfoglalás című képén. Csodálatosan szép volt a halála. Mintha az égiek ezzel akarták volna kárpótolni azért a kérlelhetetlen törvényért, hogy egyszer el kell múlnunk. Agónia nélkül, csendesen átszunnyadt az életből a halálba. Semmi gyötrődés, a szenvedésnek még csak árnya sem suhant el szép feje fölött. Szellemi képességének teljében és csodálatos fizikai erőben volt az utolsó pillanatig. Halála előtt tíz perccel az óráját kérte és azt felhúzta. Ekkor lépett be Korányi professzor. A beteg költő ágyához lépve, szinte egészen elcsüggedt. Ő már észrevette arcán a halál fakóságát, amely az előrehaladt szívbénulást, a halál közvetlen közelségét jelezte. Korányi gyors injekciót alkalmazott. Jókainé, aki jelen volt, elsápadt, mert egész napi balsejtelmeinek valóra válását látta e pillanatban. Az orvosok el akarták távolítani a szobából, nehogy zokogásával izgassa a beteget, de ő mindenáron férje mellett akart maradni. Megfogadta, hogy erős marad és parancsolni fog érzelmeinek. És csakugyan, míg a haldoklónak utolsó pillanatokat rabolt az orvosi tudomány a végtelen élettől, egy jajszó nélkül, visszafojtott könnyekkel, de arcán a rettenetes lelki fájdalmak kifejezésével ült férje ágya szélén és fogta a lassan-lassan kihűlő kezet. - És midőn örökre lezárultak szépen, csendesen a szemei, csak akkor tört ki belőle a napok óta visszafojtott könnyek és fájdalmak árja. Reáborult a drága halottra gyászos kétségbeesésének mély fájdalmával. Ezután megmosdatták és fehér ruhába öltöztették a halottat. Agyát újra, utoljára megvetették, befektették Jókai kihűlt testét, aztán reáhintették azt a sok virágot, amelyet ma egész nap és egész este küldöttek, így nyugodott Jókai Mór az örökkévalóság első éjszakáján. Ágya fölött ott lóg édesanyjának, Laborfalvy Rózának és Nagy Bellának a képe. Neje szeretetéből egész kultuszt űzött a költő. Kis éjjeli szekrényén, orvosságos üvegei között is ott kellett állani Nagy Bella kis kabinetfotográfiájának, melyről Jókai Mór egy pillanatra sem vette le tekintetét. Utolsó szavai is neje imádatában szálltak le ajkairól. Este hat órakor azt kérdezte tőle a felesége, hogy szereti-e a friss levegőt. A költőfejedelem megcsókolta a kezét és igy szólt: — És semmit és senkit nem szeretek, csak téged ! .. Ezek voltak utolsó szavai. Kívánságait ezután már csak inkább a gyönyörű tiszta kék szemeiből olvasták ki. * A nagy élet kirobbanásáról Vészi József, aki az egész estét a nagybeteg költő ágyánál töltötte, azonnal telefonon értesítette Berzeviczy Albert közoktatásügyi minisztert. Úgyszintén a kabinetirodával is nyomban tudatták a szomorú hírt. Holnap délelőtt tanácskozás lesz a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, amelyen az összes irodalmi és művészeti egyesületek résztvesznek. Itt fogják megbeszélni a temetésre vonatkozó intézkedéseket. A nagy halottat holnap reggel viszik az Akadémiába s ott ravatalra helyezik. És ezzel örökre árva marad az a dolgozó szoba, melyet Jókai Mór csodás nagy zsenije megszentelt. Árván maradnak nagyszerű dicsőségének felhalmozott trofeumai, az összes műveit tartalmazó hatalmas könyvtár és íróasztala. A legnagyobb magyar író, a világ legnagyobb szellemeinek egyike elköltözött. Némely lap azt az abszolút téves és önmagában is képtelen fairt hozza, hogy Jókai Mór állapotáról az őt ápoló család levélbeli értesítést küldött ő felségének a királynak- Felkérettünk annak a közlésére, hogy semmi ilyen információ a beteg környezetéből nem eredhetett, aminthogy ily híradásoknak semmi alapjuk nincsen. A valóság, amelyet kár volt így elferdíteni, egyszerűen az, hogy a Jókai Mór állapotáról szóló orvosi bulletinek a kabinetirodával közöltettek.* Az Otthon írók és hírlapírók köre holnap, pénteken délutáni 3 órakor rendkívüli választmányi ülést tart, hogy megállapítsa a módot, amelyen Jókai halálán érzett gyászát és részvétét méltóan kifejezheti. BELFÖLD A német kereskedelmi szerződés. Az új kereskedelmi szerződés tárgyalását, mint Berlinből táviratozzák, pünkösd után kezdik meg a kormányok megbizottai. A magyar kor-